Esztergom és Vidéke, 1886

1886-07-11 / 55.szám

SZTERGOM VIII. ÉVFOLYAM 55. SZAM. VASÁRNAP, 1886. JUL. 11. MEGJELENIK HETENKINT KÉTSZER: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. egész évre fél évre . negyedévre ELŐFIZETÉSI Ali Egy s?ám ára 7 kr. 6 frt - kr. 3 frt — kr. 1 frt 50 kr. Városi s megyei érdekeink közlönye. SZEIMTÍSZTÖSÉG : SZENT-ANNA-UTCZA 317. SZÁM, hová a hip szellemi részét illett" közlemények küldendők. KIADÖHÍVATAL: SZÉCHENYI-TÉR 331- SZÁM, hová a lap hivatalos s a magán hirdetései, a nyilttérbe szánt közlemények, előíi/.elési pénzek és reclamálások intézendők. HIRDETÉSEK. HIVATALOS HIRDETÉSEK : 1 szótól 100 szóig — frt 75 kr. 100—200-ig . 1 frt 50 kr. 200-300-ig . " 2 frt 25 kr. Béíyegdij 30 kr. MAGA N-HIR HETESEK megállapodás szerint legjn lányosabban közöltetnek. NY1LTTÉR sora' fcO kr. HITEL:S FOGYASZTÁSI-SZÖVETKEZET. Nagy-Öb'ed, jul. 9. A jelen kor a különböző társulatok ikulásának időszaka. Ugy látszik be;ta az emberiség anuak szükségét, gy az együttes összetett erő az, mely yedül képes daczolni azon .áram latkai, melyek az elemi, vagyon- bizisági és szellemi téren időnkint ká3 hatású tünetekot mutatnak fel. E társulatok mig egyfelől az elemi rok biztosításánál, véletlen csapás ?tén a károk passzív értékét csökntik, addig másfelől a megtakarított tereket gyümölcsözővé teszik. Mig az első az elemi károk érzény hatását enyhíti, addig az utóbbi dig a takarékosság elvét tűzve feíatul, gátat vet az -uzsora féktelen •jedésének. Igen nagy fontosságú a társulás rmadik czélja is, mely a ruházatot, élelmi szereket, s általában ház tarjunk igényeit, melyek gyakran jöveImünk java részét emésztik fel, jó uőségü lehető jutányos áron ez elli alapján óhajtja beszerezni. Igy alakult hazánk több nevezetet>b helyein a »Hitel és fogyasztási ivetkezet.« Hitelt kell nyújtani egyeseknek a d és ipari emlékekre, ós e társulás >z az, mely az uzsora rémuralmát jgdönteni segít és egy új hitelképeséét teremt. Amennyiben pénzintézeinknél szemé3S vagy telekkönyvi hitelképességszükséges, pedig társadalmi életünk igen sok tagja nélkülözi ezt, és igen sokan vannak, kik e szerencsés képességtől távol állanak, amennyiben személyes hitelhez napjainkban protectioismeretség és telekkönyvi jog szükséges. Az »Esztergomi Közlöny « mint tudom ez eszmével már foglalkozott és a » Gazdák és iparosok általános Hitelszövetkezete« meg is alakult Esztergomban. A fiókegyesület tehát meg van, — hogy mennyire haladt a kitűzött czél felé, előttem ismeretlen, pedig szerintem, hasznos sőt szükséges dolog is korszerű eszmét, többször és többször feltárni a nyilvánosság terén; megvitatni, megismertetni, hogy mi vidékiek is tájékozva legyünk és elsajátítsuk azt, ami életünkre nézve hasznos és kellemes. Az alapszabályokat ismerjük, ennek egyes §-ai eléggé világosan feltüntetik e társulás szükségességét, hasznát és fontos feladatát. — De az egyesület hivatását még inkább ki kellene bővíteni. A gazdák és iparosok általános hitelszövetkezésének ár urak tárakat és árucsarnokokat kell berendeznie. Természetes, hogy e szövetkezet tagjai mindazon bevásárlásokat, melyeket háztartásuk követel ily helyiségekben teljesítik és azokat pártolják, azokhoz ragaszkodnak, kik az együttes érdekeket törekesznek előmozdítani, —- és ezen elvek alapján nagyon természetes és ajánlatos, hogy a kereskedelmi, valamint az iparososztály sorakozzék e zászló alá, mert a társulat tagjai lehető előnyös árak mellett legjobb minőségű áruezikkeket szerezhetuének be. Szerintem ezek a csarnokok lehetnének azok, hol mind az eladottra, mind a vevőkre nézve kedvező állapotokat lehetne teremteni és honnan ki lehetne szorítani a szédelgőket s a hamis reklámokkal felemelkedett üzleteket — és felemelnék a becsületes munka érdemét. A kereskedelmi és iparos osztály tehát csak akkor fogja fel helyesen álláspontját a hitel és fogyasztási szövetkezettel szemben, ha anuak intentióját fel fogva, zászlója alá sorakozik és szakismereteivel odahatni törekszik, hogy a »felekezeti gyűlölség nélkül dolgozó « hitelszövetkezet működése mind a kereskedőkre, mind az iparosokra, mind a fogyasztó közönségre nézve egyformán hasznos, anyagilag és erkölcsileg gyümölcsöző legyen. EUenbeu ha kivonják magukat, saját maguknak ártanak, mert a szövetkezet létre jöttét ma már akadályozui nem lehet, mert, mostanában kultúr mozgalmaink mezején kapósabb és megnyerőbb eszme alig is jelent meg, A gazda ha megszorul és tagja e társulatnak és reménye vau a gabona emelkedéséhez, — gabonája egy részét beadja az úgynevezett árú csarnokba és a hitele meg van, — a kereskedő kereskedelmi czikkét, — a iparos az ő czikkeit értékesítheti. Minden pillanat! ban segélyhez juthat. Itt vau tehát a kedvező alkalom, tanuljunk, ue szalasszuk el a szerencsét, a kezdeményezőknek okvetlen a városiaknak kell leuniök, mi vidékiek követni fogjuk őket, mert a társulatban Iájuk saját fogyasztási érdekeink tiszta kezelését és a számtalan csalás megszüntetését. A JUBILEUMHOZ, i. (Az arany-mise jelentősége.) Ha kegyeletes hálával megületik évenkint a fölszentelés emléke: menynyivel inkább s mennyivel nagyobb hálával illik azt megülni, midőn már ötvenedszer fordul az vissza! Tekintvén a papság mól lóságát aranyszájú sz. János szavai szerint, nagy kegyé Istennek, ha papságra méltatott valakit: mily nagy e kegy, ha megengedte, hogy valaki ötven esztendeig szolgáljon e méltóságban! Illő tehát, valamint minden nap úgy legkivált az ötvenedik óvfordulati emléknapon méltó hálát adni Istennek e nagy jótéteményért, Az ötven év lefolyta után benyújtott ily hála-áldozatot arany-misének nevezik (latinul secuuditiae). Azon kérdésre: vájjon miért épen az ötvenedik évfordulati napon mutattat ik be ez ünnepélyes hála-áldozat? az ó-szövetsógi szent lapok uyujtuak világot. Mojzes 3-dik könyvének 25-dik részébeu olvassuk, hogy az ötvenedik év nyugodalomnak, szabadulásnak s igy az örömnek és hálának esztendejo volt. »Szenteld meg az ötvenedik esz

1 tendőt, és hirdess szabadságot a tartomány minden lakosinak . . . nyerje vissza mindenik a maga birtokát és L..E:stcrgom isVidsks" tárca TE VOLTÁL Te voltál mindenem Ezen a világon, Jövőm dús reménye Multam fényes képe Üdvöm, boldogságom! Te voltál én nekem Könyem, mosolygásom, Ragyogó napfényem Sötét borús éjem S té lész a halálom ! L1THVAY VICTORIA. CSATATÉR HIÉNÁI. (Elbeszélés a német-franezia háborúból.) 5 Esztergom és Vidéke számára fordította : P.) (13-ik folyt, és vége.) — Nem úgy — monda Bender — törtiy szerint kell őt kivégezni, de kihallgatásra nem számíthat, mert haláláért feleéget vállalok. Vezessétek félre és lőjétek yon. Clamart térdeire esett s bocsánatért esdett, de a katonák fölragadyán egy kis halomhoz vivék őt. Egy két perez múlva eldördültek a lövések, melyek nyomorult életének véget vetették. A végrehajtás sokkal gyorsabban következett be és végeztetett el, mint azt Bender hadnagy gondolta volna. Most, midőn már a fegyverek eldördültek, jutott eszébe, hogy meggondolatlan tettet vitt véghez, de a harag, mely az agyonlövött személye irányában mindinkább fokozódott, nem birta, kedély állapotát fékezni. Csak most sajnálta, hogy elhamarkodottsága által egy hasznos eszköztől fosztatott meg, melynek segélyével társát is kézre lehetett volna keríteni. Duval rejtekhelyéről jól látta mint fogatott el társa, s hurczoltatott a halomhoz, hol agyonlövetett. Ezen esemény, mely* szemei előtt játszódott le, a vérdrámának csak egy kis episodját képezé; ő reá nézve azonban roppant fontos tett volt. ElsŐ látszatra vad, ördögi öröm foga el, mivel Clamart halálával, az elrejtett kincsek birtokába juthatott; de másrészről aggódott esetleges felfedeztetése miatt, mivel nem tudta, váljon nem-e keresik öt is. Jól lehet eddig a francziáknak és németeknek egyenlően osztogatott tanácsot, a győzelmet mégis földijei részére kívánta. Legnagyobb félelmére látta folyton a francziák at visszaszorittatni, mig közelében egyszerre elhangzott a rémületes csataszó. Most fejét az ablaktól elhnzván, a másik oldalra sietett, hol egyenesen a mulató erdőbe nézhetett. Ott valának a francziák ágyúi és romboló fegyverei, melyek az ellenség sorrendjében oly nagy kárt okoztak s daczára erélyes támadásaiknak, tízszeresen ritkittatott meg a francziák hadserege a németek túlnj*omó ereje által. Egész délig a csata változó szerencsével folyt végre a győzelem a németek részére dölt. Duval jól látta, mint szoríttatnak földijei Sedan mély hegy torkolatába, hol a csata és üldözés újra egész estig tartott. Duval most alkalmasnak találta, hogy e helyről elszökjék. Bátran lépett le állványáról s a padlás ajtóhoz indult. Alulról hangok üték meg füleit, de egy szót se érthetett. Óvatosan haladt a lépcsőzeten lefelé s azonnal megiátá a porosz katonákat, kik ideiglenesen e helyet foglalák el. Épp azon tanácskoztak, hogy lehetne e kastélyt czélszeríien táborrá átváltoztatni, hol fáradalmaikat kipihenjék. — Mindenekelőtt szalma ágyakat készítünk — monda egy alhadnagy — s mivel az istállók és pajták üresek s azonnal rendelkezésünkre is állanak. Csak kövessetek engem s majd berendezzük magunkat. Ä katonák után siettett, s a kastély üresen állott. Duval tehát felhasználván az alkalmat, megkisérlé a szökést. Gyorsan haladt a lépcsőzeten lefelé s az udvarra lépett, s alkalmas részt találván a mulató erdőbe siettek, hol könnyen elfedek a fák lombjai. Minden pillanatban egy hullán akadtak meg lábat. Egy helyen egy porosz katona is feküdt. A gazember gyorsan felölté az elhullott ruháit s az erdőn keresztül haladva a szabadba lépett. Künn egy bajor jött szemközt, ki szomorúan nyujtá kezét, mondván: — Ez ugyan nagy dologba került barátom, de győzők lettünk s Mac Mahont Napóleonnal együtt ugyancsak kelepczébe szoritottuk. Csak vigyázz, ha mi holnap reggel ágyúinkkal a bekerített sereg közé lövünk, elhallgatnak a hősök s az egész hadsereg császárukkal egyetemben leteszi a fegyvert. — Igy is kell annak lennie — teleié Duval. — Különben Isten veled barátom a faluba kell még mennem, hogy lakást keressek — szólt Duval. — Még nincs kedvem lefeküdni — monda a bajor — azért tehát egy darabon veled megyek. — Jer a falun keresztül, mert érdemes, hogy a pusztítást megtekintsük. Duval akarva nem akarva vele tartott. A falu mely folyton minden oldalról égett s szakadatlanul hullottak össze a falak, úgy annyira, hogy folyton hűs eső, boritá el a levegőt, s ragyogó csillagként hullott