Esztergom és Vidéke, 1887

1887 / 6. szám

ANIJÁtt 20.

MEGJELENIK HETENKINT KÉTSZER

VASÁRNAP ÉS_CSÜTÖRTÖI<ÖN.

ELŐFIZETÉSI ÁR :

ggtísz. iv.ru . ...............................6 fit — 1(1

f

úl óviu ...........................................................3 frt

k

r.

JL

Utígvtídúvre

I Irt 50 kr.

Egy s/ám ára 7 kr.

Városi s megyei érdekeink közlönye. SZERKEsTtÖSÉG:

SZENT-ANNA-UTCZA 317. SZÁM,

hová ii. lap H/.ollomi rós/.ét. illotő kö/,l«inéiryek kiiI<lemi<SIc.

KIADÓHIVATAL :

SZÉCHÉNYI-TÉR 331- SZÁM,

hová a lap hivatalos s a magán hirdetései, a nyilttérbe szánt közlemények, előli/, etési pénzek és reelamá lások intézet idők.

HIRDETÉSEK.

HIVATALOS IIIIIDUTKSIiK : ; HAGÁN-lllHHHTKKHl;

I szótól I00 szóig — frt 75 kr. 100-200-ig . I frt 50 kr.

200 —300-ig . 2 frt 25 kr.

Jíélyegdij 30 kr.

megállapodás szerint legjii-i- tányosahban közölIcfSuk. f

NYJLTTÉ1? sora 20 kr.

Esztergom, jan. 19.

Nincs egész Esztergomban arisztokrata család s mégis annyi nrisz.Lokrati- kus hajlam uralkodik, hogy a. publikum szi nej avat »aristokral iának« mondják. Másutt bizonyára tiltakoznának az ilyen hamis osztályozás ellen, de nálunk nagyon hízelgő.

Ha belenézünk az előkelő esztergomi családok geneológiájába, úgy találjuk, hogy a polgári származás, a polgári Tér többségben Tan. Leszámilva egy két. nemesi eredetű családot, a mos ani Esziergom vezéremberei jórészt az iparos, a kereskedelmi s/ a földműves osztályból keletkeztek. És mégis azt tapasztaljuk, hogy a városok ez a valóságos alkotó eleme, a polgárság, varosunkban meglehetős hamis magyarázaté fogalom.

Ki a polgár nálunk ?

Az-e a ki intoUigeucziájával keresi meg a kenyerét ?

Esztergomba:1, a földművelő osztályt nevezik »polgári osztálynak.« Az iparos osztályt »mesterembereknek«, a ke- roskedelmi osztályt »boltosoknak«, a hivatalnokokat s az értelmi munkásokat ]>ódig »előkelőségnek.«

Valamennyi elnevezés rettentő kaszt- szngú és hamis.

Mai napság bizonyos intelligenczia nélkül még a paraszt sem boldogul, Általános műveltség nélkül nem vergődik fel az iparos és szakképzettség liijáu pang a keieskedő.

Az intelligenczia bizonyos foka kapcsolja tehát öszsze azikat az osztályokat a melyek a valódi polgári-osztály ínag- vát képezik.

Vájjon törődik-e mainapság a század szelleme olyan nemesi származású családokkal, melyek nemcsak tökéletesen kipusztultak, de intelligencziájok is teljesen hiányzik. Hány jóhangzásu nemesi paraszt családunk van, mely még a maga körében se játszik szerepet?

Korunk nem a szét oszlás, hanem az egyesülés kora. Minden jóra való törekvéséri. glédába áll a társadalom. Ez a tiéd a már évszázadok óta mindig a polgári elem volt a városban. És inig a me ye azelőtt a nemeseké s most a gén ryé, addig a városokban a kulturális erő mindig a polgárságé volt.

No rekeszsze ki magát ebből a városi nemesi ősz ályból az, a ki odavaló. Mert a polgársághoz tartozni, annak törekvéseit vallani és erősíteni mindig dicsőséges munka volt, a múltban is. Városainkat a polgárság virágozta!ta fel. Ne akadályozza meg most az újabb fejlődést s az újabb virágzást az önmagára már rá sem ismerni akaró s épen azért szétszóródó modern polgári elem.

akadémián. Midőn II. József rendeletére a magyar tannyelv megszűnt, Iva tona leköszönt s.a következő hat éve Utazásra használta fel, a hazában szétszórt történeti emlékek egybegyűjtése végett. Főhadiszállása Esztergom volt s midőn a sz. korona Bécsből Budára visszakerült, szemtanaként beszéli el tör éneimében a nemzeti ereklye , fogad'atá sár. a primási székvárosban. Meghalt mint kalocsai kanonok és czim- zetes apát. 1811. Esztergomban való tartózkodása alatt állítólag azon ház volt lakása, a melyben most Viuimer Lajos primási főszámvevő lakik. Irodalmi művei: »Synopis Chronologien, His oriannm ad snblevandam memóriám Historiophiloru.ni concinnata.« Nagyszombat 1771. két részben. His.oria crifica primornm Hungáriáé ducum ex fide dornesticorum et exterorum seriptorum. Pes , és Kolozsvár. 1779 — 1797. 42 kötet. Epitome Chronologien r eru m Hun g a rica r u m, Tra n ss i 1 vaui car um et Ilítricarum. Buda. 1796. 3 kötetet irt mé‘^ számos értekezést latin és magyar nyelven. »Sz. István magyarok első királya Dicsérete.« Bécs. 1788. A magyar sz. koronáról Doct. Pécsi Sámueltől Irt Históriának megrostálása. Buda. 1793.

Kondé József történetíró, az esztergomi érsekség főügyésze. Magyarra, fordította II. Fridiik porosz király munkáját s kiadta ily cziin alatt: »Az országi ások nemeiről és az országlók kötelességeiről. Pest. 1790. Irt még gazdászati munkát ily czim- mel: »Gazdasági jegyzések« I. kötet ke.

Pa70Aiiv 1 7 U 7 7T Vnk/if 1 Q 1 A

ESZTERGOMIRODALOMTÖRTÉNETE

(Esztergom viíros és vármegye egyházi és vilit gi írói nak koszorúja.)

VII.

Katona István történetíró 1732 decz. 13. 1750-ben jezsuita lett s mint tanár működött még rendje eltöröltesse után is a magyszombati

K-u les á r. I s t v á n tanár az esztergomi gymuasiiimban. Szül. '1760 szept. 16-án f Pesten 1828. óv márcz. 30-án. 1806-ban Pesten szerkesztette a »Hazai tudósítások« és »Hasznos, mulatságok« czimű lapokat. 1815-ben irta a »Buzdítás a nemzeti theaírom fejlesztése« czimű felhívást. Irt történelmi munkákat; ilyenek: »B. Lau- donnák nándorfehérvári győzelme. <<v Szombathely 1790. »Mikes Kelemen törökországi levelei«. Szombathely,; 1791. »Magyarország históriája. Géb-/ bárdi Lajos Albert munkájából magyarázta Hegyi József, megigazította, 1803-ig folytatta Kulcsár István Pest 1803. »Krónika a mohácsi veszedelemtől a bécsi békekötésig Magyarországba,n, Erdélyben, Havas földön és Moldvában történt dolgokról«. Pest 1805. A tudományok nagy kedvelője lévőn, szép könyviára közel 4000 kötetből állott, melyet végrendeletileg Komárom megyének hagyott.- - (Folyt, köv.)

VERGER, LAJOS.

IRODALMI LEVÉL.

(A. magyar színészet története.)

III.

Kelemen László az első szerelem tiszta és hatalmas erejével szerette jegyeset és mégis annál erősebbnek bizonyult be a művészet, magyar nyelv és nemzetiség felvirágoztatása iránti vágya. Lemondott szerelméről, lemondott élet boldogságáról.

Regény.

Az Esztergom és Vidéke számára irta: Kőrösy László.

(Hatodik folyt.)

VI.

A mit kömyebb megírni.

Apró gyöngy írással szólott a kis Mari. Levelét a fájdalma diktálta. És a fájdalomnak olyan szivreszóló stylusa van. A levél így beszélt:

»Tisztelt uram!

A harmadikról másolom le ezt a negyedik levelet. Nem volt bátorságom elküldeni. az előbbieket. Ezt is remegő kézzel ejtem be a postaszekrénybe, hogy megmondhassam ^magának, milyen szerencsétlen vagyok.

Tegnap este nagyobb társaság gyűlt össze nálunk. AKarcsi születés napját ünnepeltük. Én is ünneplőbe ruházkodtam, mert sok vendégünk volt.

Kara bácsi vidám kedvében Karcsi mellé ültetett s folytonosan azt hajtogatta, hogy »pompásan összeillenek a gyerekek.«

Nekem nagyon rossz kedvem volt. Úgy ültem az asztalnál, mintha temetésről kerültem volna haza. Fájt nekem a mások jó kedve, alig bírtam egy-két mosolyt erőszakolni ajkaimra; pedig Karcsi sohase volt szélesebb jókedvében, mint ez este.

Mikor a poharköszöntések folytak, Kara bácsi egyszerre csak felém fordult és-ellágyult hangon igy szólott:

— Van nekem egy kedves kis lányom, meg egy fiam. Ezt a kislányt magam neveltem föl. Hűséges volt, igaz volt, jó lány volt eddig. Valahányszor ránéztem, mindig az járt az eszemben, hogy ezt a kis lányt a fiamnak neveltem. A fiam. még ugyan szeleburdi gyerek, a ki hűbei 0- módjára megy neki a világnak ; de ember lesz belőle nemsokára. A jó Isten nem ta-- gadta meg tőlem az ö áldását. Jut is marad is a gyerekek boldogitására s i az én vén napjaimra, csak igazán szeressék egymást. Hát ma van a Karcsi huszonnegyedik születése napja. Ez , a nap abban különbözik a többiektől,/ hogy Karcsi már nem megy többet gyerekszámba. Emberséges ember lett belőle, a ki már most állást és famíliát , alapíthat magának.

...Nem mertem föítekinteni a vendégekre, mert azok mind rám néztek. Karcsi bort öntött a poharamba s mikor színén túl kiömlött á pohárból, az összes vendégek mosolyogva mutattak rám. Sohase féltem, sohase remegtem önmagam miatt még annyit, mint most, mikor rólam folyt a beszéd. Kara bácsi folytatta:

— Igenis, , tisztelt társaság. Ünnepet ülünk ma, egy kedves családi ünnepet, melyuek nemcsak az eleje, de a vége is emlékezetes marad örökké. Isten, a mindenek ura úgy rendezte, hogy ezek az én gyerekeim már korán összekerüljenek és összeszokjanak. Eddig csak amolyan játszótársak és pajkos gyerekek voltak. Hanem ezentúl már nem a játékban lesznek társak, ügy dobog a szivem, mikor a gyerekek boldogságát megalapítom. Hát legyen meg a sors intézkedése. Mari szép lány, jó lány és házias nevelésű. Karcsi derék legény, munkabíró gyerek, csak egy kicsit virtus- kodó. De megjön még ez esze, mert a török vér olyan, mint a magyar bor. Jól kiforrja előbb magát, aztán még az -oltár elé is szívesen viszik. De mit csftröm-csa- varom tovább az elokvencziát; én most nemcsak apa akarok lenni, hanem pap is : összeadom hát a Marit meg a Karcsit !

Beleszédültem. Hallottam ugyan a féktelen zsivajt, a határtalan éljenzést, az ujjongó örömet, melylyel a vendégek össze- kocczintották a poharukat; de azután forogni kezdett velém a világ s mikor a Karcsi forró íehelete égette az arezomat, fölemelkedtem az asztaltól, undorral'ellöktem magamtól az ittas fiatal embert és sirva rohantam a másik szobába, a hol egy! nagy karosszékbe omolva zokogni kezdtem. !

A társaság hahotája folytonosan csökkent a nevetés is elcsitult s nagy csönd állott be. Kara bácsi azt mondta, hogy a bolondos kis Mari már egész mennyasszonyi- peinpóban dolgozik, még csak az elájulás van hátra.

Végre bejött hozzám s mikor zokogni, látott, oda lépett, megsimitotta az arezomat és igy szólott:

— Hát mit sírsz kis Mari?

— Mert fáj a leikom — válaszoltam

keserűen. '

t~ Majd nem fog fájni esküvő után kicsikém.

— Inkább fájjon azután is, mert. én nem akarom azt, a mit Kara bácsi akar. En- tisztelem,, becsülöm Kara bácsit, hálása is vagyok örökre, de a mit máma mondott azt nem az én szivem szerint mondta.

— Ugyan ne izélj már kis Mari. Csak nem okoskodni talán komolyan ?

— De igen is komolyan veszem a dolgot Kara bácsi. Hát tudja meg édes nevelőapám, hogy inkább meghalok, mintsem a Karcsi felesége legyek. Gyűlölöm, utálom, irtózom tőle.

Kara bácsi szótlanul nézett rám. A mit mondtam, azt nem várta. Bánatosan mondta azután :

— Hát kinek a szivét marczangolod össze legjobban? Nem az enyimet ? Hát kinek a nevét szennyezed be? Nem az enyimet ? Hát kinek okoztál nagyobb bánatot, ha nem nekem?...

Odatérdeltem a siró ember elé és megcsókoltam a kezeit.

— Édes apám, én édes jó nevelő apám ! ne bánkódjék miattam; de kívánja inkább a halálomat, mintsem azt, hogy valamikor a Karcsi felesége legyek.

— Ki mondta ezt neked ? — kérdezte azután fölocsúdva — hát ki adott tanácsot,.?-Tudod , kis Mari, hogy mit tesz ez a szó : feleség ? Mit b eszélsz te az eszed határán túl? Ki mondta neked, hogy igy cselekedjél ? Ki adta azt a tanácsot, hogy igy beszélt..j

A vendégség dalolni kezdett a másik szobában. A Karcsi rekedt hangja mindig' kiemelkedett a többiekéhnl. Odasiettem a 'falhoz s levettem egy k: képet. \\V. édes