Esztergom és Vidéke, 1887
1887 / 42. szám
főtt tos! iilet elöljárósága a jVzett alapszabály tervezetet magáévá tette, nem volt más bátra, mint az iparosinak egylete közgyűlésének elfogadása. Mint tudjuk, az említett közgyűlés csak az 55 krajczárnyi beiratási illetek törlése miatt tárgyalt hosszasan, miglen szavazat több sági? el a nevezett törlést elfo- gadiai, s igy a többi pontokat is sorbin : — egy a Oabamtz áltál indítványozott toldalékkal, bogy: »gondoskodva leend az iparosmunkások munkaközvetítéséről is.« Választmányi intézkedések és elvi jelentőségű határozatok közűi különös figyelmet érdemelnek a következők: ugyanis, a város területéről előzetes bejelentés nélkül elköltözött tag; habár kilépését nem tudatta, a távoliét alatt származott bajai után igényelt segélyekre s egyéb jogok élvezetre semmi igényt nem tarthat, főleg ha távol létét és ezen időben keletkezett bajait hiteles tanuk nem igazolják. Továbbá választmány féláru gőzfürdői jegyeket Schleifer Mátyás fürdővendéglős szívességéből ingyen szolgálni i rendelt azon tagok részére, kiknek a fürdő használatát egyesületi orvos ajánlja. A téli fűtés és világítási költségeket nov. 1-től ápril 1-éig terjedő időszakra havi 16 filial váltotta meg az egyesület, azontúl eső időszakra pedig, havi 5 fríot szavazott meg a választmány. Hogy a tagok szaporodásával létrejött teendők is gyarapodtak, bizonyítja a választmány azon intézkedése, miszerint bemondás és tagdijszedésre havi 8 frt járulék élvezetével külön szolgát fogadott Panák András személyeben. Szűknek és czélszerütlennek találtatván az eddig használt szállóhelyiség, e végből válasz1 mány az egyleti helyiség házában külön e ezéIni szobát bérelt, melybe 30 frtuyi költségei meghaladó, 6 ágynak njabbi felszerelését eszközülteté. Továbbá a nagy terem díszítéséről is gondoskodott, minél fogva elvben kimondta 2 csillárnak beszerzését s egyúttal 4 db. arany- keretéi tükörnek megvásárlását foga- natositá. Midőn a választmány több aprólékos dolgok beszerzését eszközlé, egyalkálómmal kimondd határozatban azt is, miként a háznagynak 2 frtot meg nem haladó költekezésén kivül csak a választmány egyenes megbízásából lehet a tisztikar bármelyik tagjának az.egye-i sülét részére vásárolni. Elköltözvén Patkó Imre segédkönyv- táros, helyébe Szabó Endrét bízta meg a, vá'asztmány ideiglenes alkalmazásban. Ugyanekkor megemléksziiiik azon határozatról is, miként a könyvtár jövedelem mindig uj könyvek beszerzésére fordittassék, egyidejűleg lerójuk nemesak j egyzőköny v i 1 eg m egörökit ett, hanem a jelen alkalommal is kifejezett hálás köszönetül!két Korányi József ur iránt, ki 230 db. részben kötött, részben füzetnyi munkával gazdagitá.■egyesületünk könyvtárát, ugyaniy köszönettel adózunk Verseghi Köbért urnák, ki szintén megajándékozd egyesületünket 3 db. disz kötésit művel, Ugyanezzel tudomásra hozatik azon választmányi megállapodás is, hogy a könyvtárból kikölcsönzendő könyvek nem a munka, czime szerint több köretben, liánom egyes kötetekben szolgáltába n- dók ki a könyvtáros által. Miután .panasz merült fel a tárgyba r, hogy az egyesületi helyiségbon gyakran a. nem tagok is megjelennek, kik e mellett sér ő magaviseletét tanúsítanak, sőt a játékokat hazardiro- zásba viszik át, azért ezekre nézve kimondja a választmány, hogy az egyesület csupí.n tagjainak enged helyet, kivéven az ünnepélyes alkalmaknál jelenlevő meghívottakat, — s a. játékokra vonatkozólag pedig minden hazárdjátékot, tiszteletleu magaviseletét, trágár kifejezéseket, szóval az egyesület becsületét, jó hírnevét és méltóságát sértő beszédeket szigorúan eltilt, s erre v;iló pontos felügyelettel s a hallott dolgokról adandó számadás- tétellel napibiz'osokat megbízza s annak lelkiismeretes betartására utasítja. Továbbá a rögtönzött mulatságok megtartliatására nézve vá 1 asztmáuyilag határozottá emeltetik, hogy az egyesület helyiségben - kivált az udvartéren — rögtönzés jellegével bíró mulatságok tartása a zárórán belül és a zenészek közreműködésével, ezentúl meg lesz engedve ; do csak is addig, mig a mulatság szolidan és tisztességesen folyik ; a mint a határt túllépi, melynek megítélése napibiztosra tartozik, ezen esetben minden további vita mellőzésével a napibiztosi intézkedés lép folyamatba, a mi előtt a jelenlevők tartoznak meghajolni. Névnapi estélyek megtartásához azonban elnöki előzetes bejelentés és jóváhagyás kívántatik. (Folyt, köv. ö SAH; NŐK, AZ ÓKORI RABSZOLGÁK. — Párbeszéd — I. Vadász Aladár tiz éves volt. midőn a gymnasium első osztályába került. Atyja hivatalán kivül nagy előszerel ettől tanulmányozta a régi rómaiak és görögök életét. Atyjának rokonszenve az ókor e kitűnő népei iránt átszállóit a kis Aladárra; ő is oly sz v vson tanulgatta a latin nyelvet, hogy ha hallott egy deák szót, melynek még nem tudta jelentését, csakhamar felütötte a szótárát, vagy pedig édes atyjától kérdez'.o meg. De sokszor nem elégedett meg a szónak puszta jelentésével, hanem tövéről hegyére kikérdezte azt is, hogy mit lehet a jelzett tárgyról tudni. Egyszer a kis deáknak azt a mondatot kellett latinra fordítania: »A római rabszolgák helyzete szomorú volt.« Nagy ügygyel-hajjal lefordította, de nem bízott egészen benne, azért atyjához fordult, ki szemmel láthatólag gyönyörködött fia fejtörésén, mert ő hivatalán kivül családja boldogító körében kereste csak szórakozását. A fordítás helyessége nagy örömet okozott neki; de a fin most. már nem elégedett meg ezzel, hanem magának a mondatnak értelmét is kezdte feszegetni. Ez a körülmény szolgáltatta az okot a következő párbeszédre. Fiú : Miért áll itt ez a szó »rabszolga« ? Hát a rómaiak cselédei nem voltak olyan emberek, mint a mi szolgáink ? Apa : Nem bizony ! A mi cselédeink épen úgy szabad emberek, mint gazdáik. A gazda bepanaszolhatja cselédjét a bíróság élőt: és meg is fenyittet- lieii, ha ezt megérdemli; azonban a cseléd is bevádolhatja a gazdáját, ha ez méltatlanul, jogtalanul bánik vele. A bíróság azután nem nézi, hogy melyik az úr, melyik a szolga, hanem csak azt, hogy kinek van igaza és úgy mondja ki ítéletét. Fiú : De a cseléd csak tartozik azt tenni, a mit az ura parancsol neki? Apa : Igen, fiam, csakhogy nálunk a kettő között egyességi viszony léte-j zik; a cseléd tartozik bizonyos meghatározott ideg szolgálni és a rábízott dolgot pontosan teljesíteni, de az ur meg ezért tartozik neki a kikötött bérét hiány nélkül megfizetni ésjól bánni vele. Ha pedig a szerződéses idő letelt, a cseléd elmehet, maradásra őt kényszeríteni büntetés terhe alatt nem szaluid. A régi rómaiaknál azonban a rabszolgák nem ilyen viszonyban állót! ak uraikkal. Ezek úgy bánhattak velők, a mint nekik tetszőt ; mert a rabszolgát náluk csak birtoknak, tárgynak' nézték. Itt a rabszolga megszűnt személy lenni, nem élhetett szabad akaratával, élete, ereje, nevetése, sírása felett más rendelkezett. Fiú: De, atyám, most már úgy tetszik, mintha tréfát űznél e komoly tárgygyal. Apa: Legkevésbé sem. Az is előfordult, hogy az urak rabszolgáikat kegyetlenül megkorbácsoltatták, sőt meg is ölhették csupán azért, mert uraik nyugalmát tüsszent >sÖk vagy köhögésükkel megzavarták, mikor ez nem volt. nekik parancsolva. Fiú : De ez már borzasztó! Apa : Vigasztalásul szolgálhat azonban, hogy nagyobb részben másminő volt a gyakorlat, mint az elmélet, vagyis aránylag kevés ur élt ezen jogával. Do erről majd később ; most azt akarom megmondani, hogy miképen és honnan származott a rabszolgaság. A rabszolgaság keletről származott és úgy keletkezett, hogy a családapa azt a hatalmat, melyet neki az Isten adott gyermekei és a szolgái felett szerencsés körülmények által, a szolgálati viszony ha árán túl terjesztette és a neki szolgálatot tevőket olyanokká alacsonyitotta le, a kik hozzá már nem a szeretet, hanem a szivielen alárendeltség viszonyában állottak, főleg pedig azokat, a kiket a csatából, mint győző hozott fogolyképen, testestül, telkestül tulajdonává, rabszolgáivá tette. (Folyt, köv ) Dr. BUKÁNY GERGELY. HÍREK. — Fővárosi bérmálások. Boltizár püspök és nagyszombati érseki helyilök, valamint Palásthy Pál a herczegpri- más segédpüspöke ma fejezik be fővárosi bénnautjokat. — Az országgyűlés ünnepi berekesztése ő Felsége trónbeszédével ma fog végbemenői Budán, ahol ő Eini- nencziája a Herczegprimás távol léte miatt Haynald kalocsai érsek pon ti Fikái . Az apostoli kettős keresztet (meRégi magyar szokás, hogy a sógorság komaság nem terjed másod vagy harmadíziglen, hanem utolsó-iziglen. Ki tudná megállapítani ? Ügy is volt. Együtt iddogált ott legalább harmincz testvér sógor és koma következés képpen az mind komám lett. Ezt a magyar rokoni köteléket pedig nem leli et ám úgy szárazon elvinni, azt fel is kell avatni; de hogyan máskép ha nem borral! De harmincz koma, harmincz pohár bor ! Szabódtam ugyan, de nem használt. A magyar embernek, különben me; van az a tulajdonsága, hogy a szives barátságot elutasítani nem szereti, ha mindjárt terhére van is. Szomorúan integetett már az esthajnali csillag, az én kedves komám nem mozdult, csak egyre ezt hajtogatta: — Egy pohár bor, komám, nem a világ. Egyszer azonban kongatnak, lármáznak : tűz van ! tűz van ! Ezzel sem lehetett az én komámat kihozni a sodrából, sőt ellenkezőleg : — Kedves komám, — mondá, — most ne menjünk, mert kifogják az utón a lovainkat, elviszik a tűzhöz. Ezt már magam se akartam, mert nagy utat kellett tenni lovainknak. Vége volt a tűznek, mely egy szalmakazalt hamvasztott el ; de az én komám még se mozdult. Már a nap letűnt az égről, mi még ott ültünk az üvegek mellett. — Megfáznak a lovaink, — mondám. — Le vannak azok jól takarva bundák-1 kai, még egy bárány se fáznék meg alattuk — volt a felelet. A ki nem búsult, az a kocsis volt. Ott ült a konyhában és egyik üveg bort a másik után ürítette. Végre egy jó eszmém támadt. Eszembe jutott, hogy a komám a »Bárányban« azt mondotta, hogy holnap disznót ölnek. — Ejnye komám, szólék — menjünk, hisz holnapra meg kell törni a borsót meg a sót... — Az ám, kedves komám, menjünk. — Rudolf gyere utánunk — szólt kocsisának, azzal mellém ült a kocsira. Kihajtottunk a városból már jó darabra; egyszer csak azon veszem magam észre, hogy elveszett a kesztyű. Hamar leszáltam keresni. Szerencsére a holdvilág olyan barátságosan világított, hogy egy tűt is meg lehetett volna találni a megfagyott havon. Megtaláltam, felültem, de alig haladtunk már megint volt baj. — Kedves komám — szólt a sok beszédtől elrekedt koma, — a Rudolf még se jön, forduljunk vissza. Vissza,fordultunk hanem már akkor vágtatva jött Rudolf a kocsival és elkerült minket. így értünk nagysokára Keresztesre, akkor veszem észre, hogy az ostorom elveszett. — No kedves komám — mondám, elveszett az ostor, venni kell. Bementünk mindakotten a boltba és mig azzal dicsekedtünk, hogy melyik ért jobban az ostorhoz, a pejkóm megunva kint a sort, passagier nélkül útnak eredt a Rudolf után. — Utána, utána — kiáltottuk mind a ketten és szaladtunk. A sok hő, hő, hahó kiáltás nem használt. Szerencsénkre elcsípte a pejkót a falu végén egy siheder. Hogyan fújt akkor az én komám ; egy vasúti gőzös csak sistergés ahhoz képest. Felültünk megint ostor nélkül. — Most már komám hazavisz, mert Rudolf nem vár az Áipa' öl'vnél. Mit tehettem mást, hazavittem. Rudolf minket már otthon várt, a komámasszony is várt, hanem rettentő pöröléssel. — Ne porolj, kedves feleség, ne porolj, — mondá az én komám. — Az már nincs máskép, ha egyszer az ember a kedves komájával találkozik. •— Ne haragudjék, kedves komámasszony — csendesitém a dühöngő orkánt. — Haza hoztam a komámat, most megyek én is haza. — A világért se. Rudolf már kifogta a lovát, nem megy ! Ne haragudjál feleségem, itt van az én kedves komám. A disznóöléshez meghoztam mindent. Rudolf, Rudolf, — kiáltott ki a kocsisnak — behoztad, a mit hoztunk ? Nagy sokára jön Rudolf. — Rudolf, — szólt a komám, Hol ásó? — Itt van nemzetes uram és azzal széttárja a két markát. — Ez az a. só ? — rival It rá a koma.- Igenis, törd ed te Rudolf bortól leragadt nyelven, — nem tudtam többet összeszedni. — Tizenöt kiló sóból két maroknyira valót hoztál haza ? Hát a zsemlye ? — Zsemlye is volt ?... Az ám ötöt ösz- szeszedtem az utón. — Huszonöt volt! kiáltott rá a gazdája. — Kérem nemzetes uram, a deszkák a mit vettünk, kilyukasztották a zsákot... Nem akartam tudni a történtek folytatását, hazasiettem. ' Otthon csendesen bezörgettem s a konyitány levetettem a csizmámat, hogy ne hallja a feleségem a léptemet. Eltettem magamat másnapra a legnagyobb csendben. Másnap is csendesen hallgattam az ost- romágyúkat s mikor láttam, hogy nem használ semmit, kapituláltam, szépen ‘megkérlelve a feleségemet, hogy ne haragudjék, hiszen nem én vagyok az oka, hanem a komám. Hiába, komával nem jó utazni! RÉDEI FERENCZ. A NŐKRŐL S A NŐKNEK. E föld oly szegény örömekben, hogy balgaság elűzni szép álmainkat, ha előre tudnék is, hogy teljesülni nem fognak. Eötvös. * Az álom, mint a félénk galamb, nem megy vissza az olyan helyre, a honnan egyszer elkergették. Vadnai * Lehet-e anyát arról meggyőzni, hogy gyermeke máshol boldogabb lenne, mini az ő karjai között ? Eötvös. * A remények egész boldogságát, az aggodalmak minden kínjait csak az anyai szív ismeri 1 egészen. Eötvös.
