Esztergom és Vidéke, 1886

1886-02-21 / 15.szám

vábbi közzététele esetén ellenük a kir. ügyészségek az 1879. XL. t. cz. 48. §-nak megsértése miatt a büntető eljárás megindítását fogják indítványozni. Az illető hírlapok megjelenései helyére nézve illetékes kir. ügyészség ezen figyelmeztetés megtörténtéről a törvényhatóság által haladéktalanul értesítendő. Budapesten, 1885. évi deczember hó 30. Tisza Kálmán s. k. FARSANGI VILÁG. (óriási c-íiipS-katasztrófa.) Az idei farsang történetéhez nem is egészen rossz adalék a következő história. Pokoli szomjúságukat oltogatták épen odafönt a trópiku • forróságu karzaton Mars uram dalnokai, odalent pedig a barna gyerekek bandája oltogatta a toborzás szenvedélyét másfélórai soupéecsárdással. A tánczosnők vidáman lobogtatták apró kacsrikkal a selyem keszkenőket s pompásan remegtették a csárdás rhytmusát. A soha ki nem dülő soupée csárdásozók hangos kurja.ntásokkal fejezték ki a széles jókedv dythirambjait s a czigány maga is megmámoro.sodott attól ä rengeteg animótól, mely még a blazírtabb öreg urakat is megfiatalította. Szóval csak Petőfi színeivel lehetett volna a vigalmat jól jellemezni. »Fenemódon« bomlott az egész világ. Mindenki extasisban volt, még azok is, akik nem tánczoltak. Például a vendéglő békés utasai, akit egész éjjel taktus szerint hánykolódtak ágyukban s hol ncme'ül szidták a czigányt, hol magyarul káromolták a trombiták harsogását. De ezekre az elátkozott báli alakokra, akik a kínszenvedés éjszakáját izzadták keresztül, nem gondolt senki. Hanem gondoltak azért mégis néhányan azzal, hogy betetőzzék a szerencsétlen virrasztók kétségbeesését. A vendéglő folyosóján végig minden ajtó előtt állott egy pár viszontagságos czipő remekül kisubiczkolva. Itt egypár szandolin, nem messze egy másik pár tepsialaku czipő, azután két melancholikusan csámpás lábravaló, majd kaczérsarku dandy-czipő, s végül két förtelmes kalucsni még a delizsánsz korszakból. A »fenekedvü« gyerekek sorba fölcserélik a folyosó rémeit, azután nagyokat kaczagva dobálják be valamennyit a kályhába. Végre beköszöntött a reggel. Az álmos vér amik'kinyúlnak a czipőkért, de hiába. Vészcsöngetyüzés kezdődik. Johann meg van rémülve s futni kezd fölfelé. Ekkor már az egész folyosó telve volt zendülőkke!. Mindenki a czipőjét 'követelte s mindenki Johannt támadta. Végre a kályhák öblében megtalálták az összezsugorodott czipőket, hol félig elégve, hol egészen megszenesedve. A kalucsnik gazdája azonban nem azért hordott kalucsnikat, hogy az életet a maga humoros oldaláról ne fogja föl. Kaczagni kezdett s a kárvallott kollégák folytatták a kaezajt. De megesküdtek, hogy máskor ha bálozó vendéglőbe szállnak inkább báli munkára szerződtetik czipőiket. A kalucsnik tulajnonosa, a jókedvű commis voyageur, még most is görcsös kaczajjal beszéli valahol Debreczenben az esztergomi czipő-katasztréfát. CARNEVAL. EGY MODERN CSALÁDAPA (ÉLET-KÉP.) (Vége.) Holnap meg Pestre mennek ő nagyságáék a jogász majálisra. Pénz azonban nincsen. De hát ők azzal vajmi keveset törődnek, az a papa rezortjába vág. Gondoskodjék ő pénzről. Éppen azon gondoskodik, hogy lehetne jobban takarékoskodni. Le mond a cigaretteről is pedig igy ebéd után jól esnék egy legalább, de honnan mikor a zsidótól kell megint kölcsönt vennie! El is hivatja Jakabot. w

De ő nagyságáék ezzel vajmi keveset törődnek, az is a »papa« gondja. A mama büszkén megy végig az utczán az ő aranyos kis leányaival, abban a gyönyörű ruhában, a melyik Ácsnál készült, (az ára azonban nincs kifizetve.) Megnézhetik azt a falusi libácskák, kik csak saját kezük varrta egyszerű ruhák viseléséhez vannak szoktatva. Jakab meghozza a kölcsönt, ad 500 frt pénzt egy darab ezer forintos váltóért. Megvan a pénz. Mielőtt elutaznának bucsu estélyt rendez ő nagysága, mely a kölcsön összegnek felét föl emészti. Ezen estélyen azért a papának kedves és szellemesnek kell lenni a vendégek iránt, erre a mama már előre kiadta a rendeletet. Víg az élet a zene szól, a jó szivar füst megüti a papa orrát, ki kénytelen rá fogni, hogy ő a szivart nem szereti, at pezsgőtől pedig a feje faj. Másnap kedvesei elutaztak. No végre magamra maradtam gondolja magában legalább plánumot készíthetek magamnak, hogy a jövő évi conventiómat hova fizessem kamatok fejében. Gondolataival azonban alig ér ennyire, midőn az ő lieblingje, kedves egyet'.en fia betoppan. Beállítása modora elegáns ugyan, de kiállítása meg ruházata hasonló egy passáui sörgyárból elbocsájtott werkführeréhez. Czipőjónek talpa, oldala folytonosság hiányában szénved. A kis ujján megnövesztett hosszú körömről lehet következtetni mégis, hogy vagy diurnsta vagy pedig valami kontár firtli. No látod tisztelt olvasó csalódol, egyik sem. ő tulajdonképen egy kényen kedven fölnevelkedett egyetlen fia az apjának. Az érettségi vizsgát letette ugyan helyette az édes apja bugyellárisa, de a nyolcz osztályon keresztül csak azt tudta megtanulni, hogyan kell a cigarette füstöt divatosan lenyelni és kiereszteni. Ha azonban azt kérdeznéd tőle hogy Kölcsey ki volt, bizonyosan azt felelné, hogy valami rozsnyói gyolcsos tót. Bátran szólíthatnád »Bucefalos«nak, azt hinné, hogy valami uj nevet adtál neki, a mi bizony reá is illik. Ennyi tudományt számára mint egy 15—20,000 frtért vásárolt meg. Lett belőle hivatalnok, azt meg igen jól tudjuk, hogy ott dolgozni kell, de czigány a szántást nem szokta, meg eszében is tartotta azt a verset hogy : »A paraszté a dolog. Én magyar nemes vagyok.« Hivatalnokoskodását most végezte azzal, hogy hivatalból adtak neki örökös szabadságot. A papa mindezek után elég híg velejű a hivatalt de nem a fiát okozni. — Mit szándékozol tenni édes fiam ? Meri kérdezni fiától a bátor »papa.« — Hivatal után nézek. Találok jobbat mint volt. De ehhez pénz kell. A papa meghivatja a Jakabot s köt vele fia számára ujabb 300 frtos »nemzeti költsönt« 600 frt alá írással. Másnap már gyönyörködhetnék a papa fiában a mit az Pesten a kék macska szavú s más ehhez hasonló helyeken keresi magának a hivatalt. Ebéd után hozzák a posta ládát, melytől ugy irtózik már a pápá, mint egy orthodox Istóczytól, kinyitja, a mama vonásaira ismer a levél czimen. Tudatja hogy neki bizony pénz kell, bárhonnan is teremtsen. Fel alá járkál a papa izgatottan kezeit feje fölé kucsolva, majd ismét tördelve azokat, de hiába financziális genialitása cserben hagyja, mert a Jakab megszüntette a hitelt, az Iczig meg szinte követeli a régit. A mama levele azt mondja, hogy »kell«. — De azt mondja ám a szekeres, a hol nincs ott ne keress. Néhány nap múlva megérkeznek a papa kedvesei Pestről, majdnem után véttel. A papát nem ismerik fel, ki tegnap éjjel egészen megőszült. Vendégeket találnak ott, még pedig milyen vendégeket. Jakabot, meg a végrehajtót, kik végtelen sajnálják az eseményeket. Papa a szegény áldozat ő még most is hű maradt régi szerepéhez, okosan néz és hallgat. A mama nagy sírásokkal ékesített keserű szemrehányásokat tesz a papának, hogy minek pazarolta el mindenét. Pedig tudja mindenki, hogy még egy czigarettát is sajnált magától. Majd a kedves kis leányok adu igazat a mamának, és osztják annak 1 lyes és bölcs nézeteit. De már erre a ke ves »Albert« fia is felül kerekedik, ho; bizony ő belőle is más ember lett voir ha őt a papa annyira el nem kényezte Jobb volna most az a pénz ha meg voir, a mit Ő reá oly könnyen elköltött. A szegény papa mindezeket szépen v gig hallgatja s szemeit a kezében lé zsebkendőbe rejti. SKODA ISTVÁN. A NÜKR0L S A NŐKNEK. Azok a nők, a kik szenvedéllyel íánczolnak, re desen szenvedéllyel szeretnek is. * Hány bálkirálynő tánczolja keresztül a farsang és utoljára mégis ülve marad. * A szerelem országában örökös fejetlenség uraik dik. Két szerető sziv mellett a harmadiknak küszöbt kivül van a helye. * Szent legyen a férfi előtt mindig az a magán, melyben kettecskén tartózkodnak. * A férfiakat a nők sohase tudják megigézni férik tulajdonságokkal. A nőiesség gyöngédsége az, mel előtt a teremtés urai leborulnak. * Nehéz meghatározni, hogy mihez ragaszkodna csökönyösebben a nők ? Erényeikhez-e vagy api hibáikhoz ? * Olyan érzékeny húrjai vannak a női szivnel hogy gyakran egy leheletre is hamis harmóniát ad nak. Az apai szeretet túlzásaira nem egyszer mond juk, hogy: majomszeretet. De az anyai szereteti még túlzásaiban is elragadónak találjuk. * A mire az okos férfiak gyakran nem képesek, arr nem egyszer egy szellemes nő kerit sikert. * A nő philosophiáját sokkal nehezebb megzavarni mint a férfiét. * Alig van olyan gyászos özvegy a világon, kit eg; másik élő szerelem az özvegyi fátyol elhagyásán nem volna képes bírni. * Hűtlen férjnek még a felesége is hütelen. OLVASÓ ASZTAL. -— A trónörökös könyvéből megjelent a 6-ik füzet, mely hegyes vízrajzi leírásokat és geologai tájékozást közöl. Öt illusztráczió díszíti az elegáns füzetet, melynek ára 30 kr. — Teljes Vörösmarty. Mehner Vilmos koszorús vállalata az 52—57. füzettel már nemsokára befejezi Vörösmarty összes műveinek kiadását. Egy-egy füzet ára 35 kr. A nyolcz kötet ára diszköéésben 30 frt. — Teljes Tompa. Ugyan csak Mehner Vilmos nagyérdemű vál Wyslonska Izidor leánya született Pannában, Olaszországban .. . nevezetes eredményekre fognak vezetni. Még az öreg aszszonynál egy levelet irtam a Salvin családhoz, és neki néhány forintot adtam. Persze, hogy legott másként beszélt. Délután a legközelebbi állomásra utaztam a gyorsvonaton. Itt Salvin báró felöl kérdezősködtem és annyit hal ottam, hogy hajdanán nagyon pazar ember volt s hogy már a kabátja gombja sem volt az Övé. Protektiók utján alkalmazást kapott az olasz udvarnál. Innét nemsokára visszatért egy gyönyörű olasz nővel és minden adósságát kifizette. Neje az ikrek születése után meghalt. Most két iiavan, mind ja kettő rettenetes sokat költ, mint csak az atyjuk ifju korában. Többet nem tudhattam meg. Este Bécsben mentem vissza. Egyik utazó-társam megmutatta Salvin báró birtokát. Messzeterjedő jószág volt ez s a távolban gyönyörű urasági ház. Sokszor kitekintettem a coupé ablakán, hogy nem látom-e újra azt az embert, kit én Salvinnak tartottam. VIII. A TITOK FÖLDERÍTÉSE. Zivataros időben értem Bécsbe. Mindenfelé sár és viz. Gyorsan ruhát váltottam, azután Vyslonska kisasszonyhoz siettem. A múltkori pinczérrel találkoztam legelőször s a folyosón. Ez igy szólott : — Oh, a tekintetes ur már megint itt van. Tudja-e már a tekintetes ur, kérem .. — Mit ? — Nos hát tegnap éjjel. .. — Mi történt? — Hisz a tekintetes ur úgyis Wyslonska kisasszonyhoz meg ugy-e kérem ? Ezzel ott hagyott. Midőn az ajtón beléptem, a szobaleány örömében nagyot kiáltott. — Hála istennek, hogy végre megérkezett az ur. Tudja-e már, kérem ?... — Mit ? — Hisz a tekintetes ur úgyis a kisaszszonyhoz megy. Oh, az borzasztó volt . . t Tovább is kérdeztem volna, de Heléna ezt kiáltotta : — Ki van oda künn ? A hogy ezt a kedves hangot hallottam, örömmel siettem a szobába. Heléna fölpattant a karszékről, elém futott és igazi örömmel monda velem együtt: — Hála az égnek !... Mintha csak haza jöttem volna. — Hála az égnek, hogy végre itt van Ágost ur ! — monda Heléna mindkét kezemet megragadva. Azután a sophára ültetett. Aszóba,mint rendesen, rendetlen volt. A székeken selyemruhák, a zongorán czipőcskék, a padlón albumok. Rögtön el akartam mondani, hogy mit végeztem, de ő szavaimba vágott és ezt kérdé : — Mindenekelőtt a legfontosabbat? Tudja-e már ? — Mit? — Hogy kiraboltak ! — Kirabolták?! — Tehát nem beszélt még senkivel sem a hotelben ? nem mondotta önnek senki sem, hogy megloptak ? — Senki. Meglopták ? — Igen, és hozzá milyen különös módon — monda. — Hallgasson csak |végig. Alig ment el ön, újra kínozni kezdtek a hitelezők. Nem mondhatom mily nagyon elkeseredtem. Máskor nevettem volna. De amióta önt ismerem ... Olyan különös. Ön olyan rendes... és nekem nagyon nehezemre esett volna, ha akkorára, midőn ön visszatér, mindenemet elvették volna. Néhány selyemruhát kellett eladnom, hogy a gyalázatot eltávolitsam. Salvin báró tegnap este nálam volt. Együtt theáztunk. Még előtte olvastam meg pénzemet. A báró keserűen szememre hányta, hogy minek adtam el selyemruháimat, mikor tízszeres összeggel is szívesen rendelkezésemre állott volna. Visszautasítottam ajánlatát. A báró jókedvű volt ; éjfélig mulattunk. Midőn eltávozott, akkor önre gondoltam. Hisz tudtam, hogy érettem szenved és fárad. És megköszöntem szellemileg. Majdnem imádkozva aludtam el. Egy órakor zaj jtámadt nálam. Szobaleányom fölkiáltott. A lármára fölébredtem. És amint körültekintettem a félhomályos szobában, egy férfiút láttam az ablaknál, ki épen távozni akart. A zajra összecsődültek a pinczérek és a szolgák, és sikerült is elfognunk a tolvajt. Tudja-e, kérem, hogy ki volt a tolvaj ? Salvin báró franczia szolgája ! Pénzemet, amit a hitelezőknek szántam, a zsebéből vették ki. Ma nálam volt a rendőrbiztos, aki azt mondotta, hogy a szolga mindent kivallott. A szolga ugy nyilatkozott, hogy a tolvajlást neki Salvin báró parancsolta. Mondja csak, édes barátom, hogy mit műveljek ezzel az emberrel. Szüntelen üldöz. Egyszer szerelemmel, máskor gyűlölettel — most pedig tolvajlással! Segítsen rajtam. Adjon jó tanácsot! Én nagyon gyönge vagyok a rejtélyes dolgokkal szemben. Heléna szemeiben könnyek ragyogtak. Hiába kérdeztem a lelkemet, hogy miként kellene megoldani ezt az uj rejtélyt. Szerette-e Salvin Helénát ? Hisz mindig olyan gyöngéd volt irányában. Gyülölte-e ? Hisz sokszor fölzuditotta a hitelezöket|Heléna ellen. Az öreg Salvin a vén asszonynak adta Helénát. (Folyt, köv.)