Esztergom és Vidéke, 1887
1887 / 33. szám
Lomha here ne tapossa, Ott van, ott áll buzdításul Hazánk első napszámosa. (Széchenyi mellszobrára mutat.) »Munkásság, mértékletesség!« E kettő karöltve járjon, Jó, rossz, balsors és szerencse Mindig józanon találjon. Hogyha néha, hébe-korba Tölt pohár közt vígak vagyunk, Társak ! ott is mutassuk meg, Hogy mértékletesek vagyunk. »Az egy esség és szeretet« Barátságunk köteléke, Itt testvérünk, rokonunk vagy Bármely hazának szülötte. '.Szeresd te is a hazádat!-Csak tiszteld a mi szokásunk; Lajta társak, mutassuk meg, Hogy mi összetartok vagyunk. »Vidámság és kedv«, az élet Tövisei közt a virág, Balsorsban se öljön a bú Bármit mondjon rád a világ. Eel örömre, fel danára! Itt ma búnak helyt nem adunk. Rajta, társak! mutassuk meg, Hogy mi vidám fiúk vagyunk. ■Szerénység s háladatosság Legszebb virágú a szívnek; Fel barátim, ajkainkról Hangozzék most hálaének ! Fel! kiáltsunk tiszta szívből, Miként miilók kiáltják : Tartsd meg Isten még sokáig Hazánk bíboros főpapját, Mindnyájunknak édes atyját! Még Yass Zsigmond szaval la el pesti legény társai nevében az nj egyesülethez intézett üdvözlő versét s a megnyitott egyesület első és bizonyosan legszebb ünnepének emlékén gyönyörködhetett. (Folyt, küv ) ESZTERGOM IRODALOMTÖRTÉNETE {Esztergom város és vármegye egyházi és világi Írói.) xxx r. Taffer n er Bél a rajztanár Lúgoson, a ki r. kath. fogyni nasi urn- ban. Szül. 1850. márcz. 5. Esztergomban. Irodalmi műveid »A rajzolás jelentősége.« Megjelent Sümegben a reálisk. értesítőben 1878/4. »Színes színharmónia kiváló tekintettel a ■sík ornamentikára és a műi par igényeire, a szinstyl és a színharmónia A vendégek eltávoztak. Kovács László ki kisérte őket s mikor a miniszteri tanácsos meleg kezét nyújtotta neki, igy szólott hozzá: — Nagy kincse van, becsülje is meg mindörökre ! Amint visszaért a szobába, az öreg anyóka nyugtalanul nézett a fiára s egy lélekzetre szerette volna tudni, hogy mi történt s mi fog még történni.- Hát ezek az emberek a mi boldogságunk géniuszai — kezdte Laczi ellágyult hangon. — Az egyik, Mariska haldokló apjának barátja és küldötte. A másik pedig, aki azt a képet s a te homlokodat megcsókolta, az nem más, mint a te édes anyád becsületének amegmentője s boldogítója... Es egyúttal a mi őrangyalunk, aki az üldöztetések közt meg akar minket védeni. — Elvigyetek ám magatokkal gyerekek ! — kezdte az öreg anyóka. — Hogy ne vinnők édes anyám. Lássunk is mindjárt hozzá a készülődésekhez. — Milyen jövő vár még mi reánk ! — sóhajtotta Mariska. — Még boldogabb, galambom ! — Nem győznek-e az üldözők ? — Nem győzhetnek ! — Bízom benned és az Istenben ! Nyugtalanul töltötték az éjszakát. Csak a kis Kálmán szemei nem voltak nyitva. "Végre hajnali harangszókor már megállották a kocsik a ház előtt. Az egyikből a plébános és a miniszteri tanácsos lépett ki. A másikból Nemesházy. A harmadikat Kovácséknak szánták. Mariska soliase volt halványabb. Az izgalmak s az álmatlan éjszaka egészen eltörölték a pirt arczáró 1. Fekete ruhájában szakasztott mássa volt annak a képnek, történetének vázlatával.« ÍG nyomt. ív, G színes melléklettel. 1885. »A növényvilág szerepe s történeti fejiő- drse a síkornamentikában, kiváló tekintettel a műiparra s hazai rajzoktatásunk igényeire.« Több metszettel illusztrálva. E mű most van sajtó alatt, 1875. F e i g 1 e r V i k t o r zeneakadémiai tanár Budapesten. Született Esztergomban 1843. márcz. 17. Irodalmi műve : Számos zenedarab az »Apolló« czimü zenemű folyóiratban. F ö 1 d v á r y I s t v á n jogtudor, köz- és váltóügyvéd. Született Esztergomban 1855. jun. 21. Leginkább a ■ Iyrai költészet terén munkálkodott s 1875-ben már a nagyobb szép irodalmi lapokban jelent meg tőle több költemény. Önállóan kiadott Költeményei czimü kötetét (1878) kedvező fogadtatásban részesítő a magyar sajtó. I)r. Majer István által kiért pályázaton »Szent István« czimíí hymnusa, mely jeles, kath. szellemtől áthatott a I kelás, pályadijjal jutalmaztatott. G y u 1 a i Rezső szent Benedek rendű áldozár, gymnasiumi tanár Esztergomban. Szül. 1848. máj. 2. fölsz. 1861. júl. 1G. Irodalmi műve: »Nyílt szó a művelt közönséghez az ó classical nyelvészet érdekében«.. Kőszegen gymn. értés. 1872. M é r e y Ágoston szent Benedek- rendii áldozár, főgynmasiumi tanár Esztergomban 1871 1875. Szül. 1845. ang. 10. fölsz. 1870. jú!. 26. Irodalmi műve: »Az ókor műveltségének rövid á tick intése.« Esztergom gvmn. értés. 1875. M o 1 n á r N e p. J á nos született 1850. Táthon Esztergom m. Fölsz. 1872. szept. 21. Segédlelkész Esztergomban. plébános Esztergom- Vízivároson, jelenleg apátplebáuos Komáromban. Irodalmi művei: »Emlékeim Belgium, Anglia és Hollandiából«. 2. kötet. Budapest. 1875. Angolból fordította Dr. Manning. E bibornok következő műveit: »Bízzál Istenben«. »A szentszék függetlensége«. »Korunk négy főliibája,« Jézus szeretető a bűnbánók iránt«. Németből fordította a »Tofana« czimü elbeszélést, mely önállóan jelent meg. Szerkesztette az »Istenigéje« és a »Jézus szive hírnöke« czimü folyóiratokat »Az irgalmas n én ékről Magyarországban.« »A türelemről«. Pályanyertes művek megjelentek az »István bácsi naptárban«. 1871. 72. Egyházi beszéd szt. István király ünnepén. Budán 1884. T ó t b I n c z e szt.-Benedek-rendű áldozár, gymnasiumi tanár Esztergomban 1875 — 82. Szül. 1844. szept. 13. áldozárrá szent. 1869. ang. G. Irodalmi műve : »A pápai kath. gymnasium története.« Pápa 1865. gvmn. ért. 1876. ~ A s c h e n b r i e r Antal hit- tudor, egyetemi tanár Bpesten, előbb tanár Esztergomban a papnevelő intézetben. Szül. 1849. febr. 15. fölsz. 1871. jul. 31. Irodalmi műve : Több tudományos czikk az »Uj magyar Sion- ban« és a Kath. Theologiai folyóiratban. B o g n á r I s t v á n bittudor, theologiai tanár Esztergomban ; jelenleg egyetemi tanár. Bpesten. Szül. 1842. decz. 19. fölsz. 1869. márcz. 27. Irodalmi műve : Több tudományos czikk az »uj magyar Siónban« és a kath. theologiai folyóiratban. (Folyt, köv,) PERGEL LAJOS. TÁTRA-FUREDI LEVELEK. II. (Havasi levegő.) A havasi levegőnek befolyása a szervezetre végeredményben körülbelül megegyezik a tengeri levegő hatásával, de a működés módja egészen eltérő a kettőnél. A vérképzés és táplálkozás emelését, a testsúly növekedését, ;iz emésztés és áthasonitás javulását, az idegrendszer működéseinek szilárdítását és végre ezen összhatás alapján különféle idült állapotok önkéntes gyógyulását, vagy művi gyógyulásnak lényeges támogatását elérhetjük úgy havasi, mint tengeri levegővel, de jól meg kell választanunk azon egyéneket, nem auy- nyira betegségük neve, mint szervezetük, ellentálló képességének mértéke szerint, kiket a fönt leirt eredmények elérése végett tengeri levegőre küldünk, holott a havasi levegő szelíd«-bb hatásával kevésbé szigorú megválasztást igémelyet a miniszteri tanácsos magcsókolt. A kis Kálmán rossz kedvvel csomagol- tatta he magát egy nagy utazó kendőbe. — Majd magam mellé veszem a kis huszárt! — mondta Nemesházy. De Kálmánka szabadkozni kezdett s görcsösen belekapaszkodott a mama ruhájába. Nem utazik ö azzal az idegen bácsival. Az öreg parasztasszony ünneplő ruhában teljesen útra készen állott s bezárta a parádés szobát. — Csak nem megyen el Kovácsné asszonyom olyan messze útra ? — kérdezte a plébános csodálkozva, — Már hogy maradhatnék én idehaza ! ? Hát azt gondolja főtisztelendő ur, hogy ki nem bírom ? Ki birom biz én az utat. Még a vasutat is, pedig sohase jártam rajta. Hanem nagyon szépen megkérem, viseltesse gondját főtisztelendő úr a gazdaságnak egész addig, mig visszakerülünk. Máma pedig emlékezzék meg rólunk a templomban, hogy megsegítsen az Isten ! Az öreg anyóka Nemesházy Gyula mellé ült. A plébános gondosan utánanézett a harmadik kocsiba elhelyezkedett fiatal házaspárnak, hogy jól vannak-e. A miniszteri tanácsos egyedül maradt. Mikor a három kocsi elindult, a plébános mosolygó könnyekkel integetett utánuk: — Járjanak boldogul ! Ajánlom magamat grácziájokba ! A jó öreg plébános azután egész a miséig nem győzte a falu népének eleget magyarázgatni, hogy Kovács Lászlóék még visszakerülnek s azok az urak csak néhány napra invitálták meg őket magukkal. Ne búsuljanak hát mindhiába! Alkony attájt értek Nagyváradra. Az öreg anyóka egészen beleszédült a robogó gözkocsi utazásba, a kis Kálmán nagyokat aludt az egész utón ; a többiek pedig nem is beszéltek másról, mint arról a beteg emberről, aki már olyan sovárogva várja őket. Milyen sovárogva! A hideg kastélyban egyedül lakott vén cselédjével. És mégis hogyan he tudta népesíteni az ö beteg képzelődése az elhagyott salonokat azokkal, akik már rég csöndes emberekké lettek. Álmatlan szemeivel látta azon az előestén, mikorsohase látott gyermekét várta, büszke édes anyját, aki parancsolóan mutatta meg neki boldogsága útját; látta a daczos apát, aki fenyegető szemekkel és haragos ajakkal ábrándította ki első szerelméből; látta korán elsorvadt szép testvérét, aki olyan vigasztaló áltatásokkal s déli bábos reménykedésekkel csalta meg öt, mikor a szakítás nehéz órái ütöttek ; látta azt az ezüst habba öltözött tündért a báli terem elevenségében, amint a boldogság verőfénye sugárzott ki szép szemeiből; látta azután, amint édes odaadással omlik karjaiba s forró ajkaival csókolja meg az ö homlokát ; látta azután, amint zokogva roskad össze, mikor elha- gyatottságát megtudja és látta, amint az édes anya átokkal veri meg a csábitó emlékét... kínos látományok voltak azok. Nem merte a mellette virrasztó vén cselédet egy pohár üdítő vízért kiküldeni. Tartott tőle, hogy azok a szellemek sorba megszólítják, ha magára marad... Látta azután annak a milliomos kereskedőnek az örömét, melyiyel megszerezte drágán elkelt szép portékáját; látta azt a szegény fiatal asszonyt, aki verőfényes tavaszt ke- rcsettazö kastélyában és fagyasztó telet talált; nyel. A tengeri levegő erős áthasoni- tási működéseket feltételez, mig a havasi levegő csendes hatását zsongtalan és 1)umtos gyomor- és bélcsatornára is kiterjeszti. Havasi levegő szegény- vérüeknél, kiknek idegrendszere köny- nyen föl izgatható gyengeségben szenved, megnyugtató s közvetve erősítő hatással bir. Egyáltalán annál inkább vau havasi levegő javalva, minél több kíméletet igényel a concret betegségi eset a vérkeringés, emésztés és idegműködés tekintetében. A havasi levegő befolyását a szervezetre legtalálóbban, mint az anyagcsere könyitLsét jelezhetjük, mely fölfogásnak mintegy physi- kai hátterét képezik Tyndall és Fran Inland érdekes kísérletei, kik az tapasztalták, hogy magas hegyek ritkult levegőjében az elégési folyamot tökéletesebb, mint sűrűbb levegőben. Nem akarok itt kiterjeszkedni ama további véltétek re, hogy ritkább levegőben a szivvéresek és légvételek száma szaporodik, mely állítás, ha tökéletesen be is lenne bizonyítva, inkább csak elméleti érdekességgel, mint gyakorlati fontossággal bírna a mérsékelt hegymászás által feltételezett erélyes szívműködés és légzéssel szemben de nem hagyhatok fölein I ités nélkül néhány más, nem csekély jelentőségű mellék- mozzanatot, melyek Alsó-Tátrafüreden szintén a legnagyobb mértékben érvényesülnek. Ilyenek a levegő tisztasága, pormentessége, alacsonyabb hőmérséke, a fenséges szép természet és ennek befolyása a kedélyre, a fenyves erdők levegőt tisztitó kigőzölgése, a kényszer a mérsékelt hegymászásra, mi által erősödik az összes izomzat, valamint a légzőizmok s a mellkas mély légzésekre ösztönöztetnek. Ezzel kapcsolatban szükségesnek tartom különösen kiemelni azon körülményt, bogy Alsó-Tátráfüred Oertel rendszere szerint területi gyógyhelynek is berendezett, még pedig közös megegyezéssel olyformán, hogy saját, e czél- ra alkalmas és jelző táblákkal ellátott sétaútjai összeköttetésbe hozattak 0- és Uj-Tátrafüred felmért útjaival úgy, hogy utóbbiak direct folytatását képezik a mi kiindulási pontjainknak. Ismeretes dolog, hogy Oertel tanár a methodicus látta azután szótalannl szenvedni s némán meghalni... átok nélkül, panasz nélkül mintha hervadásának már úgy kellett volna megtörténnie... • — Gyújts meg kérlek még egy lámpást !... — suttogta bágyadtan a vén cselédnek s eltakarta a karosszékbe hanyatlott fejét mind a két kezével. A vén cseléd már évek óta hozzátörődött, hogy beteg gazdája legszeszélyesebb óhajtásait is teljesítse. Két nagy lámpás égett már a kis teremben; de azért meggy uj tóttá a harmadikat is és mígint letelepedett a beteg lábaihoz. — Köszönöm, most már nincsen olyan sűrű köd előttem. Azután tovább gyötörték a víziók. Látott egy eltaszitott asszonyt, a ki első szerelme csalódásával és bűnével megverve, kétség- beesetten átkozza annak az emlékét, akiért rajongott valamikor; látta azt a névtelen gyermeket, a kit kidobott az élet legszerencsétlenebbjei közé; látta eltévesztett ösvényeit, barátjai elhidegülését, ismerősei megvetését s egy kétségbeesetten eltéko- zolt és átdorbézolt élet minden bűnét különféle csábitó és visszataszító alakokban megelevenedni maga előtt... és látta azt a szép fiatal asszonyt, a kit megmentett a szive s boldoggá tett a sorsa, a mint szépen feléje közeledik s Ella szemeivel és ajkával, karjaival és kezeivel borul reá, megbocsát, szeret, üdvözít és felejt... A kinszenvedő beteg arcza megint föl- derült. A kis terem órája hajnali hármat ütött, a kimerült vén cseléd már alig bírta tovább a virrasztást, de azért nem merte behunyni a szemét, mert, tudta, milyen nagy lelki küzdelmeket viv most a gazdája s milyen nehéz emlékekkel kell kibékülnie mielőtt gyermekét karjaiba zárhatná.
