Esztergom és Vidéke, 1886
1886-06-27 / 51.szám
VASÁRNAP. 1886. JUN 27. MEGJELENIK HETENKINT KÉTSZER VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. egész évre fél évre . negyedévre KL0F1ZKTESI AI? Egy s*ám ára 7 kr. 6 frt — kr. 3 frt — kr. 1 frt 50 kr. Városi s megyai érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG: SZENT-ANNA-UTCZA 317. SZÁM, hová a. lap szellemi részét illető közlemények küldendők. KIADÓHIVATAL : SZÉCHENYI-TÉR 33L SZÁM, hová a lap hivatalos s a magán hirdetései, a nyilttérbe szánt közlemények, előfizetési pénzek és reelaimílások intézendők. HIRDETÉSEK. HIVATALOS HIRDETÉSEK : I szótól 100 szóisc — frt 75 kr. 100—200-ig . I frt 00 kr. 200 —300-ig . 2 frt. 25 kr. Bélyegdij 30 kr. MA G A N-HII? HETESEK megállapodás szerint legju tányosaliltan közöltetnek. NYILTTÉR sora fcÖ kr. EMLEK-INTEZET. Esztergom, jun. 26. Herczegprimásunk szókvárosa ki akar mi magáért a félszáz'ados primási ínymise alkalmából. Egy emlék-intéet óhajt emelni, mely késő időkben hirdesse Esztergom őszinte szereteós háláját első polgára, hazánk fházfejedelme iránt. És ez igen természetes. Kegyelet igában Esztergom városa eszményi gaslatou áll. Csak anyagi helyzete lenne olyan zilált, s óriási aldozatszségét, különösen eulturális czélokra, irélné ki akár az állam, akár a jpf egyesült városrész egyesült erőTisztelettel üdvözöljük tehát a vái által kiküldött bizottság alapeszmé, de engedjék meg a derék inditíyozók, ha a helyi sajtó is ól jóval, s megszerzi az indítványt nény olyan részlettel, mely a közönr közvéleményéből származik. Emlékintézetről lévén szó, első köességünk is megfontolva cselekedni, s valahol, ugy egy emlékmtézet galapitásánál nem szabad az elharkodás laza munkájának meglátsza. Vessük meg minden oldalról az lékiutézet missióját. És itt ki kell ilatkoztatnunk, hogy az úgynevezett gény deákok kosztos házának ideáját jesen fölöslegesnek találjuk. Esztern városa az emlékintézet megalapiánál csakis valódi esztergomi érdeíra vethet számot. Már pedig alig i város Magyarországon, ahol a szegény diákokat a főpapság s a szeminárium több istápolásbau részesítené, mint Esztergom. Hát képesek lennénk mi egy párhuzamos jótékonyság gyakorlásában concurrálni az áldozatkész főpapsággal ? Mert az emlékintézetnek mintaszerűnek és kifogástalannak kell lennie. Azután Esztergom gyerekeinek adna-e az esztergomi diák-kosztos ház jószívű ellátást ? Ejtsük el uraim ezt az eszmét és alapítsunk egy olyan e m l é k i n t é z e t e t, m ind a négy városrész hozzá j ár u 1 á s á v a 1, mely E s z t e rgombán Simor herczegp r i m ás a r a n y mi s é j é n e k örök emlékére örökre eltörülné a koldulást. Alapítsunk egy szegén y e k - h á z á t. Itt csakis esztergomiaknak lehet menedéket keresniök s az elszegényedés rohamos terjedése valóban kikerülhetetlenül szükségessé teszi egy esztergomi szegények házának megalapítását. VASÁRNAPI MUNKASZÜNET. II. (A magyar kereskedő ifjak első országos értekezlete által kiküldött végrehajtó bizottság a kötelező vasárnapi munkaszünet érdekében a következő memorandumot terjesztette a képviselőházhoz:) Teljesen méltányoljuk mindazon indokokat, miket a vasárnapi munkaszünet ellenségei ez üdvös társadalmi intézmény ellen felhoznak. Az egyéni szabadság korlátozása, a szabad verseny megakadályozása azonban nem szállítják le érveink túlsúlyát. Es senkinek sincs oka kételkedni a magyar kereskedő ifjúság liberalizmusában, mikor az ellenvetés folytán hivatkozunk mindazon intézkedtdésekre, mikkel a törvényhozás a túlhajtott szabadéi vüség kicsapongásai t kellő ^korlátok közé szorította. A verseny ilyen szabadsága a kereskedelemnek nem emelkedésére, hanem sülyedésére, az egyéneknek pedig legnagyobb rész ben demoralizására vezet. Hogy hazánk földmivelő nemzet és mezei munkásaink szükségleteiket ott, ahol vasárnap szokták beszerezni, amiben a munkaszünet mellett esetleg gátolva lennének, szintén figyelmet érdemlő körülmény; hisszük azonban, hogy ha Angliában, hol vasárnap teljes ünnepi csend uralkodik, s a vasárnapi munkaszünet mellett a gyáripar ós kereskedelem oly fényes polczra volt képes emelkedni, nem haltak éhen az emberek, a törvényhozás bölcsesége nálunk is megtalálja módját ezen akadály elhárításanak. Szabad legyen végül hivatkoznunk azon körülményre, hogy nálunk a társadalomnak majdnem minden osztálya élvez némi munkaszünetet. Készséggel ismerjük el a tisztviselői, ügyvédi, bírói, tanári stb. karnak állami és társadalmi életünkben mélyreható befolyását s kívánjuk kétségbevonni érdemeiket és igen nagy szükségüket az ünnepi, vasárnap délutáui szünetekre, az évenként adni szokott hat heti szabadságra, s a törvényszünetre ; s egyéb számtalan szünetekre, elösmeréssel hajlunk meg a közlekedési miniszter úr előtt, aki megadta a posta- s távirdahivatalnokoknak a vasárnapi munkaszünetet; sőt örömmel látjuk azt is, hogy nálunk az iparosok, gyárimunkások, a mezőgazdasággal foglalkozók ; sőt még a napszámosok is részesülnek a vasárnapi munkaszünet jótéteményeiben; de megmagyarázhatlannak találjuk, mért legyen épen a kereskedő osztály az, melynek se únnepje, se vasárnapja nincs, amely osztály pedig szintén fontos tényezője társadalmi életünknek és államiságunknak s éber szellemi munkája mellett folytonos testi fáradságokkal kell megküzdenie. A társadalmi munka mai folytonos harcza közben szükségünk van a vasárnapi munkaszünetre, s hogy annak megvalósítása csak üdvös a társadalomra, erre nézve a vasárnapi munkaszünet áldásait már élvező államok példája eloszlatja minden kételyünket. Mélyen tisztelt képviselőház ! A felhozott indokok a magok egyszerüségökbeu is eléggé jellemzik a jelenlegi hátrányos állapot tarthatatlanságát. A kereskedő ifjúságra azon örökség várakozik, hogy hazai kereskedelmünket igazán magyarrá tegye, hogy azt ne csak e hazában szilárdítsa meg, de a béke lobogója alatt meghódítsa részére a keletet; hogy ehhez erőt gyüjthesseu, hogy mindazon eszközöket, mik kereskedő osztályunk emelkedéséhez annyira nélkülözhetetlenek, — megszerezhesse; ehhez a magyar törvényhozás segítségét kéri. És mi teljes hittel ós bizalommal „Esztargom ésVidéke" tárcája. JER ISISEI. er édesem, menjünk el innen, Menjünk el innen messzire, Oly messze, hogy ne lásson hozzánk E rút világnak hire se. Nem tudnak itt az emberek mást, Csak irigykedni szüntelen, Csak gyűlölet való közéjük — Menjünk el innen édesem ! Menjünk e vagy világ zajából, A hol nem érti egy a mást, Hol az erény kenyér forrás lett, S a hit, az dőre ámitás. A rózsa itt tövist terem csak, A liljom is mérget lehel. Menjünk e nagy világ zajából, Jer édesem, — csak innen el. Bái- merre menjünk, csak el innen; Meglásd lelünk mi jobb helyet, Hol szeretet vészen körül majd Ez átkos gyűlölet helyett. Kis házikónkba csendes otthon, S benn boldogság körös-körül. Száműzve mind, mi gond, mi bánat, Minden, mi él — velünk örül. A kis madár nekünk dalolgat Ábrándos — csábos éneket, S a mit elhallgat néha-néto • Azt elregélem én neked. ? • ' Minden virág nekünk fog nyilni — Kertünk virággal lesz tele — Mi ültetgetjük, ápolgatjuk S oly boldogok leszünk vele. Nyaranta jőnek fecske-gólya A házunkhoz vendégekül, Mig aztán később lassan-lassan Kis tűzhelyünk benépesül. Gyermek zsivaj madárdalával Edes összhangba olvad át; S mi csak hallgatjuk s áldjuk érte A szeretet örök urát. Igy élünk majd egymást szeretve, Szeretve véges-végtelen; Mert a mi nem ér soha véget, Egy van csupán: — a szerelem. S szeretni fogjuk ott is egymást A sir ölén, ha éj fed el, Bús fűz alatt közös lesz éjünk — Jer édesem, — csak innen el. LÁNYI ADOLAß. CSATATÉR HIÉNÁI. (Elbeszéjés a német-franczia háborúból.) (Az Esztergom és Vidéke számára forditotta : P.) (9-ik folyt.) Lábaik alatt a szőllő hegyek meredeken huzódának egész a ház kertekig s egy magas ponton sz. Mária szobra volt látható. A megaranyozott ruha ragyogott a nap fényében, a szép szobor kezeit áldást osztogatva terjeszté a messze terjedő környékre. — Itt nem mehetünk le — monda Duval — hanem térjünk jobbra s igy valahogyan az útra jutunk. Az irányt követve átlépték a földeket s csakhamar az útra jöttek, melyen az előtte való napon oly sok porosz és bajor ment fölfelé. A mély uton, mely kanyarulatánál e helyre vezet egy gyászpad állott két sehesülttel. A két vivő teljesen át volt izzadva, s valószínűleg hiányzott már erejük, hogy a gyászpadot*) tovább vigyék. — Hála Istennek itt egy pár Johannita jön — monda az egyik. — Jó barátom — szólt közbe Duval — ami tisztünk mindenesetre hasonló a tietekkel, de mi szintén meg vagyunk sebesülve s úgy segitségtekre nem lehetünk. Ti még egészséges tagokkal birtok, tehát nektek könnyebb lesz, ha e szegény sebe sülteket Gorzba viszitek. Ez kedvetlenül érinté Őket, de nem szólhattak, jóllehet a szalaggal ellátott karok elég világosan mutataták azt, hogy ők Johanniták. Tehát megragadva a gyászpadot lassú léptekkel indultak a mély uton fölfelé. *) vagy mint közönségesen szokták nevezni: szt. Mihály lova. Terhöket a legelső házba akarták vinni, s e tekintetben nem kellett tartaniok, vei minden házon piros kereszttel ellátott zászlók voltak láthatók, mintegy ismertető jelül: miszerint ezek a sebesültek számára vannak berendezve; azonban a katonák értésökre adták, hogy a gondozásukba bízott sebesültjeiket a templom elé vigyék. Rettenetes egy út vala, nem mivel hegynek ment fölfelé, hanem bizonyos távolságra vértóesa terült el, mely az előttük felvitt sebesültekből csurgott lefelé. A templommal körös-körül egész csoport beteg volt látható; és a templom milyen volt belül! A haj szinte égnek meredt e borzasztó látványon. A bejáratnál mindkét oldalon szalma ágyak voltak, melyeken egymás mellett fekvének a sebesültek szétzúzott tagjaikkal. A templom hajója a padok sőt a chorus is telve voltak betegekkel, egyedül, a főoltár körül maradt kis hely, hol az áldozópap végzé minden nap miséjét. Elgondolhatjuk, hogy a sebesültek jajgatásai, panaszai és nj r ögései, melyek az egész templomot betölték, mily benyomással lehettek a körülállókra. Az orvosok és irgalmas nővérek egymás után mentek : itt kötözve, ott mosva, metszve, vagy pedig csak eg r y sza^älomteljes tekintetre méltatva a sebesülteket. ESZTERGOM és VIDÉKE