Esztergom és Vidéke, 1887
1887 / 33. szám
hegymászást, melyet erőművi gyógymódnak nevez keringési zavarok kiegyenlítésére a szivizomzat erősítése utján, és tulkövéredés ellen hozta javaslatba. Kétségtelen hogy ezen gyógymódnak vigyázatos alkalmazása mellett a sziv- gyöngeség tünetei u. m. nehézlégzés, fnladás, szívdobogás gyorsan és jelentékenyen javulnak, szintúgy általános elhízásnál, összekötve megfelelő étrenddel, melynek főtételei a folyadékbevitel megszorítása és lisztes eledelek kizárása föltűnő sikereket lehet elérni, de vájjon a harmadik főindicatio a hiányos compensatio szívbillentyübán- talmaknál ugyanolyan bátorító eredményeket fog e adni, az még a jövő kérdése. A NŐKRŐL S A NŐKNEK. (Egy világfi albumából.) A sokat tudás könnyen elöli a kedélyt A tudatlanok a legkedélyesebbek. * Mennél kevesebbet tudunk, annál kevesebbet kételkedünk. A tudatlanságnak nincsenek kételyei. * Koldusok közt legnagyobb a kenyéririgység. * Az emberek leginkább azt gúnyolják a kiket, irigyelnek. * Az igazi semmitevőt a mások munkája is fárasztja HII1EK. — Az uj püspök székvárosából, Beszterczebányáról a káptalan küldöttei : Berlioza Ferencz nagyrépost,Hyross Mihály kanonok és Gürtler József titkár, a kik a mai püspök szentelésre már városunkba érkeztek. — Báró Hornig Károly püspök és miniszteri tanácsos Adalbert ünnepére már pénteken városunkba érkezett s a lierczegprimás vendége. Ugyancsak a mai püspökszentelésre Boltizár József püspök és Márkus praelatus is megérkeztek. — Pécsről Dulánszky megyés püspök és Walter kanonok érkeztek a mai püspökszentelő ünnepre. — Diszebédet rendez ma a Her- • czegprimás a főszékesegyház védőszentje í ünnepén. Az ebédre a főpapság köréből negyvenen hivatalosak.-—• Halálozás Hartmann Petemé Nyerges- Újfalun élete 53. évében elhunyt. Egyszerre csak a vén cselédhez fordult 3 s esengö hangon és fagyosan mosolygó s ajakkal igy szólott hozzá: — Vezess el kérlek a zongorámhoz... olyan a régen nem beszéltem már elhagyott bará- I tómmal... Ugy-e megteszed kérlek ? A vén szolga eleinte nem akart enge- b delmeskedni. — Istenem, csak ne kívánna olyat, ami n még jobban 'kimeríti! — Nem merit ki. Vezess oda! Akarom ! A vén ember odatolta az eleven halott A kriptáját, a nagy karosszéket, a zongorához, :&azután két angorát rakott a beteg háta nmögé és kinyitotta a terem régóta hallgató ídbútorát. Boros Kálmán a zongora elé hajolt s saszáraz ujjaival játszani akart. Az első akkordok olyan bánatosak vol- pjtak, mint az élet alkonva. Az öreg cseléd íoelíorditotta a fejét, hogy valamikép észre nme vegye rajta a sírást. A mit el nem leélhet mondani szavakkal, a mit ki nem leülhet fejezni dalokkal, a mit el nem lehet tiíSirni könnyekkel s a mit nem lehet meg- öjíkönnyehbiteni sóhajokkal, azt nagyon sok- iX53zor el tudjuk mondatni a zongorával, mi- ozkor szivünk húrjai a zongora búrjaival teljesen összecsendülnek s olyan harmó- irniát teremtenek, a mely üdítő és boldo- liígitó. Boios Kálmán valamikor az első zon- csgorapoéták közé tartozott. Mert vannak zongora királyok, zongoramesterek, zongoraművészek, zongoragyilkosok és zon- gorajongleurök. A zongora poéták minden [;■ ikkordban valami újat költenek s minden melódiában valami nemes érzelmet szólal- jí útnak meg. Lázas fényű szemei kigyulladtak, sárga •íomloka kipirult s elhalt kezeibe és karaiba uj erő kezdett éledni, a mikor eszébe ütött az a régi dal, mely bimbót fakasz— Ritka vendég. A szigorú trappista-szerzet egy tagja volt a napokban városunkban D’Assises Ferencz atya, a franczia trappisták Ifim es melletti nagy kolostorából. Gyűjtés czéljából tesz nagy utazásokat. Tisztelgett csütörtökön ő Eminencziája, a bib. hgpriinás- nál, ki 30 irtot adományozott a szt. czélra. Szabadelvű pártunk nagy és váratlan fordulaton ment keresztül. A párt hivatalos jelöltje: Niedermann Pál visszaadta a bizalmat s visszalépett a jelöltségtől s igy a párt zászló és jelszó nélkül maradt. A váratlan s a pártra nézve igen [everő fordulat története a következő : 0 Emmenciája a Herczegprimás, kinek nevét eddigelé sohase kapcsoltuk össze a politikai mozgalmakkal, bizalmával és rokon- szenvével a mérsékelt ellenzéki törekvéseket tisztelte meg. Főispánunk, Székhelyi Majláth György gróf ur ő méltósága a napokban arról értesítette az esztergomi választó kerület szabadelvű pártját, hogy az adott viszonyok közt a párt nem folytathat küzdelmet. A szabadelvű párt jelöltje erre visszalépőit s a szabadelvű párt áldozatul hozta városunk magasabb érdekeiért saját zászlaja érdekeit. — Monstre-deputatiot tervez a szabadelvűpárt több tagja Tisza Kálmánhoz jelölt állítása végett. Az eszmének azonban annyi ellenzője támadt, hogy aligha lesz belőle valami. — Mit mondanak a felhők ? Nagyon érdekes politikai híreket, melyek közül, hacsak a fele is beválik, akkor igen elven lesz az idei bokrétás világ. Hogy milyen erősen reflektál megyénkre a kortesvilág, azt e következő szárnyas hírekből is lehet következtetni. Három választó kerületünk s uyolez jelöltünk van ez óráig. Esztergomban a mérsékelt ellenzékiek jelöltje : Horánszky Nándor ; a függetlenségieké : Polónyi Géza. A doroghi kerületben a szabadelvű pártiak tekintélyes része az uj kenyérmezei birtokost és nagy gyárost : Megyeri Krausz Lajost emlegeti jelöltül, a kinek ellenlábasául az antiszemita párt báró Andreánszky Gábort szeretné sorompóba léptetni; a függetlenségi párt pedig Reviczky Károly volt ország-gyűlési képviselő köré csoportosul. tott; az a régi dal, melyet még mint gondtalan fiatal ember költött s melvlyel Ella szivét az első találkozáskor meghódította. Nem játszani, hanem sírni kezdte. Mindig hevesebben és hevesebben lüktetett a nóta vére, a szegény beteg már teljesen megfeledkezett szenvedéseiről, fájdalmasan mosolyogva nézett maga elé s a vén cseléd nem tudott hová lenni ámultában. — Szent Isten ! honnan veszi az erőt ez a szegény csontváz! Csakugyan úgy játszott, mintha a kísértetektől kölcsönzött volna ihletet és olyan csodálatos varázszsal, mint ha szellmeknek játszanék, azután olyan bánatos volt minden hangja, mint a hattyúdal. Pedig már nagyon régóta nem játszott. Egyszerre csak fájdalmasan folkaczagott s a régi dal befejezésénél a szivéhez kapva, hátra rogyott és elvesztette az eszméletét. A vén cseléd reszketve tért magához s fájdalmasan tördelte a kezeit. — Istenem! hátha meghasadt a szive ! Szegény jó uram! Ráhajolt a mellére és szorongva liall- gatózni kezdett. A szegény beteg foszlá- nyos szive még vert. — Hála az égnek, még él! Hála Istennek, még dobog! Óvatosan az ablakhoz tolta a nagy karos széket s a piros hajnallal szembe fektette betegét. A reggeli nap fénye kioltotta a három lámpa fényét. Az aggodalmas cseléd kinyitotta az ablakot, de az üde levegő nem ébresztette föl a szerencsétlen embert. Megint utána nézett az élet kis lakásában, a szív körül s a vén cseléd örömmel vette észre, hogy a beteg ember szive nyugodtabban ver s az álom jótékonysága megváltotta szenvedéseitől. Ekkor betette az ablakot, lebocsátotta a zöld redőt, eloltotta a lámpásokat s beteg gazdájával A köbölkuthi kerületben a szabadelvű párt jelöltje Luczenbaclier István, Lu- czenbacher Pál szobi nagybirtokos és főrendiházi tag fia ; a mérsékelt ellenzék Hortoványi Ferencz budapesti ügyvédet emlegeti s a függetlenségi párt Ábrányi Emil hires költőnket óhajtja jelöltül. Lesz tehát kilenczféle zászló, minden politikai jelszóval, minden párt kebeléből; még csak valami pár ton kívül álló jelöltre volna szükségünk, hogy a kis Esztergommegye a nagy politikai életet minden árnyalatában teljesen visszatükröztesse. — Bedö József szeutgyörgymezei jegyzőt súlyos csapás érte Ilonka nevű kis leányának halála által. ■ — Kérelem Tekintve azon körülményt, miszerint az Esztergom kir. városi ipariskola növetiékei az év végén megtartandó zárvizsgájokat a f. évben is egy kis munkainállitással óhajtják összekötni; azon alázatos kéréssel fordulok Esztergom kir. város nemeskeblű közönségéhez, kegyeskedjenek ipariskolánkat nagybecsű figyelmükre méltatni és ipa- rosranulóiuk által megtartani szándékolt raun kakiál litást jótevő adományaikkal lehetővé tenni. Minden legcsekélyebb adomány az évvégi értesítőben és e lapok utján nyilvánosan fog nyugtáztatok E czélra már eddig az esztergomi kereskedelmi és iparbank 20 frtot, — Dr. Majer István v. püspök és érseki hely nők úr példás erkölcsű és szorgalmas tanulók jutalmazására az alább következő sorok kíséretében 3 drb aranyat 10 ezüst forintot és 20 drb általa szerkesztett »Egészségtan« czimű könyvet kegyeskedett adományozni. Fogadják a jószívű adakozók iskolánk legmélyebb hálás köszönetét. Esztergom 1887 év, april 21. Major János igazgató. — István bácsi az iparosiskolának. Majer István püspök és érseki helyilök úr kifogyhatatlan nagylelkűségéből az ipariskola nevezetes adományokban részesült, melyeket a püspök úr levele következőképen részletez: Az Esztergom városi Ipariskola t. ez. Igazgatóságának. A kereszténység legmagasz- tosabb s legörvendetesebb ünnepét a szent Husvétot áldásosán akarván megülni, többi közt az Ipariskolára is fordítom figyelmemet, amennyiben tanitvászemben egy másik karos székbe feküdt a teljesen kimerült öreg ember s nemsokára szintén elszenderült. Késő délután ébredt fel a jó öreg szolga. Első tekintete is szegény gazdájára esett, a ki még mindig olyan csöndesen és nyugodtan feküdt ott, mintha ravatalon lenne. Csak a melle halk emelkedésén vette észre, hogy van még élet benne. Elhozták a beteg ember ebédét, de a jó cseléd nem merte fölébreszteni. Hadd aludjék csöndesen, úgyis nagyon izgalmas éjszakája volt. Végre alkonyodul kezdett. A vén cseléd már nyugtalan volt. A mennyire a távolba látott, észrevette a közeledő kocsikat. Megdobbant a szive és szemeibe könyek gyűltek. Egész hangosan mondta: — Istenem, már itt vannak! Milyen öröm, milyen boldogság! Itt van a gazdám gyermeke! Istenem, milyen öröm! De a beteg csak nem ébredt föl. A vén cseléd a vendégelt elé sietett. Valamennyien sietve szálltak ki, csak az anyókán és a kis Kálmánkán látszott meg egy kis törődöttség. Nemesházy Kálmán a vén cseléd megnyugtató tekintetétől egészen felvidult. ■— Siessen csak vissza öregem, majd magam kalauzolom fel a kastély vendégeit. Készítse elő szegény barátomat! Mariska arcza kigyulladt, Kovács Lászlót komorság fogta el, a miniszteri tanácsos ellágyult, mikor a kastély küszöbét átlépték. Az anyóka az ámuió kis Kálmánt nem győzte eleget magyarázatokkal, olyan végtelen sok kérdezni valója volt minden lépésnyire. A kicsinyek kiváncsiak, az öregek bőbeszédűek. Szótalanul érkeztek a beteg ember szobájába. Nemesházy Kálmán a karosszéknyait vallásos jó erkölcsökre s esekkel karöltve járó szorgalomra ösztönzendő, számokra némi jutalmukat ajánlok föl, és pedig: három legpéldásabb iparos tanuló részére egv-egy aranyat, s e mellett tiz más szinte példás ifjú számára egy-egy ezüst forintost, úgy más dicséretes viseletű ifjaknak Egészségtanomból húsz példányt. Kérem Igazgató urat szíveskedjék ezt velők előre tudatni s majdan a tanév végével a tani tókar által az érdemeseknek oda- itéltetni s a zárvizsga alkalmával köztük ünnepélyesen kiosztani. Adja Isten, hogy ifjainkban az Isten parancsai és hazai törvények iránti tisztelet meg- gyökeresedjék, miáltal mint értelmes, lelkiösmeres, becsületes, munkás szóval derék honpolgárok szorgalmok által boldoguljanak s igy a haza felvirágzását is tehetségük szerint előmozdítsák! Kelt Esztergomban 1887. apr. 10. dr. Majer István v. püspök, érseki helynek. — Májusi ájtatosság a vízivárosi zárdatemplomban. Az évenként tartatni szokott májusi ájtatosság rendje a vízivárosi zárda templomban az idén a következő lesz : Naponként reggel 6y2 órakor sz. mise. Délután pedig ugyancsak 6V2 órakor litánia, mely naponként sz. beszéddel lesz összekapcsolva. A sz. beszédeket városunk legjelesebb egyházi szónokai fogják tartani. Az első ájtatosság april hó 30-án esti 6y2 órakor leend. — Kapcsolatosan megemlítjük, hogy a múlt évben dr. Walter Gyula ez ájtatosság száljaira és a nevezett zárdatemplomban felállítandó szt. Vinczeoltár költségeinek javára: »Üdvözlégy Mária« czim alatt ima- könyvet irt. Az imaköuyv (ára fűzve 25, kötve 45 kr.) még mindig kapható a zárdában, valamint a szerzőnél. — A himlő egyre grasszál városunkba nemcsak Szentgyörgymezőu és Szenttamáson, de már a királyi városban is. — TŰZ Ütött ki tegnap hajnali négy órakor a kir. városban, a hol a város legvégén egy földműves háza égett le. — Gazdasági. Szőlőművelő ekék, hegyi váltóekék és a hegyvidék különleges gépeivel fog az országos magyar és a nógrádmegyei gazdasági ben szendergő megtörött betegre mutatott. Mariska zokogni kezdett, mikor a halálra vált embert meglátta. Kálmánba s az anyóka is hozzá fogtak a síráshoz. Erre a nagy beteg fölébredt. Mindenki megilletődött. Mereven nézett a nagy társaságra. Azután úgy tett, mintha megrémült volna. Ijedten kapott a fejéhez és a szivéhez. Van-e ott még élet, van-e ott még yaló- ság ? ! Nem álom-e a mit lát? A következő pillanatban azután kitárta karjait s szenvedélyen felkiáltott: — Édes gyermekem !. .. Milyen szép vagy ! . . . Milyen jó vagy ! . . . Mariska zokogva omlott a szegény ember karjai közé. Nem bírt többet mondani ennél a két szónál : — Édes apám .... A beteg ember sírva, nevetve, ölelve, csókolva szorította keblére a leányát. Mindenki zokogott a megrendítő jelenetnél. Az anyóka letérdelt egy szobor elé s úgy sírta ki a szivét. Egyszerre csak hátrahanyatlott a beteg feje, kezei Mariska fejére nehezedtek, a boldogság mosolya ráfagyott az arc-zára s nagyra nyílt szemei mereven bámultak az előtte térdelő és zokogó szép üatal asszonyra. A boldogtalan ember beteg szive nem bírta ki a menyország súlyát. Összeomlott... meghasadt. .. (Folyt, köv.) i
