Esztergom és Vidéke, 1887

1887 / 42. szám

KSZTIíUíiO.M IX. KVI’ORY \M 42. SZÁM. CSÜTÖRTÖK, ISST. MÄ.JÜS 2fi. MFC.JELENIK HETENKINT KÉTSZER : VASÁRNAP ÉS_CSÜTÖRTÖ!<ÖN. , KI.ÜKI/.HTKKI Áll : egös/. évre .... ....... 6 fit — l;r. fel évre .....................................................íj fit — kr. i ipgjeilévi'tí.........................................................I Irt 50 kr. E yy sníiii ára 7 kr. Városi s nsoyy^i érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG:-SZF,NT-ANNA-UTCZA 3!7. SZÁM, liová :i lap h/.hIIi*;iii nis/.éf, illető kö/Jomónyok kiiMeinl/ík. KIADÓHÍVATAL : SZÉCHENYI-TÉH 331- SZÁM, liová. a lap hivatalos s a magán liinletései, a 11 vilii,érbe s/.ánt köz­leményük, elöli/,el,ési pénzek és. reelainiilások inlé/.emlök. HIRDETÉSEK. HIVATALOS IMI.'HKTKNKK : I szólói 100 szóig —1 frt 75 kr. 100 -200-ig . I frt 5() kr. 200 —300-ig . 2 frt 25 kr. I’élyogilij HO kr. M A (IA N-111 If OI'iTKSKK inegiílla,|H)ilás szerint legjn tányosahhan közöltetilek. NA I IjTTKIi siíTm zO kr. Az uj választások Budapest, május 24. Vége felé közeleg az országgyűlés. A még elintézendő tárgyak csupán alaki jelentőségűek s élénk vitákra nehezen szolgáltatnak okot. A bucsu- zási hangulat is alkonyuk) homályt vet már a tárgyalások menetére s künn az országban történő események, ameny- nyiben a választásokra vonatkoznak, sokkal élénkekben foglalkoztatják az elméket, mint benn a képviselőliá.zban történők. Tényleg a választási mozga­lom az, mi a helyzet fölött uralkodik. Ha ma futólagosán visszatekintünk a már végnapjait élő országgyűlés mű­ködésére, akkor csak azon hatás forog elménkben, melyet annak a közeli uj választásokra természetszerűleg gyako­rolnia kell. Törvényhozási tekintetben a szétmenendő országgyűlés a legter­mékenyebbek egyike volt ; ezen ország­gyűlésen lett alkotva a főrendi ház reformja s a mandátumok tartamának meghosszabbítása: két mélyre ható re­form, melyeknek parlamenti életünkre gyakoriandó hordozóerejét nehéz előre meghatározni. A törvényhozásnak csak e két ter­mékét emeltük ki, mivel kiválókig azon czél lebeg előttünk, hogy a le­folyt országgyűlési korszak, poliiikai jeli ern ét á 11 al á n ossá gb an ismer í essii k. De épen e két reform mutatja nyil­vánvalóan, hogy Tisza miniszterelnök államférfim lángesze az ország anyagi jólétéért való gondoskodásukon kívül a parlamentáris insiititiók és így az alkoiiná nyos u ml kodás megerősítését különös figyelemmel öleli fel. Es valamint ezzel egy egészséges parlamentáris alap letetetett, azon- képon megteremtette Tisza egy egész­séges pártélet biztosítékait is. A szabad­elvű párt vezére körül tömörülve, nem is ingadozik s nem határozatlan; min­den egyes tagja át van hatva a fel­adat nagyságától, mely egy parlamenti többségre háramlik s minden egyes tagját a miniszterelnök államférfim be­látásába és hazafiságába vetett feltét­len bizalom vezérli. l)e amennyire a szabadelvű párt uralma terjedelemben és szilárdságban növekedett, az ellen­zéki pártok ép annyira részint, össze­zsugorodtak, részint elveszítették a be­lőjük helyezett politikai bizalmat. A mérsékelt ellenzék még mindig nem küzdötte le benső ingadozását s minél több a programm, melyeket az idők folyamán produkált, annál kevésbé vannak a párt saját nézetei tisztázva feladatuk és czéljuk felől. A szélső bal mindinkább az alakisá­gokban megmerevedett, megesontoso- dott párt lesz és azon rombolás ellen kell küzdenie, melyet az antiszemiták­kal kaczérkodó néhány tagja hozott be körébe. Az antiszemiták pedig el vannak szigetelve a képviselő házban s jelszavaik rég elvesztették minden hatásukat. Ilyen a pártok helyzete, melyek im­már a választási küzdelemre indulnak. E szerint egyetlen pillanatig sem le­het kétes, hogy az uj választások mi­nő eredmény nyel végződnek. Tisza mi­niszterelnök folyton nagyobbodó nép-' szerűsége, a czél tudatos és eredményes működés, melyet vezetése alatt a sza­badelvű párt, kifejt, a, nemzet igazi szükségleteinek növekvő felismerése: élő biztosítékai annak, hogy a szabad­elvű-párt ismét győzelemre fog kibon­takozni a, választásokból. Erre nézve oly kevéssé forog fenn kétely, hogy maguk az ellenzéki pár­ltok előre lemondtak annak megkisér- j léséről, hogy kerületeket hódítsanak ; j csakis jelenleg birfc kerületeik meg­védésére szorítkoznak, de érzik, hogy nem lesz könnyű dolog ezeket is cson­ki tatlan megtartani. így tehát a mostani kormány és többség állandósága további öt évre is biztosítva vau; oly siker, mely nem csupán a különleges magyar érdekek­nek válik javára, hanem a monarchia érdekeinek is, melynek hatalma jelen­tékeny részben a magyarországi állapo­tok megszilárdulásán alapul. Az pedig, kit ezen kedvező kormányzási és párt­viszonyok megalkotásából az oroszlán- rész megillet, nem más, mint Tisza Kálmán! ■J u i-újaink. n. A kedély élénkítése czéljából főn- tartatot,t a dalárda is havi 10 frtnyi segélyezés mellett, mely áldozat soha sem sok egy ifjúsági egyesületnek, midőn tagjait a, daliásban kifejtendő öninükö- désre buzdítja egyfelől, mely ártatla­nul és kedvesen szórakoztató működés eredményében az összes ifjúság gyö­nyörködhetett; más'olől pedig módot nyújt az énekművészet iránti érzék fel - töltéseben. Borovicska Adolf ur volt az énektanító, kinek ernyedetlen siker- dús fáradozása az ifjúság dalárdájában ínagat. az egyesület dicsérte, meg az egyes föllépések alkalmával a nagy közönség elő, t. Ilyen sikeres föl lép őse volt a dalkörnek deczember 2-án sze­retőit elnöke Dóczy Eerencz lakása előtt, továbbá 1886. év jan. 31-iki bál, fobr. 28., márcz 7-én tartott es­télyek, végül ugyanezen év 30-án, ha­son ló hág aug. 1-én, díj tekézéssel egy­bekötött kerti ünnepélyek alkalmával. Az imént vázolt szórakozási esemé­nyek mellett nem feledkezett meg az egyesület azon feladatokról sem, me­lyeknek teljesítése hivatalos cziméhez képest, részben vallási, részben haza­fias szempontokból tőle elvárató. így vallási szempontból, testületileg jelent meg szt. József pártronusa névnapján tartott szent-misén, továbbá urnapi körméneten a kir. városban. Hazafias szempontból márczius 15-én kivonult a szén tgyörgy mezei lio n véd temetőbe, hol az ifjúság, dalárdájának közreműködé­sével rótta le az elhunyt liősöT iránti kegyelete adóját. Az elmúlt év aug. 29-én, volt egy népes rendkívüli közgyűlés, 'melynek egyedüli tárgyát a módosított és az erre;a czélra kiküldött bizottság ál­tal az uj ipartörvény szabványaihoz al­kalmazott a 1 a p s z a b á l y t e r v e z e t fel olva­sása és tárgyalása képezte. A felolva­sott alapszabálytervezet előbb a kir. városi ipartestület elé lón bocsátva hozzájárulás végett. S miután a liiva­Uem jó komival utasul. (Elbeszélés.) Befogtam a pejkót és betereltem Fehér­várra, hogy mint jó családapa a szükséges bevásárlásokat elvégezzem. Mindenesetre azon kötelességszerü fogadással váltam meg a kapufélfától, hogy mire a nap a rektor uramat szundikálásra inti, én is hazaérke­zem. Azért emlékezem meg a rektor uram­ról, mert ö napnyugtával elbóbiskol a ke- mencze padkán. Addig nézi ablakából a lenyugvó napot, míg elfogta a buzgóság. így van az ember, mire megvénül: iszik egy pohár bort legfölebb ötöt, és pipázik mellette, mig elalszik. Ez pedig a rektor bácsinál bekövetkezett télen négy órakor ; mert nála akkor vala este, amikor este van, nem pedig mikor az órán van estve. A jó rektor bácsi irányadó, ami a jó házi rendet illeti. Én is tehát okulva a sok perpatvaron rektor uramat akartam kö­vetni. Mit un meg az ember leghamarább ? Azt hiszem az asszonypört. Hej, mert még nem került ki olyan fiskális a világ összes universitásairól, a ki különben tudna ér­velni, mint egy phlegmájából kiterelt asz- szony az ő kedves életepárjának. A ki nem hiszi házasodjék meg és meg­hallja, hogy mire az asszony megmelegszik a háztüznél, hogyan kezd a tűz pattogni! Huszár voltam; hanem arra a meg­győződésre játék, hogy a kardcsattogás, puskaropogás csalogány dal az asszony i perpatvarhoz képest. Jól monda az öreg ezredesem miután megnősült volt, vénsé- gére hogy: azt a férfit szeretné o ismerni, akit le nem győz az asszony ! Pedig az öreg megpróbálkozott még az amerikai indiánusokkal is. Kételkedhetik-e tehát akárki is, hogy nem lett volna bennem elég erős a szán­dék: hazajönni, mire a rektor uram el- szun.dikál? Van egy régi közmondás. Ember tervez, isten végez! Én is terveztem, fájdalom nem én végeztem, hanem a kómám! Lassú ügetéssel ballagott a pejkóni Fe­hérvárra, ott beállók szokás szerint »Bá­rányba«, ismét azon erős szándékkal, hogy mihelyt végeztem, megyek haza. Szerencsésen elvégeztem a bevásárláso­kat. Belerakatva sót, ezukrot, kávét, rizs­kását, kireperált czipőt, kocsikenőcsöt, ló­kefét és több effélét egy zsákba föltétet­tem kocsimra és ezzel elmentem az utolsó bevásárlást megtenni. Ez egy pár béléses keztvű volt, mert a hideg megkivántatta velem. Amint javában próbálgatom a keztyüket, mellettem egy bunda fölhajtott magas gallérja alá rejtett alakot pillanték meg. Engem — mindjárt megismert .a mu­mus. — Jó napot, kedves komám, — hallata szives üdvözlését a rejtélyes alak. — Jó napot, komám. — Mikor jött be kedves komám ? — Nincs két órája, komám. — Hazamegy komám? — Haza komám, mindjárt. — Én is kedves komám. Hol van szállva ? — A »bárányba«.. — Ejnye kedves komáim, hát így kell megbecsülni az embert ? — Miért, komáim ? — Nem tudja kedves komám, hogy András napja volt a múlt héten ? — Tudom, komám,, hanem... — Semmi hanem — vágott bele az én komáim. — Majd jóvá teszszük komám — foly­ta tám. — Nem lehet azt jóvá tenni, kedves komám. — Már miért nem ? — Mert a magyar embernek, kedves komám, olyan a névnapja mint a katoná­nak a parancsolat. Azt be kell tartani, aki pedig elmulasztja, az megérdemli a strófot komám uram is. megérdemli! — Mi lesz az, kedves komám ? — kér­dezőm. — Majd elmondom a »bárányban« én is odamegyek. — Jól van komám. — Ezzel kifizettem a keztyűmet s elmentünk a »bárányba« Komám letette bundáját, aztán a téli kabátját, aztán a salját, aztán megint egy kabátot, aztán a sapkáját, aztán ledobta a téli czizmáját. No most már bemutatha­tom az én kedves komámat, amint a tá­gas vendégszoba közepén fújtat, mert ne­héz az a sok göncz; egy pesti hordár aligha emelmé meg öt hatos díjon alul. Tessék ő rá nézni. Nem nagy, nem kicsiny ; nem kövér, nem sovány, hanem az erejét nem ajánlatos próbára • tenni. A bajusza bozontos szőke, a szakálla nem kedves színű, mert vörös, hanem a szeme, barátságos, mint a tiszta ég, és kerekded arczárói le­olvasható az a fesztelen jókedély, milyen­nel csupán a magyar ember bír. Az ajka mindég mosolyog. Szóval, aki ránéz ha mindjárt ellensége volna, kibékül vele. Ilyen az én kedves komám! A sapkáját nem szereti letenni, mert sokszor boszant- ják azzal az állítással; hunezut ember megkopaszodik. Pedig ő lelke mélyéből tudja, hogy nem az. Egy gyengéje van ve­lem együtt. Ha olyan emberrel keveredik mulatságba, akit szeret, nem tud kibon­takozni belőle. Megszeppentem egy kicsit, mikor a há­rom üveg somlyait odahozatta. No de hi­szen három üveg bor két embernek mi­csoda? Még mindég jókor megyünk haza, talán akkorra még a rektor nem szundi­kál. Neki ültünk a három üveg bornak. Ivo- czintottunk szaporán, hogy hamar haza­menjünk. — Ez az első stróf, — monda az én komám, mikor az egyik üvegből kifogyott, — Ez a második stróf, — mikor a másikkal is füttyén te ni lehetett. Mikor a harmadik üres is volt, pathetikus szavalással előadá: — Most pedig komám elmegyünk az öcsémhez, ott van a kocsisom és onnan együtt haza. Komám megint megrakta magát gúnyái­val és elballagtunk a kocsimon a piaczon végig a »juhász« templomig; annak átel- lenében volt az öescsc.

Next

/
Thumbnails
Contents