Esztergom és Vidéke, 1886

1886-03-11 / 20.szám

MEGJELENIK HETENKTNT KÉTSZER:

VASÁRNAP ÉS_CSÜTÖRTÖKÖN.

ELŐFIZETÉSI ÁR :

egész évre.............................................................6 fit — ki.

fél évre...................................................................

...... fit — kr.

ne

gyedévre .

1 frt 50 kr.

Egv sTám ára 7 kr.

Városi s megyei érdekeink közlönye.

S Z ERKESZTÖSÉG:

SZENT-ANNA-UTCZA 317. SZÁM,

hová a lap szellemi, részét illető közlemények küldendők.

KIADÓhTvATAL :

SZÉCHENYI-TÉR 35-SZÁM,

hová a lap hivatalos s a magán hirdetései, a nyílttérije szánt közlemények, előfizetési pénzek és reclamálások intézendők.

HIRDETÉSEK.

HIVATALOS HIRDETÉSEK :

1 szótól 100 szóig — frt 75 kr. 100—200-ig . 1 frt 50 kr.

200-300-ig . 2 frt 25 kr.

Bélyegdij 30 kr.

MAGAN-H1RDETESEK ,!

megállapodás szerint legju-,j tányosabban közöltetiiek. j

NY1LTTÉR sora 20 kr.

AZ ül POLGÁRMESTER.

Esztergom, márez 10.

(V.) Pap János volt polgármester urnák nyugdíjaztatása folytán megüresedvén a polgármesteri állás a képviselő testületnek tehát most kell és kötelessége is oly tiszta jellemű, és minden oldalról szakképzettséggel és főleg igazi munka kedvvel bíró, és úgy le mint fel felé független egyén személye körül erősen sorakozni.

A ki ebbeli fontos állását és kiváltképen a városnak évek óta elhanyagolva lévő ügyeit rendezni és valahára tisztába hozni képes lesz és kinek személyéhez és múltjához legkisebb szeny- folt sem férhetett még idáig.

Félre kell tehát itt tenni a képviselő uraknak minden családi és magán érdekekre vonatkozó befolyást és magán tekintetet, és első sorban csakis a mindnyájunkat egyformán érdeklő városi ügyek rendezetlen és valóbani szánandó állapotban lévő állását kell és szükséges is szem előtt tartani.

Mert ha a képviselő urak mindezen körülményeket netalán a mit én egy- átalában hinni nem akarok figyelembe nem veszik, és nem oda törekednek, hogy a polgármesteri állás egy olyan egyén által legyen jövőre betöltve — ki tekintélyénél és ügybuzgóságánál fogva fegyelmet és erős felügyeletet lesz képes a tisztviselők felett gyakorolni, — hanem ha csak is olyan egyént szemelnek ki, és veszuek pártfogásokba ki csak is hangzatos szavakkal tudja munkásságának képtelenségei elpalástolni

ez esetben csukjuk be előre is a városház kapuját, és hagyjuk a dolgok menetét továbbra is csak a régi mód szerint folyni.

Ily szegénységi bizonyítványt azonban a képviselő testületnek az adózó polgárok rovására kiállitaui nem szabad.

Azértha ily válságos körülmények között a milyenek pedig a városházánál régóta feunállanak -— mégis találkozik egy oly tehetséges és minden tekintetben független és szakképzett- séggelbiró egyén, aki kivételkezni mer, elsőben kellene magát a város ügyeit rendeznie, és még a régi darázs fészekbe is bel nyúlnia, ennek személyében a képviselő urak azután elég garan- tiát is találhatnak — én tehát úgy hiszem, miszerint most lesz ideje és alkalma a kén viselő testületnek a pályázók, munkásságok jellemük és a közönség irányában a város ügyeire vonatkozó felelőség tárgyában nyújtandó teljes garantia és biztosíték megbirá- lása körül párhuzamot vonni.

Csakis mindezen körülményeknek lelkiismeretes megvizsgálása után, a város érdekének mindenek felett szem előtt tartva, lehet nyugodtan és nyílt fővel járulni a választás urnájához, úgy legyen.

Engedje az Isten!

A KURALI HISTÓRIA.

Nagy-Ölved, márez. 4.

Tek. Szerk. Úr!

Becses lapjának febr. 25. kelt számában egy Kúrál községből keltezett

levél jelent meg, mely személyemet és becsületemet támadja arczátlan módon. Ezen körülmény kényszerít, hogy becsületem és jó hírnevem érdekében önvédelemre keljek, s ha e mellett a föltolakodott »jó barát« és az »öreg kántor« keserű orvosságot találnak kapni nein vagyok az oka, miért nem közölték a valót.

Tudja-e kedves úr, »az öreg kántor régi jó akarója«, milyen ember az az ön 50 évig becsületben és köztiszteletben szolgáló kántor tanítója, a kit a káplán »csak lebunkózásra tart érdemesnek«, a ki ellen ugyan azon káplán folyton uszítja a kurali népet, hogy öreg mesterét hagyja el, hogy »a káplán és tanító a harangozónál kupicza és pintes grammatika mellett tartanak magyarosító előadásokat« és hogy tanítom a népet, hogyan kell öreg tanítókat kihányni a faluból, s végre hogy fiaskók között tanítok gyűlöletet az ön érdemekben megőszült köztiszteletben szolgáló öreg kántora ellen.

Tóth Ignácz az ön öreg barátja vagy 30 év óta boldogítja Kúrál községét, előbb mint tényleges jegyző és névleges tanító, később pedig az előbbi hivataláról lemondva kizárólag az ulóbbi pályán szaporította bokros érdemeit. Ezen idő alatt érte őt azon megérdem- lett kitüntetés, hogy a község jobb érzelmű katholikus elöljárósága többszörösen panaszt emelt ellene plébánosa előtt, erkölcstelen és botrányos élete miatt, s hogy el nem mozdították csupán abban múlt, hogy az öreg »égre- földre« Ígérte javulását. — Ugyancsak vele történt meg a köztisztelet ama

különös nyilvánítása is, hogy a liivek küldöttségileg keresték meg plébánosukat, a kerületi esperes urat és a tanfelügyelő urat, hogy ezen érdemdús tanítótól szabadítanák meg a községet, mert nem akar a magyarosodás ügyén semmit sem lendíteni. És tudja-e kedves űr, mi legjobb e dologban ? az, hogy mind eme megérdemlelt kitüntetésekkel akkor halmozták el hálás növendékei, midőn még azt sem tudtam, van-e az országban Kúrál nevű község !

Bizonyára nem kedves hir ön előtt t. levélíró ur, de annál kevésbé az öreg kántor előtt, hogy bokros érdemeit eme tövis koszorúval' dicsőítem, de az arczátlan ráfogások kényszerítenek. Ám teljék benne örömük. Tudja-e kedves ur, hogy az ön piszkos ingének másra való vetése által milyen turpisságokat hozott napfényre! ? A nyilvánosság elé nem valók, azért megkímélem az öreg kántort ezek közlésétől ; elég ha a község, melyben érdemmel borvirágokban nyilatkoznak, tud felőlük, bár ők se tudnák !

A község érdemes elöljárói nem egyszer emeltek ellene panaszt előttem is, ama nyilvános botrányok miatt, melyeket az ön »50 évig becsületben és köztiszteletben szolgáló kántor« barátja az öregeknek és ifjaknak erkölcsi épülésre elkövetett! Ügy-e bár furcsa érdemek ! csodálatos köztisztelet ! Vallja be őszintén kedves levél irő ur, kell-e ilyen érdemek ellen a népet uszítani ?

De talán kiváncsi tudni, ki lehet mégis az a gonosz, a ki mestere ellen uszítja a népet. Ezt is megmondom.

Az „Esztergoiís W‘ tárcája.

sl m&i

(Earczolat.)

Ellenzéki volt, halálosan gyűlölte a kormányt. Legények, inasok mind ismerték ez oldaláról s bizony-bizony megvették az órát. Mikor a műhelyben folyt a munka szaporán, sokszor tekintett vágyó szemekkel Miska vagy Gábor a szekrény tetejére, hol méltóságos nyugalommal vonta meg magát a nagy boros üveg, Hej, csak boldog, a kinek van . . .

A Miska legény nem is állja szó nélkül; vad haraggal csapkodja a kaptafát.

— Haj, haj ! — sóhajtozik keservesen Gábor azt hiszi, hogy neki illik segiteni.

— Hja, hja! — pártolja öt, jelentősen pislogva a szekrényre.

— Haj, haj, gazduram ! — véli a Miska — De csak rossz világot élünk.

— Hja, hja! — helyesli Gábor. — Már-már a Vizet is megadóztatják.

— Haj, haj ! Pedig egyéb se marad hátra, mint vizet innunk.

— Hja, hja ! Bele is halunk, bele is veszünk.

Babos Márton közbe szól vigasztalóig;

— No, nő. Csak nem- kell búsulni. Te

Marczi, add le azt az üveget . . . vagy megállj! Szaladj az »Elefánt«-ba. Érted? Abból a jobbikból. — No, no. Csak nem kell búsulni. Fordul még a világ, fordul ám. Csak az én tanácsomat követnék! Egyszerre nyernénk, egyszerre.

S a kalapácsosai nagyokat üt a készülendő ozizma-jelöltre. Ha valami kormány- párti koponya lenne !

Gábor és Miska ravaszul vigyorognak.

— Aztán mi az a jó tanács gazduram ?

— No, no. Azt mondom, hogy nehéz dolog egy kicsit, nehéz. Csak a király tehetné meg, azt mondom.

Majszter uram jelentősen nézett a munkatársakra.

— Meg kellene tiltani, hogy a kormány- pártiak lábbelit hordjanak. No, no ! Egyszerre vége lenne mindennek. Azt mondom, azt mondom.

Gábor és Miska az asztal alatt keresgéltek valamit nevetéstől vörösre dagadt arcz- czal. Ejnye, hogy az ördög vigye el, épen most esett le az a tű. Hol a pokolban lehet ?

Babos Márton mit sem vesz észre. Dolgozik, dolgozik szorgalmasán, agyában terveket kovácsol a kormány megbuktatására Csak a lehanyatló nap vet véget munkájának. Nedves pipáját megtörni újból, s átballag a szomszédba. Aha. ott még folyik a dolog lámpavilágnál.. Men esés Pálnak

sürgetés munkája van, reggelig készen kell lenni a kabátnak.

Babos Márton bezörget az ablakon.

— Lencsés uram ! Megbukik a kormány. Megbuknak, azt mondom.

— Olló —■ vág vissza Lencsés Pál — kendteknek ütött az órájuk. Kiadjuk ám a rendeletet, hogy ellenzéki ember nem hordhat lábbelit, ki ám !

Babos Márton hátra tántorodott. Az ő eszméje ! — Vissz ab o to rk áz ott szobájába s búsan hajtotta fejét könyökére. Elárulta valaki, a mit olyan régen tartogatott. De nem hagyja annyiban. Nyilvánosságra hozza, újságba teteti.

Előkotorászott a fiókból valami szurtos papirost. Megírja a szerkesztőnek, igen, hogy ez gazemberség, gyalázatos árulás. Fel kell akasztani minden gazembert!

Remegve leste a feleletet. Lázas mohósággal betűzte az üzeneteket. Hátha neki szól? — Meg is jött... Valami bolondos újságíró azt irta, hogy igen jó a. tanácsa, kezdje mindjárt maga magán.

Kiejtette reszkető kezéből a lapot. Valami nedvesség szökött a szemébe. Hát még sem igaz emberek azok oda fönn ?

Az udvarról vidám gyermek hangok, hallatszottak be. Igen. A kis lány az övé, a fiú azé a szabóé. Ha megfordítva lenne.

Babos Márton elgondolkozott. Arra mind

jobban folderűlt, szemei csillogni kezdtek. Nagy örömmel sietett át Lencsés Pálhoz.

— Komám — kezdé fulladozó, akadozó hangon. — Nagy újságot mondok, nagyot.

— Hallom szomszéd.

— Komám uram, gazember a világ, gazember. Nincsenek becsületes emberek. Egyik párt olyan, mint a másik. Én kitaláltam, hogy tesszük az országot boldoggá.

Ugyan hogy ? — kötődik Lencsés Pál.

— Tudja — azt mondom, a maga . fiát felküldjük Pestre tanulni, azt mondom. A lányomat is. Mind a ketten kitanulnak. Egyikből lesz nagy ember, képviselő, miniszter, talán... szolgabiró is, a másikból finom asszpny, úri dáma, azt mondom. No, no ! Ketten viseljük a költséget. Egy pár lesz belőlük. Kontraktust kötünk. No, no ! Azt mondom. Akarja ? akarja ?

S apró szemei lázasan tekintettek a szomszéd arczára.

Lencsés Pál maga elé bámult, a szegényes bútorra a rongyos viskóra, aztán áttekintett arra a másik csinos házra. Képzeletében ott látta magát, térdén lovagol- tatva kis unokáit

Nini 1 Épen a kis Juliskára ütnek. Károlyt is látta, nem mint hatalmas embert, csak egyszerű tanítót, kit mindenki tisz-