Esztergom és Vidéke, 1886

1886-02-18 / 14.szám

ényre és nyilt kifejezést adok abbeli j meggyőződésemnek, miszerint Esztergomnak jelenleg két oly vállalata van, nevezetesen a terményző és árusitó borászati, úgy szintén a forgalmat gyorsan és ernyedetlen buzgalommal közvetítő propeller-vállalat mely nem anynyira a közvetlen nagy haszon reményének, mint inkább a közérdek és kölcsönös jólét előmozdithatása iránti nemesebb ösztönnek köszöni keletkezését. Két oly vállalat, mely a rendes kamatot meghaladó kiváló jutalékot, — hacsak az alapítók tiszta szándokát a haszonlesés démona idővel meg nem vesztegeti — sem jelenleg, sem < jövőben nem igér, de létének működésének közvetett, mint közvetlen hasznát a nagy közönség valamint most, úgy jövőben is mindinkább érezni s úgy hiszem, még az utókor is áldani fogja. ME SZÉNA JÁNOS felügy. bizotts. elnök. 0 § A 1 I 0 K. EGY MODERN CSALÁDAPA(ÉLET-KÉP.) A »papa« olyan szerepet foglal el a családi életben, mint a mathematikában a zérus, t. i. sem nem oszt, sem nem szoroz. A mama kényuralma alatt vegetáló individium. Szabad gondolkozása volna ugyan de az csak oly ige, mely testté soha nem válhatik, kivált ha a mama tetszésével meg nem egyező akaratát ép akkor meri nyilványitani ha egyedül van szobájában. Máskor az ő szerepköre a hallgatás, mint mondják ki hallgat annak nem fáj feje, pedig ö nála szegénynél ellenkezőleg van. Boldogság, gyönyör, megelégedés előtte teljesen ösmeretlen fogalom. 0 annak csak hirét hallotta, mint katona a kávénak. Az Ö személye nem egyéb minta mama meg kis leányai által alkotott paragrafusokból álló törvényeknek végre hajtó közege. Azokat megszegni vagy talán annak ellenszegülni, a papa geniális fogalmai szerint nagyobb bün volna az apa gyilkosságnál. De hogv is ne tartaná mikor 30-a óta tapasztalja, hogy a mama parancsa ellen-mondást nem tűr. Annélkül is roppant ideges, legcsekélyebb családi esélyek izgatottá teszik. Az ájulás nála nem ritkán fordul elő. Ezt a modern salonokban mai nap már nagy tökélyre vitték. Ha fejébe vesz a mama valamit, azt ki is viszi, az ellen nincs appelláta. A szegény férjnek az ellen szegülni nevetséges volna. Csinálna a mama oly családi forradalmat, hogy annál nagyobb még a lengyeleké sem volt. A végeredmény mégis az, hogy a papának be kell látni a mama igazságát. Azután következik a papa részéről egy handi puszi, garnírozva illő bocsánat kéréssel, s a mama akarata teljesülésbe ment. A hány ház, annyi szokás, a hány ember annyi természet. Igy van ez a papáknál is. Az egyik makacs, kinek van akarata, és már csak azért sem egyezik bele a mit neje mond, mivel asszony mondja, szeretni pedig az asszonynak elég ha annyi esze van, hogy mikor eső esik eresz alá álljon, Ha ennél több esze van, már veszélyes. Van azonban Jákob természetű, szelid és csendes, ki mindenbe bele egyezik. Ő szerinte minden ugy van jól a hogy van. Ha felesége édesen szól hozzá, vagy, még ha talán meg is czirogatja, akkor Ézsau módjára lelkeüdvösségét is képes volna oda adni, az ilyen emberre mondják aztán az asszonyok, hogy pulverizálni kellenék. No de szerencse hogy ezt csak asszonyok mondják. A modern világ asszonyai jól is értenek mindenhez. Soirée, souper, jour fix, estélyek rendezésében remekelni tudnak. De hát ehhez a papa nem is érthet, mikor ő még olyan az ilyen dolgokban, mint a sport világban a perzekuczios puska. Ódon régi, a mi már nincs divatban. Tudjuk pedig jól, hogy a régiséget a mai modern világ szereti kiküszöbölni. Tehát csak hagyjuk az estélyek rendezéseit a mamára elég szerep a papának az ahhoz szükséges pénzt megszerezni. Reggel korán kel, szét néz a gazdaságba, és dél előtti 10 óráig nyugodt. Szánandó azonban a papa helyzete. Ekkor fel kel a mama, a kis Gyöngyike, Pipiké, Jankicza, Anicza. Megkezdődik, a hajsza. Szobalány, szolgáló, szakácsné, kocsis, udvaros, szóval a háznál található minden nemű és rendű cseléd mozgásba jő, még a papa is. Szaladoznak mint a ki azt keresi a mije soha sem volt, t. illik az eszét. A szobaleány miderbe préseli a kis angyalkákat, a szakácsné a kávét siet főzni, a tejet meg elfuttatni. A kocsis a sárga kocsiba fog, pedig tudhatná az ostoba, hogy ily szeles időben a kis hintó a kényelmessebb a papa meg az ő kedveseinek a keztyüit tágitgatja stbbi. Egyszer aztán felkészülve csupa flórban meg selyemben állanak előtte. Vesz magának a papa bátorságot és megkérdezi hogy hova szándékoznak menni ? (nagy elhatározás.) — Nelliékhez volt a megnyugtató válasz. A Nelli pedig nem egyéb, mint egy szomszéd ispánnak a felesége. Végre a kocsi elrobogott az ő kedvei kis pióczáival. A parfümös üveg, tükör fésű, keztytigomboló, slafrokk, s más effélt asszonyt ékesítő holmiknak saját helyökrt történt rendes elrakása után beballag dolgozó szobájába s őszülő fejét tenyerébe hajtvs gondolkozik a felett hogy mi lesz mindennek a vége. Gondolatai nem mondhatók magas reptüeknek, sőt nagyon is egy tárgy körül czirkulálva mindig oda térnél hogy bizony rossz termés mutatkozik leszáll a gobona ára, nem lehet eladni, (de mé£ ha volna mit.) Majd szivarra gyújtana rá de az a venLégeknek kell. Neki csak czigarettát enged neg a mama, az pedig rossz, nem izlik, kettő belőle egy krajczár) de hiába óbbra nem telik, mert akkor nem lehet ri fizetni a divat árust, pipere kereskedőt, icsot, Altert s több efféle firmát. Pedig íiába ezek nélkül nem is képzelhető uriház. No meg magától értetődvén, hogy egy kopott zongora is okvetlen szükséges (a régi a Rákóczi idejéből való.) (Vége köv.) OLVASÓ ASZTAL. — Az Egyetemes Regénytárnak a közönség kegyeiben folyvást erősbödő s a pártolást mindinkább megérdemelni törekvő vállalatnak imént megjelent 7. ós 8. kötete Fortune du Boisgobey, a legkiválóbb franczia elbeszélők egyikének legújabb regényét a Kék Fátyol cziműt tartalmazza. Mint Boisgobey minden munkájában, ebbeu is azonnal megragadja az olvasó figyelmét a cselekmény érdekfeszítő volta, megkapó helyzeteket, meglepő fordulatokat halmozva egymásra, úgy hogy az olvasó alig teheti le kézből a könyvet, ha egyszer olvasásába belefogott. E mellett Boisgobeynek ízlése, választékos előadási modora van, és a párisi életet, a melyet fest, senkisem ismeri jobban, mint ő. Egy-egy piros vászonba kötött csinos kötetnek az ára 50 kr., a két kötet együtt tehát 1 frt, — oly ár, a melyért csakis a Singer és Wolfner czég e kitűnő vállalata nyújt valóban élvezetes a müveit ízlésnek megfelelő olvasmányokat. — Ugyanitt jelent meg Feuillet Octávtól, a nagy franczia Írótól »La Morte« czim alatt egy uj regény, melyet már a szerző ünnepelt neve is irodalmi eseménynyé tesz. De esemény e regény azért is, mert korunk egyik legizgatóbb, egyik legszenvedélyesebben vitatott kérdése az, melyet a szerző benne felvetett. Ellentétbe van helyezve a régi idők vallásossága és a modern felvilágosodottság. Egy szigorú erkölcsökben nevelkedett, tiszta lelkű grófné, aki vértanúi életet él, mert nemes lelkű, de voltaireianus szellemű férjét nem birja megtéríteni; egy tudós, aki szakított minden előítélettel és akinek a szive megtörik, mert a leány, kit saját elvei szerint nevelt, ezekből a korlátot nem ismerő élvvágyat vonta le egyetlen tanuságkép — ez a négy megragadóan ecsetelt alak képviseli a kor ellentétes áramlatait, megtestesíti az uj eszmék különböző alkalmazását és egy érdekfeszítő elbeszélés keretében érzékiti meg a régi ós uj világnézet gyakorlati következményeit. A kitűnő regény, mely csak a mult hóban jelent meg a »Revue des deux Mondes

«-ban, a Singer és Wolfner czég »Egyetemes Regény tára «-bau már meg is jelent igen gyakorlott kézre valló, gondos fordításban »A halott« czim alatt. Ara piros kötésben 50 kr. Az eddig megjelent 10 kötet előfizetési ára 5 frt. Előfizetési pénzek az »Egyetemes Regénytár« kiadóhivatalához Budapest, Andrássy-ut 10. sz. a. küldendők. — Pedagógiai irók tára. A régi és ujabb klasszikus pedagógok műveinek gyűjteménye. Szerkeszti és kiadja: G-yürky Ödön. A legjelesebb régi és ujabbkori pedagógok művei, —a nevelési elvek és elméletek ezen kincses tárházai — nagyobbrészt ismeretlenek, vagy nehezen hozzá férhetők a nevelés iránt érdeklődő ós szakközönség előtt. Részint az idegen nyelvek, részint az egyes müvek ritkasága is csak kevesek számára teszik lehetővé, hogy azokat olvashassák és tanulmányozhassák. E hiányon óhajtván segíteni, indítom meg ezen válalatot, mely a nevezetesebb nevelők iratait, magyar fordításban, terjedelmes ismertetésekkel és jegyzetekkel, fogja magában foglalni. S miután minden tudományban, hogy igazán előrehaladhassunk, szükséges annak irodalmát is ismerni, bizton reménylem és kérem a m. t. tanárok, tanítók, tanférfiak és a tanügy iránt érdeklődő közönség becses támogatását. Minden hóban egy füzet jelenik meg. Előfizetési ár egész évre (12 füzetre) 4 forint, félévre (6 füzetre) 2 frt. Gyűjtőknek öt előfizető után tisztelet példányúval szolgálunk. Az előfizetéseket nevemre Garam-Kövesdre (psta helyben) kérem mielőbb beküldeni. — Baromfi kedvelőknek. Az állatkert kiterjedt tyukászata, melyben a legkiválóbb haszon és disz baromfi fajok vannak tartva ós kitűnő példányokban képviselve, részint uj fajok beszerzése, részint vérfrissítésül es a hiányok pótlásául első rangú külföldi tenyésztőktől beszerzett egyedek által bármily igényeknek megfeíelőieg berendeztetett, illetve kiegészíttetett. Az okszerű baromfi tenyésztő közönség évről évre fokozott mértékben keresi fel megrendeléseivel az állatkert tenyészetét, a mi fényes bizonyítéka annak, hogy az hivatásának eleget tesz. — Hát mit akar»az«? — Tehát olyan nagyon csodálatos az, ha az unoka üdvözletét küldi a nagyanyának ? — Nem ... de . . . Az öreg asszony egy alacsony padra mutatott. — Üljön le az ur. Bizonyosan pénzt küldött. Nem ? No az szép ! Már ugy is rég nem küldött. — Éppen azért jöttem ide. A kisasszony az utóbbi időben nagy pénzzavarban sinlődött. — Hisz mindig könnyelmű lány volt. Lovagol-e még ? — A czirkus Gnaskóban működött legutoljára. — Nem értem, hogy miként is fizetnek olyan leánynak, aki lovagol. Erre a vénasszony az ablakhoz lépett, három kortyot húzott egy palaczkból, azután könyező szemekkel monda: — Már engedelemmel, uram, innom kell, mert bajom van. Mellre való csöppek ezek . . . Végre megint csak küld valamit. Valószínűleg sokat. Hisz már olyan régen nem küldött semmitsem az ő törődött nagyanyjának. Higyje el az ur, hogy semmire sem tudtam használni azt a lusta teremtést. Végre a komédiásokhoz szökött. Mondja csak az ur, mit küldött Heléna ? Beláttam, hogy ez a vén asszony tisztán csak a pénzeért érdeklődik iránta ; tudtam hát, hogy nem ütök nagy sebet, ha ezt mondom : — Jó asszony! Heléna semmit sem küld ! A vénasszony egészen megvörösödött haragjában. — Micsoda ? ! Semmit ? Oh az a hálátlan teremtés ! És én már hetvenkét éves vagyok ! És ha semmitsem küld, mit akar hát tőlem ? Mi közöm hozzá ? Mit akar itt az ur ? — Csöndesedjék, jó asszony ! Heléna semmit sem küldhetett, mert nagyon sok adóssága van. A vén asszony csodálkozva ismétlé. — Nagyon sok adóssága van ! — Igen ám, mert csak most tudhattuk meg, mikor hátrahagyta. — Hátrahagyta ? ! — rikácsolta a vénasszony. — Heléna meghalt — két hét előtt — a kórházban — Bécsben ... — szóltam. Most már magam is megijedtem a hatásra. A vénasszony arczát szürke szin borította el, reszketni kezdett és néhány pillanatig egy szót sem szólhatott. És midőn újra beszélni kezdett: akkor már egéj szen más hangja volt. j — Meghalt ! Nem ! Ez hazugság ! Oh I mi. lenne belőlem, ha meghalt volna ! ön J bizonyára megmérgezte ! De ez csak hazugság ! — Meghalt, — válaszolám nyugodtan — Wyslonska kisasszony elhunyt a kórházban. — És -adósságai ? — kérdé még mindig reszketve az öreg asszony. — Igen, az adósságairól.. . Fizetni kell. A hitelezők azért küldöttek ide, hogy valami forrásról tudakozódjam. Mert az atyja egykor csak gazdag ember volt ? Hogy mindezekre választ kapjak, azért jelentem meg. A törvény tudni akarja, és magának mindent meg kell mondani, amit unokája eredetétől tud! A vén asszony alig várta meg beszédemet, összecsapdosta aszott kezeit és rémitően jajveszékelni kezdett. — Inkább az ördög az unokám, mint az a rossz leány ! Most már sokat hallottam ! — folytatá. — Hát rám merte hagyni az adósságait ? És most azért jönnek hozzám ? Hozzám ? és én magam is az éhhalállal küzdök ! Mert ha egyszer a leány meghalt, akkor a Györibeli fösvények sem fognak majd nekem fizetni. Unokám? No, igen ! 0 sohasem volt az én unokám! Az öreg báró egy nap hozzám jött. Ugy tudom, mintha csak ma történt volna. Kemény téli nap volt ; a hó hullott és meszsziről szánzörgést hallottam. Azt hittem, hogy valami uraság megy hazafelé a bálról erre mellettünk, kidugom hát a fejem amúgy kíváncsiságból. Ekkor egyszerre csak megáll a kunyhóm előtt a szán, abból kilép a báró és bundája alól kivesz egy kis gyereket és átadja nekem, hogy neveljem, ápoljam majd minden hónapbanfizet értté. De nekem nem szabad kérdezősködnöm és semmivel sem törődnöm — mondta a báró ur. Nagyon különös ! — gondoltam, — mert tudtam, hogy a báró már nagyobbrészt elköltötte mindenét és a Győri javai is el vannak zálogosítva. Hogy adhatna hát ő nekem azonnal pénzt ? És miért akarta nálam hagyni azt a kis gyereket, mikor az ő kis iker-gyerekei mellett olyan szépen megfért volna? De mégis beleegyeztem, mert a báró azonnal egy gyűrűt adott. Minden hónapban megkaptam a pénzt és igy a gyermek nálam maradt és nálam nevekedett föl. Ez az egész történet. Sohase volt Ő az én unokám. No még csak az kellett volna! Most, amikor már meghalt, hozzám jönnek ai adósságait behajtani! Éjjel hozták hozzám a báróék. Az öreg, meg a fiatal. A ki^ csemete alig két hetes volt. És nekem kikötötték ám, hogy a meddig nálam lesz, addig fizetnek értté. Fizettek is, de nagyon keveset. No' én igy nem igen sokat törődtem a csemetével. Egyszerre csak, mikor már megnőtt, a komédiásokhoz szökött. Akkor aztán rám támadtak valamennyien. De ha pénzért jöttem hozzájok, akkor mégis csak fizettek, mert hát öl