Esztergom és Vidéke, 1887

1887 / 43. szám

jadalini lieIyzetére«. »Győri adalékok i menholvek történetéhez Győr. gyrnn. ?rt. 1877. 1884. E r n y e i P á 1 esztergoníí pap- növendék. Pázmány Péter életrajzát irta meg az »István Bácsi naptár« 1884. évi folyamában. K e r e s z t i Viktor hittndor, llieologiai tanár az esztergomi pap­nevelő intézetben. Szül. 1855. apr. 7. fölsz. 1877. deez. 22. Irodalmi műve: »Haladás és kereszténység«. Eszter­gom 1885. Irt több egyházi beszédei és czileket. Meszes P o 1 y c a r p u s szent Peren ez rendi áldozár Veszprémben. Szül. Esztergomban 1842. szept. 4. fölsz. 1870. nov. 16. A »Veszprémi Közlöny« rendes munkatársa. (Folyt, köv.) PERGER LAJOS. AZ ÓKORI RABSZOLGÁK. — Párbeszéd. — II. Most már áttérhetnénk a római rabszolgák sorsának elbeszélésere, mert ezek rokon nép voltak a rómaiakkal; különben még azért is, mivel néhány év múlva a görögök gyönyörű nyelvét is fogod az iskolában tanulni, és pedig szeretem hinni, hogy ugyanoly kedvvel és eredménynyel, mint a latint. Minden görög városban voltak rabszol­gavásárok, a hol a rabszolgákat mint portékákat szók iák kiálli.ani. Vagy mind­járt a vásár megnyitásánál le kellett vetniük a. silány rongyot, melyet öl t özei - képen viseltek, vagy pedig, midőn a vevő a bódéba vagy csarnokba lépett, hogy megvizsgálhassa testi épségüket, mint a lőkupecz a megvásárlandó lovakat. Szeméremérzetről szó sem lehetett, mert a szolga csak tárgynak tekinteted és így nem tételeztelek fel róluk olyan érzelmek, melyek csak emberben lakoz­hatnak. Minthogy pedig minden ponlos vizsgálat mellett is előfordulhatott, hogy a, vevő nem vette észre a rabszolga hibá­ját, a kereskedő törvényesen kötelezve volt erre a figyelmét előre is felhívni. Ha ezt elmulasztotta és utóbb kiderült! az elhallgatott hiba, köteles volt por.é-1 káját visszavenni és a pénzt visszaadni. Melléklet az „ESZTERGOM és VIDÉKÉ“ számához. Egy ily szolgának értéke 1-től egész 10 mina (a mi pénzünk szerint egy ínina 40 írt) közölt változott liasznavelie- tősége szerint. Gondolható, hogy a fiatal, gyenge rabszolga nem kerül annyiba, mint a kifejlett erős, a közönséges munkás értéke nem volt akkora, mint azé, a kit munkavezetőnek is lehetett alkalmazni, az ilyen pedig meglehetősen mögötte állott a szellemileg is kép­zettnek, mert ezt a gyermekek mellé nevelőül, tanítóul szokták tenni. De itt a kis Aladár már nem tudta megáilani, hogy egy tanifót mint va­lami holmit a vásáron lehetett venni! Apa: Igen ám, csakhogy az ilyen művelt rabszolgákkal általában sokkal gyengédebben bántak. Ezeket inkább csak úgy szokta egyik család a másik- naiv ajánlani, ők tehát az úgynevezett reccomendálásra vél ettek és adattak el. Fiú: így már nem oly lealázó a helyzetük. Apa: A vásárolt szolgákon kívül voltak olyanok is, a kik a háznál szü­lettek. A rabszolgaszülők gyermekei a régi szokás szerint a gazda rabszolgái lettek. Azonban a szabad ember.ől és rabszolgáiétól szülötteket már nagyon gyakran szabadon bocsátották. A régibb időke t az is szokás volt, bogy azon idős, a ki fizetésre képtelen volt, hi­telezőjének rabszolgájává lett Solon az athéneiek hires törvényhozója azonban ezt a szokást megszüntette és pedig azon szempontból, hogy a szabadnak született görög nem lehet rabszolga. Jóllehet a görög házakban általában sohasem volt oly sok rabszolga, mint az előkelő rómaik paloíáiban, a gazdag görögök néha mégis egy egész sereg- felet t rendelkeztek. Ezeket különböző czélokra alkalmazták. A tulajdonképeni házi szolgálatra Görögországban a ré­giek mértéke szerint csak néhányra volt szükség ; mégis ha valakinek házi szükségletét hat vagy hét kielégítette, csak szegény embernek tartatott. A jó módúiknál rendesen még egyszer annyi szokOit lenni a szolgák és szolgálók száma. Fiú : Hát a többi rabszolgával mit szoktak tenni? Apa : Legott meg fogod hallani. A szabad görög ember méltósága alatt állónak tartá, hogy az iparral, mes­terséggel maga foglalkozzék. Ámbár a görögök között is voltak kereskedők és iparosok, csakhogy, ha jó módnak voltak, nem maguk vitték az üzletet, hanem a, rabszolgák által végeztették. Ezek voltak a munkás, vagy gyári rabszolgák, akik a tiszta nyereségből eltartás fejében bizonyos perczen tét kaptak. Fiú : Ilyen esetben az úr bizonyo­sa.!] rászedetett és ez nem is ártott neki. Apa: Bizony ez is gyakran meg­történt. — Többször úgy telt a gö­rög ember, ki tudta, hogy rabszolgái szépen jövedelmező tőkét képviselnek, hogy bérbe adta más gyárosoknak s ki v á lóan bá nyatul ajdon onosoknak. így például Kleon bőrgyárosnak politikai ellenfele, Nikias államférfi és hadve­zér, ezer rabszolgát adott bérbe a th rácmi bányákba! Fiú: Mivel éppen Kleont említetted, így érteni most, hogy mikép lehetet valaki gazdag bőrgyáros és államférfi is egyszersmind. Tehát ő is egyike volt azoknak, kik a gyári munkát és vezetést rabszolgák által végeztették. Apa: Minden esetre. — Azon gö­rögöknek, kik nagyobb földterületek­kel bírtak, ott voltak a rabszolgáik. A földbirtokos vagy úgy tett, hogy a felügyelőt felelőssé tette bizonyos jövedelem beszolgáltatásáért, vagy pe­dig valami csekély perczentet adott a szolgáknak ruházkodásra és élelmezésre, a felügyeletet pedig maga. teljesítette. (Vége kör.) Dr. BUBÁNY GERGELY. A NŐKRŐL S A NŐKNEK. Az arcz sohasem fog többet nyújtani, mint té­vesztő adatokat a sejtés számára. A lélek betűi a tettek s nem a vonalak. Kemény. * Anya! Ob mily boldogság fekszik e szóban. Mi az asszony gyermek nélkül ? vagy több, vagy ke­vesebb szeretetet birva mindig, mint bogy boldog lehetne ; keble majd üresnek ér/i magát., majd szinte lesüllyed az érzemény terhe alatt: gyengén s támasz nélkül körülhányva,ezer vésztől, nem állhatva ellen a világnak s nem szive hatalmas vágyának, élte egy hosszú örömtelen küzködés; oh de adj gyermek ;t neki s ö nem gyenge már, körülfogva gyermekét nem ingadozik többé a/, élet vészeiben, egész léte ez egy véghetlen sze elmen alapszik s erő nincs, mely őt megtántoritbatná. Ha szivét keserv tölti, nem mosolyog-e gyermeke boldogságot életébe, ha lelkét, a múlt emlékei bántják, nem emelkedik-e a jövő bájjón képzete előtt, oly szép s örömteli, mint csak egy anya kívánat! képzelhetek ? ha hite elve­szett, nem tanul-e ismét imádkozni gyermekétől, reményleni s szeretni ? nem nyilik-e uj élet napjai­nak ? nem érezheti-e szükségesnek magát a világon, hol ápolása a nyájas gyermeket fel fogja nevelni ? 3 gazdagnak, mert e gyermek az övé, az övé kín­jai s boldogsága, gondja és szeretete által s ha majdan a gyermek felnőtt s az lett, mit, tőle anyja merénylett, nem fogja-e vele éldelni egész dicsősé­gét ? nem fogja-e mondhatni a világnak: „kit ti szerettek, csodáltok, magasztaltok, az én gyermekem, én nem éltem hasztalan.'1 Eötvös. Piros pünkösd ünnepén a fő­székesegyházban a Herczegprimás tá­volléte inia>t ő Emineneziája segéd­püspöke Palás! hy ő méltósága fog pont ifikái ni. — Horánszky Nándor volt or­szággyűlési képviselőnk s a mérsékelt el 1 euz ói k Iá é p visel őj o I ö I tj e fa 1 ra gaszo k u jáu értesítette a választó polgársá­got, hogy pünkösd vasárnap délelőtt tizenegy órakor fogja beszámolóját s program mbeszédét megtartani. Ho­ránszky Nándor a legtiszteltebb parla- mentairek közé tartozott. Önzetlen be­csű letességgel s kitartó munkássággal működő t a mérsékelt ellenzék sorai­ban, ahol képessége, tanulmánya, lel- kiösmeretessége és előkelő modora minden párt al szemben mintaszerű és imponáló volt. Országgyűlési működé­séért Esztergom városa hálával és el­ismeréssel tartozik neki. Esztergom legmagasabb érdekei nem kívánják ugyan, hogy a mostani kormány ha­talma és jövője ellen síkra szálljunk, mert ha valami nagyobbszabásu óha­junk volna, azt ugyan az ellenzékek nem lennének képesek teljesíteni, (pe­dig nagyon sok ilyen óhajunk van) ; mind a mellett teljes tisztelettel üd­vözöljük Horánszky Nándor volt kép­viselőnket s teljes tisztelettel nézünk programmbeszéde elé. Rendületlen meg­győződésünk ugyan, hogy Esztergom jövője csakis a mostani kormány tá­mogatása és rokonszenve által lenne minden irányban biztosítva; do poli- ti kai meggyőződésűn k főn tartásával csak azt óhajtjuk, hogy Horánszky Nándor, aki a kormány részéről is teljes nagyrabecsülésben részesül, kö­ze 1 itse meg* mentői in kább jö vőnkérdekeit, ami más szóval azt jelenti, hogy esz­közölje ki Esztergom számára men ői inkább a kormány rokonszeuvét. — A tanítóknak. A kath. tanító­egyesület közgyűlésén átaláiíos lelke­sedés közt jelentették, hogy Acsay X. Ferencz főgymn. benezéstauár a kath. tanítók segítő-alapját hat darab bazi­lika sorsjegy gyei s a párkányi taka­rékpénztár huszonhárom forintnyi ado­mán y n y a I gy a ra pi tóttá. legel v.iselhetlenebb csacska fecsegő mind­annyi közt. a kit csak valaha ismertem. De Mohai ur — szakitá őt félbe a háziasszony megrémülve, — Malvina már akkor a harmadik lenne, a ki az ön kedvé­ért a háztól elbocsájtatott. — Fájdalom a harmadik, — folvtatá tovább az író, — én nem tehetek róla, ha ő még elszenvedhetlenebb, mint mind­két elődje. Egyetlen egy sort sem irhatok, ha ezen fecsegő, kerepelő pajzán jókedvű, szószátyár leány szobámban takarít. Szün­telen énekel meg dánok Igen sajnálnám, ha kegyedtől el kellene költöznöm tisztelt Gerőné asszonyom. Kegyed egy derék, tisztességes háziasszony ; szobáim csinosak ; a kedvező szép kilátás a kertre teljesen ki­elégít ; de a sok tűrhetlen alkalmatlanko­dás miatt, melylyel Malvina kisasszony gondolataimat minduntalan megzavarja tö­kéletesen elégedetlen vagyok. Ha tehát Malvina_ kisasszony itt marad, akkor me­gyek! Én háboritlan nyugalmat óhajtok, a melyet nem zavar meg senki és semmi! A jó asszony csak ámult-bámult. Soha sem hallott még a jeles Mohaitól ilyen beszédet. Egészen kijött rendes sod­rából ; még bőbeszédűsége is cserben hagyta őt egy perezre. — De azt már csak mégsem fogja tenni Mohai ur, — mondá ö végre panaszos hangon — hogy ön házamból elköltözzék ? Mi kifogása lehet ellenem? Tiszteltem, nagy becsben tartottam mindig és büszke voltam azt mondhatni, hogyr nálam lakik a nagy iró : Mohai Lothár. És ön most mégis itt akar hagyni egy ilyen csekélység miatt; csakis azért mivel Malvina néha-néha ud­variasan és részvevőiig kérdezi, hogy — hogy érzi magát Mohai ur ? — vagy — Hogy aludt ön ? — vagy — Milyen mun­kán dolgozik Mohai ur? — Malvina igen érdeklődik a legújabb irodalom iránt. — Miattam érdeklődhetik, a mint neki tetszik, csak engemet ne terheljen vele. Szokva vagyok a délelőtti órákban dol­gozni s e szokásomtól Malvina kedvéért nem fogok megválni. Felkérem tehát, hogy mielőbb rendelkezzék saját lakásom fölött az egyszerű okból, mivel, a mint látom kegyed szeretett Malvin áj át néíkülözhetlen- nek tartja. — Az iró távozni akart. — Ugyan mondjon kérem — esengett Gerőné, mialatt egy gyakorlott színésznő biztosságával fájdalmas felindulástól resz­kető hangot von fel. — Engedjen legalább időt a megfontolásra. Egész özvegységem alatt még nem történt meg velem, hogy egy ilyen kedves — Gerőné erősen hang­súlyozd a — kedves-t és a hatás fokozá­sára egy művészi pauzát tartott — szo­lid ember nekem ily hidegen felmondott volna. Boldogult férjem halálával semmi egyéb sem maradt ream, mint ez a roz­zant, adóssággal terhelt ház. Tisztán csak nekem kellett szorgalmammal és tevékeny­ségemmel mindent jóvá tenni; mig végre ismét becsületesen megjelenhettem az em­berek között. Sikerült is lassanként min­den adósságtól magamat mentté tehetni és... — Es folytató Mohai türelmetlenül szavába vágva, az egyik leányát férjhez adhatni és a katonaságnál lévő nagymérvű adósságcsinálásban szenvedő nunokaőcscsét gyámolitásában részesíthetni. Mindezt már untakul volt alkalmam hallani ; de evvel még korántsem menti ki Malvinájának szüntelen zavaró fecsegését. —- Oh Mohai ur, én eddig mindigazon boldogító reményben ringattam magamat, hogy kegyed majd egykor hányatott éle­temet egy történetté fogja feldolgozni s most ön itt akar engem hagyni és Justina Gerőné született Bergyes talán soha sem fog már könyvbe kerülni. — Ah ezer köszönet, ez szép öntől. Van már czime is a könyvnek ? — Oh igen, csakhogy e cziin nem igen látszik újnak ; neve: kiadási könyvecske. — Oh menjen ön ! Ilyen gúnyt űzni egy egyedülálló, szegény özvegygyei ! — De hiszen kegyed távolról sem oly egyedülálló, a világon ; hisz ott van az ön kedves Mai virulja és én fölötte sajnálom, hogy kegyed mégis oly igen rátartós reá. — Jó ég, ha kegyed már ezen a sze­gény Malvinán is annyi kifogásolni valót talál, úgy mégis csak szeretném tudni, hogy milyennek kellene lennie az ön le­endő nejének ! — Mindenekelőtt hallgatni kellene tud­nia, — sietett a válaszszál Mohai — hall­gatás aranyat ér! Es ha kegyed türelem­mel lesz néhány perczig nyugodtan végig hallgatni, a nélkül, hogy félbeszakítana, egy tervvel fogok előállni s a választást kegyedre hízom. — A szegény özvegy egy mély sóhajt hallatott és nagy zavarában főkötöjét kezűé igazgatni, mig egy néma főhajtással bele­egyezését jelzé. — Kegyed mindenekelőtt, folytató to­vább az iró — tizennégy nap alatt el fogja bocsájtani Malvina, kisasszonyt és azon lesz, hogy egy jobb házból származó leányt kapjon segítségül. A kitűnő bánás­mód jelentkezni fog. Kegyed azonban min­den egyesnek a következő feltételt lógja elészabni, a melyre az illetőnek le kell kötelezni magát: Kivéve a kegyed iránt való kötelességet, a leány egyszersmind egy csöndes úri ember —■ az én vagyok — szobáit is gondozni fogja, a ki neki kötelességévé teszi, mialatt szobáimban a takarítással lesz el foglalva, csakis akkor beszélni, ha kérdezik ; minden egyes kér­désre pusztán igen vagy nem-mel vagy ha ez már nem lehetséges, egyetlen egy rövib mondattal válaszolni. Azon leányt, a ki elég erősnek érzi magát és a feltétele­ket illetőleg állhatatosnak ígérkezik, fo­gadja fel minden haladék és vonakodás nélkül. Részemről gondoskodni fogok, hogy kegyed se maradjon jutatmazatlanul. Az inspektorné sóhajtva kulcsoló össze kezeit és megadásteljes hangon végre bele­nyugodott. — Meg fogom kísérlem Mohai nr — úgymond és mindenesetre rajta le­szek, hogy egy oly leányt találjak, ki az ön igényeinek teljesen meg fog felelni — Bensőleg azonban meg volt győződve, hogy ily féle leányt is az Úr Isten keve­set teremthetett e földre. — Ne essék kétségbe inspektorné asz- szonyom, s legyen jobb vélemény nyel, több bizalommal saját neme iránt, — mondó biztatón Mohai és felkelt. — A ki keres, az talál! tehát keressen kegyed ! Az iró ajánló magát és búcsút vön asz- szonyától a ki most öt most szokatlan, egykedvű hallgatagsággal egész az ajtóig kiséré.

Next

/
Thumbnails
Contents