Esztergom és Vidéke, 1886
1886-12-30 / 104.szám
Miiek gondolatai nincsenek, az hamis páthosszal dolgozik, s a kinek hamis páihosza nincsen, az keres magának hamis félistent, a kit azután agyon éltessen. Szóval a szónoklási láz nincs arányban a tevékenység lázával s mig napról-napra szaporodnak a rosz orátorok, addig napról-napra fogy azok száma a kik hallgatnak, de dolgoznak. Ezek a beszélő munka néma Demosthenesei. VI. (Felségsértők.) Egy kezembe került tükördarabon örök hallgatásra kárhoztatott felségsértők bus arczképeivel találkoztam. Hogyan, hát ilyen loyalis városban felségsértők is vannak ? Ugyan hová beszél kérem. Pedig vannak. Nézze csak. Éz az agyon ütött ember egyszer véleményt mert mondani egy egyesületben, ahol valami hét király és hetven rabszolga volt egy rakáson. Milyen impertinens merénylet! Hogy mer valaki máskép gondolkodni, mint mi? — kiáltották fel a háborgó királyok. Nem kell nekünk okosabb ember. Minden okos ember arrogáns, kiállhatatlan, összeférheti en, ambicziózus sat. És a szerencsétlen lázadót agyonüt ették. \z emiitett egyesületnek azóta ugyan kevesebb rabszolgája, de több királya vau. És hány ilyen agyonütött felségsértő van társadalmunkban. De meg is lá:szik az abszolutisztikus muszka állapotokon. Ahol kritikát nem tűrnek, ott tűrhetetlen viszonyok keletkeznek. V. (Bálványok és aprószentek ) Egy budapesti hatalmas bálról kiutasítottak egyszer egy í'enhéjázó asszonyt, aki éveken keresztül bitorolta társadalmi rangját. Egy gazdag ember maitresse volt. Már pediu akárkié is: becstelen s a ruhatáros tisztességes felesége minden szegénysége mellett is diadalmasan lélekzett fel. Ahol bálványok vannak, ott az aranyborjúnak mindenesetre nagyobb a kultusza, mint a szerény becsületé. Pedig van nálunk is elég bálvány. Pogányul isíeníttetik magukat. A druidák se forgolódak nagyobb szemforgatással 'otromba* szobraik előtt s a fétis; se rajongják körül nagyobb áhitattal, mint ezeket ami társadalmi óriásainkat, akik nem azért cselekesznek, hogy nagyokká váljanak, hanem azért akarnak nagyokká válni, hogy rájuk foghassuk a cselekedetek érdemét. Adassék tisztelet az érdemnek. De ne adassék több. Amint többet adunk, többet rontunk, min ha semmit se adnánk. A bálványok aprószenteket nemzenek s ezek a k isis te nj elö 1 tek szintén hódolatot és imádatot követelnek tőlünk, akik a porban veritékes homlokunkkal csak kenyeret keresünk, de nem babért és halhatatlanságot. Kevesebb bálványt és több önérzetet ! íme néhány tükördarabon mennyi látni való. Már most mi. ebből a tanulság? Nem több és nem kevesebb, mint csak annyi, hogy szeressük hazánkat és vallásunkat munkával és becsülettel, legyünk szerények, de önérzetesek, lebegjenek szemünk előtt századunk fenségesebb eszméi, ne szí sunk kasziszel lemet, ne tartsuk magunkat csalhatatlanoknak, engedjük a jót a jobbért, tiszteljük az erényt a bálvány rovására s nem meg e ordi va; s mindenekelőtt pedig ne haragudjunk meg azokra a csúnya tükördarabokra, amelyek ilyen látványosságot mutogattak nekem. A jövő tükre mindenesetre különb lesz, ha mi is különbek akarunk lenni. AUCUN. ESZTERGOM IRODALOMTÖRTÉNETE. (Esztergom város és vármegye egyházi és világi Íróinak koszorúja.) II. A s t r i k, az első esztergomi érsek, irataiból mitsem tudunk, de őt, mini a tudomány pártolóját, tiszteljük. Arnulf német főúri ivadék, szent emmerami szerzetes. 1030 táján Magyarországba érkezveAstrik érsekhez betért s szent Emmerámnak régi, de hiányos könyvét közölte vele, melyet az érsek helyeselt, csupán az előadás rendé ellen tett kifogást. »Hat napig maradtam nála — irja Arnulf s a szent pártfogó emlékére néhány éneket szerzek odavaló felelet mondatokkal együtt, miket az emiitett főpap kanonokai- és papnövendékeivel megtanultatott s szüA moralista a társadalom lelki$fjmer«t«. A j moralisták mindig terhére voltak a társadalomnak, de azért mindig akadtak emberek, a kik e szerepre vállalkoztak Az egyén se szereti néha a lelkiismeretét, mert kellemetlen dolgokat, kell tőle hal ania, — de azért uem zárhatja el előle a fülét,. Mert a leik ösméret, beszélni akar, s beszélni fog mindenkor, akár sziveim hallgatják, akár nem, Az embereknek néha kedvük tám d olyan hibákat ócsárolni benned, a melyekkel nem birsz. Törd ezt ugyanolyan megadással mint a milyennel megszoktad hallgatni azo.i dicséreteket, a melyekkel nem létező erényeidnek adóznak* Apró szívesség-kkel barátokat szerez, jótéteményekkel ellenségekre tesz szert az ember. * Okos ember két dologra nem fog sohase számítani : hálára és főuyeröre. Egy nő, a kinek sok manőverezés után végre sikerült férjhez mennie igy kiáltott fel: — Van tehát végre valakim, a kit megcsalhatok ! Hill EK. — Lapunk utolsó száma ez évben alkalmai ád nekünk arra., hogy ugy olvasóink,mint munka ársainknak a legközelebbi egész eszendőre való viszontlátásig minden jót kívánjunk. — A herczegprimás karácsony ünnepén fényes segédletei pontifikált, s a nagy mise végeztével hatalmas- egyházi beszédet mondott, melyben óriási hallga óság gyönyörködő: t. - Udvari hir. Czobor Béla a nagyváradi semiuarium rectora kedden a primási palo ába érkezett. — Papszentelés. Ő Eininencziája a herczegprimás holnap öt végzett theolognst fog pappá szentelni házikápoluájában. — Lourdesi szoborra. A primás a veszprémmegyei andocsi barátoknak egy lourdesi szoborra hetven forintot adományozott. —A primás ajándéka. Ő Eminenczi íja a herczegprimás az ekelieknek egy esztergomi kőből Nagy Pálnál készült határfeszüle: et ajándékozott. — Perger Lajost, a szentgyörgymezei plébánia administrátorát ő Eminencziája a herczegprimás plébánossá nevezte ki. Investiálása a karácsonyi ünnepek alatt történt. Őszinte, örömmel registráíjuk a szép Hirt. — Kinevezés. Győrffy Lajost, a boldogult vízivárosi tanitó fiát, a nagyszombati kath. tanítóképző intézethez tanárnak nevezték ki. — Kinevezések. Székhelyi gróf Majláth György ő mlga dr. Palkovics denki borzongva tért ki a szomorú halottszá'litók elöl. Örzse néne zokogva ért vissza Övéi közé. Néhány óra múlva a megboldogult öreg asszony rokonai jöttek he hálálkodni a hetegápolásért, de a szegény jó paraszt asszony, akkor már alig tudta súgva elmondani : — Az istenért vigyék el kérem innen a gyerekeket szép szerivel, mert még ők is elkapják a betegségemet! Mit tudták a kicsinyek, hogy mi történik velők. A kis Marit is ugy csalogatták, át. a szomszédba kalácsra. . örzse néni néhány óra múlva meghalt. Az udvaron ruhákat égettek el az orvosok, a szobákat kiürítették s a bútorokat leöntözték. Nem akadt egyetlen egy kíváncsi ember sem, a ki be mert volna pislantani a kerítésen, hogy micsoda, különös gazdálkodás'"esik ottan. Maga a halál mindig megdöbbentő ; de a jó emberek részvétében- legalább vigasztalás van. A járvány azonban orozva gyilkol' s d'émpni 'kéjjel nézi; hogy mint lopják ki a megkékült tetemeket a temetőbe s milyen dísztelenül ássák' el a legbecsületesebbet akár a gyilkost, '-Nem halóét akkor az ember, hanem hulla. Nincsenek akkor siránkozók. csak halálra ijedt emberek. Nem csendítenek többet, nem teletnek, nem siratnak.- Saáz lépésről is kitérnek a hullaszállító sírásoknak, a kik egykedvűen pipálva viszik ki az elorzott tetemeket.' Megdöbbentő idők! Akkor félti legjobban mindenki a maga kincsét: az életét a legnagyobb rablógyilkostól: a kolerától. A szeretetet félelem és bizalmatlanság cseréli ki. A föláldozás példái mesékké válnak. Megundorodik egymástól az ember s halált lát embertársában, a ki magával ragadhatja, mikor a szeme közé nevet. Igy esett a szegény örzse néne is jószívűsége áldozatául. Gondosan ápolta az öreg asszonyt, a kivel senkise törődött s a kolera hála fejében átküldte öt a más világra, hogy ott is hadd ápolja. Pedig elég keserűséget szerzett a házsártos vén asszony neki idelent is. Ugy lopták ki a szegény örzse nénit ís a temetőbe szent Mihály lován egy darab fekete posztóban. Fölösleges ilyenkor a koporsó. A parádé emberekért van kitalálva. Az ilyen hullát pedig még a varjú sem igen kiséri ki a temetőbe. 'A-mindenféle-szerekkel leöntözött bútorneműefk ott '• 'henteregtek a kihalt ház udvarán s habár-a. kapu éjjel nappal, tárvanyitva volt nem akadt még: olyan-', szelíd gazember sem, a ki legalább egy szép vánkust ellopott volna. Nem igen óhajtanak ilyenkor még a tolvajok sem halált lopni. A tulipántos láda néhány nap múlva a városházára került a hol egyenesen egy lejárt tömlöczbe rakták több más borzalmas kolera- akta mellé. A láda kulcsát egy drabant néhány napi áztatás után olyan kijelentéssel tette le a polgármester ur asztalára, hogy a tulipántos ládában ezüstneműek csöngenek s értékes tárgyak hánykolódnak. A polgármester ur becsomagoltatta a kulcsot három napilap papirosába, azután lepecsételtetvén, rá irta, hogy »a kolerában elhunyt örzse néni hagyatékához.« A többi holmira nézve kiment a rendelet, hogy a kihalt szobákba további intézkedéséig visszahelyeztessék ; mindazonáltal >orvosi és rendőri jelentés alapján.« A jó asszon}^ fölött napirendre tért a világ. A szomszédba csempészett gyerekekről csak ekkor sült ki, hogy mindanynyian amolyan lelenczek. örzse néni nem tartozott az angyalcsinálókhoz, hanem az angyalnevelőkhöz. Panka, Kati, Boriska, meg a kis Mari innen is onnan is összekerült csemeték voltak az ő jó kis faiskolájában. Örzse néni nem »mamaztatta« ugyan magát, de valamennyit »testvérkék« gyanánt szoktatta össze. •. Tudta ezt a polgármester ur is, azért pakkoltatta be három napilapba a tulipántos láda kulcsát, mert az a kulcs még valamikor nagy titkokat fog fölzárni. A szegény csemeték az élet hullámaira kerültek. A mint a rettenetes járvány megszűnt, a jó emberek megosztozkodtak a hagyatékon. Panka egy czizmadiához került örökbe. Katit egy asztalos fogadta lányának, Boriskát egy becsületes tímár vette örök szolgálatba (de spekuláczióból egyelőre csak magzatnak) és a kis Mari Kara István uram házába jutott a nagy tulipántos ládával. Akkor még csak nyolcz esztendős voltA szép kis szöszi lány iskolába járt, szerette Karcsikát, a ki ugyan sokszor elorozta a vajas kenyerét; megtanult irni, olvasni sőt hímezni is; de két szót nem értett sohase igazán; azt a két szót, mely a gyermek ^lelkében egy egész menyországot nyit meg, azt a két édes szót, hogy: apám és anyám." • (Folyt, köv.) Éjjeli jelenet. Unalmasau ácsorgott a kissé pityókos éji őr s elvetődik baktertársához, ki a-városház mellett őrt állott. — »Ugyan hány óra lehet ilyen'..tájban.?« ( kérdi a bajtárst. »Gyujtso'n meg keo 'csak' egy : 'száLmasinát; éppen itt van a napóra, majd megnézhetjük. letés napján a szent házban nyilvánosan énekeltetett^. A 1 b e r i c h esztergomi áldozár, Szerafin érsek segédpapja, az érsek fölszáll; ására elvállalta és befejezte az országos törvények szerkesztését 11.00 év táján. Művelődésünk főtényezői az iskolák, mindjárt a keresz énység terjed séve egyidejűleg állitattak a püspöki székhelyeken, s igy kétség kivül Esztergomban volt a legelső iskola is. A kezdetben állított iskolák csak közóp•anodák vol ak; ezekből fej'őd ek ki a magasabb és szélesebb körű főiskolák, a melyek köz:, az esztergomi egye emszeríí berendezéssel birt. Ezen iskolákat a káptalan íartá fön és a káptalan olvasó-kanonokja volt mindég az iskola főnöke. A tanárok könyvek hiányában leginkább csak saját jegyzeteik s kézirataikból taníthat ak, s habár e kéziratok nem is maradtak fönn, még is e helyen róluk mint egykor Esz ergomban lakó tudós férfiakról megemlékezni helyén valának tartjuk. A történelemben emiitett tudós esztergomi tanárok voltak: 1212ben » J a k a b sehol as'ácus Strigoniensis«. 1240 év iáján a hires jogtanár Albert mes er, esztergomi főesperes. Pál esztergomi kanonok 1255. Endre esztergomi prépost 1284. Pál esztergomi prépost 1287. Placentiai M á t é mindkét jog tudora, esz ergomi kanonok 1399 táján. P o n t h ó i A nt a l sibenigói püspök Kanizsai János ész ergomi érsek helynöke, jogtudor 1396. Chozi Endre hittanár s eszergomi nagy prépost 1241. Máté jogtudor s esztergomi olvasó kanonok. Domonkos esztergomvári prépost 1124. Tamás esztergomi kanonok 1425. Nem hagyhatjuk említés nélkül Széchy Dénes esztergomi érseke (1440—1465.) a tudományok kiváló pártfogóját. Elragadó szónoklatának néhány p ldáuya Callin Fülöp gyüjlettlényében maradt reánk. A magyar nemzeti művelődés fejlőlése, mely már hánya lani kezdett, haja'mas lendületet nyert a magas szelemú Mátyás uralkodása alatt. (1456— 1490.) (Folyt, köv.) PERGER LAJOS.
