Esztergom és Vidéke, 1887

1887 / 43. szám

nőm mil’i ikni mehet, melyek mindenesetre a közjótól vonatnak el s jutnak illetéktelen zsebekbe.

Hogy az ovatoss g mennyire ke’yén va ó s hogy kellő körültekintéssel a birtok jövedelme bérlet utján is fokozható, arra két esetet hozunk fel, melyeket Zágrábból jelentenek.

1. A limit év tavaszán lett a, zágrábi prior auranae (arany perjel) Toron ál megyében Szárcsa, Tőgyér és Széssány községekben fekvő 11.000 kát. holdas birtoka újabb 12 évre bérbe adva. E 11 év alatt 240.000 írttal több a biztos jövedelem, mint volt az 1886. év előtti szintén 12 éves bérlet alatt.

2. A f. 1887. év tavaszán pedig a zágrábi káptalannak szintén Torontói megyében Módos, Istvánföld és Káptalanfalva községekben fekvő 10.000 holdas birtoka adatott 12 évre haszonbérbe, mely az utóbbi 30 év a1 a ti. házilag kezeltetett. E birtok 10 évi átlagot véve alapul, évenkint 10.000 írttal jövedelmez többet, mint eddig.

Ez eredmények fenti állításunkat igazolják, főleg ha tekintbe veszsziik, hogy azelőtt az adók kisebbek, az árak ellenben nagyobbak voltak. Mindkét esetben a bérlők viselik az összes terheket. A bérlők első rangú szolid kapitalisták s földbirtokosok, köztisztelet részesei, föltétien biztosítékot nyújtanak, nagy cautiókat tettek le s becsületességük tudatában magukat a legszigorúbb feltételeknek alávetették.

A bérbeadók megbízóAja mind a két esetben Vuchetich Endre módosi ügyvéd volt.

A zágrábi káptalan azonban csak akkor bízta meg, miután hirdetések utján sem kapott a káptalan megbízható bérlőt.

Hogy feladatát ennek s az általunk feníiebb irt nehézségek daczára sikerrel oldotta meg, annak legjobb bizonyítékai az általa elért, eredmények.

Pedig itt is működött a jelzett szövetség. Hogy működésének nem lett meg az általa óhajtott sikere, az által csak e két ese ben rövid 12 év alatt majd fél millió forint lett megmentve mindenesetre magasztosabb ezé*lók javára.

Szolgáljon ez egyszerű leírás a magyar káptalanoknak s egyházi birtokok igazgatóságainak úgy a. jelenben, mint a jövőre intőimül s legyen egyszersmind hasznukra.

Kath, íparos-ifjaink.

ni.

Az egyesület igen örvendetes func- tiót végzett 0 Emineutiája a Herczeg- primás áldoznirságának ötven éves jubileuma alkalmából, midőn ölet. 28-án. egy diszkötésű üdvüz’ő felirattal 4 tagú bizottság élén kereste fel az ünnepeli bíboros főpapot lakásán, hol — daczára a nagyszámú üdvözlő sokaságnak - nekünk is jutott nehány pillanat, melyben a humánus főpásztor, nyájas, leereszkedő szavait egyesületünk felőli tudakozódással hozzánk intézni s emlékiratunkat sajátkezüleg átvenni mél- tóztatott.

Hátra van még megemlékezni azon érdekes mozzanatról, melynél fogva egyesületünk a lefolyt év utolsó negyedének elején tagjainak számában óriási lépést tett előre. Ez nem annyira a mi, hanem főleg az Esztergom kir. városi ipartestületi elöljárósága és vezetőinek érdeme. Ezen elöljáróság megalkudva az uj ipartörvény által nyújtott viszonyokkal, az iparosítják egyletének választmányával egye'értőleg azonczélra törekedett, hogy az ipartörvényben foglalt és az iparosmunkások számára létesítem rendelt segély pénz! ár eszméje a mi egyesületünkre alkalmaztassák, természetesen oly módosítások és időin i tások mellett, hogy sem az egyesületünk létérdeke, sem a segély pénztár csorbát ne szenvedjen, egyik a másikat helyéből ki ne zökken se, hanem okkal móddal a kölcsönös kívánalmak lehető kielégítésével forrasztassék a kettő akként cgvbe, hogy egyesületünk maradjon meg czimében, hivatásában továbbra, is úgy mint edd igeié volt, de egyéb föltételeiben alkalmazkodjék azon utasításokhoz, melyeket e részben a segély- p'nztárak fölállításáról szóló ipar;örvény előír. Dóczv Ferencz i par! est illeti elnök - továbbá Niedermann József titkár, nemkü’önben dr. Földváry István iparhatósági biztos, valamint dr. Berényi Gyula, Dudás Ferencz, Wanit- sek Rezső, Roth Ferencz és Gyarmathy Józs -f közreműködésével összeállittatott azon tervezet, melynek alapján készültek, illetve módosíttattak az alapszabályok is, a mik immár jóváhagyási záradékkal kezeink között vannak. S ennek nyomán haladva nyugodtan nézhetünk a jövőbe, mert egyrészről biztosítót, uk és javítottuk a kir. város területén munkálkodó iparos segédek

helyzetét azon esetben, ha előforduló bajaikban válságos körülmények közé jutnának, másrészt pedig megküny- nyitetlük, a munkaadók helyzetét is a részben, hogy bajban sin'ődő munkásaik állapotát nem ők vannak hivatva enyhíteni, hanem azon egyesület, melynek a, beteg munkás tagjává lön : a munkaadó akarata és felelőssége alatt.

Mindazokhoz, miket idáig felsoroltunk, nem sok hozzácsatolni valónk maradt.

> Mindössze szólnunk kell 1-ör a titkári jelentés következő részletéről. Választmányi ülés a lefolyt évben tartatott 15. Es pedig: január 5., 23., febr. 5., márcz. 12., april 6. május 7. jun. 4., jul. 9., aug. 13, 27., szept.

10. 15., okt. 5., nov. 11., decz. 10. Ezenkívül tartatott 1 rendes közgyűlés jan. 24-én és 1 rendkívüli közgyűlés aug. 29-én. A elintézést nyert ügydarabok száma : 120.

Továbbá szólunk az orvosi jelentésről, melyet egyesületünk buzgó orvosa, dr. Berényi Gyula kéziratából a következőkben ismertethetünk : A lefolyt

1880-ikév benaz orvosi segélyt igénybe vette 102 tag, kik közül 34 fekvő és 68 járó beteg. Orvosi rendelvény kiadatott 298, teljesen felgyógyult 96, további gyógykezelés alatt maradt 6. Kórházban gyógykezeltetett 4 tag 34 napig. Halottja az egyesületnek a lefolyt évben nem volt. Heti 2 frtnyi segélyt 54 tag vett igénybe.

Végül egyetem legesen felsoroljuk a pénztárosi jelentéseknek főbb tételeit a következőkben : 1886 évi bevétel 1621 frt 41 kr., kiadás 1345 frt 39 kr., évi maradvány 276 frt 2 kr. Ehhez adva, 1885-ik évről esé pénztári maradványt 12 frt 49 kr ; a pénztári készlet 1886. év decz, 31-én 291 frt 51 krt tüntet fel, miből pénzintézetbe helyeztetett 297 frt; a tehát a pénztárban maradt 1887-ik évre 4 frt 51 kr. Leltári becslések alapján ingó vagyonnak becsértéke a múlt évi összes

V

befektetéssel és köilyválománynyal együtt 1359 frt 25 kr. Betéti könyvecskékben 1498 frt 50 kr. Volt kath. legényegylet tőkéje és kamata 201 frt 38 kr. Értékpapírban 100 frt. Vagyoni helyzetünk tehát 3159 frt 13 krról tanúskodik. Többlet az előző évihez képest 747 frt 43 kr.

Ez kedvező állapotra mutat, melyhez méltán gratulálhatunk !

A tagok szaporodására nézve álljon itt a következő kivonat,: 1886-ik év

elején volt 220 tag. Ugyanezen év végén pedig 520 tag. Szaporulat ekként 200 tag. A könyvtárra nézve vau szerencsénk tudatni, hogy az 1885-ki állapot, mely 420 kötetnyi könyvről emlékezett meg, javult 126 kötet illetve füzettel. A könyvtár jövedelem 20 frtot hozott az egyesület pénztára számára.

(Vége.-)

ESZTERGOM IRODALOMTÖRTÉNETE.

(■Esztergom város és vármegye egyházi és világi irói.)

XXXVI.

M a c h o v i c s G y u l a hit tudor, primási levéltárnok Esztergomban. Szül. 1858. febr. 11 fölsz. 1880 okt. 17. Irodalmi művei: Több czikk a »Kath. Hetilap,« »Esztergomi Közlöny« és az »U. M. Sionban«-ban.

M e s z é n a J á n o s nyugalmazó t kir. törvényszéki biró. Szül. Esztergomban 1809. Irodalmi műve : Számos czikk az esztergomi gazdasági egyesület által kiadott »Gazdasági Ér- tesitő«-ben.

M ész á r o s K á 1 m á n szent Ferencz rendű áldozár Budapesten. Szül. Esztergomban 1845. decz. 20. fölsz. 1868 aug. 7. Irodalmi műve : Több jeles szent beszéd. Tartományi zsinat Esztergomban 1868. szept. 19-én s következő napjain. A magv. egyház régibb zsinatainak rövid történetrajzával s az egyházi élet jellem- rajzával.

Pihácsek J e r e in o s szent Ferencz rendű áldozár Esztergomban. Szül. 1854. máj. 6. fölsz. 1876- nov. 10. Irodalmi műve: Több hírlapi czikk könyvismertetés a »Religio« 1884. évfolyamaiban.

S z á m o r d Ign á c z káplán Esztergomban. Szül. 1857. aug. 25. fölsz. 1880 jón. 30. Irodalmi műve : Több sz. beszéd. »A jó pásztor« czimű szónoklati folyóiratban. »A vallás nemesítő hatása a munkára. Ipar isk. ért. 1885/e Esztergom.

Y i 11 á íi y i S z a n i s z 1 ó szent Benedek rendű áldozár, főgpmnasinmi igazgató Esztergomban 1883-tól. Szül. 1847. szept. 9. fölsz. 1870. szept. 29. Irodalmi művei: Győrvár és város helyrajza, erődítése, liáztelek és lakossági viszonyai a 16. és 17. században.« Két ábrával. Győrmegye és város anyagi műveltig története kiváló tekintettel a szorgalmi néposztály tár(Inlbetzélés.)

I.

Özvegy Jusztina Gerő asszony, az inspektoráé az elmaradhatlan kötőtűvel kezében szobája ablakánál ült. Maga a csinos, egyemeletes ház sajátja volt, a mely bizarr, szeszélyes alakú és fényes palatáblával födött hármas tetőzetével már messziről ragyogott s sajátos ódon kiné'.ést kölcsönzött annak. A ház falai az idő viszontagság alatt már egészen megfeketültek, s két oldalán buján tenyésző örökzöld repkény futotta he gondosan takargatva futó indáival az elemek okozta sebeket. A folyondár dús ágai az ablakokra is ráborultak, úgv hogy a játszi napsugár csak néha-néha lopva férhetett a mosolygó virágokhoz, a melyekkel pedig tömve voltak az ablakközök. A ház előtt árnyas, kis kert terült el, mig benn a szobában négy-öt kalitban temérdek sok kanári himbálózott, versenyre kelve harsány énekükkel; a ked- vencz, szobadíszül használt ölebecske cs"n des egykedvűséggel szunyókált úrnője hibáinál. Szóval az egész ház, a berendezés teljesen megfelelt egy bánatos özvegy jeljegének, s annak hű kinyomatát visclé magán.

Geröné körülbelül negyvenöt éves, termetes, tisztes özvegy volt. A sok gond és a kíméletlen idő — bármint htűzött is a hívatlan vendégtől, — mély red őket szántott arczára; egykoron Gsillogó fekete hajzata már-már őszbe kezdett

Jószivű, ábrándozó, hiú tetszelgő, minden szép és jóért lelkesülni tudó — mint minden özvegy, — de kiváltképen bőbeszédű volt. Jaj volt annak, a kit ő éles nyelvére vett. Férje általános köztiszteletben álló, előkelő tisztviselő volt. Derék, józan, jó ember volt, de a gazdálkodáshoz épenség- gel nem értett. Justina pedig mint jó nő és hű feleség osztozott férjével a költséges szórakozásokban és azt hitte, hogy ennek már igy kell lennie, s hogy nem is lehet műskép. Mig férje élt és jóllétnek örvendett, nem gondolt az élet borús napjaira. Kit vígan, gond nélkül. Az első csalódás öt férje sírjánál érte. Csakhamar felnyíltak szemei és tisztán látott. Egy rozzant karban. lévő ház sok gond és még több adósság volt egyedüli öröksége, mi férje után reá maradt. De a hirtelen kiábrándulás nem törte meg erejét. Nem az az asszony volt a ki elcsüggedt volna. A milyen könnyelmű és öntelt volt a jóllétben, ép oly erős és kitartó tudott lenni a nélkülözésben. Első gondja volt, a menynyire lehet összehúzni magát. A szegény nyugdíj, melyet elhunyt férje után nyert, épen elég volt arra, hogy abból egyszerűen, körültekintőn megélhetett. 0 maga pedig munkához fogott, hogy helyrehozza azt, a mit férje elmulasztott. Nem szégyelt reg- geltöl-estig varrni, dolgozni. Örömest tűrt és szenvedett, mivel egyetlen és leghőbb óhaja volt, a nevet, melvet férje viselt újra tisztára mosni; mivel azt akarta, hogy ahhoz a legkisebb szenny, a legkisebb árny folt se tapadjon. Nagy feladat volt ez. A jó remény azonban kitartásra ösztönző

lassanként sötét aggodalmai is eloszlottak. Azóta sok idő lefolyt. Sok minden megváltozott. Geröné házában is újra felvirult a jólét, s öreg napjaira háboritlan csöndben, békében élvezhető fáradsága gyümölcseit. Kötni néha-néha olvasgatni, látogatásokat tenni és fogadni voltak kizárólagos teendői. Ma azonban fölöttébb borús ke délyállapottban volt; az időt végtelen hosszú és unalmasnak találta. Letette kötését és unaloműzésből a járó-kelőket vette szemügyre, hogy megszólhassa a világot. Fájdalom az utcza — kora délután lévén — elhagyatott és nem igen volt élénk ; az egyes emberek pedig, kik áthaladtak, semmi különös figyelemreméltó tárgyat nem nyújtottak neki.

Sóhajtva vett fel asztalkájáról egy könyvet és a nélkül, hogy a czimet megnézte volna, kötőtűjével az egyes lapokat kezdő felvágni. E pillanatban heves kopogás hallatszott, az ajtó feltárult, s egy szép, su- gárnövésü, elegáns fiatal ember lépett be a szobába. Meghajtva magát, egy barátságos de szörnyű czeremonia nélküli. »Jó napot inspektorné asszonyom« köszöntéssel üdvözlő a hölgyet.

Az inspektorné látható örömmel arczán azonnal felkelt, s egynéhány lépéssel a belépő felé közeledve, barátságosan kezét nyujtá neki.

— Ah jó napot Mohai ur ! Isten hozta! Csakhogy már egyszer engem is szerencséltet látogatásával, — mondá élénken, mialatt vendégét feltűnően lekötelező nyájassággal a pamlaghoz vezető. — Minek I köszönhetem e ritka kitüntetést, hogy városunk logümiopeltebb Íróját sz »bániban

üdvözölhetem? — folytatá Geröné. Épen most volt a kegyed »A nők az epika körében«— fölött irt műve kezemben. Ah mily fönséges egy mű ez: az ember csakugy an nem tudja, mit csodáljon inkább, a rendkívüli tágkörü ismereteket vagy a kifejezések finomságát és szépségét !

— Csakugyan olvasta már kegyed e művemet ?

— Nem de körülbelül már felvágtam.

— Úgy, úgy — persze akkor már lehet ítéletet mondani! — mondá az iró száraz gúnynyal. — De engedje meg tisztelt inspektorné asszonyom, hogy mindenekelőtt tudtára adjam, hogy miért vettem magamnak szabadságot kegyedet müvem felvágása közben megzavarni.

— Kérem, kérem cs ik tessék ! — mondá az inspektorné gyöngéden szemrehányó és ha szabad mondanunk, bensőség teljes tisztelettől sugárzó tekintetet vetve Mohaira, a kinek szép férfiak alakja erő és üdeség- től duzzadott.

— Kegyed házában — kezdő meg Mohai — — az öreg cseléden kívül még egy szobaleány is van a Malvina kisasz- szony, a ki az én szobáimat gondozza, de a ki kegyednél a társalgóim szerepét is viszi?

— Igen, igen, a Malvina, óh az egy kedves, szorgalmas, jó leány és hozzá megművelt is. Ő bizonyára kegyednek is tetszik ?

— No nem egészen inspektorné asszonyom — feleié Mohai. Épen az ö érdekében jöttem ide kegyednek kijelenteni, hogy én ki fogok költözni házából, hacsak kegyed Malvinájának fel nem mond ; ö a

csavarodni. I őt, s midőn az első küzdelmeken túl volt,