Esztergom és Vidéke, 1887
1887 / 6. szám
Mikorra Kelemen László hosszas küzdőkön után az első magyar rendezett színtársulat élén a színpadon hervad- ha.lan babért érdemlett ki, már akkor a lányka, kinek szerelmén kívül semmije sem volt, künn porladozott a budai temetőben. A színművészet ellen liarczoló előítéletnek ő volt első áldozata. Sírját sokáig disziték Kelemen László^koszorűi. Hat évig küzdött Kelemen s végre is romok közé jutott. El kezdte a küzdelmet mint nagy reményű ifjú s befejezte mint koldus szegény kifáradt agg. Mit oly huzamos ideig, oly nagy fáradozás, saját boldogsága s családja jóléte árán épített előtte hevert egybefonóivá. Átvette újra a legnehezebb szerepet. Fáradhatlan szorgalommal kereste fel az általa megtestesített eszme lelkes híveit, sehol sem talált azonban oly pártfogásra, mely ve ekedhetett volna az ő régi áldozatkészségével. Es még sem esett kétségbe ! Nem hagyta abba a küzdelmet! Csalódások által megtört lelke többé nem érzett bár erőt |magasba ^szárnyalni, mégis lelkesült, mint kit az események váratlan változása nem hoz zavarba. Felvette a vándorbotot.,jS 1796 junius 4-én elhagyta a fővárost — Kolozsvárra indult. Kecskeméten azonban ez iránt táplált reménye elsorvadt teljesen. A társulat szétzüllött. Négy évi hányódás u án Nagyváradon kisérié meg uj szili- társulat szervezését. Ez a reménye is meghiúsult. Miután vagyona teljesen elfogyott, Pestre semmi áron nem akar. visszatérni, nehogy ismerősei előtt pirulnia kellessék vállalata sikertelensége miatt. Némi vándorlás után nejével Lipcsei Máriával Ráczkevén telepedek le, hol mint kán toldani tó lelt alkalmazást. Ráczkeve leégése után Makóra s onnan Csanádpalotára hurczolkodott ál nemsokára, a hol — mint hitvese beszédé el unokáinak — »színigazgatói fáradalmai és áldozatai isten tel ensége miatt sarjadt bánatában elhunyt 1807- bcn.« Valóságos kaleidoskop e munka többi fejezete. Á szebbnél szMib képek, történetek, szívhez szóló események fűződnek egymáshoz, melyeknek szemgyö- nyörkedtető szint a nemzeti érzület és szellem ád. Készletezve vannak, ismertetve az erdélyi színi viszonyok, báró Wesselényi s az erdélyi nemesség áldozatkészsége, a magyar Írók s főurak tevékenysége, az összes színtársulatok hullámzó de egyszersmind jól tájékoztató rajza. Déryné éneke, Kántorné tragikája, Megyeri komikuma, Nagy Pista, Szilágyi, Pergő Celés'iin, Lcríd- vayné, Jókai né, Lendvav, Táncsy, Szilágyi s Jnncsó Pál egy-egy meteorja a magyar szinirodalomnak kitünően kör- vonalozva jelenik meg! Van azonban az éremnek más oldala is ! Mig e kitűnőségnek bujdokoinak faluról falura, azalatt Pesten német színház épül a Duna parton 240 ezer forintért s ennek fentarfására néhány év alatt mintegy 600 ezer forintot költenek el. Felébredt ezenközben a nemzet féltékenysége s Széchenyi István s Földváry Gábor pestmegyei alispán vették kezükbe a színészet állandósítását. Ez alkalommal szerző valódi remekművei készite amint egyöntetű, könnyen átt ekin'he ő, de egyszersmind rendkívüli éleslátással vázolja a vidéki, előtűnő, szertefoszló társula okát, a vidéki színészetet, a Földváry, Széchenyi és pártjaik közt fejlett küzdelmeket s a magyar közélet ébredését. »Abban, hogy ébredezni kezdett r. magyar nemzet százados álmából, első sorban a magyar színészet bir érdem- mai, Az a testület vitte végbe a nemzet felébresztését, mely tes ü'e annyi sok és méltatlan üldözésnek vol tárgya. Sorsukban Iáiba juk szép példáját annak, miként rombolja le az eszme az emberi rossz akaratot. Lát- hajnk, hogy a művek ség és művészet iránt való fogékonyság hogyan igyekszik nemzeti érzésével kárpótolni a nemze i érzület első apostolait azon szenvedésekért, melyeket a nagy liarcz- ban átéltek.« A pesti nemzeti színház építése és megnyi ása képez határpontot a történelmi és érdekes episodokka! bővített fejtegetésben. Sok van e műben, a mit mindenki érdekkel olvashat, csaknem minden nevezetesebb város, helység, család s irodalmi vagy állami s tisztviselői jelesség tör énedéhez ta. hálhatni egy-egy njabb ada ot beiine- Mél.án megérdemli e mű a bizalma , hogy a hazai színészetről szóltában meghallgat assék és figyelembe vétessék. A szorgalom e művéhez hozzájárul; a feldolgozásra fordított gond, az előadásbeli számos jótulajdonság, az elbeszélés világossága s kellemessége, a tömöttségre való törekvés s a melegség, melylyel a magyar nemzeti színésze1 küzdelmét, mint a magyar nemzetiség küzdelmét a biztosított diadalig el vezérli s érvényre juttatja. Dr. Váli Béla műve hézagpótló munka, mely irodalmunknak valódi díszét képezi- Nyeresége irodalmunknak, melynek első rendszeres műve a magyar színészet inul - járói. — A munka Szalay Imre k<">z- ok'atásiigyi min is..éri osztály anácsosnak van ajánlva, mint a képzőművészetek hivatott és fáradhatlan munkásának. A JÉG SPORTJA. (Saison czikk.) Elkezdve a kis gyermektől egész az öregekig, mindnyájunkat bizonyos öröm fog el, látva alászállingázui a tél első hópelyheit. A tél kel léméi, vidám sportjai teszik a csípős hideget is örömmel várttá. A kis gyermek csúszkálása, az ifjak korcsolyázása, az öregek szánkázása, mind megannyi élvezet és egészségadó idő öltés, melyeknek emléke az első hápelyhek látására, vidámsággal .ölt el. Nem tekintjük egyiket sem valami pedáns egészség aui gyakorlatnak, pedig jótékony hálásuk nem kisebb bármelyik más tes edző sporténál sem. Minden tes gyakorlat felemlitéséné! szokásban van előnyeit, elterjedését, vagy elmaradását ki tin et ni. A korcsolyázásról szólva, könnyén fülesbe,ünk a beveze.ő dicséreten, mert alig szorul már reá. Hisz az úszás után a korcsolyázást kedvelik hölgyeink legjobban, telin e- íen kívül hagyva a tánczo■- és igy ez után a legnépszerűbb is a sport barát- jai előtt. Ahol a nők elől mennek, ott biz os a, siker. Es a testgyakorlatok köz ényleg a áncz és korcsolyázás Ilivel a legszámosabbak. Tekintetbe véve a korcsolyázó sportnak ifjúságát és ily rohamos terjed s A be kell ismernünk, hogy mind az egészség, mind a mulatság tekintetében nagyon első a számos testgyakor- Üaok köz1. Mint mulatságos testedzés pedig a. legelső helyet foglalja el. A korcsolyázó már az első pár gyakori a után nem igen gondol a testedzésre, hanem csak mula ság kedvéért megy a jégre. És az ily észrevétlen egészségin ni munkásságnak van a legáldásosabb hatása. A lélek a gyors futásban, mint a műkorcsolyázásban felfrissül. A lest elvesz i a, sima jégen terhes lomhaságá és lelkünk is elevenedik, érezve, hogy mily engedelmes szolgájává lett a földön oly lomha test. A korcsolyázás érősitő halasa nemcsak mint gondolnánk a láb izmaira hat ; de edzi és ügy esi ti az egyesíti az egész festet. Az egyensúlyozásban a (esi minden izma igénybe vau véve. A füdő a friss légben erős munkában lévén, ép úgy erősödik, mint általa vérünk felfrissül. És mind ez általános erőltetett munkásságban lestünk n m érzi a más spor oknál oly meg's .okolt lankadtságof. A futás, járás, veloczipédezés, formázás és úszás után izmaink lankadtsága sokszor kellemet- tenül hat, mig a korcsolyázás után még a megerőltetést is könnyen kipihenjük. Mint minden munka és minden test- gyakorlat, úgy a. korcsolyázás is a ársaságban még élvezetesebbé válik. És a jég lükre e fekinteíben ép oly kedvelt tér a két nem találkozására, mint a táncz erem. A nagyobb korcsoly aki rá n du lások n ál, m ilyen eket a Fér őn és Bala'onon leltet, rendezni, a f rfiak önfeláldozó bátorsága is próba- tevésre kerülhet. Ugyanis a legnagyobb vigyázat es elorelá ás mellett is megesik néha, hogy a biztosnak hitt jég beszakad és csak mások segélyével menthető ki a vizbejutott. A korcsolyázás e veszélyessége mellett leg öbbször emlegetik a. különben ri kán előforduló izomrándulásokat és csonttöréseket. A bajt, a korcsolyázás veszélyességét csökkenteni lehet, do végleg megszüntetni nem. A testgya- kor’a ok a terhes munkának felelnek meg, ennek veszélyességétől nem me- nekü’hetnek meg a legjobb vezetés, a legbigo-ad abh gyakorlat mellett sem. Ez a veszélyesség, meg a munkának nehezen végezheíősége erőnket fokozza, lelkünket feleleveníti, ingert ád a testi megerőltetésre. Az önérzetet emeli a végzett munka nehézsége ép úgy, mint veszélyessége. A korcsolyázás fokozatos 'an ül ása és a higgadt meggondolás., a legnehezebb gyakorlatok veszélyességét- is oly kis mértékre szállója, le, hogy a beköve kezett bajokat tisztán a véletlennek tulajdonúba-juk. A jégen szerencsétlenség nem is igen. ér mást, mint a meggondolatlan szeleskedőt és h i úságos b rav u r k ereső t. A korcsolyázás terjedését nagyon elősegíti olcsósága hisz az aránylag olcsó korcsolyán kívül alig is valami köliség e sportnál. Mindez előnyök mellett is a korcsolyázás' még csak a közelmúltban is a nevelők és apák ép úgy, mint a ható anyám képét s mikor összecsókoltam, igy szólottám Kara bácsihoz : — Ez az asszony par ncsolta nekem, hogy igy beszéljek. Ez az asszony pedig az én édes anyám. Hát most már tudja-e Kara bácsi ? Kara bácsi részvéttel nézett rám, megcsókolta a homlokomat, elvette a képet s vissza akasztotta, azután azt mondta hogy menjek vele vissza a társaságba. — De nem beszél többet Kara bácsi arról ugy-e ? — Nem beszélek. — Sohase ? — No hát sohase. Csak gyere ! Visszamentem. A társaság nagyon vigan volt. Karcsi egy fiatal asszony mellett ült. Nagyon örültem, hogy nem volt többet az én szomszédom. Hasztalanul erőltettem arezomra a vig mosolyt. Hiába adtak százféle tanácsot az asszonyok. Az egyik azt mondta : — Nem kell a házassághoz szerelem. A másik igy szólt: — Jó dolgod lesz galambom, ha okosan selekszel. Menj hozzá csak azért is. A harmadik ezt locsogta: — Ne igen válogass édesem, mert e mai világban nem nagyon szapora ám az ilyen alkalom. Nem feleltem egyiknek se. Kínos volt a társaság. Szerettem volna eltűnni belőle, hogy senkise vegyen észre. De hasztalan. Végig kellett szenvednem az egész vértanuságot. Mikor azután az asszonyok mér oszladozni kezdtek, mintha tűzvészből menekültem volna meg, bezárkóztam, a másik szobába s remegő szívvel gondoltam vissza az izgalmas eseményekre. Ejféli tizenkét óra volt már s én még mindig anyám képe előtt ültem. Tanácsot kértem összetört lélekkel, szétzúzott szívvel, kétségbeesve. Nem tudtam már sírni, csak fohászkodva néztem édes anjtem mosolygó arczára. És ő ezt mondta nekem : — Tégy a szived szerint. A mit a szived mond, azt én mondom. Mert én ott lakom a te szivedben. Légy állhatatos és bízzál abban, a kit szeretsz. Fordulj ahoz, a kit szeretsz... A kit szeretek. Hát hogyan forduljak hozzá? írni kezdtem. Három levelet írtam. Egyik se tetszett. Az elsőben könnyeim beszéltek. A másodikban szivem szólott. A harmadikban kétsé.gbce ;ésem. Ezekből egy negyediket kellett csinálnom, a mely a történetet beszéli el. Reggelig elkészültem vele. Egy átvirrasztott fájdalmas éjszaka diktálta nekem ezt a levelet. Le akartam benne írni fájdalmamat és csak szerencsétlenségemet bírtam leírni. De az édes anyám tanácsolta, az tides anyám diktálta. Es most elküldöm a levelet magának, a kivel még sohase beszéltem ; de a kinek már olyan sokat elmondtam. Kihez forduljak ? Kitől várjak menedéket. Ha ön nincsen, a halálhoz kellene menekülnöm. Ha ön nem segítene rajtam, az elmúlástól várnám szabadulásomat. Ez az, a mit clakartam mondani magának. Könnyebb azt megírni, mint elmondani. De nem is bírtam volna elmondani. Érzem hogy tudok daczolni, tudok ellenszegülni azoknak, a kik össze akarnak tiporni; de azt is érzem, hogy épen magának nem tudtam volna elmondani panaszomat. Könnyebb azt megírni, mint elmondani. Megkönnyebbült szívvel érkeztem idáig. Előttem áll édes an vám képe, a ki mindig szól hozzám, mikor vigaszra van szükségem és a maga képe, mely lelkembe van írva s melyhez olyan jól esik most folyamodnom. Segítsen rajtam ! Ne hagyjon elveszni. Lássa, én boldogságra születtem s kínokban égek el, lia elhagy ! A hol fölneveltek, ott most el akarnak veszteni. A ki édes apám volt, az most kereskedni akar velem. A kit testvéremnek neveztem eddig, azt most üdvösségem ellen tör. A hol éltem eddig, ott inkább meghalni szeretnék, mint tovább élni. Segítsen rajtam ! Mindenkiben csalódtam, mindenkitől rettegek, csak magától várom boldogságomat. Oh, ne hagyjon el!.. Ha azt fogja kérdezni, hogy mért fordultam épen önhöz ; ha meg akarja tudni hogy miért panaszkodtam el épen önnek veszendő előtt álló életemet; ha meg akarja tudni, hogy ki bátorított engem erre a levélírásra: akkor kérdezze meg egy fájdalmasan mosolygó asszonytól, a kit én édes anyámnak nevezek. Ez az asszony imádkozik érettem odaát és tanácsokkal sugalmazza lelkűmet. Megjelenik előttem álmaimban és fájdalmaimban és mindig megvigasztal. Olyan boldoggá akar ö e ng# tenni, a milyen boldogtalan volt teljes életében. Ez a nemtő uralkodik fölöttem, ő mondta, hogy keressek őrangyalt az ön nemes szivében. Önhöz fordulok tehát és esd ve kérem, hogy ne hagyjon el engem; mert ugy érzem, hogy senki sincs ezen a világon, a kiért én élni tudnék. Nem bírom elnémítani szivem szózatát. Kitör az lelkem legmélyéből s bár remegő kézzel s ingadozó szavakkal írom le, de erős bittel, reménynyel és szeretettel. A mi szivünk már régóta találkozott... Szentül bízom abban, hogy ön nem fog elhagyni engem. Oh segítsen rajtam segítsen !«... A bosszú, fájdalmas levél végső szavai már nem tintával voltak írva. Keserű könnycseppek hullottak a tolira, mikor azok az édes panaszok papírra kerültek. A fiatal emberhez maga a menyország beszélt. Az a menyország, a melyet előbb titáni küzdelmekkel lehet csak megvívni. Mikor a levél végére ért már alig látta az utolsó szavakat. Mintha csak a fájdalmas leány utolsó szavai születtek volna. Nem látott a könnyeitől. Akkor azután ajkához emelte azt a. drága szentirást s az eskü hangján lebegte : — Meg foglak szabadítani kedvesem! (Folyta köv)
