Esztergom és Vidéke, 1886

1886-06-24 / 50.szám

3SZTIÍRG0M VIII. ÉVFOLYAM 50. SZAM. CSÜTÖRTÖK, 1886. JUN. 24. MEGJELENIK HETENKINT KÉTSZER VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. egész évre fél évre . negyedévre ELŐFIZETÉSI AR Egy s?ám ára 7 kr. 6 frt — kr. 3 frt — kr. 1 frt 50 kr. Városi s megyei érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG: SZENT-ANNA-UTCZA 317. SZÁM, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. KIADÓHTVATAL : SZÉCHENYI-TÉR 331. SZÁM, liová a lap hivatalos s a magán hirdetései, a nyilttérbe szánt közlemények, előfizetési pénzek és reelamálások intézendők. HIRDETÉSEK. HIVATALOS HIRDETÉSEK: 1 szótól 100 szóig — frt 75 kr. 100—200-ig . 1 frt 50 kr. 200-300-ig . 2 frt 25 kr. Bélyegdij 30 kr. MAGÁN-HIRDETÉSEK megállapodás szerint legju tányosabban közöltetnek. NY1LTTÉR sora 20 kr. TÁPLÁLÓ INTÉZET. Esztergom, jun. 23. A herczegprimási jubileum emlékére r. városunk által alapítandó és a legénysorsu középtanodai tanulók száára létesitendő tápintézet kérdéséuél aga az eszme a jubilálandó Főpásztor igy nevéhez méltó kifejezése lenne jyan azon kegyeletes ragaszkodásnak, ellyel a székváros hazánk buzgó főipja iránt mindenkor viseltetett, — ride ha a város az örömünnep emléít ily intézménnyel akarja megörökini és a késő utókorra örökségül hagyni, ry bisszük, hogy a dolog lényegén gkevesebb változás sem esnék, ha a lzett tápintézet eszméjének megvalótását egy másik rokon intézménnyel lcserélné. Hogy röviden jussunk az ut elejére it ide igtatjuk a javasolt uj intézet iimét a következő formában Az »EszTgom kir. városi munkaképtelen szegyek tápláló intézete.« Vájjon mily alapon bátorkoduuk ezen izmének propagandát csinálni ? Ahivat>zott két rendbeli intézetet egymással embesitve, megkíséreljük annak meg[olását miért szükségesebb és hasznobb egyik a másikánál ? Korunk főbetegségeként és a szellemi uukások tultengéseként magával a ltusminiszterrel egyetemileg széltében diaszkodunk, hogy a szellemi pályára szülő fiatalság nem talál hivatásához rendeltetéséhez mért alkalmazást, s •gy nagy mértékben szaporítják a foglalkozástalanok számát, vagyis akaratlanul tényezőjévé válunk a szellemi proletariátusnak. Már most a mint hogy ez az egyik ok arra, hogy ne fokozzuk a bajt, mely amúgy is akuttá vált;tovább menve ki kell emelnünk hogy azon kor már rég lejárt, midőn a közhivatalokra nem aspiráló vagyonából kényelmesen megélni tudó köznemesség a hivatalnoki pályától távol tartván magát, nem állt érdekében, hogy magát erre képezze, azért a kellő hiányok kiegyenlítése szempontjából a tevékeny erők megnyerése ezé Íjából nagyon üdvösen cselekedtek egyes maeczenások, jólelkű testületek, főkép a kath. klérus nemkülönben a különböző szerzetes rendek házai, midőn székhelyükön levő középtanodai intézetek látogatását a szegénysorsu, de életre való fiuk számára lehetővé tették, ingyenes élelmezéssel ruházattal s könyöradománnyal. Hány magasrangu pap, jól dotált hivatalnok áldotta, sőt vannak jelenleg is a kik áldják azon meghálálhatlau jótéteményt, mely a vázolt körülményben helyzetüknek és sorsuknak kedvező irányt szabott. Miután e dolog megváltozott s a jelen képe legekletánsabb bizonyítványát nyújtja, hogy a szegény sorsú fiuk ha valahogy keresztül törik magukat az óriási tanulmányok halmazán, azért mert szegények maradnak a szerencsében is, mely őket mai napság divó protekezió folytán állásba emelné. Mert hát miféle pályára szánják magukat. Papi pálya — sok lemondás mellett — legjobbnak kínálkozik, a hol a születési előny nem igen jön tekintetbe az előléptetésnél, másrészt a megélhetés nehézségei alól az előmenetel fázisain keresztül emauczipálva van, de hát minden szegény fiu pappá nem lehet. Ott van még a katonai pálya. Ez szintén jó, —• de már ennél a hazulról várt czúlág képezi az előnyt, mely a helyzet érdességét elsimítani van hivatva. Hátra volna még a tanári jogi, hivatalnoki pálya, melyekhez még több pénz ós protekezió kell, a mi a szegény sorsú fiúnál épenséggel hiányzik. Harmadik ok, mely 'a középtanodai fiuk táplálóintézete ellen szól az, mivel a város a tápintézet kedvezményét a megyebeli és természetesen kir. város gyermekeire is kiterjesztette, azon esetben, midőn egy helyben lakó szülő azon elhatározásra jutott, hogy keresményéből fiát taníttatni akarja, mihez beiratási költségek, könyvek és ruházat költségei járulnak, kérdjük, melyik küldené nyugodt önérzettel gyermekét étkezés végett a tápintézetbe, vagy ha ez megtörténik nincsen a fiúban önbecsérzet, hogy az ott talált idegen fink elől el ne egye a falatot s ne nyúljon szégyenkezve a tálhoz, mely otthon is — bár szegényesen — nyitva áll előtte. Igen azon fiu, kinek otthona, szülője nincs megteszi, mivel kénytelen ; de az, ki ezen kivétel alá nem esik, bizony vonakodni fog ha kezdetben nem is annyira, de az értelem fejlődésével annál bizonyosabban . Már most ha a város oly jótékony szándékkal, jelentékeny áldozatkészséggel akar az üuneplendő nagy férfiú jubileumának emléket alapítani, mely egyúttal gyermekei jövőjeért létesülvén s ugyanezek annak áldásaiban — a mondott indokoknál fogva — kevésbé részesülhetnek, szabadjon az intéző körök figyelmét arra felhívnunk, miként lehet a városnak érfiekében tápintézetet felállítani megyebeli gyermekek számára, kiknek talán sem szülője, sem semmi ivadéka egy fillérrel sem járult annyi teher súlya aiatt álló városunk emeléséhez ugy a mnltban, mint a jelenben! Nem akarjuk ugyan, hogy szűkkeblűséggel vádoltassunk a jelzett kérdésben, de hát ha visszapillantuuk alkotásainkra, melyeknek egynémelyike a szorosan vett megye érdekhálózatába is beszövődik s ha elgondoljuk, hogy mindazok egyedül a város közönségének képezik fináncziális terheit, s tovább menőleg látjuk, hogy azok kik a becsületes munka melett jó hajlamú adakozók lévén, késő öregségükre hajléktalanok és vagyontalanok maradtak, nincs éltük utolsó alkonyán hely, hol fáradt testük legszűkebb kívánalmainak étel és nyugágy képében enyhülést szerezhetnének, hol végső perczeikre segítő jobbot nyernének, ily helyzet hatása alatt tehát szemrehányást talán nem provokálunk; ha mi a középtanodai tanulók tápintézete helyett a munkaképtelen szegények tápintézetének felkarolását lehető melegen ajánljuk. Azt moudják van a városnak szegények háza. Van bizony de korlátolt számú szegények számára : körülbelül 18—20-ra. S ezekből csak azok vannak élelemmel ellátva, kik bizonyos összeget befizettek, a többi a maga kenyerére van utalva, minél fogva méltán viseli nevét, hogy »Szegények háza«, mert ott csak lakás (kínálkozik. Tehát tápz„Esztergom esViaßko" tárcája. PÓSA UJ KÖNYVÉBŐL. I. A SZORGALMAS TERCSI. Zümmög a méh, döng a légy, Tercsi lelkem, hová mégy? — Kenderföldre dolgozni, Kendert nyűni, szaggatni, Kendert adom a tónak, Tó után a tilónak, Tiló nekem majd szöszt ád, Szöszt meg adom rokkáuak, Rokka nekem fonalt ád, Fonalt adom takácsnak, Takács nekem vásznat ád, Vásznat adom vevőnek, Vevő nekem bankót ád, Bankót adom botosnak, Nem a drótos tótoknak. Botos ad egy könyvecskét, Tanulok majd versecskét. II. NAGYAPÓ KERESZTJE. öreg nagyapónak Volt egy kis keresztje, Hazáért harczolva Kardjával szerezte. Addig játszott vele Pajkos unokája: Egyszer csak oda lett, Nem akadtak rája. „Ne bántson, nagyapó! — A kis fiú kérte — Majd hogyha nagy leszek, Szebbet hozok érte!' I S HL T E N. Nagy a világ, Es csak porszem vagyok, Isten napja Én reám is ragyog. Isten csókját Homlokomon érzem: Jóban, rosszban Csillagom ez nékem. Ott van, ott van Mindenütt az Isten. Mennyben, földön, Itt van a szivemben. CSATATÉR HIÉNÁI. (Elbeszélés a német-franczia háborúból.) (Az Esztergom és Vidéke számára forditotta : F.) (8-ik folyt.) Nincs toll, mely a csatatér minden mozzanatait pontosan leirhatta volna. Folyton új erők küldettek a küzdöhelyre s folyton sűrűbb lett a puskapor felhő s szakadatlanul, röpültek Bionville felől a rettenetes bombák, melyek tetemes kárt okoztak a franczia hadsereg sorrendje között. Leírhatatlanul folyt a csata, és mindig több volt az áldozat is, melyet a csatatér öldöklő angyala folyton és folyton szaporított. Az est beköszöntött s csak homályosan volt látható az ellenséges csapatok hadiállása; végre egészen besötétedett. De a sötétséggel egészen új látvány tárult a szemek elé. A francziák ugyanis még egyszer megkisérlették a támadást, s a romboló szerek és ágyuk rémitően hangzottak az éj sötétében, de minden hősiességük daczára, számításuk és tervök dugába dölt, mert az ellenség nagyobb száma megelözé és meggyőzte őket. Vad dühvel kellett a csatatért elhagyniuk. 9 órakor a poroszok a legmagasabb pontot foglalák el, s igy a közlekedés egész Metzig el volt zárva. Bazaine a hadsereg egy részével Metz erős vár falai közt keresett menedéket, mig a császár és Mac Mahon a sereg másik részével futással vetek magukat bizonyos távolságra. Az éjjel s a csatával elérkezett végre az óra is, melyben Duval és czinkostársa munkájokat elkezdjék. Mint az előtte való éjjel, úgy most is az elhullottak közül válogaták a hadnagyokat, s megragadva, tova hurczolák őket. Sebesültek, kiknek egy óra, vagy más értékes tárgy képezé tulajdonát, egy késdöféssel szabaditattak meg fájdalmaiktól. Igy törekedett e két ember a keresztény könyörületességet és felebaráti szeretetet gyakorolni! Az isteni bosszú nem éré őket még utol, hogy talán eljővén órájuk, elkövetett bűneiket és gonosz tetteiket beismerjék. Az éj lassan húzódott a sebesültekkel és halottakkal telt csatatéren keresztül. A véres talajon mindenütt lámpával ellátott halottvivők voltak láthatók. Ezen serény munkások, kik házukat, tűzhelyöket elhagyva siettek a helyszínére segítségül, lassan s vigyázva haladtak a hosszú halott csoportokon keresztül, melyek az ütközet minden helyeit kellően tüntetek elő. Az elesettek közül sokan meghalva, de némelyek eszméletlenül fekvének; a legnagyobb része azonban élt, hangos nyögéseikkel és jaj-kiáltásaikkal töltvén be a levegőt. A vivők a véres testeket vig}

r

ázva emelek a kihozott kocsikba, s az e czélra rögtönzött sebészeti lakokba vitettek, melyek részint a szabadban, részint pedig Gravelotte házaiban voltak berendezve. Némelyik oly szerencsétlenül volt összezúzva, hogy inkább a halált, mint az életet óhajtotta. Volt azonban olyan is ki inkább szétzúzott tagokkal nyomorultan akart élni, mint oly hamar a sirba temettetni. A valódi pusztítás csak másnap Vala látható, midőn már a nap a csatatérre bocsájtá sugarait és az eltörött fegyverek