Esztergom és Vidéke, 1886

1886-12-30 / 104.szám

T. Olvasóin: hoz. Az Esztergom és Vidéke kilenczedik évfolyamát kezdi meg. Nem mindennapi hir'apirodalmi esemény ez egy olyan városban, hol a legtöbb előd alig bírta ki tovább egy-két évnél. Örömmel folyta'juk tovább a közönség támogatására alapított vállaltot. Czélunk és programmunk ugyanaz marad, ami eddigelé küzdelmeinket vezette : városunk ós vidékünk érdekeinek művelése. A közélet minden foniosabb esemnyének följegyzésére, jellemzésére és bírálatára első rendű erők és források állanak rendelkezésünkre. Nem szítunk kasztszellemet, sőt inkább a társadalmi élet harmóniáját keressük a különféle, de azért nem elü.ően különböző társadalmi factorok egyesítése által. Gyors, hű és választékos tudósításokat adunk a mindennapi eseményekről s épen azért az ujdonsági rova.ra még nagyobb figyelmet fogunk fordítani. Tárczáinkban magasabb irodalmi színvonala közleményeket adunk ki s vezérczikkeink mindig a közéletből fognak eredni. A kilenczedik év elején tehát tisztelettel kérjük olvasóink rokonszenvének megújítását. Az „Esztorgom ÁsVidéke" társája. A JIEGÉNY. Az Esztergom és Vidéke számára irta: Kőrösy László. A kis Mari. Csak egy bánatosan mosolygó szép aszszonyra emlékezett, a ki néha-néha meglátogatta őt 8 a kit »czukros neninek« volt szabad neveznie. Akkor még mestergerendás szobában nevelték a többi tömzsi paraszt gyerekekkel, a kik még esztendős korukban se voltak kint a városbanA szegény özvegy zsellér asszony egy konyhán lakott egy köhógös vén asszonynyal, a kit rendkivül kifejlődött anyósi árnyoldalai miatt egy fiatal paraszt házaspár ki-. átkozott a maga megzavart paradicsoma-; ból s a távolban szobát és konyhát tartott j a kedves száműzött számára. A kis Mari itt nevelődött egész nyolcz esztendős koráig. Az egész utcza ugy hivta i kis szöszit, hogy »kis Mari.« Egy nép-, zámláló diurnista pedig ugy irta be aj )rotokolumba, hogy »Kis Mari., e

?

< a Hetenként ké szer megjelenő lapunk előfize.ő ára : Egész évre . . . 6 frt — kr. Félévre . . . . 3 frt. — kr. Negyedévre ... I frt 50 kr. A SZERKESZTŐSÉG. TÜkÖrDARABOK. i. (Fecsérlő*- milliomosok.) Volt egyszer egy hervadó szépség, a ki összetörte a tükrét, mert visszataszító" képet mutatott. Ilyen hervadó szépség az öreg esztendő is, mely elavult bájaitól annyira visszareitenf, hogy összetörie a tükrét. De a iükördarabok hozzám kerülrek. Nekem pedig olyan szemem van, hogy meg'átom a töredékeken mindazt a mit az egész tükör lá o.t." Es mit lá otr az egész tükör? Egy esz endő arczát. Ennek az arcznak különös vonásai vannak. Mindjárt az első tükördarabon észrevettem egy különös vonást, mely nagyon sok ember arczára oda van írva. Ez a vonás a fecsérlő milliomosok ismerte őjele. Hái vannak nálunk fecsérlő millionosok is? De vannak ám. Nézzünk csak végig a legújabb gárlán, az uj Esztergomon. Hány fiatal ember tékozolja el szelemé üdeséget, tevékenysége tavaszát, íagy K azután vezetéknevet adott a kis ismeretlennek, a kit a szegény parasztisszony elég tisztességesen ruházott, mert endes havi járandósága volt érte. A kis Mari az ő nyolcz esztendős eszé'el még nem bírta fölérteni, hogy kije ehet neki az a »czukros néni«, a ki nem :sókolja meg se a Pankát, se a Katikát se y Boriskát, csak épen Őt. Ád ugyan a öbbi »testvérkének« is czukrot, de neki öbbet is meg édesebbet is. És olyan szóién tudja megkérni az »örzse nenit«, logy csak vigyázzon arra a kis gyénántra. Akkor azután százszor is megcsókolta, tiikor elment. Mindig egyedül jött és miniig este. Hányszor mondta a kis Mari bánatoan : — Szegény czukros néni hogy meg fog uáma ázni abban a nagy esőben! Mert a czukros néni rendesen nagy esőién vagy nagy hóban jött el a test vériékhez. Milyen nagy öröm volt akkor a iáznál! De a czukros néni egyszerre csak elnaradt. Mikor a villám bevilágított a söét szobába s nagy menydörgés rázta meg i kis ablakot, akkor a testvérkék nem ijedek meg, hanem örvendezve tapsikolták: — Jön a czukro* néni! Itt lesz mimlárt! • éle ereje csodálatos természetét semmire ! Hány pálya marad félbeszakítva hány remény sarokba dobva, s hány jövő száműzve ? Ezek a fecsérlő milliomosok. A kik nem akarják belátni, hogy milliókkal dobálóznak, mikor ifjúságukat gyümö!csözetletiül virágozta ják el. Ezekből a fecsérlő milliomosokból lesznek a társadalom koldusai, a kik cg 'sz életükön a kegyelem mankóján biczegnek, s a könyörület küszöbéi koptatják üres tarisznyájukkal. II. (A munka lovagrondj Q Egy régi lovagrend, mely azért ér olyan soka", mert nem tünteti ki a kabátokat. A ki nem illik a glédába, az önönmagát csapja el. A ki nem dolgozik és nem becsületes, az már nem tagja a munka lovagrendj: ne':. Az eszményi demokra.ia hadserege ez. Hát van m

;

g domokratia ? Hákóczy, Petőfi, és Kossuth ezért a mai demokrácziáért arattak vértanúságot ? Mikor a dániai gőg s a parasz' felfuvalkodottság lenézi azokat az armálisokat, melyek másfél esztendővel fiatalabbak, s a kinek egy képzelt forintjával többje van, az már közölni is akarja azt a világgal. Megromlott idők, talmi erkölcsök, koldus uraság ! A kutya bőrök megint megelevenednek, a kik nem mernek-'a jövőben" bízni, azok hivatkoznak a múltra, s hogy egy kaszttal több legyen* a kataszteri híva a!ok óriási töl elekét elÉs hogy dobogott ilyenkor a kis Mari szive. Milyen lágy kezekkel fogja megsimítani az ő homlokát, milyen forró ajkkal csókolja össze a száját s milyen boldogan néz a szeme közé az a jó, az a szép uri asszony. Sok zivatar mult el azóta, de a czukros néni csak nem érkezett meg. örzse néni mindössze csak annyit mondott, hogy a czukros néni már nem fog többet el" jönni. — Ugy-e mert a múltkor Katika és Boriska összeverekedett ? — kérdezte a kis Mari agodalmasan. örzse néni hamar valami lehajló munkát keresett, hogy valamikép el ne árulja a könnyeit. — Azért hát!. .. persze hogy azért... — Lássátok! testvérkéim... A kis Mari néhány nap múlva igy szólott a rossz kedvű Örzse asszonyhoz : — örzse néni, mondja meg kérem a czukros néninek, hogy a Katika meg a Boriska nem fognak többet összeveszni. Mondja meg neki, hogy olyan jól viseljük magunkat, akár az angyalok. Most már igazán meg fogjuk érdemelni, ha eljön hozzánk. örzse néne végre is nem birta tovább titkolni könyeit. Együtt akarta kisírni magát a gyerekekkel. És a közös fájdalom ez •íz enyhítő önzése rábírta a szegény KeiüszieiiK ogy angol szóval : gentry" nek. Hol van 1848 ? . . . Hol van demokraczia a mai kis királyok országában ? A munka lovagrendjénél. Azoknál az embereknél, a kik nem akarnak imponálni, hanem dolgozni, s a kik nem hivatkoznak ártatlan ősökre hanem eredményekre. A munka lovagrendje" a hazafiságot becsüleres tevékenységben keresi s önállóságban és függetlenségben találja erejét. Ez a lovagrend menti meg- a mos-_ tant Magyarországot a Teltámasztofr középkori kísér etek élhetetlenségét-ől. (Tétlen JDemosthenesek.) Szeretnék egy nyilvántartó hivatalt felálli ani azon óriási eszmék számára,' a melyek nálunk rövid tizenkét alatt elhangzanak. De csak elhangzanak. A be nem váltott ígéretek nagyon kárékonyak. Mert megla üz akaraterőt még azoknál is, a nem szokták mázsás gondola.okka bálozni. Szép, nagyon szép a díszruha nem díszruhában hódították meg 1 hősei ezer esztendő előtt az országA milyen kicsiny város Esz:ei olyan óriási bombasztok teremnek h Nem is m>gy az n.ár ember számba nem képes hihetetlen eszmékről s: kolnia pujka csontvázak és teli \ rak között. Sz5nokol is azután mindinki. asszonyt hogy egész kíméletlenül igy jon : — Ne várjátok többet a czukros r mert a szegény már meghalt. i Ez a parasztruhába öltöztetett va! megdöbbentette a kis Marit. Megérti már ezt a szörnyű szót nyolcz esztendős kis leány. A kis először erezett nagy fájdalmat. Egész' nap sirt s arra kérte Örzse nénit, rao el legalább, hogy mit üzent neki az asszony. _ 1 Örzse néni a nagy tulipántos Iád* ment s kivett abból egy gondosan be< magolt képet. A czukros asszony arczl volt. A kis Mari össze vissza csókolta s akasztotta az ágya fölé, a Boldogságos S képe alá. Az a szép halavány asszony dig rája nézett s mindig megvigaszts bánatos mosolyával. Alig hegedt be a kis Mari szivén nagy seb, ujabb fájdalom szegődött házba. A-köliögős' vén asszony hirtel meghalt.-stóihftzőté.#bén'. Örzse néne. n gy

on buzgón ápolta, de hiába. A gyer kek megrémülve bújtak össze, mikor i ablak alatt látták a koporsót, a mint házba hozzák. Nemsokára azután két sírásó kivitte a vállán a szegény öreg aszszonyt s a koporsóját senkise kisérte..Min-