Esztergom és Vidéke, 1886

1886-07-11 / 55.szám

zetsoge közé . .. minden eladott jószág térjen vissza előbbi urához és birtokosához«. A rabszolgák visszanyerték szabadságukat, az elszegényedettek visszakapták eladott birtokaikat, nagy öröm volt tehát és hálaadás az ötvenedik esztendőben. Ez ünnep-év jobel nevű küivtel hirdettetett ki, azértis az ily nyűg-, öröm- és hála-év jobel-évuek, vagyis jubileumnak neveztetett. Az ó szövetség e rendelkezésének az új-törvényben is maradt némi nyoma, a mennyiben t, i. ötven év lefolyása utáu öröm- és hála-ünnepet szoktak tartani p. o. a házas felek, (ez az arany-menyegző), vagy tisztviselők, nagy katonatisztek (ez a katonai jubileum) sat. Azt említni sem szükséges, hogy valamint a házasfeleknek, tisztviselőknek sat, nincsen megparancsolva, hogy j ötven év után ünnepélyes jubileumot! tartsanak: úgy az áldozó papnak sem [ parancsolt kötelessége az, hogy ötven éves papsága után ünnepélyt tartson. De valamint ez, úgy amazok is Isten iránti hálájokat sokkal nagyobb fokban s épületesebb módon nyilvánítják, ha neki a vett jókért nyilván és ünnepélyesen rebegnek köszönetet, mintsem ha a vett nagy kegyért csak csendesen mondanának hálát, vagy a nevezetes uapot épen minden nyom nélkül elsurranni engednék. Nyilván éltek ez aggastyánok Isten nagy kegyelmével: mondjanak tehát neki nyilván köszönetet, Az arany-misés pap, félszázad után, ismét virágokkal ékesítve, kézvezetőnek vagyis manuductornak kísérete mellett lép az oltárhoz épen úgy, mint midőn fiatal korában első miséjét végzé. Odajárul Isten oltárához, ki megvidámította ifjúságát; inegvédé szent malasztja által férfikorát; segité, gyámolitá hivatalának teljesítésében; most pedig mintegy megújítja s viszszaidézi ifjúságát, Elmondja az imént idézett imákat, és miként mindennapi miséjében, úgy mos: is kéri a mindenható Istent, hogy szent angyalának kezei által vitesse föl fönséges oltárára isteni fölsége elé e hála-áldozatot. Ötven év előtt »Jöjj el Szentlélek Isteu«-nel kezdé új miséjét: most, fél-; század után » Téged, Isten, dicserünk«kel. j szüléire, paptársaira, rokonaira s mindazokra, kik áldásában részesülni kívántak: úgy most is. kitárja kezeit és leesedezi Istennek szent áldását. 1 VISEGRÁDON. (A dal- és zenekedv.-egyesület kirándulása jul. 8-án.) A két kis propeller meg egy komp össze voltak már kötözve s nagyokat lélekzettek a hosszú úthoz, mikor reggel hat órakor Esztergom sziue-java a vízi »nagy hatalmakra« gyülekezett. A zenészek meg a dalnokok a kompban helyezkedtek el. »Esztergom« és »Kövesd« pedig a kirándulók zömét foglalta be. Nincs szebb mosoly a fel-j ébresztett lányok mosolyánál, s nincs, kedvesebb pillantás a reggeli álomi édes karjaiból felocsúdott szép asszonyok pillantásánál. Ezekből a mosolyokból és hajnali és pillantásokból egy egész tüudérországot lehetettt volna ott helyben megrajzolni. Az esztergomi duna-tüudérek végre í mind együvé kerültek. Több száz kosár' becsempészése és elrejtése után a Duna hullámaira telepedett Esztergom végre indulásra készen állott. A rakéták és pattantyúk bombasztikus nagy mestere, Cziglényi Lajos tüzes szenvedéllyel sütötte el a nagy papirmozsarat, a katonai zenekar rákezdte az indulót s az esztergomi duna-tündérek pontban három negyed hétkor a kevélyen köhögő propelleren és oldalbordáin indulatba jöttek Visegrád felé. * * Útközben mindenütt lelkes ovacziók s rögtönzött tengeri hullámok. A Duna valóságos tündérei csupa irigységből incselkedni kezdtek az esztergomi dunatündérekkel s nagy csokrokat, sőt később óriási koszorúkat szórtak föl persze vízből fonva.!A katonai zenekar s a dalnokok lenytelenek voltak EI haragos hullámok elől menekülni, ugy, hogy a komp összes benszülöttei i propellerekre származtak. Nyolczadfólkor érkeztünk Szobra, ihol a komp ellen válópört indítottunk, s azt sommáson el is intéztük. k komp szégyen szemre Szobon maradt, mert rosszul viselte magát, mint i szégyenokozó rossz fiu, akit a szüők kénytelenek a társaságból kiutasi;ani. A társaságok kisebb körökre oszolva Csöndes Pista hangos szóbeszédbe bocsátkozott az örökkedvü Abellinóval s telefon nélkül még a legtávolabbi ak is értesültek a dialógus részleteiről. Az egyesület szekretáriusa pedig teli volt goudokkal s a propeller a legkedélyesebb csevegőkkel. Végre nyolcz órakor kibontakozott a festői panorámából Visegrád orma, a beszédes romokkal. Tuss és éljenzés vihara zúdult föl. (Mert azt tudnunk kell, hogy minden kiránduló és tourista született Columbus.) Nagy lelkesedéssel készültünk tehát Visegrád bevételéhez. Kétszázharminczketten szállottunk ki. Mátyás király daliás leventéi óta aligha látott Visegrád szebb csoportot. Az esztergomi tündérek hadserege negyed kilenczkor partra szállt. Visegrád vára pedig rögtön capitulált. Kilencz órakor már az egész társaság a visegrádi templomban volt. Vojnics Döme tanár misét mondott, a kóruson pedig a dal- és zenekedvelőegyesület vegyes kara énekelte Seyler miséjét. A Róbert Károly idejéből való orgona tiszteletreméltó antik hangokon kisérte a legszebb hangokat, melyek valaha a visegrádi templomban megzendültek. * * Ekkor már létrejött a nagy fúzió mindazok között, akik részint a hajó, részint a vasút, részint a kocsik alkalmatosságán gyarapították a propellerek touristáit, s Esztergom óriási kiránduló társaságban özönlött fel a Mátyás forráshoz. A Mátyás-forrás megdöbbent és fenyegetett jövőjére gondolt. De a visegrádi kocsmáros megvigasztalta az aggódó forrást. Egész tüzértelep emelkedett ott boros, szántói, szifónos és egyéb konkurreus italokból s nagy méltósággal tornyosultak egymásra a sörös bordók. Tiz órakor érkéz ütik fel Visegrád legkedvesebb pontjára, a Mátyás-forrásához. Az árnyas fák ekkor még csak szerényen szűrték át a nap afrikai sugarait s a kipirosodott arczú asszonyok és lányok egész szabadon engedték meg a csókolózást. De fájdalom csak a csapodár és telhetetlen szellőnek. Innen kezdődik az occupatio munkája. rajevő be nem vétele előtt sem éi tek öldöklőbb vágyat egy pár fo tormás virsli iránt, mint Mátyás 1 rásánál. A nagy király emlékét sok túlszárnyalta a forrongó katlanok lata. Végre megérkeztek a tormás v lik is. Kellett hozzá azonbau egy protekezió vagy nagy adag élelmess hogy egy kis adag yjrslit halásszi el — mások elől. ÍA kirándulás e kínjainak elmultával megkezdődtél I visegrádi gyönyörök. A társaságok asztalok körött s a közeli fák ári j alatt a dalegyesület legszebb dalail ' gyönyörködtek. A vegyes karok (t derekkel és tündérkedvelőkkel) u jobban megkedveltették a dalkedv egyesület tagjaival a kedves egyest tetj Bellovits Imrétől kezdődött programúi. Persze mindent megismél tettünk. Még a sentimeutalis kari hiai népdalt is. Erre azután három negyed tiz kettőkor föl kellett rándulni a mokra. A diszes karaván a pálma vesztő s oroszlántenyésztő hőség czára hősiesen haladt föl az ormo] s nemsokára nagyobb ellenállás néll vette be a fellegvárat, A magyar < navidék legfölségesebb panorámája talmazta a szomjas szemeket s ing kedő szellő lopta le a legszebb hc lokok drága gyöngyeit. Ezalatt Pap József, a jeles vis* rági vendéglős hozzá fogott hároms: ember számára gulyííst és csuszát főz A fellegvár ormainak győztes beve már leérkeztek a Mátyás-forrás tisz sara, a hol a teritett asztalokon gulyás fél három órakor végre illaté kezdett. Lovagkori szokás szer előbb a hölgyek s utána az urak keztek. Az ételek és italok nagyon kerültek. Nagyon igazságtalanok volnánk, kihagynék valami kép, hogy a Viseg diak közül Andrássy Gyula ur volt J a ki az esztergomi kirándulók tiszte tére egyenesen gyivai birtokáról rí dult ki, hogy szeretetreméltóságany vén végig magyarázza Salamon, Zá Klára, Nagy Lajos ós Mátyás kirí visegrádi vonatkozású történetét, dalegyesület pénztárosa ezenközben h tóriai szi var táskájával s begomboll tatlan mellényével a közönség érdél ben összeszidott mindenkit, a ki n< elég serényen szolgált vagy nem el előzékenységgel és preczizitással d gozott, a néma romokra. A házak között nagy számmal feküdtek az elhullottak a mi borzasztó látványt nyújtott az égő romok fényében. A bajor itt-ott megállt s ujjával mutatott egy-két halottra s bőven magyarázta azoknak elestét. Duval csak fél füllel hallgatta barátját, s folyton alkalmat keresett, hogy a poroszoktól minél előbb távol legyen. Alig volt egyedül azonnal elillant és felkereste az országutat, s a mint lábai csak bírták, sietett a legközelebbi vasút állomáshoz. Mi most nem kutatjuk, hogyan jutott oda, mivel gonoszságának kísérői még a legveszedelmesebb helyeken is keresztül segítek öt még ott is, hol a becsületes emberek minden bizony nyal fennakadtak volna. Egy napon beállított anyjához St Dicier romjai közt. — Anyám — monda ő — amint a politikai viszonyok most állanak, Nancy, kiváltképpen pedig Franczia ország reám nézve nem biztos talaj többé. Elhatároztam magamban, hogy minden idő töltés nélkül Angolországba utazom. Te tőled függ vájjon velem jősz-e vagy pedig itt akarsz maradni. — És gondoskodnál rólam? kérdé Juliette. — Még jobban mint eddig. — Úgy veled megyek. — Jó anyám, itt a pénz, végy rajta egy kocsit és lovat, szerezz számunkra a városháznál szabadjegyet, s azután Clamart házához jöjj, hol meglehetős vagyonunkat felrakva, a lehető leggyorsabban hagyjuk el ezt a helyet. Anélkül, hogy anyját szóhoz juttatta volna, elhagyta a házat, s az imént nevezett lakóhely felé sietett. Óvatosan jártatá körül szemeit, s mivel nem látott senkit, ki őt felfedezné, erős fejszeütésekkel a lakatot levágván, a bemenetelt lehetőssé tevé. Gyorsan elzárá belülről az ajtót s a kincset tartalmazó pinczéhez közeledett. — Csak még kis idő — susogá — s roppant kincseknek leszek birtokában, melyeket a háború oly szépen kezemre játszott. * Miután lámpáját meggyújtotta volna, megtéve az előkészületeket, hogy a veszélyes fogót ártalmatlanná tegye. Csak a felső kampókat kellett szabadon bocsájtania s a fogó elveszte erejét. Zörögve hullottak a vasrudak a földre s veszélytelenül hatolhatott lefelé. Elő vevé tehát lámpáját s lefelé haladt, alig lépett azonban a második lépcsőre, egy uj fogó pattant föl, mely egy pillanat alatt elkapá lábait s oly fájdalmakat idézett elő, hogy hangosan felkiáltott. Teljes erővel igyekezett] megmenekülni, de minden mozdulata égető fájdalmakat okozott, s a vas mindig mélyebben hatolt a húsba egész a csontokig. Mit tehetett tehát? Anyjának ugyan megmondta, hogy őt kövesse, de inig ő eljön a fájdalom eszméletlenné teheti vagy meg is ölheti őt. Térjünk vissza most Juliettehez. A Duvaltól kapott pénzzel gyorsan haladt a rue du marché és a vásártéren keresztül, hogy útját megrövidítse. — Hej! kiáltott után Rampois asszonyság — hova oly sietve? Juliette a szalonna kirakathoz lépett s körülményesen beszélte el hirtelen bekövetkezett szerencséjét mivel fia mint dúsgazdag ember tért vissza Németországból s most Angolországba szándékozik áttenni lakását, s éppen útban vagyok, hogy lovat és kocsit vásárolva, Clamart házához menjek el érte. Rampois és Panchelotte asszonyság nem csodálkozhattak eléggé ezen a váratlan szerencsén s az első monda: — Mégis jól tudtam, hogy Duval a minap itt volt csak hogy nem akará magát megismertetni. Az agyonlóvött Clamartnál egy levelet találtak, a hol a többi közt hozzácsatolta, miszerint ő és társa Duval jó üzletet csináltak a csatatér halottjai között. Ez, valamint más körülmények Bender hagynafigyclme! 1 gyot Duval személyét illetve tevék. — Asszonyság! — szólalt meg egy t kos rendőrtiszt, ki Juliette mögött ha gatá a körülményes elbeszélést — én i kern ugyanazon tájon dolgom van s épp készülőben vagyok, hogy kocsimmal c utazzam, ön velem jöhet s a kiadásol megkímélheti. Juliette nem állott reá, mivel tud hogy az az ember egészen másczélból te ezt; de a porosz rendőrtiszt röviden vé zett; megfogván az asszony karjait koc jába emelé. Parancsára egy pár katona vele utazott. Rövid idő alatt elérték a I zat s már távolról haliák a kelepczébe k rült jajkiáltásait és nyögéseit. Minden i továzás nélkül az ajtó betöretett s beft indultak. A kiáltás megmutatá az utat, az embert is egyszersmind a fogóban. — Az Istenért szabadítsatok meg e gem! — monda Duval — én gazdag megjutalmazlak benneteket* —• Szívesen — feleié a rendőrtiszt de hogy kezdjük ? Duval utasítást adott nekik, s a vas 1 hullott. — Hogy jött ön ily helyzetbe ? a rendőrtiszt. — Ah,—jajgatott Duval — én kincst met e helyen biztosítottam, de vigyází