Esztergom és Vidéke, 1887
1887 / 49. szám
MEGdEKENIK HETEN!<INT KÉTSZER: VASÁRNAP ÉS_CSÜTÖRTÖI<ÖN. KliŐI'T/MTKSI Ál,* : ej'ösr tívn* .... ..................................6 l.i't — kr. fél évre....................................................................3 Irt — kr. u egyeilévi'«..............................................................I Irt ;>0 kr. E yy szám ára 7 kr. Városi s megyei érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG: SZEMT-ANNA-UTCZA 3Í7. SZÁM, hová a láp H/.ollom< r.;«s/.ét illeti! kö/.lcmóiiyelc Idilileiiilők. KIADÓHÍVATAL : SZÉCHENYI-'TÉR 331- SZÁM, hová. ti, lop liiv.itíiilos s a magán liinletesei, a nyilfférhe s/.ánt, k <>■/,- lemonyek, előli/,ölési péii/.ek es feelamálások inté/,einlők. HIRDETÉSEK. ti HIVATALOS IIIIÍDKTKSUK : I 8'/,ótól 100 H/.óig — fi t 7ő kr. J0()-sB(í-ig . I fit Bt) kr. 200-300-ig . 2 fi t 2ő kr. Hélyegilij 30 kr. M A(j A N-ll I lí HETESEK megállapodás szerint legjn- t.á ii yosal.ihaii közöl te tnek. NYILTTÍái: sora *0 kr. Esztergom képviselője. Esztergom, jun. 17. A. képviselőválasztás eredménye pénteken délután négy órakor előreláthatólag Horánszky Nándor zászlóinak diadala volt. A függetlenségi párt jelöltje, Pólóim Géza százöívennyolcz szavazattal vesztette el a csatár. A vesztes párt vezérei dicsérendő buzgalommal gondoskodtak arról, hogy az elkeseredett néptömeg még jóval a választás eredményének kihirdetése előtt elhagyja a csatatért. s az egész pártot zászlóstól, mindenestől elvezették a Széchenyi-térről, úgy hogy a választás napja minden nagyobb mérvű aggodalmat szerencsésen meghiúsított. Horánszky Nándor neve került ki győzedelmesen az urnából. Horánszky Nándoré ismét a többség bizalma és ragaszkodása. Horánszky Nándor fogja ismét Esztergom városát az országgyűlésen képviselni. A megválasztás valószínűségének reménye már hetek előtt is megnyugtatta Horánszky Nándor pártját, mely- lyel a függetlenségi párt nem hirt diadalmasan megmérkőzni. Polónyi Géza igen tekintélyes pártot szervezett, a függetlenségiek minden kortes eszközt megragadtak, a pártszenvedély hevében sokszor nem igen válogattak szerszámokban; de minden törekvésük csak arra szolgált, hogy megnehezítsék Ho‘ ránszky diadalát. Mert meghiúsításról szó sem lehetett. Már most megszűntek a kicsinyes súrlódások, véget értek a viszályok keserűségei s az alkotmányszeretet és a tör vén y becsű 1 és m agasabb szín vonalu felfogást követel. Horánszky Nándor nem a mérsékelt ellenzék diadalának, hanem Esztergom választó kerületének képviselője. Képviselője pedig törvényesen, alkotmányosan, minden kortes felfogás s makacs, pártos megá.olkodottságon felül. Horánszky Nándor Esztergom országgyűlési képviselője lett s ez órától kezdve nincsenek pártok Esztergomban, hanem van egy alkotmány- szerető s törvény becsű lő választóközönség, melyet a győzedelmes képviselő pártos tekintet nélkül, az ellene szavazott választó-polgárokkal épp úgy, mint a passivokkal az ország törvényhozásában egyetemesen képvisel. Politikai elveit mindenki főn tar tr hatja magának jövőre is, hiszen van joga minden magyar választó polgárnak meggyőződése és belátása szerint cselekedni s az ország boldogulásának legmagasabb czéíját más és más eszközökkel keresni ; de ezzel a szép joggal az a szebb kötelesség társul, hogy a törvényesen és alkotmányosan megválasztott képviselőt, míg választói jogai megint életbe lépnek, ép úgy a maga, mint az egész város képviselőjének elismerje és megbecsülje ! Horánszky és Esztergom között ez alkotmányos és okos felfogás tekintetében teljes harmónia fog uralkodni és igy mindannyian elvállaljuk azt a jelszót, hogy : éljen Haráoszky Nándor, Esztergom országgyűlési képviselője! A választás lefolyása. A választás izgalmai csütörtökön este már határtalanul elhatalmasodtak mind a két párton. Az elkeseredést az éles plakátháború okozta. Azok a vagdalko- zások. melyeket a párt vezéremberei osztogattak ki egymásnak, városszerte nagy sebeket ütöttek a választó polgárok nagy részén s ezeket a sebeket be kellett ragasztani valami íhistrommal. Az angol tapaszok a lázasan dolgozó nyomdádból kerültek ki szenvedélyes stilíí plakátokban s ezekkel a rikító flastro- mokkal azután betapasztották az egész várost. Egy-egy utczasarokra a választás utolsó napjaiból tizenöt-busz plakátot is ragasztoitak. Csütörtökön este a város első ut- czája, a Buda-utcza, rendkívül élénk képet nyújtott. Az egész utcza telve volt ide-oda siető »kapitányokkal« s tétovázó árva voksokkal, a kik az utolsó órákban leghajlaudóbbak a magyarázatok meghallgatására. A »káplárok« kifogyhatatlanok voltak az invitálásokban. A Magyar Király előtt óriási néptömeg állott. A földműves osztály ifjúsága, vidám lányokban és csintalan legényekben, lelkesen éljenezgette Polcnyit s azokat, a kik a nagy tanyára siettek. A Három Szerecsen előtt a Horánszky-párt népsége rajzott; bent pedig a voksok gyülekeztek össze. Egész éjjel nagy csoportok vonultak végig a városon s lelkesen éltették a jelölteket, persze kiki a magáét. Pénteken már korra reggel hadilábra helyezkedtek az emberek. A gúnyolódó jelszavak már nagy keletnek kezdtek örvendeni s az izgatottság perczről- perczre növekedett. A Polónyis ák két zenekarral s egész zászlóerdővel vonultak ki a nép városába, hogy onnan összetoborozzák az egész pártot s a népet. A Széclumyi-téren már hat órakor elhelyezkedett egy zászlóalj, mely a tag|aléktoil együtt körülbelül négyszáz emberből állott. Minden ember húsz éiestöltónyt kapott, de nemcsak az eleven sorfal emberei, hanem a Fekete Sas laktanya legénysége is föl volt szerelve. A választás szinterét először is a Horánszky-párt foglalta el. A katonák a tér közepén két sorfalat képeztek a pártok elválasztására. Az első térfoglalók nagy lelkesedéssel s végtelen sok lobogóval érkeztek meg a' kijelölt részre, a hol egy nagy nemzeti színű sátor volt felütve; de a nap olyan komoran nézel t le az eseményekre, hogy a sátor üresen maradt a délelőtti órákban. Hübner előtt volt fölállítva a második sátor, honnan városunk szépei nézték a választás kaleidoskopján keresztül az eleven képet. Vidáman szólt már a zene a Ho- ránszky-pártnál, midőn a Duna-utcza felől egyszerre csak óriási áradatban s hatalmas lelkesedésben özönlött be a függetlenségi-párt, mely Niedermann Pál ablakai élőit haladt el megéljenezve Polónyit s Niedennannt. A több ezerre rúgó tömeg nagy animóval érkezett a küzdelem színhelyére. Nyolcz órakor megjelent a városház erkélyén Dr. Helcz Antal választási elnök s kiBETEGSÉG UTÁN. T OVÁBB, tovább, viselni hát a bút Mig nem ütött a megváltás órája, S bár annyi sok tövisből áll az út, jyí Előre csak, míg véget ér a pálya. í Tovább, tovább viseljed az igát, Szegény, sokat csalódott árva lelkem, Eléred majd az örök éjszakát, S pihenni oh mi édes lesz majd ott lenn. Tovább, tovább, mind az nem volt elég Mi téged eddig sorscsapásul ere, Csalódni és szenvedni újra még S nem lelni gyógy irt bü szived sebére ! Tovább, tovább, viselni hát a bút Míg nem ütött a megváltás órája Testvér, barát, nem tesz míg koszorút Megilletődve, sirod fej fáj ára ! LITHVAY VIKTÓRIA. roMAwnai) smm* (Elbeszélés.) VII. Mohai megilletődve szemléié őt. Annak fájdalma az ő szivében is viszhangra talált és az őszinte részvét, mit a leányka M a i iránt érzett, öt is igen meghatotta. Szive elszorult és nyugtalanul dobogott ; szemeiben szokatlan láng kéz de lobogni. Gyöngéden igyekezett a kis kezet Diona arczárói elvonni, mialatt szeretetreméltón és meleg hangon vigasztalni kezdé öt : Ne sírjon kegyed! Nyugtassa meg magát Diona kisasszony ; igaz, hogy nagyon szomorú dolog az egyetlen testvért elveszteni, de az idő jó orvos, majd behegeszti e fájó sebet is. Vigasztalja magát avval a szép gondolattal, hogy annak emléke, a kit egyszer szerettünk örökre miénk marad és hogy attól minket senki és semmi se foszthat meg többé ! Ez majd enyhítni fogja fájdalmát. Diona nem tudott többé uralkodni maga fölött ; a fájó érzelmek erőt vettek rajta és csendes zokogásba tört ki. — Kegyed nem tudja, hogy mi teszi nekem fivérem halálának emlékét olyan nagyon szomorúvá és rettenetessé, mondá Diona fájdalomtól reszkető hangon. Nem fogom kegyed előtt eltitkolni, folytatá tovább, midőn Mohai kérdő tekintetét ész- revevé, kegyed ma vagy holnap úgyis megtudná és Sopronban minden gyermek megmondhatná önnek, hogy fivérem — öngyilkos volt, főbe lőtte magát! — Főbe lőtte magát! ismétlé Mohai megrendülve ez valóban rettenetes ! Istenem miért tette ő ezt — Bocsássa meg kíváncsiságomat Diona. Ha fájdalmas emlékeket idézek fel kegyedben, úgy ne válaszoljon ; de lássa én oly igaz, benső, őszinte részvéttel viseltetem fivére szomorú esete iránt, hogy kegyed azt nekem bátran, bizalomteljesen elmondhatja. számunkhoz fél ív — Nagyon hálás vagyok részvétéért,! mondá Diona kevés pillanat múlva kényeit Izáritgatva. Nagy vigaszomra fog szolgálni, ha azt kegyednek elmondhatom, legalább megkönnyebbül fájó szivem. Fivérem már évek óta nehéz, kinos betegségben szenvedett. A betegség lassankint aláásta életerejét, de annak természetéről csak kevés hónappal halála előtt lett felvilágosítva. Béla épen akkor, midőn egy fiatal, szeretetreméltó leány szivére mély benyomást tőn ; azt is megtudta, hogy betegsége gyógyíthatlau. Szerelme erős harczot vívott elhatározásával. A szerencsétlen búskomorságba esett, végre a teher nagyon nehéz lett szivének. Diona nem folytathatá tovább; csukló, görcsös zokogásba tört ki. A sajgó fájdalom és testvéri szeretet mélyen fellángoltak szivében, s kétszeresen érezteték vele a veszteség súlyát. Lábai alatt a talaj ingadozni kezdett, feje szédült és csak erős természete óvta meg őt valami komolyabb bajtól. Óh mi jól esett az neki, hogy találkozott egy rokon kebel, ki előtt szive bánatát kiöntheté ; hogy találkozott egy, ki megérté őt, ki felfogta keservét, ki együtt tudott érezni vele. Csakugyan megkönnyebbült. Mohai is mélyen elér- zékenyült és észre sem vévé, hogy az ő szemei is könyökkel teltek meg és hogy két rezgő könycsepp gördül alá arczán. Egy ideig mindketten szótlanul állottak. — Szegény gyermek, — mondá végre Mohai, miután már egy kissé nyugodtabb lön — mennyit kellett önnek szenvednie! Egészen egyedül maradt ? melléklet van csat ! — Igen, egészen egyedül. Csak egy öreg nénikéin, elhunyt anyám nővére óhajtott magához venni; de én nem akartam terhére lenni, azért is elhagytam a házat, hol annyi fájdalmat kelle átélnem. — És Sopronból azonnal ide Pozsonyba utazott ? — Igen, mert reméltem, hogy a nagyobb városokban majd könnyebben találok valami / alkalmas foglalkozást. — És tetszik kegyednek itt az én háziasszonyomnál. — óh igen, nagyon. Egyedüli kifogásom, hogy kevéssé vagyok elfoglalva. — Gerőné azonban más véleményben van, jegyzé meg az iró könnyed mo solely a 1 — de kegyed azt bizonyára úgy véli, hogy a szelleme nincs eléggé elfoglalva. Szeretném tudni, hogy milyen terveket szőtt már magának a jövőre nézve, minthogy kegyed egész életen át csak mégsemaradhat mindig Gerőné házában ? — Természetes, hogy nem ; már arra én is gondoltam. Csak addig óhajtanék itt maradni, míg elég megtakarított pénzein lesz arra, hogy nevelőnőnek képezhessem ki magamat; az ilyesmi leginkább illenék hozzám. Ha Isten is úgy akarja, el fogom érni czélomat. — Ha Isten is úgy akarja — mormogá csendesen magában az iró, mialatt Diona eltűnt a szobából, — mert Gerőné már az egész házat telekiabálta és egyre csak Dina nevét hangoztató. De szerencsémre az én jóságos háziasszonyomnak terveiről és arról a szél-csap hadnagyról úgy latszik, hogy még semmit sem tud. Hala Istennek, hogy már egyszer azt az ostoba tolva.
