Esztergom és Vidéke, 1886

1886-07-22 / 58.szám

sen megfelelő számmal zsidótanoncz — összesen 6. Nemzetiségre nézve túl­nyomó számban volt a magyar 225, német 21, tót 11, — ellenbeír arány­talan a:születési hely szerinti kimuta­tás, amennyiben 257 tanoncz közül csak 57 volt esztergomi, a többi 200 pedig vidéki, — ami élénk bizonyí­ték arra nézve, hogy a városi lakók még tartózkodnak fiukat iparos pá­lyára adni, kihasználják a helyben levő s igy könnyen hozzáférhető fel­sőbb intézeteket, hogy aztán akkor akadjanak meg, mikor ezeket befejez­ték s akárkányau legyenek olyan »la­téin erek« akik bizony szivesen cserél­nének egy-egy értelmes iparossal. Volt az intézetnek 7 olyan tanulója a kik munkájukért a mult évi orsz. kiállitáson jutalmat nyertek, s maga az évzáró vizsga is igen sikerült ta­nonc-munka kiállítással volt egybe kötve, a melyben 31 tanonc vett részt és jutalmaztatott. Ezzel már eleve föl van keltve az iparos ifjúságban a ver­seuy iránti érzék s a szellemi oktatás összekötve a szakszerű munkával. Az évzáró vizsgálatot és a munka kiállítást vizeki Tal lián Ödön mint érseki biztos, Bartal Rezső kir. tan. tanfelügyelő, Dr. Helcz Antal, Dr. j Földváry István iparhatósági biztos, Niedermann József, Dóczy Ferencz ipar­testületi elnök és számos érdeklődő és jóttevő jelenlétében tartották meg s ugyanekkor osztattak ki az orsz. kiál­lításon nyert és egyébb jutalom dijak is s ebből meggyőződhetnek az iparo­sok, hogy ügyük Ő Főmagasságától a bibornok prímástól kezdve minden irány­ban a legélénkebb érdeklődés tárgyát képezi s valóban a füzeten áttekintve elismerései kell lenuünk Esztergom sz. kir. város iránt, mely hivatását felfogva, bár áldozatok árán,- ily derék intézetet emelt elismeréssel a fáradha­tatlan és ügybuzgó igazgató Major János ur iráut, a ki ezen zsenge intéz­ményt oly szilárd kezekkel és vas szorgalommal jelen tanár társai támo­gatása mellett a virágzás útjára ve­zette. Oly tőkét teremtett a város ezen iskolában, mely neki és a hazának dúsan fog gyümölcsözni mindenkor. A kolera küszöbünkön. Nagy-Ölved jul. 20. (P. L.) A ki az Ördög piruláit nem Esztergom, vagy épen Komáromban, de Budapesten a népszínházban látta, az nem fogja egyhamar elfeledni a látványos bohózat Cipra alakját, mely undorító ta­szító félelmes kezdő alakjával majd feltű­nik majd elenyészik a földszínéről, hogy megmutassa a természet salakját. A Granges torkolatánál ismét fel­zajdult a vész, honnan már meg van mételyezve az európai, s hozzá hazánk levegője is. A veszedelmes kolera bacillus az, mely feketére festi a fehéret, tönkre teszi pár pillanat alatt az emberi test szervezete működését, és romba dönti azt a magasztos gépezetet, melyet em­beri orgánumnak nevezünk. — Rút, mint a cipra, s veszedelmesebb a há­borúnál. Afrika pusztáin a Zabára sivatag réme a szánum is felkavarodik, talál­kozni akarván ázsiai jegyesével a fekete nővel, s még inkább megtermékenyíti a kolerát. Ez a rém az, mely hazánk határain is felütötte a fejét, szót nézve keresi áldozatait. A kivel kezet fog az veszve van. Fiume tehát az első pont hol fel­lépett, és a statistikai adatok száma naponként megdöbbentően nagyobb. Belügyministerünk is felállította ren­deletében a vesztegzárakat, szükség tehát, hogy a rendeletnek eleget tegyünk, mert az óvatosság hiánya s a hanyag­ság magunkat is elragadhat, de azokat is, kikre hazánk jelen társadalmi és politikai viszonyaink közt élet szüksé­günk van, a mennyiben elveszítésük állami és társadalmi életünk rázkodásait idézné elő. Van neküuk egy intézményünk még ugyan szendergő állapotban nyugszik, különösen vidéken, és csak akkor ébred midőn az ellenség már kapuit zörge i, ez a »Közegeszsegügyi tanács.« Itt az idő tehát, Saját élet érdekünk követeli, hogy tegyünk. A veszedelem terjeszkedését legin­kább korlátolja a tisztaság ; főelvünk a mintaszerű tisztaság. Figyelmeztetjük tehát a nyilvánosság terén olvasóinkat, hogy saját hatás kö­rükben, tegyenek, ajánlják a mérték­letes életet, a lakások, utczák, közhe­1 lyek tisztán tartását, s a tápszerek I megválasztását. ; Minden község tegye meg intézkedé­j sót. és az egyes családok se feledjék ff, hogy száraz lakás, a hulladékok fertőtlenítése, tiszta levegő okvetlen : feltétele az epidémia meggátlásának. j Ismert dolog, hogy ahol e kór eddig ! feltűnt, ott a tisztátalanság volt a talaj, mely nevelte és teljesítette határait. ! Fel van keltve már megyénk köz­j igazgatási és községeink köZ'gészség­ügyi tanácsa figyelme a közeledő ellen­ségre. Az első óvóintézkedések meg vannak téve. De nélkülünk, a közönség osztatlan I óvatossága nélkül az óvóintézkedések j csak holt betűk. Adjunk mi életet az I üdvös intézkedéseknek azáltal, hogy a ! hatóságok és orvosok mindennemű taná­I csanak hatáskörünkben teljes érvényt j szerezzünk. Akkor aztán nem lesz nagy í aratása a halálnak. I • ! A JUBILEUMHOZ. ív. I (Scitovszky primás aranymiséjének föpásztori levele.) j »Scitovszky Jáuos a római szent ! egyháznak jeruzsálemi szent kereszt­ről czimzett áldozár-bibornoka, Isten s az apostoli szent szék kegyel­méből esztergomi érsek, az apostoli szentszék született követe, Magyarország herczegprimása, fő és titkos korlátuok, sz. István apostoli király jeles rendé­nek főpapja s nagy keresztes vitéze, ő cs. s ap. kir. fölségének belső titkos tanácsosa, hit- és bölcsészet tudor sat. Az esztergomi megye tisztelendő papságának, Krisztusban kedves test­véreink s fiainknak üdvöt! Magasztaljátok velem az Urat, ked­veseim, és dicsőítsétek őt, mert való ban jó és irgalmas mind örökké! — íme az esztergomi érseki megyének számra hét áldozó papját nemcsak szentélyének pitvarában védó meg, horda kezein a nyáj mellett s ápolá mennyei kegyekkel: hanem az agg korig hosszabbitá életeket, hogy ez év folytán szerencsésen betöltvén papsá­guk félszázadát a dicsérő áldozatot s az áldomás kelyhét, szinte fölujitott ifjúságban alázatos és hálás lélekkel mutathatják be a Magasságbelinek ol­tárán . Krisztus Urunk, az örökkévaló pap, az oltár szolgáknak e hetes számához, kimondhatlan irgalmassága szerint, en­gem is alacsony főpapjokat, kapcsolni I méltóztatott, hogy legyek miként közölök, s a nyolcz boldogság j betöltsem. — Hanem honnét nekt 'szerencse, mi által érdemiette > tatlanságom az isteni jóság e ke ; mességec, hogy a lisztes ősz korijj ] majdnem azon évekig, melyek i 1 baj és fájdalom szoktak lenni, e isak? és pedig mind a lélek mii test azon szerencsés állapotában sak el, mely Isten segítségével gendő arra, hogy a lelkipásztori li tálnak jóformán megfelelhessek. I veséim, az ón erősségem és dicsén maga az Ur; az Ur emelt föl emg az Ur keze müveié e dolgot, az tói származott ez, s méltán csudál méltó szemeink előtt! Örvendezzetek tehát velem az ban, kedves testvéreim és fiaim, telve mondom, örvendezzetek, sőt m játok éneket és áldást az Ur nevének, ki papságom ötven éve mennyei segitő jobbját folytonosan nyujtá hozzám, s engem midőn e" kadíam felüdített; midőn elfára* erősített; midőn beteg voltam gyógyított, szóval irgalmasságát u mássággal tetézé. Mivel háláljam az Urnák mindazt, a mivel engem áldott? Az üdvösség kelyhét ve: kezembe és hála-áldozatot mutató! szent nevének. Hogy pedig örömöm teljes les s minél többeknek, különösen azok kiket az örökkévaló pásztor te reimül és fiaimul adott, ajkairól s jon föl illat-füstként méltó hálaad magyar Sionról a Magasságbelinek i elé: szívélyes örömmel adom ti tokra, hogy félszázados papságom ö ünuepét folyó 1859-ben, pünkösd i XXI-ik vasárnap, mi nov. 6-kára ha Isten azt megérnem engedi, a kélységem kezei által három év fölszentelt primási főtemplomnak ránál olyan ünnepélyes kegyeh minőt a mennyei ajándok nagyság csekélységemre ruházott hivatal m sága, s a ti ohajtástok vár, -— f< megtartani. Mely ünnepélyen, hog; rületi küldöttetök által szivesen jelenjetek, bizalmasan fölszólitlak ket s a küldöttnek nevét e hó v< bejelentetni kérem. Az ünnepre jelenő mindegyik pap lássa el n kar-ing, stóla és papi föveggel Jertek tehát, kedves testvérei fiaim, jertek kérlek, hogy élei végefelé haladó elüljárótokkal az ki halált és életet oszt tetszése krajczárba igazgató ur nem tür meg számítom. — Ebből nem lehet mosatni. — Most már könyörgöm alássan; für­désre, hajnyirásra, borotválkozásra és bor­ravalóra — a mit pinczéreknek a főváros­ban okvetlenül kell adni — számitok na­ponként 2 krt. — Ah, menjen. Hisz ez csekélység, — Épen nem. Dohányra borra (mert orvosi utasítás swerint mindennap kell do­hányoznom és bort innom) felszámítok naponként 3 krajczárt. Ugye kevés? — Dohányra sem elég. — Végül az aprólékos dolgokra mint gyufa, ruhajavitás, fehérneműre való gombvarratás, czipőfoltozás, szappan, fény­máz, kefe, fésű, világítás, nyakkendő, eser­nyő, sétapálcza, érzéki gerjedelmek lecsila­pitása, keztyü, tollkés, levélbélyegek, a nyugtára való bélyeg, ajándék, egy kis mulatság, kirándulás, tyúkszemvágás, ala­mizsna, adakozások, az irodaigazgató név­I napjára veendő ezüst serlegre, hajolaj, pomádé, gombostű, varrótű, czérnák, gom­bok, pecsétviasz, újságok, könyvek, gyü­! mölcs, orvos patika — számitok naponként II krt. — Tréfának sem járja meg. — Meg ez komolynak is. Tehát most kedves ténsasszony, ha ezt összeadom, ki­tűnik, hogy rendes' napikiadásom van 95 kr. vagyis maradna a feleségem és gyer­mekeim számára mindennap 5 kr; a mit azonban sohasem látnának, mert ha ko­molyan megfontolom, egy krajczárom sem maradt meg, sőt határozott deficzit kör­nyékez, a mennyiben számításomból ki­hagytam a zálogba tett tárgyakért járó kamatot és a kapupénzt s azt a 30—40 forintot, a mit apránkint elkér tőlem az irodaigazgató és sohasem adja meg. Krákogi itt egy nagyot sóhajt s elkezdi a czipőjét nézni, a melyre a. napi egy krajczárból sem fénymáz, sem folt nem jutott már és hallgat, miközben a mama — ki nagyon szeretné már a nyakáról lerázni Nettikét — egy ujabb diplomacziai jegyzékváltáson töri fejét. — Es mikorra van kilátása Írnokká lenni, ha szabad kérdeznem ? — Fél vagy egy év múlva. — Már? Hiszen akkor nincsen semmi baj. — Hogyan? — Addig egy kissé jobban összehúz­zák magukat és eljárnak én hozzám ebé­delni minden — második vasárnap. — Es ha késik a kinevezésem. — Fiatal embernek sohasem kell két­ségbe esni. Azután Nettike igen ügyes leány, meg nagyon takarékos. Meglássa kedves Krákogi, hogy még meg is takarí­tanak valamit. Krákogiban feltámadt a vágy er pislogni kezd a konyiiaajtó felé és kezdi érezni, hogy Nettikével együtt nyebben esnék koplalni is, mint dül. A mama figyelemmel kiséri e vá sokat, a melyeken Krákogi átesik, és látja, hogy pillantásai mind meleg érkeznek az ajtóra, akkor kikiált: — Netti! Xettikém! Netti kisasszony pironkodva lép a dijnok-egylet egész pénztári kész! sem emelné fel szemeit. — Nettikém — mondja a mama közben feláll és megfogja a leányka — Artúr megkért. Mit válaszolsz ? — Nem tudom mama — súgja Nettike és oly igazán elérzékenyedik, komolyan elkezd pityeregni. I A ténsasszony pár perez múlva e zik; megmondja a szomszédoknak, a mesternek, hogy Nettikét egy híva jegyezte el s igy ténsasszony lesz. A hir bejárja a lakókat, a kik véletlenül ott van az egyik »Volks [gépmestere is, a ki azután megígéri, beteszi a hymen hirek közé. A kedves Arthur pedig ott ül a pi menyasszony mellett s miközben né nak kipirult arczát, lefolyó könny szép termetét; megfeledkezik a söt< vényes jövőről, mely őt, me< t — Nem. Nem. Nem. És miért, ha szabad kérdeznem. — Mert — kevés. — Bizonyítsa be. — Krákogi papirost vesz elo a zsebé­ből, meg plajbászt és igy kezdi a száma­dást. — Csak magamról beszélek. Tehát í ka­lapra kell évenként 2 frt. Igaz? — Kevés is. — Legyen csak ennyi. Kabátra 5 frt; nadrágra 2 frt; mellényre 50 kr, két ing okvetlenül szükséges, az 4 frt, ehez négy krágli 50 kr. két alsó nadrág 2 frt, két harisnya 50 kr, egy párczipőre (pedig legalább is kell három pár) 4 frt, egy téli kabát 10 frt. négy zsebkendő 1 frt. Tehát ruházatra legkevesebb kell évenként 31 frt 50 kr., vagyis minden napra ru­hára kilencz krajczár. — Igáz, Krákogi ur. — Az étkezésre kell naponként feltéves hogy a reggeli 7, az ebéd 30, s a vacsora 20 krajczárba kerül... 57 krajczár, igaz? — Igen. — Mo»t már. A legutolsó lakásért kell fizetnem havonként 5 frtot vagyis napon­ként 17 krt. — Ez is olcsón van számítva. — Tudom. A mosást naponként — ab­ban az esetben, ha hetenként csak egy Iníiút veszek fel. mit azonban az iroda-

Next

/
Thumbnails
Contents