Esztergom és Vidéke, 1886

1886-05-06 / 36.szám

uda juttatta oda a szollemülés megrázó pillanatában. AUCUN. ESZTERGOM JÖVŐJE. (Séta közben.) Nagyon sok komoly polgártársunk, mikor a szegény város ügyei szóba kerülnek, tragikomikus vállvonással ezt mondja: — Félek, hogy hiába való már minden tenni való. — De hát csak nem a tennivalók bírták uraságodat erre az okos okoskodásra ? — Nem uram. En szivem mélyéből meg vagyok arról győződve, hogy Esztergomnak a mostani körülmények között nem lehet jövőre számítania. — Kérek egy kis tüzet s egy kis felvilágosítást. — Hát mindenekelőtt uj vér kell a vérszegény testbe. — Uram, igy kezdődik az én programm beszédem is, a mit öt év múlva ki fogok tízezer példányban nyomatni. — Komolyan mondom. Uj generáczió kell a gátra, uj törekvésekkel, uj eszmékkel. — És uj fiaskókkal. — Ujabb fiaskókról már nem is lehet szó. Tökéletesen körül vagyunk végre ímposáns fiaskók által. Száz esztendőre előre dolgoztunk ebben a tekintetben. — Tehát uj vér... — Azután levés szó és sok cselekvés. Ötvennel kevesebb vezérférfiú s egy igazi vezér. Hatvannal kevesebb próféta s egy valódi Messiás. — Ez mind nagyon szép. De mikor kezd már a friss vér keringeni? — A mint a megye teljesen irodává alakult s mikor a városi polgárság önérzete végre felocsúdik s a szellem ébredni kezd. Félek azonban, hogy egy háború vagy egy kis miniszterválság visszatartja az eszmét a megvalósulástól. Most minden pompásan halad, de félek, hogy... — En már nem is félek, hanem reszketek Esztergom jövője miatt. Az én életrajzom nem egyéb, mint ez a néhány szó: Reszketett Esztergom jövője miatt. Kérem legyen szives ezt a néhány szót annak idején sirkövemre vésetni s most mondja el, hogy hová mennek az idén, fürdőzni? Micsoda betegséget ajánl tak az idén az orvosok a maga kedves feleségének? L. ESZTERGOMI LEVEL. (Kisvárosi éi-deklödés.) Egy fővárosi komikus színésztől azt kérdezto a napokban egy jó vidéki atyafi, a lriuek valami rendezetlen, ügye támadt valami becsapóval, hogy hol van a rendőrség háza. A komikus annyira el volt merülve egy uj kupiét szövegének a komponálásába, hogy egész kurtán meg akart szabadulni az útbaigazítást kérő s részleteket váró vidéki atyafitól és igy szólott hozzá: — Üsse fejbe a legközelebbi ember', a kivel találkozik s akkor negyedóra múlva biztosan megtudja, hogy hol a rendőrségi palota. A jámbor vidéki ember tovább baktatott és fájdalmasan constatálta, hogy milyen milyen gorombák és rosszakaratúak ezek a pesti urak. Náluk odahaza például minden egészen máskép van. Ha egy idegen ur téved az ő kis városukba, annak nem lehet tovább öt percznél incognitóban maradnia. A mint belép a vendéglőbe, nagy sensatió támad a kerek asztaloknál. Minden szem feléje téved. Minden figyelemnek ő lesz az oka. A tónusadó mindjárt rákezdi: — Nézzék csak kéérem, hogy hasonlít ez az ur a mi Krixelheimer Pepinkhez. Szakasztott mássá. — Valamivel nagyobb szakála van — veti közbe a másik asztaltárc bölcs mimikával. — Hol is láttam én ezt az urat ? — töprenkedik a harmadik, a ki egy rettettentő porczió rostélyossal kaczérkodik. — Talán a kiállításon — veti válaszul a legnaivabbik kíváncsi. — Pinczér! — kiáltja az első Columbus, a ki az idegen urat felfödözte — adja csak ide a vendégkönyvet. A pinczér már két év óta nem tudja hogy hol a vendégkönyv. Elhozza tehát az öt esztendő előtt megjelent conducteurt. Néhány válogatott teljes czimet kap érte, mert a kíváncsi asztaltársaság nincs kielégítve. Az idegen ur ezalatt megijedve temásik asztalhoz. Attól tart, hogy azok az urak oda át mind veszedelmes rendőri tisztviselők, a kik egyéb munka híján még képesek lesznek őt valami végzetes félreértésbe sodorni s valami körözött sikkasztó helyett lefülelni.' Nem is izlik neki az ebéd sehogy, mert a szomszéd asztal összes vendégei folytonosan reá tegintgetnek s róla társalognak. Végre már szükségesnek találja leleplezni magát s a pinczér által egy tányéron a következő visite-kártyát téteti le a mohó kíváncsisággal várakozó asztalra: HERCZEG ESZTERHAZY FŐKERTÉSZÉNEK !

volt házi tanitója: BOX VLADIMIR úr GASTON. kint gél át a A MEGYE KÖZIGAZGATÁSA. A Pestmegyei Közlöny mutatványszámából vesszük át a következő érdekes megyei közleményt : A mi az épületnek belső kiépítése s berendezése, az az állam s megye jó s pontos közigazgatása. Minden csín s művészi alkotás, melyet a ház homlokzatára pazarolnak, nem pótolhatja a belépitmények elhibázott voltát; de igen is van számos eset arra, hogy egy egyszerű s igénytelen külsejű épület czélszerü s kényelmes berendezés által kellemes lakó helylyel a családi élet boldogító szentélyévé válhátik. A magyar megye speciális egy alkotás, melynek megteremtése mesteri kézre vall: Szent István királynak egyik kimagasló emléke. A nemzet válságos napjaiban, midőn a koronás király Várna vagy Mohács mellett elvérzett, az ellenség a haza keblében dult, idegen trónköve! el ők a belső zavart s nyomort csak növelték, a megye volt az, mely a nemzeti traditiokat híven megőrizte és a hon védelmét szervezte. Valóságos kis parliamentek voltak, melyeknek hibáik s kinövéseik, de egyúttal elharvadhatlan érdemei voltak, melyekért szívesen elnézhetjük árnyoldalait. Az alkotmányos új Magyarországban minden politikai hatalmat absorbeáló országgyűlés mellett az önálló s függetlenségre rátartó régi megye alkal matlanná vált, s furcsa kövo.kezmé nyéket vonna maga után ha mindéi megyei bizottságban megvitatnák előbl a felelős minisztériumnak rendeleteit azokat tisztelettel vagy a nélkül at acta tennék. A nemzet alkotmányoi élete gyökeres átalakuláson ment ' ke resztül s a megyei szervezetnek ii akoz kelle alkalmazkodnia. De bármely alakuláson is ménjei át, a megye alkotmányos érzületét Í szabadságszeretetét elnyomni nem lehet. Ez a magyar nemzet vérében vai s csak az utolsó magyarral fog végkép elenyészni. Vájjon a megyei tisztviselők vá lasztás vagy kinevezés által nyerjél el hivatalaikat ? az mellékes. A fődo log, hogy kötelmeit hűen s pontosai teljesítse, az azokhoz megkívántató ké pességgel bírjon és megvesztegethetlei legyen. Ezt pedig úgy érhetjük el, In a tisztviselőket kellően dijjazzuk. N< sok, de jó hivatalnokokat! s kell* dijjazással akkor a munkakörök jó lesznek betöltve ! A jól kormányzott megyének köz igazgatási bizottsága képezi a csomó pontot, melyből a közigazgatás min den szála szétterjed s viszont abbí összefolyik. Azért is annak inegal ko fása a legfőbb gondot igényli. A gyor igazságszolgáltatás, telekkönyvelés, ár vaügy, egészségügy, adókivetés, iskola ügy, kórházak, fegyintézetek, ipartai műhelyek, posta, távírda, országutak hídépítés, vizszabályozás stb. mim ide tartoznak. Az a megye s azon tiszti kar, met ezen a nemzet beléletére legfontosab intézményeket leghívebben ápolja, a a megye a sajtó a nemzet háláján méltán igényt tarthat. OLVASÓ ASZTAL. — A trónörökös könyvéből a ti zen egyedik füzet Szabó Károlytól az Ár pádházi királyok korának folytatását s vegyeshází királyok történetének folytatá sát tartalmazza egész Róbert Károlyig. i füzet dúsan van illusztrálva azon korbej legérdekesebb történeti emlékeink rajzaivá és hasonmásaival. Benczúr Bélától ót raj van a Révai Testvérek bizományában meg jelent a becses füzetben, melynek ár; 30 kr. — Vajda Jánosnak, a legkitűnőbb magyar költők egyikének ujabb mun kaira hivják fel a nemzet figyelmét irodaimunklegkiválóbb vezérférfiai. Két kötet költ jó nagyapához, a nagymamához, ott szeretnek minket, s elhagyjuk ez átkos házat örökre ! — A nagyapához megyünk?... Apa is n? — Apa nem jön oda, apának előbb való a kártya, mint mi, apa nam szeret minket. — — De — — de szeret! Ugy-e apa szeret! — Mondja a kis angyal apja felé tárva kezecskéit. — Szeret! Szeret! Kiáltott fel sirva a szerencsétlen ember. Szeret, szeret lelkem kis angyalom! Add ide gyermekemet, ne vidd el tőlem, ő az enyém! — Bocsásson! Vagy segélyért kiáltok... Megyek haza szüleimhez, üres kézzel, nem viszek magammal mást, csak gyermekemet, keserű kiábrándulást s egy megtört szivet! És most éljen boldogul, ha tud, ha tetszik indítsa meg ellenem a válópert. Készen vagyok mindenre. Gyönyörű nyári reggel van; a nap fénylő sugarai megaranyozzák a főváros ragyogó palotáit. A vén Duna partján özönlik a nép, a Neptun hatalmas kéményéből gomolyog a füst, jeléül, hogy indulásra készen áll. A hajó állomás pénztáránál egy sápadt arczu fiatal férfi töri magát keresztül a tömegen, s jegyet vált Esztergomig. Izgatottan rohan a hajóra — szét néz — keres valakit — s eltűnik a hajó belsejében. Második csengetés! Ott siet lihegve egy szép fiatal hölgy, utána kis leánycseléd hoz egy három négy éves kisleányt. A szép hölgy helyet foglal a fedélzeten. Harmadik csengetés, a hajó kerekei verik a hullámokat. Vigan siklik a vén Duna habjain a Neptun. Az utasok kendőkkel, kalapokkal intenek a parton álló barátoknak, rokonoknak »Isten hozzád«-ot. — A szép hölgy is ott áll, mint márványszobor, ő nem integet kendőjével, neki nincs ott senkije. De szép szemeiben ott csillog két gyémánt csepp s a zsebkendő azt szárítja fel. A tömeg között ott áll a halvány férfi is, a szép nőt nézi hosszan-hosszan — észrevétlen — s az ö szemeiben is könynyek ragyognak. A Neptun gyorsan halad, a fényes paloták már rég eltűntek a távol ködében, a szép asszony még mindig ott mereng. Visegrád is eltűnt már, a szellő szárnyain édes illat repül a hajó felé. A hazai táj fűszeres illata az. Ott kéklik a magas hegyen a Bazilika óriás kupolája, a szép asszony epedve néz a szülőföld felé, hol gyermekéveit tölte vidáman, boldogan, jó szülői szárnyai alatt és most megtörve, fájó, keserű csalódásokkal tér oda vissza '• — A kis dajka ott játszik a kis Irmával a hajó korlátjánál. A kis bohó virágokat dobál a rohanó habokba, mel» eket a Neptun kerekei felkavarnak. Kis kezecskéjével tapsol, a mint ragadják a bőszült hullámok a szegény virágokat. A kis dada ez alatt elbámul... A gyermek kihajol a korláton... Egy pillanat! S a bőszült hullámok ott ragadják tova a gyermeket! — Velőtrázó sikoly rezzenti fel az utasokat. ... Egy gyermek a vizbe esett! Segítség! Csolnakot! Kiáltják minden oldalon. A hajó megállt. A sápadt férfi ez alatt vilámgyorsasággal veti át magát a korláton. A hullámok összecsapnak feje felett... majd felmerül., s aczél izmokkal szeli a habokat. Ott megy... ott... kiálták minden oldalon, mindjárt eléri,., no most! Megfogta! Brávó! Éljen! Megmentette! Megmentette!.. A csolnak oda-ér, a férfi fél kezével felemeli az alélt gyermeket magasra. A másikkal küzd az ár ellen. A matrózok felveszik mind kettőt a csolnakba, s a férfi az utasok éljenei közt száll a fedélzetre. Kebléhez szorítja a megmentett kisleányt, csókjaival árasztja el vizes orczácskáját... A gyermek feleszmél, felnyitja szemeit... mosolyog... piczi karjait átfonja megmentője nyaka köré s ha lka rebegi: »Apa! Kedves apa!« A férfi oda támolyog az alélt anyához, ölébe teszi gyermekét.. Az anya feleszmá és térdre borul a megmentő előtt. Te?! Te?! Te mentetted meg?! Megbocsátok ! Matild! Az Isten ujja ez. Gyermeken életére esküdtem. Isten rám emelte mos büntető kezét. Megtartom eskümet. Nem játszol többet? — Soha! Soha! — Boldog vagyok! — És a Neptun boldog utasaival kikc tött Esztergomban. ABONII GYULA. — S i k o r Margit, a szép tehetség győri írónő legújabb kötetéből, az Aprc cseprŐ Históriákból mult tárczánkban kc zöltünk mutatványt. A históriák voltaképe szellemes elmefuttatások és eleven novellát Ügyesen és sajátos stíllel vannak irva. . tizenhat íves kónyv tartalma: Végzett nászutazás, Egy kis aprófa története, tréfa vége. Mikor Tiniké utazik. Beszegő dött. Hirdetés útján. A törvényszék előt Az én kereszt komám. A hazajáró lélek Vőfély-vőlegény. Az agglegények. Oh, azo a férfiak. A szellaemes apróságokat Aign( Lajos adta ki, hol a kötet két forintéi meg is rendelhető. Ajánljuk a jeles íiati magyar írónőt különösen szép olvasónőin szives figyelmébe.