Esztergom és Vidéke, 1886

1886-02-21 / 15.szám

ESZTERGOM és VIDÉKI MEGJELENIK HETENKTNT KÉTSZER: VASÁRNAP ÉS_CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR : egész évre fél évre . negyedévre Egy s'ám ára 7 kr. 6 frt — kr. 3 frt — kr. 1 frt 50 kr. Városi s megyei érdekeink közlönye. SZTRTESTTOSEG: SZENT-ANNA-UTCZA 317. SZÁM, hová «i lap szellemi részét illető közlemények küldendők. KIADÓHIVATAL: SZÉCHENYI-TÉR 35-SZÁM, hová a lap hivatalos s a magán hirdetései, a nyilttérbe szánt közlemények, előfizetési pénzek és reclamálások intézendők. HIRDETÉSEK. HIVATALOS HIRDETÉSEK: || MAGÁN-HIRDETÉSEK 1 szótól 100 szóig — frt 75 kr. j : megállapodás szerint legju100—200-ig . 1 frt 50 kr. ! j tányósabban közöltetnek. 200-300-ig . 2 frt 25 kr. ; ! ' — Belvegdij 30 kr. ! NYIETTÉE som fcO kr. DEMOKRATIA. Nagy-Ölved, febr. 19. (P. L.) Ez a hangzatos kifejezés, mint indigéua szerepel a mi mai nyelvünkben. Valamikor fenségesebb tartalommal birt társadalmi átalakulásunk éveiben. Emlékezzenek csak vissza, kik átélve szabadság harczunk e küzdelmes évei viharát; tudják hogy a fenséges demokratia még a hó alatt is virágot nevelt. Mily nemes traditio volt még a hatvanas évek elején is, a sarkantyús világban, mikor külsőleg is adtuk azt, hogy magyarok vagyunk, nem ugy mint ma klikkes klakkos és frakkos magyarok. Csak az a szerencse, hogy az idegen boríték alatt még magyar sziv dobog. Ma napság a társadalmi közjelenségek között a legveszélyesebbik azzal fenyeget, bogy az egyenlőség és testvériség magasztos eszméit középkori csizmákkal tiporja össze. Társadalmunk egyes elemei, rétegei osztályai, válaszfalat húznak. Szükségünk van tehát egy olyan lóra, mely Trója kirekesztő falait lerombolja. Hiába nem tagadhatjuk meg természetünket, a szalma-lángot, mely egy ideig égetőn perzsel, de kevés idő múlva az utolsó szikra is elhamvad, és mi ismét vissza esünk a régi közönybe. Különben megmondta halhatatlan költőnk : »Reg veri már a magyart a teremtő azt sem tudja milyen lesz a jövendő.« pedig » Megbűnhődte már e nép a multat jövendőt.« A demokratikus eszmék ugy látjuk csak követválasztások alkalmával mutatkoznak, ha ez lezajlik ismét, megint sisak, vagy vaskalap és vaspánczól választja el a népet a többi rendtől. Társadalmi életünkben többféle aristokratia tündököl, ott van a régi jogú, a pénzes, a szellemi. Az első tollait már koppasztja a haladó kor szelleme, a szőllő-dézsma megszűnt, a regálék lassan rendezvék, jobbágy nincs, adót fizet és utat kövecsel mint a többi. Egy kis könnyelműséggel a herczegi korona már a színpadon is szerepel. A pénz aristokratának elég egy börzei, bukás és bekövetkezik »Szállj ki Balázs a hintóból.« A szellemi aristokrata azonban szellemtelenséget árul ha hizeleg az aristokratikus eszméknek. Nincs szánalmasabb mint a felfuvalkodott, de bukott nagyság ; viszont nincs nevetségesebb, mint a pénz miveletlen embere, vagy a képzelt rang s a születés felfujt méltóságának nevetséges affeetálása. Két tulajdon szükséges tehát: amunka és takarékosság, hogy az élet mindennapi gondjaitól megváltson s a társadalmi hamis áramlatoktól függetlenné tegyen. A szellemi tulajdon világító fáklya levén, utat nyitna nekünk a demokratikus eszmék világában, mely az egyenlőség és testvériség hitvallását törekszik megvalósítani. Ebben a rang-kórságos időben észrevesszük azt, hogy nincs egyéb érdem a hazafiság, erkölcs, munka, becsület s a műveltség érdeménél. A többi csinált glória, csak az üres fejek, üres szivek, és üres zsebek tartalmatlanságát akarja eltitkolni. A demokratiának minden egészséges államban erős alapja van s minden egészséges társadalomban előbb-utóbb érvényesülnie kell. Csoportosuljunk a hazafiság, erkölcs a munka, a becsület s a művelődés zászlója alá s akkor meg van-verve az a hamis had, mely minthogy a jövőben nem képes nimbuszt keresni, visszamegy az elavult időkbe rangkórságos foszlányokért és ostoba fenhéjázásért! Előre és ne vissza! A KÜLFÖLDI LOTTÓZÁS ELLEN. A magyar kormány egyik legüdvösebb intézkedése, hogy a külföldi lottósorsjegyeknek Magyarországba való behozatala ellen szigorú gátot emelt. Tisza Kálmán miuisterelnök és belügyminiszter ur ugyanis utasitá az ország valamennyi polgármesteri hivatalait a kerületükben megjelenő hírlapok kiadóit figyelmeztetni, miszerint a külföldi, haz:inkból kitiltott lottósorsjegyek hirdetési közzétételéért ezentúl felelősségre vonattatnak. E rendeletre való hivatkozással utasitá Kozma Sándor kir. főügyész az igazsagügyniiniszuer felszólítása folytán a neki alárendelt állami ügyészségeget, hogy mindazon hírlapkiadók ellen, kik tiltott sorsjegyek hirdetéseit lapjaikban a polgármesteri hivatal által történt értesítés után is közzéteszik, a kihágási törvény 48. §-a értelmében vizsgálat megindítását kérelmezzék. A lottósorsjátékot illetőleg az 1854. évi szabadalom van még érvényben, miután az 1868-ki XV. törvényczikk e szabadalom feiitartását minden kétséget kizárólag követeli. A fentemiitett miniszteri rendelet szó szerint következő: »Magyar királyi belügyminister. 4519. ein. sz. Körrendelet.' Az 1868. XV. t.-cz. 1. §-ban a pénzügyminister felhatalmazást nyert arra, hogy a lottójövedék iránt fenálló szabályokat a törvényhozás további intézkedéséig érvényben tarthassa. Az 1868. évben kiadott pénzügyi törvények és szabályok 12-ik füzetében III. sz. a. foglalt lottójövedék iránti törvény és szabályok 4. §-ban tiltva van mindenkinek külföldi sorsjátékokban betétek által résztvenni, vagy ezen lotteriák betéti vagy részletjegyeit árulni, megvenni, eladni, valamint ilynemű sorsjegyek eladása iránt hírlapokba hirdetményeket igtatui. Az ilynemű külföldi sorsjátékokban betétek általi résztvetelre, vagy ezen sorsjátékok betéti vagy részletjegyeinek árulására, vételére vagy eladására vonatkozó hírlapi közzététel tiltva lévén, az, aki ily tiltott tartalmú hirdetést, aunak tiltott voltát tudva közzétesz, az 1879. évi t. cz. 48. §-a értelmében nyolcz napig terjedhető elzárással büntetendő. Felhívom a törvényhatóságot, hogy a hatósági területén megjelenő hírlapok kiadóit és szerkesztőit az ezen rendeletben foglaltakra ezentúli mihez alkalmazkodás végett oly megjegyzéssel figyelmeztesse, hogy ily hirdetmények toAz ppEsztorgomfisVidíko" tárcája. »FÉN Y B EN, ÁRNYBA N.«*) I. A „DALOK"-BÓL. 14. Nászúnkon az öreg pap nem hevült, Mikor forró kezünket egybefűzte, Az esküt, az örök, nagy fogadást Egykedvűen, halkan betűzte. A kedves rokonok Mváncsian Néztek, bíráltak műértő közönynyel ; Gyémántokat kerestek rajtad ők, Szemed bár megtelt drága könynyel. S mi ott térdeltünk az oltár előtt, Feledve a násznépet, a világot. . . Fölónk hajoltak a zúgó fenyők. Es üdvözöltek a virágok. 15. Szobánkban pislogó homály van ; De annál lángolóbb a vágyam. Hozzám simulsz .. . nincs semmi nesz Szerelmünk teljessége ez. Ölelő karjaimban, édes Ne láss, ne hallj, ne tudj csak erezz . Én csókjaimmal ezalatt Lezárom szempilláidat. 28. Az élet álma tovarebben. De a borús emlékezetben *) Mutatványok az Eszt. és Vid. számára a költő legközelebb megjelenő kötetéből. Élnek az üdv szép perezei ... Mint régi dal, mely messze szállt reg De néha halljuk dallamát még Szivünk legmélyén zengeni. 32. Tied vagyok újra ; nem szakit el senki.. . Oh hagyj lábaidnál csöndesen merengeni! Te nekem oly szép vagy hűséges angyalom ; Mit nézek terajtad ? igazán nem tudom ; Csak nézlek hosszasan ós ezalatt méla Gondolatom hol jár, nem is tudom néha. A leskem elmerül lelked szépségében ; Áhítattá válik szilaj szenvedélyem ; Olyan boldog vagyok, hogy szólni sincs erőm, Én drága hitvesem ! én édes szeretőm! Ne csodáld, ha könnyem a kezedre perdül A nagy boldogságtól, a nagy szerelemtül. 39. Legszebb dalát a költő Sohasem irja meg ; Csak töredék a dal mind, Legyen bármily remek. A föld minden göröngyén Eagyog egy-egy sugár ; De a nap fönn az égen Osztatlan fénvben áll. 43. Hová jutunk ? mi lesz a végünk ? Mi nem kutatjuk azt. Szeretsz, szeretlek, — ez a bölcseségünk A mig tavasz van, éljük a tavaszt. Mienk a boldogság halálig, S ha meghalunk s lezár a sir röge : Szerelmünk élni fog sokáig, Mint szép tündérrege. II. MIRE VÁRSZ MÉG ? Mire vársz még ? mit remélsz, még ? Oh szegény sziv, mért epedsz ? Meddig tart a nyár, — ne kérdezd ! Szivd mohón a drága mézet; A mit nyújt a röpke perez, Minden, a mi él, mulandó, Bánat és kéj elrepül; Az érzés mind pillanatnyi, A mi tartós tud maradni, Csak az emlék egyedül. S tán épen a mulandóság Az a titkos vonzerő, Mely szivünket fogva tartja, Melytől rózsa hull az arezra, S ég a lázas agyvelő! Búnak, üdvnek az varázsa, Hogy nem tudni, meddig ér ; A jövő bizonytalanja — Mint a báj félig takarva — Nyílt valónál többet ér ! Mért remegsz hát ? mért sóvárogsz ? Óh szegénv sziv, légy nyugodt ! A L

boldogság bölcsesége : Nem gondolni ébredésre, Míg az álmot álmodod. III. NYÁR. Erik a búzakalász, a nap éget Dalt csicseregve csapong a madár; Óh beh csodás, milyen édes az élet Mily ragyogó, üde gazdag a nyár. Száll tova a dal a völgyön, a halmon, Nincsen egy felleg az ég nagy ivén ; A rozsok illata leng a fuvalmon . . . Térdre borulva imádkozom én. IV. JELSZÓ. Erényedet, ha titkolod szermyen, Gyakran hibának nézi a világ ; Vádolni nem tud senkit a szemérem, — Első követ bűnös fog vetni rád. # Ha férfi vagy, látszat nem tántorít el. Keresztedet panasz nélkül viseld! Inkább légy elitélve tiszta szívvel, Mint vétkes öntudattal ünnepelt. RUDNVÁNSZKY GYULA Ö-l.-'-'t-' AKIT A SZERELEM MEGSZELÍDÍTETT. (VACANO MARIO EMIL elbeszélése.) (Az „Esztergom és Vidéke" számára fordítva.) (7. folytatás) Majd kővé meredtem bámulásomban. A gondolatok chaosza viharzott végig elmémen. Heléna ahhoz a családhoz tartozik, melynek egyik tagja szüntelen követi! Lehetetlen ! De hátha mégis ugy van ? ! Az öreg báró hozta Helénát a vén asszonyhoz. Sokáig fizetett értté, ő lesz tehát az apa. Az ikrek a testvérek. De lehetséges-e ? Hisz Salvin báró már a kezét is megkérte ! Hol van itt a rejtély megoldása ? Most csak lépésről lépésre. Az iratok, ügyes kézben, hatalmas fegyverül szolgálnak. Salvin báró ur két levele, továbbá a keresztlevél, mely szerint Wyslonska Heléna Lorena»