Esztergom és Vidéke, 1886

1886-02-11 / 12.szám

es IvIEGJELENIK HETENKTNT KÉTSZER VASÁRNAP ÉS_CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR : egész évre fél évre . negyedévre Egy srám ára 7 kr. 6 frt — kr. 3 frt - kr. 1 frt 50 kr. Városi s megyei érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG: SZENT-ANNA-UTCZA 317. SZÁM, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. KIADÓHIVATAL: SZÉCHENYI-TÉR 35-SZÁM, hová a lap hivatalos s a magán hirdetései, a nyüttérbe szánt közlemények, előfizetési pénzek és reclamálások intózendők. HIRDETÉSEK. HIVATALOS HIRDET ESEK MAG AN-HIRDETÉSEK 1 szótól 100 szóig — frt 7ő kr. jj; megállapodás szerint legju100—200-ig . Ifrt50kr.il; tánvosabbau közöltetnek. 200-300-ig . 2 frt 25 kr. Ifi Bélvegdij 30 kr. . '! ! NYILTTER sora 'zO kr. Kölcsön magtár. Nagy-Ölved, febr. 8. (P. L.) Lapunk mult évi folyamának valamelyik hirközleményében, a községi és egyházi »takarék magtárak« eszméje volt meg penditve. Ez az intézmény vidékünkön, de különösen Bars vármegyében már évtizedek óta dívik, egyes helyeken ugy annyira, hogy vannak egyes egyházak, melyek már templomokat és iskolákat építettek ez alapból. Különben ennek is mint minden uj eszmének, intézménynek és uj rendszernek ellensége támad, és csak az esetben várhatunk elismerést, ha mindenki meggyőződik a jótékony hatásról. E magtárak létesítésénél az esetben ha azok egyháziak, kell hogy a lelkész legyen a főszereplő, ha községiek a bírákban és jegyzőkben kell meglenni az áldozatkészségnek az alap megteremtésénél ; mert ha az alap meg van a tiszta kezelés mellett a vagyoni érték emelkedése okvetlen bekövetkezik. Szerintem a takaréki magtárak czélja társulati legyen, az azután akár egyházi vagy községi a végső czól mindig a társulati anyagi érdekeket emelni s ugy az egyik mint a másik megélhetését biztosítani. De hogy valamely intézmény korszerű legyen szükséges, hogy abból nemcsak az egészre, hanem az egyesekre is kiható legyen a jótékony hatás, mert ellenkező esetben nem felel meg a czélnak, és csak is ily elvek mellett várhatunk valódi lelkesültséget és áldozatkészséget. Ismerek egy magtárt, hol a lelkész alapul letett négy méter mázsa búzát, két méter mázsa árpát s igen kevés idő kellett hozzá és ötven méter buza harmincz méter árpa lón aláírva. A 80 méter gabona egy év alatt 100 méterre szaporodott sőt a második évben már százhuszonöt métermázsára és igy tovább. Ismerek egy másik községi magtárt mely még husz évvel ezelőtt alakult, ma már óvenkint 2000 mérő forgalma van, daczára annak, hogy ez idő alatt •az egyház templomának új tornyot és iskolát építtetett. Ez a mintaszerű községi magtár tiz éven keresztül két mérő után mely tavasszal vető magul adatott ki, ősszel egy véka pótlékot szedett be, de tiz éven tul egy métermázsa után csak 15 ma már csak 10 kgrammot vesz. Nincs az egész községben, ki irigyelte volna a már kezdetben is e rohamos gyarapodást, nincs a ki szívesen ne adná meg kivett gabonája tiz százalékát tudva azt, hogy a föld tiz szorosan adja vissza azt, ha jól műveljük. Szerintem az nem uzsora mert az egyház s a község érdeke a mi legszentebb érdekünk. Mig egy részről a »Takarók magtárak« az egyeseknek jótékony helyiségeket nyújt, amennyiben a megszorult gazdának vető magot ad, addig a község vagy egyházakra nézve áldás teljes intézmény, mert tiszta és lelkiismeretes kezelés mellett igen gyors vagyoni gyarapodást tüntet fel. Állítsunk tehát Egyházi- és községi Takarék magtárakat Esztergommegyében is, mely idővel a párbér beszedését megkönnyíti amennyiben idővel ez alapból a lelkész a tanítói illetmény párbér pótolható volna. Igy lehetne a párbér-kérdést mely oly nagy hullámokat ver a hírlap irodalomban igen előnyösen és hálásan megoldani. Vegyék tehát kezükbe az ügyet megyénk hivatott vezérférfiai. Emberé a munka, Istené az áldás ! BORÁSZATI LEVEL. (N. J.) Esztergom szőlőbirtokosaira, bortermelő közönségére az 1885-ik év nagyon is szomorú történeti nevezetesség marad. A szőlőhegyet vizsgáló bizottság addig kutatott-fürkészett, mig végre nálunk is felfedezték a bortermelő gazda legnagyobb ós legveszedelmesebb ellenségét a phylloxera pusztító rovart. De ha még csak azt fedezték volna fel, hogy megvan, hát talán mi is hozzá fogtunk volna a védekezéshez, hanem a több éven keresztül folytatott szőlőhegy bejárás (pincze muri) s ennek alapján tett azon folytonos jelentés, hogy nálunk phylloxera nem található, arra a szomorú felvilágosításra jutottunk, hogy az egész szőlőhegy el van lepve phylloxerával. A kormány kiküldötte, mint szakértő egyenesen kimondta, hogy kár csak egy fillért is szénkénegre költeni, avagy gyériteni. Az 1397 k. hold szőlőterület tehát, csak néhány évtized kérdése, hogy megszűnjék jövedelmező objektummá lenni és az esztergomi szőlős gazda, mely mindenét, betevő kenyerét, gyermekei és saját ruházatját a haza iránt taiÁozó kötelezettségét ennek jövedelméből fedezte, teljesen a. tönkrejutás szélére fog jutni, ha a segély elmarad. A mi a mult évi bortermést illeti, úgy mennyiség, mint minőség tekintetében jónak mondható. Daczára annak, hogy a nyitást meg a metszést jóval sz. József után foganatosították, daczára annak, hogy a tél vajmi kevés havat hozott és ennek következtében a szőlő töve nem igen volt megázva, az ápril, május és júniusi meleg napok a fejlődést rendkívüli módon . előmozdították, úgy, hogy a szőlőfürt elvirágzása két-három héttel is hamarabb történt, mint rendeseu szokott, a július és augusztusi száraz időjárás a mely benyúlt egész szeptember" közepébe a nélkül, hogy a szőlő szemét növesztette volna, csakis érlelte, igy történt, hogy a szőlő szeptember 20-án tökéletesen meg volt érve és a szüret megkezdődött. Mely száraz időjárásnak az lett a következménye, hogy a must nagyon is törkölyös volt. Régi közmondás az : " »A-mi az egyiknek rossz, másiknak" jó.«-Az olaszok meg a francziák bizony nem nagyon örültek a kolerának, aztán a bolgár meg a szerb hadfiaknak sem volt valami nagyon Ínyére az ólomgolyóbissal közelebbi - ismeretségbe jutni, nekünk pedig ez a két rossz hasznunkra vált, mert alig hogy hordóba. • szár lük az Isten áldását, jöttek a borvevők seregszámra, a hol csak valamirevaló vörös borra akadtak, azt mind megvet. Milyen büszka volt ő ! De tapasztaltam, hogy jó szive is van. Megvívtam volna érette akár az ördöggel is. Olyan volt, mint a gyöngy. És mégis — annyira bele volt sülyedve az adósság posványába. Hajthatatlan volt, mint az utczai gyermek és mégis olyan előkelő, mint egy valóságos herczegnő. Ezen a napon semmit sem dolgoztam. A hivatalba egy levélkét küldöttem, melynek a tartalma az volt, hogy : rosszul vagyok. Egész nap arra figyeltem hogy mikor nyilik ki az ajtaja s azt lestem, hogy ki lép be hozzá. Egész nap azon törtem fejemet hogy micsoda ürügy alatt kerülhetnék hozzá. Midőn pinczéremet kérdeztem felőle — mi közben »véletlensegböl« elharaptam a szivaromat — az csak a régi nótát kezdte rá, és megint csak a rágalom nyelve kezdett pörögni: — Kiállhatlan büszke, kérem. Azután minden olyan rendetlen nála, és az adóssága, kérem... Gőgös és ez okozza majd bukását, kérem. Erénye ellen egy szikrányi kifogásunk sincsen — de gőgje ! most is selyemruhában alszik s ugy él, mintha bizony milliomosnő volna, kérem. És aztán egy kérőt se hallgat meg ; egy fiatal báró egészen bele volt bolondulva, már meg is kérte — de ő ugy bánik vele, mint a szolgával. Az a különös nő fejedelemnőnek született kérem. Es csakugyan úgyis szeretne élni, mint valami fejedelemnö, .de nincs miből; uram nemsokára a végsőhez lesz kénytelen folyamodni... A refrainra már nem volt ideje, mert látta, hogy szerfölött boszankodom beszédén ; igy hát gyorsan dolga után látott. Ekkor — már ugy szürkületben történt — az ajtón kopogást hallottam. Kiírhatná le örömemet, midőn kinyílt ajtómon a borzas szobaleány dugta be fejét: — Tekintetes ur, — szóla majdnem siró hangon, — a nagyságos kisasszony ... a nagyságos urat. .. Villámgyorsan fölpattantam a székről és kérdezem: — A nagyságos kisasszony kívánna tőlem valamit ? A szobaleány majdnem elaludva dunynyogá: •— A nagyságos kisasszony kéri a nagyságos urat. . . igen, már hogyha ideje van. — Hogyne volna ! persze hogy van. . . Ekkor kitoltam az álmos personát, gyorsan magamra kaptam ünneplő kabátom és rohantam a paradicsom kapuja felé. Útközben neki mentem a szobaleánynak, ki nem is mozdult, .mert' álltában elaludt. Mademoiselle, Wyslonska,..mint. valami régi ismerőst szokás, minden phrásis-rakás nélkül, egyszerűen, háziasán fogadott. Ä könyvek, meg a ruhadarabok a székekről a szögletbe vándoroltak ugyan, de az asztal még mindig telve volt kottákkal, legyezőkkel, keztyűkkel és photographiákkal. A mademoiselle pompás fekete selyemruhát viselt és bársony kaczabajkát. Félig fölemelkedve, kezét nyújtotta felém. — Bocsásson meg, hogy fárasztom, Mayr ur, — monda halkan, — egy kérésem volna önhöz. — És az a kérés ? — Hogy : maradjon nálam fél óráig — semmi egyéb. Ha akarja, még csak egy szót sem kell szólnia. Nevettem. — Különös meghívó ! 0 is vidáman nevetett. — Mindent meg akarok önnek mondani. Üljön ide a közelembe, és ha ugy kívánja: igy ék velem egy kis theát. ítéljen fölöttem igazságosan- — és most áttérek mondani-valómra. Mióta a czirkus eltávozott, egészen magányosan élem napjaimat, akár egy apácza. Az udvarlókat sikeresen leráztam a nyakamról. Csak az egyiket nem birom eltávolítani. Ez nyilvánosan azzal lép föl, hogy : ő az én jegyesem. Az igaz, hogy két év óta meglehetősen megismertem. Megismertem Varsóban, újra láttam Génuában és megint találkoztam vele Bécsben. A neve — Saliin báró. . . De üljön le, kérem. Tegye a kalapját a- zongorára — ott van még hely. Ugy tettem, Nehánj' pillanatig szótalanul ültünk egymás mellett. A lámpa fénye AKIT A SZERELEM MEGSZELÍDÍTETT. (VACANO MARIO EMIL elbeszélése.) (Az „Esztergom és Vidéke" számára fordítva.) (4. folytatás) — És mit akar kegyed megköszönni ? — mondám. A mi a helyfoglalást illeti, arra nézve még nagj^on csekély érdemem van, hogy azt kegyednél elfogadjam és kegyedet tovább is háborgassam. Ezzel meghajoltam. — Ö a kezét nyújtotta, gyorsan, jóindulattal, mintha attól tartott volna, hogy megsértett. - — Távozik. Ugy-e, ön szomszédom ? — Abban a szerencsés helyzetben vagyok ; de már csak rövid időre. . — De ugy-e, újra el fog jönni'? — Ha megengedi . . . — Sans faeon. Még egyszer köszönöm, uram, szívességét. * Ez volt első találkozásom a lovarnővel. Szivemben különféle névtelén érzemények vegyültek össze ; nem is tudom hogyan érkeztem a szobámba, annyira el volt fogalva lelkem a gondolatok seregétől.