Esztergom és Vidéke, 1887
1887 / 49. szám
lentetto, hogy hót jelöltre érkezett he eddig ajánlat. Horánszky Nándort és Polónyi Gézát ajánlották a mérsékelt ellenzék s a függetlenségi-párt részéről. A nagy tömegek megéljenezték a kinyilatkoztatást s vidáman lengették zászlóikat. Polónyi Gézát vállukon hordták körül a függetlenségiek s a lányok és asszonyok virágokkal, koszorúkkal és biztató mosolyokkal halmozták el. A választás elnöke nemsokára kijelentette, hogy a választás pont nyolcz órakor megkezdődik s a sorshúzás határozata szerint először is a Polónyi- párt fog leszavazni, még pedig a párt k i rá 1 y vá ro s i vá 1 asz lósága. Szűnni nem biró éljenzések kisérték az elnök határozatát, mely azonban a Horánszky-pártot némileg leverte. Horánszky Nándor kilencz óra után érkezett meg a térre. Választói örömmel fogadták s lelkesen üdvözölték. Hübner Antalnó szép csokorral,s Hoffmann Janka k. a. szintén nagy csokorral, rajta díszesen hímzett szalagokkal ajándékozta meg a jelöltet, kit útközben még mindenütt virágokká! halmoztak el. Mhid a két párt féltékenyen és óvatosan ügyelt választóira s az ellenfél1 főkoríeseinek mozdulataira. A Három Szemesen felé vezető szabad utat Be- liezayhoz érkezett jelentések alapján a választás elnöke kénytelen volt elzáratni, mert a Pólón vi*p árt veszedelmesnek találta ott a pártok szabad találkozását. A választás első óráiban elég nyugodt volt a hangulat. * Másfél órai szavazás után Polónyi- nak kétszáz negyven embere szavazott le s a király városi Horánszkysták közül százkilenezvenkettő. A lüggetlen- ségi párt zöme már készen volt. Tizenegy órakor már mindenki előre látta Horánszky Nándor diadalát. Tizenkét órakor Polónyi már öt vénnél kisebbségben maradt. Innen kezdve folytonosan gyarapodott. Horánszky többsége. A mérsékelt ellenzék vezetői rendszeresen dolgoztak s nagy serénység- gel és leleménynyol toborzottét' össze a szavazókat. Délben megkezdte a szavazást Szent Tamás és pedig a Ho- ránszky-párt részéről. A számok erője ekkor már ilyen formán álló:tegymással szemben : Horánszky háromszáz ötvon, Polónyi kétszáz nyolezvan. Ekkor hire terjedt, hogy Polónyi Géza a vereség elől eltávozott. A mint a hir Polónyihoz ért, a jelölt rögtön meginni atkozott csüggedő választóinak, a kik uj lelkesedést merítettek a további küzdelmekhez. Ebéd után mind a két párt óriásidig meggyarapodott közönség dolgában. Mindkét részen vidáman szólott a zene s a legények erősen járták a bokor- ugrós lányokkal a. zászlók tövében. Harmad fél órakor az eredmény ez volt: Horánszkyra leszavazott négyszáz nyolezvanegy, Polónyira háromszáz ötven nyolcz választó. Fél óra múlva, a vegyes szavazások alatt a mérsékelt ellenzék már ötszáz- tizennégyen s a függetlenség háromszáz hetvenhármon állott. Ekkor kihirdette a választási elnök, hogy a szavazások pontban négy órakor véget érnek. A függetlenségi párt még mindig bízott valami csodában, mert az a hir volt köztük elterjesztve, hogy egyszerre, egy egész tömeg fog érkezni, mely eddig szándékosan tartalékban volt tartva. De a mérsékelt ellenzék már teljesen meg volt nyugtatva a biztos diadal i rá n t. A függetlenségi párt vezetői az utolsó félórában kinyilatkoztatták a népnek hogy a választás al egpéldásahb törvényességgel folyt le, de a többség Horánszkyé ; úgy kívánja a párt, érdeke, hogy a szavazók nyugodtan viselkedjenek s a tömeg mielőbb eloszoljon. Néhány perez múlva megmozdult a b;il oldal. Még egy utolsó lelkes fölkiáltás, még egy végső éljen Pólóimnak s a függetlenségi lobogók összecsavarodtak. A lányok és a legények abban hagyták a tánczot, az asszonyok siránkoztak, az öregebbek keserűen rázták a. fejőket s n zenekar indulót kezdett játszani. Gyászindulója volt az a függetlenségi párt lobogójának. A nagy tömeg leverve, de nyugodtan hagyta el a csatatért. A Horánszky-párt nem kiáltott utánuk semmiféle szokásos gúuyszót. A Polónyi-párt a Széchenyi- téreu végig a Buda-iitezára vonult s a Magyar Király előtt állapodott meg, a honnan néhány meddő vigasztaló szó után eloszlott, megszűnt. A függetlenségi párt helyét vegyes vasárnapi közönség foglalta el, mely a megmaradt kortesborok vigasztaló erejétől némileg felbátorítva zajongással és tárgytalan lelkesedéssel maradt szemben csak azért is a győzőkkel. A v á 1 a s z 1 á s c 1 n ö k e n é g y ó r a öt perézkor kihirdette az eredményt. Lesszavazott kilenc z- s z á z t i z e ii n é g y v á l a s z tó p o 1 g á r. A szavazatok közül Horánszky N á n d o r m é r s é k e 11 e 11 e n z é k i r e ö tszázh armin ez b at esett. A Pólón v i G é z a f ti g g e 11 e n s ág i pártjának jutott háromszáz hetven- nyolcz szavazat. E szerint Horánszky Nándort száz ötven- nyolcz szavaz a, t többséggel az esztergomi v á 1 a s z t ó k e r ii 1 e t o r- szággyűlési képviselőül meg vá- 1 asz t, ot ta. Leírhatatlan I elitesed éssel fogad tá k a választás eredményének kihirdetését. Perczekig harsogott az éljenzés, a lobogókat vidáman lobogtatta a gyakran orkánszelű szél, mely különben nagy j porr. vert föl a választás napján talán országszerte. Végre Horánszky Nándor a győzelem diadal ujjongásaiból a város nagy termébe érkezett. Koszorúit és csokrait egész sereg fiatal ember vitte s legszebb kíséretét városunk szépei képezték. A terepiben ismét frenetikus győzelmi hangokkal és felkiáltásokkal üdvözölték Honi ii szky t. Ekkor dr. Helcz Antal, a választás elnöke meleg szavakkal köszöntötte Esztergom képviselőjét. Elmondotta neki, hogy a város gondolkodó közönsége teljes erővel egyesült lobogója diadalra juttatásában. Képviselje Esztergomot ismét azzal a buzgalommal, mely nevét eddig is oly becsültté tette országszerte. Legyen ezentúl is dicsősége a pártnak, büszkesége az országnak és Esztergomnak ! Megint szűnni nem akaró lelkesedés tört ki, melyet csak Horánszky Nándor szavai bírtak lecsillapítani. Horánszky Nándor némileg megindult hangon mond köszönését barátainak, elvtársainak s az összes választó közönségnek az összetartásért s a lelkes feláldozó Imzgóságért, mely Ível a lobogót ismét diadalra emelni segítették. Hogy Esztergom harmadizbeu tiszteli meg bizalmával, az nem jelenthet, egyebet, mint azt, hogy eddigi poltikai magatartását és önzetlen, hazafiai munkásságát megértették és mélta.ták Esztergomban. Ezt a bizalmat továbbra is kiérdemelni legszentebb kötelessége lesz. Kettős végső czélt tűz ki neki a mai nap : Boldoggá tenni a hazát és Esztergomot ! (Nagy éljenzés.) A polgármester kijelentette, hogy »törvényes« választással jutott a mérsékelt ellenzék lobogója ismét diadalra. Ebben a szóban nagyon mély tartalom rejlik. Voltak, a kik az esztergomi választó kerület becsületét vonták némileg kétségbe. De az összes igazságtalan vádak kien- gesztelődnok most abban a két szóban, hogy »törvényes eljárás«. Ez a méltatlanságokért teljes elégtétel. (Nagy lelkesedés és éljenzés.) A választó közönség rokonszenve elfeledteti mindazt a sérelmet, melylyel az ellenfél egyéb fegyverek híjával támadott. Végül ismételten köszönetét mond a választó- po'gárságnak és újra kinyilatkoztatja, hogy Esztergomot becsületes munkával fogja szolgálni s a város jövőjét felvirágzáshoz ju tatnia s az egész választó közönség osztatlan bizalmának és elismerésének osztályosa iparkodik lenni. Horánszky Nándor szavait nagy lelkesedéssel fogadta a hallgatóság s folytonos éljenzések között kísérte le a nép körébe. Néhány perez múlva a győzedelmes párt már a királyi város plébániatemplomában hallgatta meg a Te Deu- mofi s kérte le ;iz ég áldását Esztergom képviselőjére. * A templomból a nagy tömeg folyton gyarapodva, elkísérte Háronszky Nándort a Három Szerecsen vendéglőbe, honnan lelkesítő és hálálkodó szavukkal búcsúzott el az iijoiian megválasztott képviselő. Este tiz órakor már mindennapi nyugalom uralkodott a városban. A győző párt megpihent a babérokon, a vesztes fél pedig az álom feledtető birodalmában keresett politikai szép álmai számára vigasztalást. AZ ÓKORI RABSZOLGÁK. — Párbeszéd. — VI. Végül még néhány összehasonlító észrevételt akarok tenni arra nézve, hogy miképen bánlak a görögök és rómaiak a rabszolgáikkal. Előlegesen olyan dolgokat is mondok, melyek jelentékteleneknek látszanak, de mégis jellemzők. Görögországban a rabszolgák megtartó.ták nevüket, míg Rómáiban mással cserélték fel. Vagy a közhasználatú rabszolganeveket adták neszerződést se veszi többe tekintetbe ! Evvel vége szakadt magáinbeszédének. Ami azonban a szerződést illette, Mohai nagyban csalódott. Dina ugyanis azután is csak épen oly szófukar és hallgatag maradt, mint volt azelőtt, s csakis az egyes kérdésekre válaszolt. Midőn Mohai végre Dionának türelmetlenül szemére hányta, hogy fivérével történt szerencsétlenség elmondásakor csak mégse tartotta meg a szerződést, — a leányka hosszasan szabadkozni kezdett, hogy az csakis szokatlan, felizgult kedélyállapotának volt kifolyása. Bocsánatot kért és megigérte, hogy az nem fog többé megtörténni. És midőn Mohai komolyan megkérte öt, hogy azt a szerződést ezentúl már ne tekintse se érvényesnek, se kötelezőnek — a leányka épen oly komolysággal válaszolt, hogy ö azt nem teheti; nem teheti pedig azért, mert az természetének egészen megfelel és ez okból azt továbbra is meg fogja tartani. A dolog azután daczára Mohai minden fáradozásának — e mellett maradt. Hasztalan volt minden igyekezete ; Diona makacsul ragaszkodott elhatározásához és abban a boszantásig állhatatos maradt. Mohai még egy ideig remélt, míg végre látszólag türelmét vesztve, csak a legszükségesebbet kérdezé Dionától. Ellenben a háziasszonynál tett látogatásai egyre sűrűbbek lettek. Itt azután semleges tér volt és a szerződés minden érvényét elveszte. Diona legalább csak itt vélte magái. az alól ki von hatónak. Ilyenkor azután, mikor a kis bizalmas kör együtt ült, Diona is kibontakozott “Izárkozottságábó!, kivetkőzött tartózkodó modorából és egészen megváltozni látszott. Csevegett, beszédes lön, mesélt, sőt még néha-néha az íróval egy kis vitatkozásba is bocsátkozott, a melyet azután mindkét fél, ép oly ügyességgel, mint buzgósággal védelmezett. És ha aztán Mohai az ilyen tréfás kötekedé- sek közben szép ellenfélnéjétől lagyözetve — a mi épen nem volt ritka eset — végre megadta magát, — Geröné örömtől sugárzó szemekkel ujjongva tört ki: »Nemde Mohai ur, Dina mindenhez ért, mindenben ügyes ?« De minden ilyen megjegyzés után Diona újra hallgatag lön, s mint a kagyló gyöngyházába csöndesen visszahúzódott. Mohai azután a thea-estélyeken is élénk részt vett. Ilyenkor ö is örömest végig luillgatá a háziasszonynak hosszúkás elbeszéléseit, s soha sem mutatta, mintha ö még unatkoznék is, hanem úgy látszott, hogy mindig igen nagy örömét találja ben nők ; Gerőnében pedig nagy mértékben meg volt az a hiúság, hogy szívesen beszélt magáról. Titkon azonban mégis csak Dionát nézte, csak ö benne gyönyörködött. A mindennapi együttlét, a közvetlen érintkezés veszedelmes tényezők az érzelmek világában. Ezt Mohai hamarább érozé, mint Diona. A leányka napról-napra szebbnek, szeretetreméltóbbnak tűnt fel előtte. Gyermeteg, őszinte modora öt egészen elbűvölő ; élénk szelleme, romlatlan tiszta kedélye teljesen meghódítók szivét. A vonzalom a két ifjú lélek között egyre erősebb lön, s a rokonlelkeket észrevétlenül egyhe- forrasztá. Titkolták, rejtegették ugyan érzelmeiket, de azért minden pillantásuk, minden egyes szavuk eláruló a benső szerelmet, melyet egymás iránt éreztek. A szívnek nem lehet parancsolni... Ezalatt elközelgett a karácsony. Künn az egyforma fehér hólepellel borított vidék ; a dérvirágokra hulló napsugarak, melyek csillogó gyémántokká köszörülik a jég kristályokat, de melegíteni nem tudnak. A tél teljes ridegségében beköszöntött ; a hó keményre fagyott, a zúzmara a fák gallyaira csillogó, fantasztikus ezüstfüzéreket aggatott. Egy-egy didergő sármány vagy veresbegy halk hangon, mint éhenhaló gyermek, hívja fel könyörületre az embereket; azután hasztalan keresve tápot, szomorúan meghúzódik és felborzolt tolibundájába temetve fejét... megdermed... Mohai szivét azonban szokatlan, édes érzelmek fogták el. Az inspektornén is már egy néhány nap óta aggódó nyugtalanság vett erőt. Az ö kedves lakóját, az irót még három héttel előbb meghívta a karácsonyestre. És Mohai a meghívást, mintha csak már várt volna reá, a legnagyobb örömmel el is fogadó. Deczember 24-én reggel az inspektorné unokaöescse : a kedves, könnyelmű Albert is megérkezett. Geröné egészen elérzéke- nyülve, tárt karokkal fogadta öt. Természetesen neki mindjárt a karácsonyfa feldíszítésénél is segítenie kellett, mert az inspektornét valódi gyermekes öröm fogta el és szivében már előre örvendett a boldog c s a I á d i - ü n n e p é I y n e k. A karácsonyest valóban kedélyesen múlt el. Minden szem boldogságtól sugárzott csak Mohaié nem. Ö nem tudott nyugodt lenni, a fiatal hadnagy megzavarta lelke békéjét. Dionának egy tekintete azonban újra megnyugtató öt és elíizé szivéből a féltékenységet. Dionára e nap estéjén nagy örömök vártak. Az inspektorné az ö kedves Diódáját hálája és szeretető jeléül egy ízléses tavaszi toilettel lepte meg; a hadnagy feltűnő szerénységgel egy csinos, élő virágcsokrot nyújtott át neki, míg Mohai két egészen egyenlő, kis skatulyát helyezett a karácsonyfa alá. Az egyiken G. J. a másikon »K. D.« betűk voltak láthatók. Az inspektorné is, Diona is nagyon meg voltak lepetve Geröné kíváncsian az egyiket azonnal fel is nyitó és egy gyönyörű karperecz ötlött szemébe, a melyen kis brillantokkal csak e két szó volt kirakva: »Beszélni ezüst!« Mindenki elnevette magát. Geröné ujjongott örömében. Természetesen most már a másikat a K. I). betűkkel jelöltet is fel kellett bontani. Abban is egy feltűnően szép, ragyogó arany kösöntyű volt, és rája sötét-ibolya színű selyem alapon e két szó volt hímezve : »Hallgatni arany !« Az inspektorné a meglepetéstől és bámulattól hangosan felkiáltott. Diona mélyen elpirult; szép, sötét szemeiben újra megjelent az a fájdalmas bánat, mely Mohaira már az első találkozáskor is oly nagy benyomást tőn. Az inspektorné rögtön kész is volt azt kedvenczenek gömbölyű, kis karjaira kapcsolni, de Diona félénken vonta vissza kezét. »En ilyen drága ajándékot nem fogadhatok el; nem hordok ékszert — mondó a leányka szerény vonakodássa 1. Geröné hosszasan beszélt, neki és kérte öt, hogy már ne legyen olyan döre gyér*
