Esztergom és Vidéke, 1886

1886-07-01 / 52.szám

habár legnagyobbrészt nem a jelen, hanem a múltból származott kötelességmulasztás az, melyre az ellenőrző bizottság jelentésében reá mutat, ennek a múltból származó bajnak is kell, hogy a közgyűlés egyszer máivéget szakítson és ezt csak úgy teheti, ha a baj alapjában orvosol tátik. Nem lehet tehát mereven azt mondani, hogy a bízottság haszontalan munkát végzett. Keményfi János h. polgármester az ülést megnyitván, sajnálatát, fejezi ki, hogy a napi rendre tűzött fontos tárgy daczára, a képviselők oly csekély számban jelentek meg. A napi rendre tűzött tárgyak előtt a betelepített csángók által Hertelendfalván épített templomra a város házi pénztárából 10 frt segély szavaztatott meg, egyszersmind elrendeltetett az adományoknak városszerte gyűjtése. Minden vita és hozzászólás nélkül intéztetett el az 1885. évi gyámpénztári számodás, amely felülvizsgálat ^czéljából a megyei törvényhatósághoz tétetik át Ezután következett az ellenőrző bizottság jelentése és az erre tett tanácsi vélemény. Az első pont ahol a bizottság az árvaszéki iratoknak a levéltárba elhelyezését, a levéltárban 1861—1871-ik évből való s ott elhelyezett telekkönyvi beadványoknak a birósághoz való áttételét javasolja, ellenben a tanács ezekre nézve azon véleményét nyilvánítja, hogy csak a régibb árvaszéki iratok tétessenek le a levéltárba, a telekkönyvi beadványok pedig szintén ott hagyassanak — eléggé simán intéztetett el. A bizottsági javaslat mellett Maiina és Major János, a tanácsi javaslatot pártolólag Dr. Helcz, Takács Géza, Meszéna Ferencz szóllaltak fel s szavazás utján a tanácsi javaslat fogadtatott el. A kiadóra vonatkozólag tett azon bizottsági előterjesztés, hogy ellenében a fegyelmi eljárás indifctassék meg, a tanácsnak azon előterjesztése folytán, hogy az illetékes fegyelmi hatóság ez irányban eljárt — egyszerűen tudomásul vétetett. Az elnöki iktatásban bizottságilag konstatált hátralékkal szemben, a tanácsnak azon javaslata, hogy az elnökség mellé egy fogalmazói állás rendszeresít tessék, elhalasztatott azon időre, amidőn az uj községi törvény alapján a szabályszervezet átalakittatik. A jegyzői tevékenységről felsorolt számszerű adatok Takács Géza főjegyzőt késztették felszóllalására, ismertette azon munkakört, melyet mint katasteri nyilvántartó, iparügyi előadó stb. végzett, erre Maiina válaszolt egy kis polémiával vegyítve, egyébbként a tanácsi előterjesztés egyszerűen tudomásul vétetett. A számvevői hivatal vizsgálatáról szóló bizottsági jelentés, ahol a magánbeszélgetések is hivatalos formába öntve bennfoglaltatnak, alkalmat nyújtott arra, hogy az elnök tiltakozását jelentse ki. Végül a fő és alügyészekre vonatkozó passzus jött, ez aztán támasztott egy kis viharos ülést, mely a Mikszáth tisztelt házába is be illett volna, Dr. Helcz szólalt fel először, a pénztárból nyert kimutatással iparkodván kimutatni, hogy az alapítványi pénztárak hátralékos kamatai évrőlévre apadnak. Meglepetést keltett a főügyész az a nyilatkozata, amidőn azt hozta fel, hogy Maiina — az ő, meg a főjegyző hátát óhajtja megpuhítani, hogy a polgármesteri állásba könynyebben bejuthasson. Dr. Földváry az árvapénztári kamathátralékok mibenállását ismertette hosszabb beszédében. Maiina ezekre hasonlókép a kezében levő kimutatás alapján válaszolt. Ezután következett az explosio, midőn Niedermann Pál teljes bizalmát fejezte ki a két ügyész iránt és egész komolysággal azt mond a, hogy ha ő városi ügyész volna, az ily jelentést a bizottsághoz csapná vissza. Szabó Alajos képviselő mint az ellonőrző bizottság egyik tagja elnökileg rendre utasíttatni kéri a szónokot. Utoljára emelt szót Meszéna Ferencz, leírva miként cselekszik a vármegyénél az ellenőrző vizsgálatot, valamint Niedermann, úgy ő is teljes bizalmát fejezi ki az ügyészek iránt. Ezzel a vita befejeztetvén, a tanácsi vélemény elfogadásával, az ügyészeknek bizalom szavaztatott azzal, miszerint a perkimutatást kötelesek rendesen beterjeszteni. A közgyűlés folytatása hétfőre halasztatott. Erről egész röviden más rovatban. C § Ali 0 K. (Franc/iából az Eszt, és Vid. számára.) 1794-et irtak. Egy a testi szépség minden kellékével dúsan felruházott nantesi leány, a kis Glisson Fleurette, estén kint visszavonult atyja házának egy félreeső szobájába, s azon a szent helyen, hol egykor édes anyja lelkét kiadá, a földre borult, Itt térdelt sokszor több óráig, s elővévén egy imádságos könyvet, melyet egy mestergerenda mögött, rejtegetett, buzgó imákat rebegett a Mindenhatóhoz elhunyt anyjának lelki üdve ért. Történt egy napon, midőn már igen sokat sírt és imádkozott volt, hogy csendes ájtatosságát hirtelen egy a távolból jövő zaj s durva hangon kiáltott! e szavak : »Le a vérszopókkal ! Le az aristokratákkal!« zavarát meg. Legcsekélyebb tudatában veszedelmes helyzetének nesztelenül nyitá ki az ablakot s ép e pillanatban vett észre egy fiatal embert, ki sietve tört előre s midőn a nyitott ablakot megpillantá, egy merész ugrással a szobában termett. Fleurette ijedve kapott kis lámpája utáu s elmenekült, Kis vártatva midőn ijedtségéből némileg magához tért s a zavargók lecsendesültek, összeszedé minden bátorságát, s atyja egy buzgó republikánus beleegyezése nélkül ismét meghalt anyja haldokló szobájába sietett. Megrezzenve lépett vissza, Az idegen fiatal ember még mindig ott feküdt a földön, halványan, mozdulatlanul mint egy halott, Fleurette gyöngéden fogta meg az ifju kezét, és midőn meggyőződött róla hogy még életben van, megmosá homlokát hideg vízzel, s fejét óvatosan igazította helyre. Az ifju lassan fölnyitá szemeit, lélegzete erősebb lett s lassankiut magához tért, Ekkor elbeszélte megmentőjének, hogy száműzött, akit elárultak s megakarnak ölni. Az én anyám — folytatá tovább —• ki engem száműzetésemben kísér Nantesban egy kastéllyal bírt, melyet különösen kedvelt, mivel ott egy leányát temette el. Ezen sirra ő saját kezével egy liliomszálat ültetett, s ebben az elhunyt leány, valamint az elveszett haza egy örökké tartó friss emlékét akarván bírni, megparancsolá nekem, hogy a liliomot kitépjem a nantesi kastély parkjából és elhozzam. Ez a vemre. A kinek pénze van, nem tartozik pénztárczáját másnak megmutatni, még saját atyjának vagy an}

7

jának sem. A mi kincsünk mindenesetre az én házamban jó helyen volna, mert bizony ott senki se fog pénzt keresni, és ha keres is, meg nem találja. Duval nem akart beleegyezni. A sok huza-vona és pörlekedés a valódi barátságot, mely eddig közöttük létezett, egy kissé megzavarta s hallgatva haladtak egymás mellett a város utczáin keresztül. Végre az öreg Duvalné házához értek, de azt bezárva találták; hosszabb ideig kellett várakozniok, mig végre a szolgáló megjelent s az ajtót kinyitá. Duval anyja szintén felkeltetett. Midőn megjelent, szörnyen megijedt. Az ok csakhamar mutatkozott is, midőn a hátrahagyott pén. után kérdezősködött, melyet mint ajándékot adott át ruhák és élelmiszerek bevásárlására. Az anya elősorolá kiadásait: egyrészét bútorokra éLdmi szerekre, nagyobb részét pedig megtakarítván adósságai kifizetésére fordította, hogy régi becsületes nevét újra visszaszerezze. Duval magán kivül volt mérgében; s erős szemrehányásokat téve megígérte, miszerint jövendőben ellátásáról gondoskodni nem fog. De mit használtak szemrehányásai? A pénz már el volt költve, s ez a körülmény tevé gondolkodóvá a j Clamartnál elrejtett kincseket illetve, j Hogy időt ne veszítsenek még az nap j éjjel útnak indultak. Amint megérkeztek,; Clamart az ajtót és ablakokat szoros vizs- i gálát alá Vévé, hogy győződjék meg arról, váljon távollétében nem-e hatolt valaki ez j elhagyatott házba, mivel ezen esetben zsákmánya nem lett volna eléggé biztos. De az utálatos külsejű ház senkit se ösztönzött arra, hogy betörést kíséreljen. Minden lakat rendben s egy ablak tábla se volt eltörve. Helyeslőleg bólintott fejével, s elővévén kulcsát, az ajtót felnyitá. — Gyújtsd meg lámpádat — monda Duval — mert rozzant bútoraid között az ember könnyen lábát törhetné. — Hm, éppen semmi sincs utadban, amibe megbotolhatnál, — feleié Clamart — mialatt egy gyufát vőn elő, hogy lámpáját meggyújtsa Duval. széttekintett az ódon szerű szobában s fejét csóválgatá. — Nem foghatom föl — monda ő — hogy hogyan lehet itt egy garast is eltenni anélkül, hogy mindjárt első tekintetre észre ne vétessék. Clamart ezalatt bezárta a ház ajtót s az ablakokat nehéz függönyökkel fedé be úgy hogy lehetetlen volt kívülről benézni. Ezek után a szoba szegletében fekvő szekrényhez fordult, mely szalmával és gályákkal volt tele. Megkisérlé a szekrényt egyedül tova mozdítani, s alatta egy porral és szeméttel telt — ajtó vala látható. Valóban nagy erő kell hozzá, hogy ezt valaki felszakítsa — monda ő — különben is kinek jut eszébe e nyomorult házban és ilyen helyen keresgélni. Csakugyan köröskörül vassal van erősítve — monda Duval — te neked tehát mégis értékes tárgyaid lehetnek, melyeket nem láthat meg mindenki. De mégis kíváncsi vagyok mit szereztél már össze. Nevetve vett kezébe egy darab vasrudat, melynek hegyével az ajtót bizonyos helyen érinté s az, Duvalnak legnagyobb bámulatára felpattant. Mohón akart Duval a lépcsőkön lefelé haladni, de barátja visszatartá. —• Az ördögbe, halálodat keresed, vagy legalább is lábadat törnéd el. Ott len egy fogó fekszik, mely a betörőt vaskarjaival azonnal Összetöri. Nézd csak barátom! Kezébe vevé a vaspálczát s a lépcsőzet második fokát érinté vele és a készülék azonnal felpattant, mely oly erővel birt, hogy magát a vasrudat is egy kissé be metszé. Nézd csak baráom — monda Clamart — ha valaki véletlenül ráakadna kincseimre korántse vihetne el pénzemet, mivel tudnia kellene, hogy a fogót, gyan kell eltávolítani. — Es hogy történik az? — kérdé val hamiskás pillantással, mely eh megmagyarázá azt, hogy Őt e hely felfedezése nagyon is érdekli. Clama pillantást nagyon jól látta, de mii észre sem vette volna lámpájával odai gitott s monda: — Csak ezt a kis kampót kell sz don bocsátani, s a fogó elveszti er Nyomd csak meg, s az össze fog esni Duval az egész szerkezetet oly figye mel és fontossággal vizsgálta misz biztos volt abban, hogy többé el nem lejti, s azután lenyomván a kampói fogó összeesett. De valamit még vesz észre t. i. hogy a lépcsőzet mindkét oldalán YÍ rabok vannak elrejtve, melyeket Cla szintén megnyomott, a másik, oldalc egy fogót szabadított meg romboló e tői. — Lemehetünk most már ? — ] Duval. — Minden veszély nélkül — Clamart — s társa előtt ment. Ajka rül kaján vonás játszódott, mert na is észrevette, hogy társa fejében eszme fogamzott meg, miszerint őt, alkalommal kincseitől megfosztja. (Folytatása köv.) küldetés sikerült és a virágot kebleméi viselem. Fogadd ezt tőlem, mint hálán jelét! Te utolsó gyermekét mentette meg anyámnak s ő a liliomért me tog uekein bocsátani ! Fleurette imádságos könyvébe tevé liliomot. Az idegent azonban a nép nei hasztalanul üldözte, mivel ő a polgái háború elnyomása végett jött Franczis országba s a liliom, melyet magám' hordott, csak jjelvénye volt a hasoi czólu embereknek. Fleurette nyolcz uapig tartá rojte.1 ben. Egy reggel azonban lélekszakadv futott hozzá s igy szólt : A nép erősen hiszi, hogy ön ebbe az utczában van elrejtőzve, házmotozá; fognak véghez vinni. Meneküljön, m íieküljön ! I Fleurette női öltönyt hozott az if nak, melyben ez elhagyá a váró Három nappal később egy semleges í jóra szállott, ezzel azonban még n volt vége a dolognak. A házmotozások csakugyan megto téntek és az öreg Clisson házát szint elejétől végig átkutatták. A zendülők még Fleurette nyosz lyáját sem kímélték meg ós ebben me találták — nagy vétség akkortájt az imádságos könyvet, és ezen könyvb a liliomszálat, minta királyság jelvény' Az atyát a vádlottak padjára idézte ki daczára ártatlanságának reszkete Végre Fleurette lépett a vádlottak pi jára, s bizonyitá, hogy az imádság könyv anyai ajándék és sajátja ; a liom története pedig — tevé hozzá • titok, melyet csak a gyónószókben í fölfödözui, majd ha megint gyónó szók lesznek. A nép nem hallgatott szavaira, Fleurette borzasztó Ítélőszék elé kert hol megindítva atyja könnyeitől b( meré, hogy egy főúrnak menedéknél adott. Ezen fölfödözés halálát okoz Fleurettet elitélték. A vérpadon elővéve a keblén elrej tartott liliomszálat és hajfürtjébe illess Igy díszítve hullott le "feje a b; alatt. I Az idegen azonban, kit ő megmeni gróf Tignac volt, ki még a máso köztársaság alatt is a legbuzgóbb i alisták közé tartozott. NOVICZKY LÁSZLÓ ^Í-ÍÉ^J mm