Esztergom és Vidéke, 1886

1886-06-24 / 50.szám

intézete a városnak eddigelé nincs. Ez • okból, miután a törvény is kötelezi a várost szegényeiről való gondoskodásra soha sem kinálkozott kedvezőbb alkalom annak megvalósítására, midőn a kir. városi szegények számára szervezendő tápintézet felállítását ismételten ajánljuk és kimondjuk a jelszót: »győzzön a jobb !« Egy kir. városi. VÁROSI KÖZGYŰLÉS. (Jun. 17.) A kis tanácskozó terem kongott az ürességtől, a napi rendre kitűzött 30 tárgy megvitatásához 28 képviselő és 7 tisztviselő, összesen 35-en jelentek meg, távol volt 63. Keményfi János h. polgármester az ülést megnyitván, a napirendre tűzött tárgyak felvétele előtt előterjeszté, miszerint az igazságügyministerium a bíróság részére átengedett iskolahelyi­ségre vonatkozó szerződési pontozato­kat jóváhagyta, amennyiben pedig ezen szerződés 12 évre köttetett, kéri hogy eme szerződés a közgyűlés hozzájárulá­sával megerősítés czéljából a belügy­ministeriumhoz felterjesztessék. Elfo­gadtatott. Hosszabb vitára adott alkalmat kint a kenderföldek átellenében a vágóhíd czéljára megvett gahér-utczai ház. Kollár Antal ny. polgármester ós képviselő kártérítési igényt kivan tá­masztani azok ellen, akik a jelenlegi vágóhíd eltávolítását kívánják. Dr. Helcz a kártérítési igényre néz­ve a jogügyi bizottság véleményét kí­vánja meghallgatni, egyébként pedig a vételt jóváhagyni, a vételárnak hon­nan leendő előteremtésére nézve pedig a pénzügyi bizottsághoz inditváuyozza az ügyet kiadni. Dóczy Antal hozzájárul a vételhez azon esetben, ha a megvett ház nem vágóhíd, hanem katonai kórházzá ala­kittatik át. Brenner József hozzájárul úgy a vételhez, valamint hogy ott vágóhíd építtessék. Horváth Mihály ellenzi a megvett háznak vágóhiddá történendő átalakí­tását. Mig végül névszerinti szavazással a vétel jóváhagyatott. A választói kerületek megállapítása, Prokop János mérnök lemondása, a katasteri felmérések által felmerülő 8 ezer forintnak az alapítványi pénztár­! ból való kölcsönvétele, a letétpztár, • járdaalap, és a pörsölypénzre vonat- j kozó számodás jóváhagyólag tudomásul vétetett. Jóváhagyatott ugyancsak a visnyei-féle szőlő bérbeadását tárgyazó árverési jegyzőkönyv. Folytatólag június 18-án tartott közgyűlés nevezetesebb tárgyai voltak az országos kereskedelmi és iparkamra levele, melyben értesít, hogy Major János ipariskolai igazgató kérelme folytán az iparostanonczok jutalmazá­sára 200 frtot szavazott meg. A szt-Ferenczrendi templom tor­nyára 100 frt segély adományoztatott. Az iparbank által szegény tanulók ruházatára adományozott 20 frt köszö­nettel vétetett. Elrendeltetett, hogy a kísdunahid karfája befestessék. Hosszabb eszmecserére adott alkal­mat a karmesteri állás mikénti betöl­tésére vonatkozólag az iskolaszók ré­széről tett javaslat. Az iskolaszék ja­vaslata akkép szólt, hogy a karmes­teri állás az elemi leányiskolái igaz­gatói állástól elkülönít tessék, a leány­iskola első és második osztályához ta­nítónők alkalmaztassanak, a karmester mellé pedig 400 frttal díjazott segéd­tanító alkalmaztassék, aki esetleg a tanításban is segédkezzék. Dóczi Antal fölöslegesnek tartja a segédtanítói állás rendszeresítését s a 400 frtot megtakarittatni kívánja. Major János az iskolaszék vélemé­nyét pártolja. Niederniann József paedagógiai szem­pontból helyesnek tartja a tanítónők alkalmazását, elfogadja az iskolaszék jelentését a segédtanitóra vonatkozólag is, azonban a segédtanító választását magára a karmesterre kívánja bízni s e végből a 400 frtot a karmester ke­zéhez kívánja kiutaltatni. Hasonló értelemben nyilatkozik Dr. Helcz Antal. Takács Gréza hozzájárul ahhoz, hogy a segédtanító alkalmazása a karmes­terre bizassók, azonban ez esetben annak fizetését 300 frtban kéri meg­állapittatni. Végül az iskolaszék javaslata Nie­dermann József módosításával elfogad­tatott, a karmesteri állás betöltésére vonatkozó pályázat kiírása elrendel­tetett. Borz Ferencz kérelme a halászati bérszerződés meghosszabbítása tárgyá­ban pártoló]ag a ministeriumhoz fel­terjesztetik. Végül az 1887. évi kórházi költ­ségvetés a kórházi bizottság javaslata értelmében elfogadtatott. VASÁRNAPI MUNKASZÜNET. I. (A magyar kereskedő ifjak első országos értekez­lete által kiküldött végrehajtó bizottság a kötelező vasárnapi munkaszünet érdekében a következő memorandumot terjesztette a képviselőházhoz:) Az állami és társadalmi élet foko­zatos fejlődése, melynek folytonos hul­lámzását közéletünk jelenlegi mozgal­mai között lelki örömmel tapasztalhat­juk, kellő öntudatra ébresztette a tár­sadalom valamennyi osztályát, megér­lelve azon meggyőződést, hogy csak akkor szilárdíthatják meg helyzetüket a társadalomban s tehetik magukat ennek produktiv tényezőivé, ha együtt haladnak a többi társadalmi osztályok­kal, ha méltóvá igyekeznek tenni ma­gokat azon rendeltetéshez, mely ré­szökre a társadalmi életben kijelölte­tett. A kor ezen intő szózata nem hagy­hatta érintetlenül hazánk egyik seré­nyen munkálkodó osztályát: a keres­kedő osztályt sem s különösen annak ifjabb munkásait: a magyar kereskedő ifjúságot, mely teljes tudatával bir hivatásának s a folyton növekedő ke­reskedelmi forgalom és politikai emel­kedésünk jelen korszakában reá vára­kozó nagy horderejű missiónak. S a haza és a társadalom, de azokon kivül önmaga iránti kötelesség-érzetében, a jogosult önsegély alapján minden al­kalmas eszközt megragadott helyzete javítására, előhaladásának előmozdítá­sára. Elég legyen e részben hivatkoz­nunk a hazánk különböző vidékein alakult önművelődésiéssegélyző egyesü­letekre, hol a uehéz munka gyümöl­cseiből hozott áldozatok árán önmaga állított az ifjúság ezrekre menő köte­tekből álló könyvtárt, szaktanfolyamot, segélypénztárt. Mindezeket azonban maga az ifjúság is .még mindig elégtelen eszközöknek találta arra nézve, hogy oda emelked­hessek, hova emelkednie kell; s az j 1885. év aug. havának 15. és 16. napján Budapesten tartott kereskedő ifjúsági első országos értekezlet alkal­mával leszámolván a haladásának út­jában álló akadályokkal, támogatva a főnöki kar és a jelen volt kereskedeli kamarák és testületek képviselői, álta azon egyértelmű meggyőződésre jutót hogy ha magát eredményes munka alkalmassá, működését czéltudatos akarja tenni ha a kellő elméleti sz kismereteket és állásának megfele társadalmi műveltséget elsajátítani 1 vánja: akkor mindezekhez első sorb; időre van szüksége s mindezek me valósítása csak pium desiderium m rad mindaddig, mig a magyar parii ment bölcs belátása, előrelátó gondc sága meg nem adja a kötelező vas* napi munkaszünetet. Mélyen tisztelt képviselőház! Mielőtt a magyar kereskedő ifjus első országos értekezlete nevében vasárnapi muukaszünetre vonatko tiszteletteljes kérelmünket előterjeszt nénk, bátrak vagyunk a legmélye tisztelettel indokaink kegyes mégha gátasáért esedezni. Évek óta foglalkoztatja már a 1 reskedő-osztályt ama kérdés: miké lehetne a »vasárnapi muukaszünete hazánkban is meghonosítani? E kérdés megoldására első sorb társadalmi úton tétettek lépések, sin mindeu siker nélkül, amennyiben tö város fölvilágosodott gondolkozású 1 reskedői egyesültek már oly czélb hogy a vasárnapot megünnepeljék. I létesült, .8 vau ma is hazánkban tö városban érvényben a korlátolt vas napi munkaszünet. Ily megállapodások, megegyezés azonban természetesen csak is he jelentőséggel birnak, s épen azért zel eme fontos és aktuális jellegük dós megoldva még távolról sincsen. A kereskedő főnökök maguk is ­legkiváltkép a vidéki kereskedők élénken erezik hiányát a vásárin munkaszünetnek, mert rabjai levén év miuden szakában nyílt üzletükm nem vehetnek részt társadalmi mozg mákban, üzleti működésük körén ki) nem érintkezhetnek a társadalom töl rétegeivel, családjukat kénytelenek hanyagolni, sőt még arra sem mai idejük, hogy vallásuk parancsolta telmeiknek eleget tegyenek. Ha már maguk a kereskedő főn öl ily mérvben rabjai a kötelező vas napi muukaszünet hiányában üzlete nek, mit szóljuuk akkor segédszemt zetükről: a segédekről, mit a tan czokról ? Ezeknek sorsa valóban szánal méltó! s »z eletekek egyenruháit megvilágitá. Mint az arató által lekaszált gabona fek­vének a hősök égő sebeikkel, várakozva szabaditóikra. Némelyik arczából nyilt szemrehányás és vádolás tükröződik a csata szerzője, Napoleon személye iránt. A porosz király, Moltke, Bismark s több fővezére kíséretében a csatatérre lo­vagolt. Látszólagos szomorúság fogta el szivét, látva a véres testeket, sőt saját el­lensége holttetemeit nézve, könyeket hul­latott, — de mit használt a sajnálkozás! Reggel 10 óra felé az elhullottak te­metése kezdődött, melyre ujolag a környék munkásai vétettek igénybe a sirok megásása végett. Ez időtájban Duval és Clamart megje­lentek az országúton, mely Gravolette fa­lutól Metzig vezet. Ők a rablást már éj­jel intézték el, s zsákmányaikat is körül­belül már eltevék, de mint már súlyos munkától elfáradt emberek jöttek elő, hogy fáradalmaikat kipihenjék. Egy ma­gaslaton, hol pompás kilátás volt a csa­tatérre, feküdtek le éber szemekkel nézvén hogy mi történik alattuk. A zöld, pázsitos völgyben, szorosan egymásmellett 3 vadász hadnagy feküdt. Tegnap szivök még a hazáért dobogott, de ma már megvalának törve; éppen most tétettek előkészületek eltakarittatásukra. 3 katona ásta meg a sirt a zöldfííben egy halom közelében. Lassan ment az asas s nehezen folytak az ásószerek a kemény összetiprott földön, de amint látszott öröm­mel s szívesen tevék ezt, hisz úgy ís ez volt utolsó szolgálatuk, melyet szeretett vezetőiknek még utoljára tehettek. Amint a sirok készen voltak, a testeket köpenyekbe takarva a kijelelt helyre vi­vék, hogy őket az örök nyugalomnak átadják. Egy század vadász, kik a tegnapi i véres ütközetből még fön maradtak, las- | san közeledtek a gödrök felé s azokat körül­vevék. A gödrök ^Özeiében 3 fenyűfa lombjai érintek egymást, melyekből a vadá­szok kis gályákat tördelve, össze halmoz­ták a megholtak testei közül. Koporsót nem adhattak. A zenekar elővévén hangszereit megha­tóan játszá el a gyász halotti dalt: »Mily édesen nyugszanak ők«, melynek végezté­vel összetevén kezeiket ajkaik rövid imát rebegtek. Itt feküdtek ők az ellenséges földön, kegyelet halmozta fenyü gályákkal körül­véve. Minekutánna földdel behányattak volna, a zenekar egy vig dallamot játszva egy másik sirgödörhöz indult. A fővadász, ki kevesed magával hátra­maradt, irónnal jegyzé be az elesett 3 hadnagy nevét s az ütközet napját; egy keresztet teve a sirra, mely a kőzzellévő faluból hozott létra darabokból lett össze­tákolva. Az órák, gyürük, levél-zacskók, vala­mint a pénz tárczák még a földön fekü­vének. A fővezér gondolataiba merülve ez értékes tárgyakról teljesen meg is fe­ledkezett. Duval és Clamart éles tekintetet véte­nek a tárgyakra, s amint látszott reményt tápláltak arra nézve, hogy r a fővadász ezekről megfeledkezik. Azonban ez elővé­vén zsebkendőjét a tárgyakat bele gön­gyölgeté s oly meghagyással adá át tár­sának, miszerint azt a főhadnagynak kéz­besítse. Ezen legutolsó tett is befejeztetett, s a vadászok a csatatéren keresztül társaik után mentek. Amint a katonák eltávoztak, a két szalagos ember is felkelt. — Barátom — monda Duval — ha nem csalatkozom a poroszok nagyon is kimerültek, s igy Mac Mahon hadi tervé­ről teljesen meg is feledkeznek. Ők talán még ma nyugalomra térnek s ennél fogva a metzi elfoglalással nem is törődnek. — Ne igen sokat adj reá — felelt Clamart — mert erősen hiszem s tudom, hogy az elszakított hadicsoport, ha a győ­zők történetesen megtámadtatnának, egy két rohanás után teljesen megsemmisitet­tetnék. — Igen is sokat — veté ellen Di — különben nekünk jobb lesz, ha ir ideiglenesen eltávozunk, mert a dolog gyon sok, s a poroszok még ut munkára is kényszerithetnének. — Ne használjuk fel szabad idői kincseink elrejtésére ? — Hol lehetne jobban biztosítani, n a hol most van? — feleié Clamart az ország a németektől csak úgy h zseg, hol egy ház, egy pincze, egy ka se biztos; ott azonban senki se reá. Még lesz elég időnk, hogy kincsek elhozzuk. Én azt gondolom, jobb üzl teszünk, ha mi az elzárt Bazaine tál nagynak megmutatjuk a rést, melyen resztül a várba élelmet hozhat. In junk el! Fölkeltek tehát s azon útra cs mely Gravolette falutól az erdőn keres vezet. Mindenütt halottakra és sebe tekre akadtak s nem egyszer kisérle meg ki rablásukat. TJtjok majd le majd föl vezete, hosszabb járás-kelés után egy mer( hegy szélén állának, melytől jó távols terült el Gorze falu. (Folytatása köv )

Next

/
Thumbnails
Contents