Esztergom és Vidéke, 1886

1886-07-22 / 58.szám

ESZTERGOM és VIDÉKE MEGJELENIK HETENKINT KÉTSZER : VASÁRNAP ÉSJSÜTÖRTÖKÖN. KLŐFJZK'I'ÉSI Áll : egész évre 6 frt — kr. fél évre 3 frt — kr. negyedévre 1 frt 50 kr. Egy 8*ám ára 7 kr. Városi s megyei érdekeink közlönye. SZERKESTÍÖSÉG: SZENT-ANNA-UTCZA 347. SZÁM, hová a lap szellemi részét dlető közlemények küldendők. KIADÓMVATAL: SZÉCHENYI-TÉR 334. SZÁM, hová a lap hivatalos s a magán hirdetései, a nyilttérbe szánt közlemények, előfizetési pénzek és reehuuálások iutézendők. HIRDETÉSEK. HIVATALOS HIRDETÉSEK : 1 szótól 100 szóig — frt 75 kr. 100-200-ig . ' 1 frt 50 kr. 200-300-ig . 2 frt 25 kr. Bélyegdij 30 kr. MAG AN-HJRDETESEK megállapodás szerint legjutányosiibbiin közöltetnek. NY1LTTER sora 20 kr. IPARISKOLÁNK. Esztergom, jul. 21. (S. P.) Egy minden részében érdei füzet fekszik előttünk, »E s zr g o m s z. ki r. v á r o s á 1. m i 1 a, g s e g é 1 y z e t t i p a rkólájának é r t e s i t ő j e« 1885—6-iki tanévről. A takaroí kiállított füzetet az ipariskola irgalmas és jeles tehetségű hitoktaának S z á mord Ignáez bel•osi segédlelkésznek »A vallás uesitő hatása a munkásra« czimü kbavágó, vonzó előadásu értekezése tja meg, melyet vajba minden ipaelolvasna, mert az értekezésben gjelölt út az, melyen haladva elülheti hazunk a socialismusnak még árnyékát is, t. i, ha az iparos okíisban kiváló helyet biztosítunk a lástannak, a valláserkölcsi nevelésr, mert jól mondja az értekezés, ry »A történelem könyve megczáliatatlanul bizonyítja, hogy az orgok nzon mértékben jutottak fel a alom, jólét, dicsőség delelőjére, jj buktak a hanyatlás lejtőjén: ily mértékben a vallásosság emelket vagy hanyatlott!« Vz ipariskola 3 osztályában a let évben összesen 257 iparos tacz volt beírva és 213 tanoncz a §vet be is végezte. Oly szám ez, y komoly gondolkodóba ejthet miupolgárt, aki hazája jövő sorsával ídik, hogy hát miként is volt leséges eddigelé ennyi fogékony ifjú ét rendszeres oktatás nélkül hagyni s hogy vájjon, fejlődhetett volna-e iparunk, ha a kormány nem egyenese a dolgok alfájánál kezdi meg a javítást ! Ha semmi egyéb hasznos rendelkezése nem volna is az uj iparíörvénynek, már maga azon rendelkezés, hogy minden mester köteles tanonczát hetenként 8 órán át oktatásra küldeni, megveti egy képzett iparososztály a'apját s igy rendkívüli becset kölcsönöz a törvényhozás munkájának. Sajnosán látjuk azonban az érdemsorozatban, hogy a mesterek egy része j még mindig nem tud teljesen szakij tani a mult azon rosz szokásával, j hogy a tanoncz részére semmiféle iskolát sem tart szükségesnek, s szinte szembeötlő példa városunk különben kiváló és módos iparosa Rauch József, akinek 2 tanoncza közül az egyik 40, a másik pláné 48 igazolatlan órával tündöklik, aki tehát még arra sem tartotta érdemesnek Esztergom városának áldozatok árán emelt intézetét, hogy tanonczai mulasztásait úgy ahogy kimentse. Hasonló Sárgái Mihály csizmadia, akinek tanoncza csak 30 igazolatlan elmaradással szerepel a kimutatásban, vagy Novoszád Ignáez, akinek bár 3 tanoncza van s igy a tanoneztartási jogot ugyancsak igénybe veszi s igy a 3 közül legalább egyet pontosan küldhetett volna iskolába, mégis 17, 10, illetve 15 elmulasztott ós ki nem mentett órával szerepelnek tanonczai a névsorban. Es vannak ilyenek még számosan, mig ellenkezőleg vannak számosan ! olyanok is, kik tationczaikat példásan i járatták az iskolába, s egyetlen elmaradásuk sincs, mint : Kadletz Ede, Kovancsek Vilmos, Verseghi József stb. s még oly kisebb iparosok is, mint Pintér István vagy Kleppek Vilmos, akik bizonyára kevésbé nélkülözhetik tanonczaikat a műhelyben egy pár órára is. Nehezen tévedünk, ha azt állítjuk, hogy a beirt 257 tanonezon felül még lesznek a városban otyanok, akiket mestereik rejtve tartanak és be sem írattak az iskolába. No az ilyenekkel szemben aztán kérlelhetetlenül j kell az iparhatóságnak törvényes kötelességét teljesíteni, ós 50 frt birságon alól meg sem állni, mert e szegény fiúk eltekintve attól, hogy ismeretek j híjával maradnak és eszesebb társaik által legyőzetve egész életükön át sinyleni fogják mesterük könnyelműségét, a leguagyobb szerencsétlenség elé vitetnek, mert tudni való, hogy immár senki sem szabadulhat segéddé, aki az iskolát nem látogatta, — munkakönyv nélkül pedig m ű helybe á 1 1 a n i nem lehet sigy egész jövőjük alaposan tönkre tétetik. Az ipartestület műhelyvizsgáló bizottságának kötelessége tehát első sorban az elöljáróságnak bejelenteni, ha valahol e féle lappangó tanonezot lelnek, hogy a törvényt nem tisztelő és saját tanonczát megrontó mesterek elvegyék méltó büntetésüket. A szegény szülők bizalommal adják gyermekeiket mesterségre s egyszer csak mikor már a fiukból támaszt remélnek, veszik észre, hogy még föl sem szabadulhat; keserves lakolás lesz úgy a mesternek, mint a szülőknek, hogy polgári kötelességüket annak idején elmulasztották. A statistikai kimutatások szerint legnagyobb számmal a csizmadia tanonezok voltak, számra nézve: 69, czipész 39, szabó 35, asztalos 14, hentes 13, lakatos 11 s hogy menynyire gyakorlati ez iskola, mutatja az, hogy 4 nyomdász-tanoncz is látogatta, holott ezek főnökei nem tartoznak tulajdonkópen az 1884. XVII. t.-cz. rendelkezései alá. Ellenben feltűnő e kimutatásból, hogy kőmivestanoncz, akiknek pedig az oktatásra, főleg a rajzra oly égető szükségük van, mert az mindennapi kenyerük, — csupán egy látogatta az iskolát. E körülményt egyedül az magyarázhatja meg, hogy a kőmivesek java részben Szt-Tamáson laknak, ahol még — ujabb átka annak, hogy e városok legalább ez ügyben egyesítve nincsenek, — ez irányban nem történt semmiféle intézkedés s ott az iparos tanonezok még a törvény áldásaiban most 2 év után sem részesülnek. Persze az ipariskola teher a városra, attól pedig amig lehet irtóznak. A tanonezok kortáblázata teljesen normális viszonyokat mutat, a legfőbb tauuló 13—17 óv között van, mely korban szokták éppen az iparágat megtanulni, noha volt 3 aki 19 éves és egy 20 éves is. Vall á s r a nézve túlnyomó volt a rom. katholikus 231, reform. 19, s hogy panasz ne legyen, a népességi aránynak telje^Esztergom ésVidéke" tárcája. — Egy dijnok a jelenben. — - Reménylem Krákogi ur, hogy nem i rosz néven, ha egy kérdést intézek )Z. - Kérem. Egész unzsenirt, egész a tiha ugy tetszik. - Van önnek komoly szándéka? • Természetesen. Például egy Írnoki riásra egész komolyan aspirálok. Bocsánat. Nem ugy értettem. Hanem... ? Van önnek komoly szándéka a Netilletöleg. De kedves tensasszony. Bocsánat Krákogi ur, hogy a szavába k, de mi nagyon érdekelve vagyunk »yben. Féléve már elmúlt, hogy leáíhoz jár, hogy Nettike elfogadja önt. ? házban már elkezdtek suttogni, a Krákogi ur, én édes anyja vagyok. Igen. Áldott jó édes anya. Epen azért reménylem, hogy megtja e kérdésemet kedves Krákogi ur; erem hinni, hogy őszintén felel, z a beszélgetés egy mama és Krákogi osi járásbirósági dijnok között folyik, mialatt a kérdéses Nettike a konyhába nyiló ajtó kulcslyukán néz be.) — Miért ne? — Tehát ha szabad kérnem. — Igenis van. — Kedves Krákogi ur. Ön valóban becsületes ember. Most már megvallom, hogy én számítottam erre. Netti! Nettikém! Netti kisasszony hátraugrik a kulcslyuklói, az után előre lép, kinyitja a szobaajtót és belép. Szemeit kerekre nyitja és miközben kérdőleg — de megpirult arczczal — néz a mamájára, suttogva kérdi : — Parancsol mama? — Én nem parancsolok semmit. De szeretem, hogy bent légy, mikor itt van a kedves Krákogi ur. A kedves Krákogi ur rá néz az édes Netti kisasszonyra és ezt kérdezi: — Hogy van hogy ? — Köszönöm szives kérdését, jól. Krákogi halgát. Nettike lesüti szemeit, a mama pedig édes boldogan gondol arra, hogy mily ügyesen ugratta ki a nyulat a bokorból. Az érdemes Krákogi ur miután kellően kihallgatja magát, fejét ujolag Netti kisasszony felé fordítja és nagy komolyan kérdezi: — Hogy van hogy? — Köszönöm szives kérdését, jól. A mama, egyik ékes példánya a szoknyába öltözött diplomatáknak a megint bekövetkező hallgatás után átveszi a szót. Belevág, mint a nagy dob meg a czintányér az andalgóba: — Es — ha szabad kérdeznem — mikor tartjuk meg az esküvőt? Netti kisasszony megérti, hogy ez volt a nagy végszó az ő jelenetéhez, siet eljátszani a legszebb jelenetet. Megretten; a mamára, a kedves Krákogi úrra néz, szemei kérdőleg függnek az arezokon s aztán gyorsan megérti a kérdés értelmét, szemeit lesüti, két kezével megkapja köténye két sarkát és — kifut a konyhába; maga után erősen becsapja az ajtót s a következő perezben újra a kulcslyukon kandikál be miközben rettenetes figyelemmel hallgatózik. Krákogi ur zavarba jön, mig a távozó leány s a becsapódó ajtóra néz, ott zúg fülében a kedves hangon feltett kérdés: — És — ha szabad kérnem — mikor tartjuk meg az esküvőt? S mielőtt válaszolni tudna e kérdésre folyton ott zug, morog, incselkedik a fülében és sajátságos hangváltozáson megy át különösen a vége: »mikk ... korr... tartt... jukk megg... azzz... esss ... küvöt...? E közben a mama merően néz rá, ajkai mosolyognak, szemeinek jóságos tekintete semmi kívánni valót nem hagy fent; de Krákoginak mégis mindig ugy tetszik, mintha e nyájas mosoly, e jóságos tekintet is csak azt kiáltaná fülébe: »mikk... korrr... tartt... jukk... megg... azzz... esss... küvvött« ? Pár perez mulya egészen magához, tért, oda hajol a mamához és azt válaszolja: — Mihelyt írnokká neveznek ki. — De kedves... Krákogi ur, miért várjuk azt meg? — Mert... mert... addig nem nősülhetek. — Es miért, ha szabad kérdeznem? — Mert most csak napdijas vagyok. — Hát nem elég ez? — (Hatalmas ur Isten! És ti minden szentek! Es ti napdijasok, a kik ismeritek a dijnoki állást szőröstül, bőröstül, mit szóltok ehez a kérdéshez?!) — Hát nem elég ez? (Magadat, feleségedet és gyermekedet eltartani abból az egy forintból — egy napig; enni belőla, ruházkodni rajta és dolgozni érte, mint egy barom.) — Krákogi leüti a fejét és azt válaszolja rá: — Nem. — De kedves Krákogi ur gondolja meg harmincz forint minden hónapban. — Egy forint minden napra. -— Hát nem elég az ?