Esztergom és Vidéke, 1886

1886-08-08 / 63.szám

ESZTERGOM VIII. ÉVFOLYAM 63. SZAM. VASÁRNAP, 1886. AUG. 8. MEGJELENIK HETENKTNT KÉTSZER: VASÁRNAP ÉS_CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐ FIZETÉSI ÁIÍ : egész évre .... 6 frt — kr. fél évre 3 frt — kr. negyedévre 1 frt 50 kr. Egy 8?ám ára 7 kr. Városi s megyei érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG: SZENT-ANNA-UTCZA 317. SZÁM, • liová a lap szellemi rés/ét illető közlemények küldendők. KIADÓHIVATAL : SZÉCHENYI-TÉR 331- SZÁM, liová a lau hivatalos s a magán hirdetései, a nyilttérbe szánt közlemények, előfizetési pénzek és reclamálások intézendők. HIRDETÉSEK. HIVATALOS HIRDETÉSEK : 1 szótól .100 szóig — frt 75 kr. 100"—200-ig .' IfrtSOkr. 200-300-ig . 2 frt 25 kr. Bélyegdij 30 kr. M A G A N-HJ RDET ES EK megállapodás szerint Jegjn tányosabban közöltetnek. NYILTTÉR sora 20 kr. A NEP SZAVA. Esztergom, aug. 8. A nép szava isten szava. Hatalmas zózat és teremtő erejű, ha megszólal. ^ magyar nép mindig szóhoz juthatott lagyarországon. Legelőször Pusztaszernél beszélt. Akkor kard volt a mezében s azzal irta meg az uj haza ilső alkotmányát. Azután Szent Istváu aellett szólott, mikor a kereszténység s a nyugot európai czivilizáczió meg,lapitásáról volt a szó. Az Arpád-kiályok alatt mindig szóhoz jutott, mi:or királyválasztó szava és háború zenő hátaim a volt. A magyar nemes nép magasabb hiása volt a magyar alkotmány erejét öntartani, a hazát mint született katona :arddal védeni, s az ország érdekeit nególtal mázni. Összes szabadságharczaink a magyar ép összetiprott jogainak védelmei oltak. 1848-ban a magyar nép csodákat lűvelt. Bilincseiből kovácsolta a honed világra szóló dicsőségű kardját. Azóta is sokszor beszélt. Szavát meghallja a koronás király megérti a magyar kormány. Most is megszólal. Méltósággal, alkotmány védő szellemiéi, hazafiassággal és erólylyel köve3Ü, hogy ne bántsák nemzeti érzüleít, ne becsméreljék hőseit s nagyjai jvására ne emeljék piedesztálra a 3rpe ellenségeket. Esztergom is népgyűlést tart ma lottyan palotája előtt. A Rákóczi vitéz generálisának szelleme az észter gomi nép között lesz. Szent István Eszteigombau kezdte és végezte nagy és szent misszióját: a magyar alkotmány a kereszténység s az európai műveltség megalapításának munkáját. Esztergomnak tehát annál inkább elől kell járnia hazafiság és nemzetiség dolgában. Az esztergomi nép szava föl fog harsanni az egész országban s megértik majd Bécsben és Pesten is, hogy olyan követelése van, melylyel már nem lehet neki sokáig adósa maradni. A SÁRGA REM. Fiume, aug. 5. A magyar tengerparton, Fiume városában gonosz vendég ütötte fel sátorát. A kolera aratja a termést, ugyanakkor, mikor a magyar alföldön még folyik az aratás. Itt rendre hull az aranykalász, amott sűrű rendekben hull az ember. Szóles e hazában hangzik a vészkiáltás, hogy itt a kolera; a hatóságok lázas tevékenységet fejtenek ki a Járvány tovább terjedése ellen s minden ember maga is azon gondolkozik, hogy mivel védje magát a borzasztó rém ellen. Nálunk Fiaméban naponkint látni lehet az intézkedéseket. Nem lesz tehát érdektelen, ha bőven körvonalozva a hazai közönség érdekében elmondom, hogy mi használ a kolera ellen. Tisztaság! Mértékletesség! Ez a két jelszó az, melytől legjobban fél a kolera. Ezt kellene hangoztatni a hatóságoknak, a sajtónak, de különösen az orvosoknak. De necsak hangoztatni. A szó mit sem ér, tenni kell, példát mutasson a hatóság azáltal, hogy őrködik a köztisztaság fölött. A sajtó mutasson rá a fekólyekre, az orvosok pedig üldözzék a piszkot, a sarat, melyben a niiasmák teremnek. Városokban első és főkivánalom az utczák tisztasága. Szomorúak a viszonyok ebben a tekintetben a vidéken. Az utczákon teremnek a bűzös mocsarak, tócsák, bennük rothad a szemét és a hulladék. Minden hatóság első kötelessége ezeket eltüntetni, mert őt éri az első felelősség is. Magánházakban természetes, hogy első sorban az istállók, ólak tisztaságára kell ügyelni." A petri por, a carbolmész legyen a legszükségesebb házi szer, melyet különben olcsóságánál fogva bárki is könnyen megszerezhet. Ne mulassza el senki dezinficziálni a félreeső és a szemét lerakó helyeket, mert különben önmagára vessen, ha házába szállott vendégnek a sárga rém. Itt Fiúméban a messzeterjedő óvóintézkedéseknek köszönhető, hogy a kolera dühöngése kis térre szorult, aránylag népes városunkban naponkint átlag alig egy két betegeskedés fordult elő, pedig utalhatunk a közeli olasz vidékekre; Villafrankában 56 újabb betegedés, Codidoróban 14, Cahianóban 19 új koleraeset fordult elő s nem tudják még mindig megátolni a rém pusztításait- Fiumében az intézkedések a legmesszebb menők s hála Istennek, van is elegendő sikere a hatóság buzgóságának. A második kívánalom a mértékletes életmód. Óvakodjék mindenki a gyomor túlterhelésétől, óvakodjék a korhelység és kicsapongás tói. Téves az a nézet, mely annyira el van terjedve a nép között, hogy a borivás segit a kolera ellen. Inkább tulajdonitható e hatás a tiszta, hideg víznek. A viz azonban legyen ment minden idegen anyagtól s lehetőleg hűtve, akár jégben, akár veremben. Csak olyan helyen aj álható a jó, tiszta vörös bor ivása, a hol nincs megfelelő tiszta forrás, vagy folyóvíz. Itt Fiumébau igen sok az inter nationals gyógyszer a kolera ellen. Az egészségügyi tanács már többször fej* szóllalt azon többnyire kuruzsolók által összekombinált kotyvalókok ellen s a közönséget többször figyelmeztette azok használatának káros voltára. Eddig csak egyetlenegy importált gyógyital nyerle meg teljes mérvben az orvosok elismerését. »Unicum« nevű likőr ez, mely két hét óta a kórházakban is üdítő, erősítő hatásánál fogva általánosan használt szer s az orvosok részéről a közönségnek is ajánltatik. Ez italt Budapesten Zwack József és társa kombinálta a legjelesebb orvosi tekintélyek reczeptjei és véleménye alapján s gyárában nagyban kivitelre gyártja, mert az olasz gyógyszerészek valósággal ostromolják a gyárat megrendeléseikkel." Itt megindult a hajsza a titokban működő kuíjsztsrjom ísTiiíks" tárcája.. A NIRVÁNÁBÓL. I. EM rejtem én el szenvedésemet... A csőcselék — tudom - kaczagni fog, De részvétére úgy sem számitok, S a kin oly titkos sohasem lehet, Mint milyen kinos a titok ! II. Ti jó barátok, vidám czimborák, Könnyem fölött mért gúnyolódtok ? ! Az ég nem méri egyformán javát: Egy könyezik, a másik boldog. Fölöttetek örök derű mosolyg Fölöttem bánatos, bús föllegek, De én menyországtoknak derűjével El nem cserélném egy csepp könnyemet. III. Borongó csöndes föllegek A nyárnak kaczagó egén Csak jöjjetek, csak jöjjetek Csak titeket szeretlek én ! Aludj ki most te napsugár, Ne süsd, ne égesd lelkemet,' Nem illik hozzám most derült Ábrázatod, tekinteted. Boruljatok ti szerteszét Sötét gomolygó föllegek, És langy esővé törve szét Sirassatok meg engemet. GELLERI M. Álom és való. (Egy barátom naplójából.) Mit csináljon az ember olyankor, midőn ott künn az ablakra erősített thermometrum létráján, mint valami tenyeres-talpas tornász-legény bámulatra méltó ügyességgel kapaszkodik fel a higany harmincz fokkal feljebb a zérusnál? A zöld lombok, levelek, virágok össze zsugorodnak, oltalmat keresve keblük árnyékában, — az apró alacsony házak is csak akkor merészelnek árnyat vetni, ha elébb saját magukat biztosították, az égető napsugarak ellen. Még a felhők is respektálják a júliusi tikkasztó verőfényt: mosolyogva szállingóznak ide s tova a hamvaskék aetherben, kinevetve a felnapernyőzott halandókat, kik aggódva lépik át házuk küszöbét, hogy halaszthatlan dolgaikat elintézzék és minden pillanatban kémlelik ernyőjöket, vájjon nem olvad-e még az is, a már annélkül is vizzé vált tagjaikra? Ki vállalkoznék ilyenkor csupa kedvtöltésből méregetni az utczák hosszát? ,! Bizony édes kevesen akadnak' az olyanok. De hát mihez fogjon az ember, hogy megölje, vagy legalább egy kissé száműzze magától azt a kellemetlen vendéget, mely oly elválhatlan kísérője e borzasztó saisonnak: az unalmat? Könnyű azoknak, kiknek jó sorsuk ugy kedvezett, hogy kedves családi körben, befüggönyzött ablakok mögül, vigan csevegve fitymálhatják a nap égető hevét, de az ilyen magamfajta szikla-virág, ha oda ül is a függönyök mögé, legfeljebb azok ügyesen összefűzött szálaival értekezhetik — a mulandóság rejtélye felett. Legczélszerűbb volna még: végig nyújtózni a ruganyos pamlagon, a jobb lábat a balra, vagy a bal lábat a jobbra áttéve, egyik kézben Ponsont vagy Jókait, a másikban jóféle muskatállal megtöltött tajtpipának hosszú megyfaszárát tartva, illatos bodor füstfelhőt eregetni a plafon felé, s fumigálni — időt, meleget, verítéket. De mikor ez sem tarthat örökké; könyvekbe sem temetheti el egészen lelkét az ember, mert az olvasás csak olyan tápláléka a léleknek, mint az édesség a testnek, sokat és könnyen emésztünk belőlük, de ha egyszerre túlzottan élvezzük, megfekszi bir az egész valónkat. Elménk gondolkodó ereje sokban hasonlít a hegedű húrjához: addig-addig feszül, mig végtére is elszakad. Ily körülmények közt mi marad hátra más, mint szét nézni a harátok és ismerősök közt, ki hol lakik, hogy éli világát, látogatásunkat ismételni, elejével szivesen látott? vendégek később házi barátokká válunk... és... és mint ilyenek nevethetjük azután a velünk felsült unalmat. En is e szerint cselekedtem hat évvel ezelőtt, midőn ugyan is majdnem mindennapos vendégükké szegődtem Szászyéknak. Sógorom volt szives elvezetni s bemutatni náluk, ki ép úgy szereti a pipát és a blattot, mint a jó Szászy bácsi; és hogy a bort sem öntötték ki épenséggel, azt meg sem említem. E percztől fogva nagyon gyakran jártam Szászyékhoz Ürgényre, — de aziránt, hogy voltaképen micsoda titkos hatalom ösztönzött az oda járásra, és miféle ibüvös vonzerő húzott mindig arra felé, sok, igen sok, ideig nem voltam magammal tisztában ; csak annyit éreztem, hogy a hollófürtös, csillag szemű Máli nagysád közelében, mindenkor jól, igen jól elmulattam. Történt egyszer, hogy egy rég várt vendég megérkeztének örömére, engem is meghívtak egy csöndes kis blattozásra. Utoljára bennem is szittya vér folyik, én sem idegenkedem a nemzeti csöndes, de azért szellemdús szórakozástól és örömest teljesitém szives felszólításukat. Elmentem. A mint belépek, első kivel találkozom, Málika nagysád volt. ,. fi