Esztergom és Vidéke, 1886

1886-07-01 / 52.szám

MEG-JELENIK HETENKINT KÉTSZER : VASÁRNAP ÉSjCSÜTÖRTÖKÖN. KLÖFWJKVFM ÁR : jz évre féJ évre . negyedévre Etjv s?ám ára 7 kr. 6 frt — kr. 3 frt — kr. 1 frt 50 kr. Városi s megyai érdekeiek közlönye. SZERlTEsFföSÉG : SZENT-ANNA-UTCZ A 317. SZÁM, hová a lap szellemi rétit ét illető közlemények küldendők. KIADÓHÍVATAL : SZÉCHENYI-TÉR 331- SZÁM, liová a lap hivatalos s a magán hirdetései, a nyilttérbe szánt közlemények, előfizetési pénzek és reclamálások iutézendők. HIRDETÉSEK. HIVATALOS HIRDETÉSEK : MAGÁN-HIRDETÉSEK 1 szótól 100 szóig — frt, 75 kr. ; i: megállapodás szerint legjn 100—200-ig . 1 frt50kr.il: tánvosabban közöltetnek. 200—300-ig . 2 frt 25 kr. ii Bólyegdij 30 kr. ill NYILTTÉR sora 20 kr. A NEMZETISÉGI KERDES. y Budapest, jun. 30. (B. Gry.) A hiúság, a szereplési ízkotcgség nagyon sok baklövést vettetett már el az emberekkel, de lia sem hittük volna, hogy olyan igyar ember is létezhet, aki a nemiségek védelmének lajtorjáján kaszkodik a dicsőség koronája után s 'g kevésbé hittük volna azt, hogy szerbek, oláhok, tótok Messiása óp'í a magyar parlamentből, a parlantnek épen a függetlenségi pártjVikerüljön ki. Es mégis úgy van. Mocsáry Lajos ujabban ismét egy »Néhány szó a nzetiségi kérdésről« czimü röpiratot t közzé, amelyben Magyarország öníságát, a magyarosítás fclhagyásá, a nemzetiségek megnyerésével véli üzdhetni, mert azt hiszi, hogy a ^yarositási törekvések az egységes sztria felé terelik a nemzetiségeket, ínnól nagyobb politikai tévedést I nem szült Európa! Szerencse, •y e politika a parlamentben és a famenten kivül egyedül csak Mo•y Lajos tulajdona; szerencse, hogy iggetlenségi pártban is egyedül csak épviseli ezt a nézetet, la valaki az egyedüliségben, az eleteltségben dicsőséget talál s a szerűségét a népszerűtlenségben véli uii: ez privát passzió, amihez semközünk, de mihelyt valaki eszméit pomda festék és a papiros segitsé>í a nemzet, a nép zöme közé ja, nemcsak jogunk, de kötelességünk is azokhoz hozzá szólui, kötelességünk kölönösen akkor, amidőn a kiröpített eszmék a magyar állameszmét aknázzák alá, a magyar nemzet fensőbbségét veszélyeztetik, mert nincs olyan bolond dolog, amely hívőkre ne találna, s nincs olyan nagylelkű ellenség, aki arra a fegyverre, amelyet magyar ember a magyar állam ellen ránt, rá ne mutatna. Magyarországban a nemzetiségek egyenlő szabadságot s egyenlő alkotmányos jogokat élveznek velünk, komoly sérelmekről tehát szó sem lehet., mert a telhetetlen, rakonczátlau gyermek kívánságának nem teljesítése jogsérelmet a gyermek irányában csak nem képezhet, valaininthogy a törvények szigorú betartása és alkalmazása: panaszokra kiváltságot senkinek sem adhat. Aki a magyarositásnak ellensége : az a magyar állameszmének ellensége. Aki azt hiszi, hogy a nemzetiségeknek nyújtott fehér lap a nemzetiségeket a magyar állameszme hőseivé varázsolja, az két évtized óta aludt, annak Horvátország érzelmeiről, tetteiről fogalma sincs. Már pedig épen Horvátország az, amely arra a meggyőződésre juttatott minket, hiúság nélküli magyarokat — hogy mennél több kedvezményben részesítjük a nemzetiségeket, mennél türelmesebbek, nemesebbek vagyunk irántuk, annál erősebben ránczigálják ők a magyar államot — az egységes Ausztria felé. Meg vagyunk győződve, hogy Mocsáry Lajos képviselőn kívül minden magyar ember osztja azt a véieményünI ket, hogy : legnagyobb bűnünk az, : hogy a magyarosításhoz, a közművelőj dési egyesületek alapításához csak most fogtunk hozzá. Ha csak két tizeddel i korábban tesszük, ma már nem léteznék nemzetiségi kérdés Magyarországban, ma már csak a Könyvekből olI vasnók s nem élő emberek ajkáról hallanók, hogy Magyarországból nagy j Romániát, nagy-Illyriát, nagy Szerbiát, I nagy Szláviát, nagy Horvátországot s az ég tudja mit nem kellene csinálni! ! Aki Magyarország jövőjét a szivén I hordja, az nem rak szarvakat a nemzetisúgok fejére, hanem inkább letöri azokat; aki Magyarországot meg akarja a feldarabolástól, a beolvasztástól óvni, az nem legyezgeti ellenségeinket, hanem azon van, hogy nemzetgazdászatilag gyarapodjuuk, s hogy minden veszélylyel szemben harczképesek legyünk ! E kettős czól felé való törekvés valódi dicsőséggel kecsegtet, ennek az elérésére törekedjünk mindnyájan s akkor m haza fényre derül!« VÁROSI KÖZGYŰLÉS. (Jun. 25.) Az ellenőrző bizottság jelentésével, mely eddigelé a nyilvánosság elé történt hozatala által városunk társadalmi életében vert fel hatalmas hullámokat, ma ezek a hullámok a tanácskozó terem uégy fala közé is bejutottak. Alig emlékszünk arra, hogy a közgyűlés terme sokkal számosabb képviselő jelenteiében is ily zajos óráknak lett volna szemtanúja. És ha kérdjük, mi volt okozója ennek a hevesebb vérlüktetésnek? Kétségtelennek kell tartani/ hogy a megsértett és pellengérre tett becsület kért magának elégtételt. Az ellenőrző bizottság elnöke által tett ezen eljárás, hogy a bizottságnak a hivatalok vizsgálatáról készült jelentését nyilvánosságra hozta még azelőtt, mielőtt a felett az illetékes hatóság Ítéletét meghozhatta volna, s ezzel annak a közönségnek egyoldalú Ítéletét provokálni, amely a dolog érdemébe nincs ós nem is lehetett beavatva, bizonyára nem nevezhető igazságosnak és szabályosnak. Az sem helyeselhető, miszerint a jelentésben oly kitételek foglaltatnak, —• nevezetesen a bizalmatlanság felvetése — amelyek nem egy a társadalomban kitűnő helyet elfoglaló, de a legutolsó emberre nézve is mélyen sértő. Hiszen ma már mindennek létalapja a bizalom, az iparos, a kereskedő, az orvos, az ügyvéd, a tisztviselő, szóval a társadalom minden factora létét a bizalomból meríti. Nem lehet tehát csodálkoznunk azon, ha a komoly kritikát igóuylő tárgyalás során, a hevesebb s bizonynyára nem egészen az igazságból merített nyilatkozatok jutottak felszínre. Azonban amidőn az ellenőrző bizottság eljárását nem tartjuk korrektnek, nem szabad feleduüuk azt sem, hogy az ellenőrző bizottságnak nagyon is terhes, nagyon is kritikus munka és jogköre van. Inkább az alakiság, mint az érdem az, mely elitélő bírálatra jogosít, mert .Esztorgom ésVidske" tárcája. A BATATÉR HIÉNÁI. (Elbeszélés a német-franezia háborúból.) 'sztergom és Vidéke számára forditotta : F.) (10-ik folyt.) Menykőbe! monda ő — itt Pappelier ö lakik a közelben. Ha nincs még itva a közelgő hadseregről, szeretnék látogatást tenni, mert oly gazdag Rothschild; s oly fösvény, hogy ki tet mondani. Ellentállásra gondolni is lehet, mivel összes szolga személy :gy nagyot halló kertész és egy > szolgálóból áll. Ej — monda Clamart — mi a last mindenesetre megtehetjük; s ha 3p lesz a kastélyban, vacsorát renÍ meg. [kettőzték lépteiket s nem sokára kiczéljukhoz értek, hol erősen döna házajtaját, moly el volt zárva, al hasonlóan zörgetett, s miután őzödtek arról, hogy nincs nyitva, zott reája társát is ösztönözve ho^y e. A kapun átmászva két fal közt találták magukat, melyben a széltől idestova hajtott fák emelkedettek. Az utat folytatva egy másik nagyobb ajtóhoz jöttek, mely fön hegyes vas szegekkel volt ellátva; azonban a tolvajok nem tágítottak, hanem óvatosan mászván az ajtóra a másik oldalon szépen leereszkedtek. Egy pár kutya, két oldalról megkötözve irtózatos ugatást vitt véghez, de a kés döfések csakhamar elcsititották. Az éji homályban előttük ált az ódon lakóhely, mely teljesen kihaltnak látszott; csakegyetlen egy szobában pislogott még félig kialvó lámpa fény. Duval az ablakhoz sompolygott s a szobába nézett. A grófnő egy nagy Íróasztal mellett ült hol aranyait olvasgatva s papírtekercsekbe göngyölgetve e ezélra elkészített vasszekrény-bc rakta ; franczia értékben papir forintosok egész csomagokban hevertek mellette. A grófnő összes kincseit a közelgő ellenség elöl akarta elrejteni, mivel értesíttetett arról, hogy a következő napon és talán éjjel, háza a porosz hadsereg által fog igénybe vétetni. Duval az örömtől szinte reszketett amint a sok pénzt meglátta, s mivel továbbra már nem tarthatá magát, kezeit zsebkendőbe takarva az ablak egyik tábláját beüté s egy pillanat múlva a szoba- | ban termett. A grófnő ijedten nézett az \ érkezőre, ki villogó késsel kezében rontott j a védtelen nőre. A grófnő kiáltásban akart kitörni, de a félelem elnémitá ajkait 8 minden tagja reszketett. — Ne csináljon lármát — monda Duval nyers hangon — mert különben ez a kés azonnal a szivét járja keresztül. Ön, összes pénzét ki fogja nekem szolgáltatni, ha élete kedves. Különben most már nem kell pénze miatt aggódnia; hisz a poroszok, bevonulásuk alkalmával úgy se várakoztatták volna az aranyakat. Clamart ezalatt szintén az ablakhoz közeledett s szikrázó szemekkel nézé a jelenetet, különösen a drága kincseket, melyek az íróasztalon szétrakva valának. Duval átadván egy csomag bankót, egymásután szolgáltatá ki az aranyakat annyira, hogy végre már alig birták el a rablott pénzt. Egyszerre erős ütések zavarák meg a csendet s egyes hangokat lehetett hallani, melyek bemenetelt követeltek. Clamart elhalványodott, mivel tudta, hogy ezek a poroszok; tehát a menekvés lehetetlen! Duval azonban nem veszté el lélekjelenetét. — Kövess! — monda — s egész sor szobán keresztül vezetve egy erkélyhez érkezének, hol minden nehézség nélkül mászhattak a falakon keresztül. — A hold erősen világított, s tisztán láthatták, mint közeledik a porosz hadsereg. Hogy kezeikbe ne kerüljenek a szántóföldeken áthaladva egy mellékuton indúlának, mely a hegyeken át Mosel folyam mellett Arsig vezetett. A szerencse, mely vakon szokta kegyeltjeit vezetni s a legveszedelmesebb helyeken keresztül vezetve, minden bajtól megóvni, Duval és Clamart hű kísérője volt. Kis idő múlva nagy cseppekben esett az eső, mely a völgyben haladókat többnyire az országutakra üzé. A tolvajok azonban szabadon járhattak anélkül, hogy kellemetlenségekbe kerülve, utjokat meg kellett volna szakitaniok. Először Arsban állapodtak meg s azon tanácskoztak, hova rejtsék a rablott kincseket. A terv azonnal kész volt, s egyhangúlag lön elfogadva, miszerint azt legközelebb ISTancyba viszik. A piros kereszttel mindenütt szabadmenetelt biztosíthattak maguknak, tehát most is áthaladva a nevezetesebb őrtanyákon, észrevétetlenül jutottak ISTancyba, hol azonnal Duval édes anyja felkeresésére indultak. — Barátom — monda Duval — jobbat nem tehetünk, ha összes pénzkészletünket anyám gondjaira bizzuk. Egy szegény asszonynál senki se fog kincseket keresni, s mi nyugodtan folytathatjuk üzletünket. — Nagyon különösen beszéltél — feleié Clamart — a te nézeted nincs ked-