Esztergom és Vidéke, 1886

1886-05-06 / 36.szám

ESZTERGOM VIII. ÉVFOLYAM 36. SZAM. CSÜTÖRTÖK, 1886. MÁJUS. 6. MEGJELENIK HETENKÍNT KÉTSZER: VASÁRNAP ÉS_CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR : egész évre 6 frt — kr. fél évre 3 frt - ki-. negyedévre 1 frt 50 kr. Egy s*ám ára 7 kr. Városi s megyei érdekeink közlönye. SZEIMTESTTÖSÉG: SZENT-ANNA-UTCZA 317. SZÁM, hová a lap szellemi résiéfc illető közlemények küldendők. KIADÓHIVATAL: SZÉCHENYI-TÉR.331- SZÁM, hová a lap hivatalos s a magán hirdetései, a nyílttéribe szánt közlemények, előfizetési pénzek és reelamálások intézendők. HIRDETÉSEK. HIVATALOS HIRDETÉSEK : 1 szótól 100 szóig — frt 75 kr. 100-200-ig . I frt 00 kr. 200-800-ig . 2 frt 25 kr. Bélvegdij 30 kr. MAG A X-HIRDET ESEK megállapodás szerint legjut á íi y c Sah bah közöl tétnek. NYILTTER sora 20 kr. A LÁTSZAT KOMÉDIÁJA. Esztergom, máj. 4. Évtizedeiuk szelleme teljesen megérlelte a látszat gyümölcseit. Olyanok 3zek, mint a, Holttenger környékén ;ermő gyümölcsök. Kívülről mutatósok, )elülről üresek. A világ mintha nem s kívánna egyebet, annál a mit első ;ekiutüíro észrevesz. Mi pedig alkalmazkodunk ehez az igényhez s igyekszünk látszani. Ez a mi évtizedünk torrajza. A jólét kilencz tizedrészben csak átszat. Lányos házaknál czégér, venlégszerető családoknál ürügy. A vaódi jólét kezd már más szabású rnhá)an járni, mint a talmi, mely czifrál[od.-íssal és hin fénnyel kápráztat. A 'alódi jólét már annyira egyszerűen iselkedik, hogy a látszatos jólét mélán le is nézheti. A boldogságnak is nagyrészt csak átszata van. Á világ előtt az érzőinek harmóniáját nem szabad compronittálni, oda haza azonban szabadon olyhatnak a fájdalom könnyei. A mi íCin látszik, az nincsen. A tevékenységnek és önzetlenségnek 3 jó formán csak a látszata imponál, 'anaszkodni sok munka miatt s déluánokat elkártyázni, hivatkozni nagyílkűségre s megsanyargatni a szegévé kot, ez már a mindennapi élet üz3ti része. Nem az erények hiánya teszi bologtalanná a mai társadalmat, hanem z erények láts;ata. Fitogtatni kell zt, a mivel nem birunk. Játszani kell azt, a mit át nem érzünk. Es hova tovább még mindig tért hódit a hazugság művészete s az ámítás tudománya. Kezd azonban már kibontakozni valami a léha áramlatból. Tartuffek helyébe valódi jellemek kezdenek lépni, szerényen, zajtalanul, de annál biztosabb diadallal. A »fenu az ernyő nincsen kas« komédiásait kiböjtöli a megérdemelt jólét egyszerűséggel és igénytelenséggel. Szóval a látszat czifraságai és sallangjai ellen hadat üzen a reális valóság egyszerű őszinte és igaz fegyverekkel. A látszat komédiájának tehát előbb-utóbb véget kell érnie. A függöny legördül s a hazug altatókat ki fütyöli a legközelebbi évtized egészségesebb irányú szelleme. FŐVÁROSI LEVEL. Budapest, május 3. A falusi kis lány naivságát a szép főváros magasztalásában nagyon szép színekkel tudja ecsetelni a jó öreg Czuczor, a kit egy pár irodalomtörténeti becsű bilincs mint vasra vert rabot tesz dicsőségesebbé. A falusi legények naivsága már nem olyan költői, hanem annál mulatságosabb. Mert hogy valaki megunt szépségekért rajongjon, az az unatkozóknak legalább is igen mulatságos. Én már évek óta jegyben járok az isteni szép fővárossal, hová ha az Isten is szeret minden esztendő közelebb kecsegtet. Egyszerre csak odavaló leszek s azután magam is beállok azok közé a kik megfoghatatlan naivságnak tartják egy vidéki ember hódolatát. Pauler temetésére már elkéstem. De azért még belekerültem abba a hangulatba, a mit a felséges király részvéte tudott kelteni. Másnap ott voltam a requiemen s minden koszoru szalag feliratát elolvastam. Volt legalább is ötven. Pedig a jó öreg ur majdnem kitagadta a halottas szobájából a koszorúkat, melyekkel napjainkban már gyakran olyan gyászos luxust űznek. »Egy csöpp mérget« vettem be vasárnap a nemzeti színházban, a hová csak firtli páholy jeggyel eresztettek be. Ez a firtli páholy jegy különben nem egyéb, mint négy későn jövő támlásszéket kereső színházlátogató boldogsága. Egy negyedik ur elmondta Blumenthal eddigi három színdarabjának a sujetjét, Blumenthal életrajzát s végül hosszú circumscriptióval magasztalta a berlini konyhát. Az unalmas locsogó azonban teljesen beleillett az unalmas vígjátékba, melybe a gyönyörű Márkus Emilia mégis annyi lelket tudott önteni, hogy a harmadik felvonás után hétszer kitapsoltuk. De ez nem Bluinanthal vígjátékának hanem Márkus Emília érdeme, a ki Hertha grófnővel valóságos teremtési munkát végzett. Jól emlékszem még a katekizmusból, hogy teremteni annyit tesz, mint semmiből valamit létrehozni. Legjobban jellemzi a német szellem ezt az ujabb termekét az, hogy »mi harman« (két szellemes szomszédnőm meg én) kitűnően elmulattunk azon a negyedik páholytárson, a ki a legpompásabb folytonossággal el tudott locsogni mindenféle badarságról. A darab tehát teljesen megbukott s a vasárnapi szomszéd (valami ügyes frakkszerkesztő) sietett is ezt constatálni a mi kis verőfényes országunkban. Másnap a nemzeti házba mentem, melyet Mikszáth néha Nemzeti Szinháznak tart. Ott láttam Tisza Kálmánt legelőször gondosan megnyírt fürtökkel s tavasziasan rendbeszedett szakállal. Unalmas volt a théma nagyon. Rendőrségi kaszárnyáról beszéltek. Szederkényi és Thaly támadtak. Még csak nem is gorombáskodtak. Tisza Kálmán olyan hideg volt, mint a rendőrségi kaszárnya alapfala, melyetmár előlegben lejis raktak. Annál több élvezetet találtam Munkácsy uj képe előtt. Mozart haldoklása a théma. Az ihletett genie utolsó pillanatai vannak megörökítve, a mint nagy szelleme egy hideg mosolyba fagy. Egy pedáns zongora mester ül a zongora előtt, három krimaszos férfiú énekli a requiemet, egy figyelmes ur a kottát lapozza, három másik ember a szoba hátulján ámul a haldoklóra, a ki a ki mögött egy részvétes arczo szép asszony s egy okos kis flu álmélkodik. Épen most halt meg Mozart. A nagy Mozart. Ezt még nem tudják az énekesek, sem a tanácskozók, de a részvétes asszony se. Különben nem énekelnének tovább hanem zokogva borulnának a nagy szellem hideg tetemére. Nem a meghalt, hanem a halhatatlan Mozart van itt leföstve, a mint megszűnik ember lenni, hogy a legnagyobb világszellemek pantheonjába lépjen. Munkácsy Mihály is odajut, a ki a vásznon Mozartot annyi varázszsal. már L2 „EsstergomésVidéke" tárcája. Mikorra a. Neptun kikötött, A múltkor a Szikszay éttermében vajoráltam. A szomszéd asztal mellett két •eg ur ült s önkénytelenül hallanom keltt e párbeszédet : — Hallom, férjhez adtad a leányodat ? — Igen ! Férjhez ! — Felelt a másik ihajtva. — De szomorú hangon mondod, tán ím vagy megelégedve a vöddel ? — Megvolnék, ha egy nagy hibája nem )lna. — S mi a hibája ? — Nem tud kártyázni a boldogtalan ! — Nem tud? Annak örülj, ha nem id. — Igen, de játszik! Szenvedélylyel játik ! — Ah ! Ez már hiba ! Önkénytelenül elmosolyogtam e páríszéden. Mennyi humor, s mennyi igazság rejlik tané. — Óh az a kártya ! De sok embernek egásta már a sírját! De sok családi ildogság romba dölt már miatta. E kis rajz hőse is olyan szerencsétlen flótás volt, a ki nem tudott kártyázni az öreg ur szerint s mégis játszott, szenvedélylyel játszott. Különben jóravaló, szorgalmas hivatalnok volt, csak a kártyától nem tudott szabadulni. — Angyali szép nejének könynyei, könyörgései daczára játszott s mindig vesztett. Most is ott ül a kártyaasztal mellett, jobbra, balra dobja a kártyát, nem is gondol arra, hogy szegény kis felesége aggódva, könnyezve virraszt és a fali óra mutatója már hármat mutat éjfél után. Az éji lámpa halvány világa dereng az egyszerű szobában. A bánatos nő ott ül az asztalnál lehajtva szép fejét, mint letörött liliom. Könnyei végig peregnek halvány arczán, a kényelemhez szokott nőnek most szerény harmadik emeleti szobácskában kell meghúznia magát Pedig szép hozománya volt, de a kártya elvitte már! Oh! A könnyek jogosultak, kivált, ha tekintetünk arra a kis alvó szőke fürtös angyalra esik. Mi vár e gyermekre ? ! Mi sors vár a családra ?! óh az a kártya ! Öt óra: A kelő nap bibor sugarai bemosolyognak a szobácska ablakán, s a férj még mindig távol. ... Vége! Vége! Sóhajtá halkan a bánatos nő ; a pohár csordultig telt, gyermekemért meg kell mentenem a mi még menthető. — — Végre léptek hallatszanak a lépcsőn. — — Künn a ajtó előtt habozva, sápadtan áll meg a férj, sápadtan, dult vonásokkal .. Fél belépni a saját házába. Mitől fél ? Talán attól a bánatos, szemrehányó arcztól? Azoktól a könnyes szemektől, melyek azt kiáltják elé: »Ismet!? Hát ez az adott szó'?! Ez az eskü?« Az ajtó lassan, csendesen tárul fel. A bűnös, mint tolvaj akar belopózni saját hajlékába azt hive, neje még az álom karjában szendereg. Nem alszik az, nem is aludt egész éjjel szegény. Ott áll előtte leánykájával karján, mint egy szoborszerű élő szemrehányás! — — A nő nem perel, nem kiabál, de már nem is sir, azt csak akkor teszi, ha férje nem látja! ... Némán áll a férj előtt, de azok a szép szemek többet mondanak, mint némely katonás menyecske nyelve. — — Matild? Ne nézz rám e szúró, szép szemekkel! Ne haragudjál kedves kis feleségem, — dadogá a mámoros férj. Most az egyszer nincs okod haragra. Nézd nyertem, sokat nyertem! No ne neheztelj jer, béküljünk meg! — — Ne haragudjam ? Hát nincs okom reá ? Azt hiszi, megvigasztal az, hogy most mámoros fővel és bankjegyhalommal áll elém? Dobja ki az ablakon azokat a papir rongyokat, mert az a pénz átkos, s nem hoz áldást senkire a világon. Ki tudja, hány szegény család kesereg miatta ?! Az én boldogságomnak már vége i Megölte ön. A szerelmem, mely egész szivemet betölté — — eltűnt — — elrepült, s helyét betölté a keserű csalódás! Istenem! Hát ez a téríi? Ez az eszmény! Ez, a ki éjeit a tivornyában kártyaasztal mellett tölti? Ez a családi boldogság?! Ezért áldozza fel a nő egész életét? Ugyan van önnek szive ? Nincs! Ha volna rágondolna legalább ez ártatlan gyermekre, — — ha már velem nem törődik! Mit gondol? Mi sors vár e gyermekre ily könnyelmű apa oldalán ? Hát férfi ön ? ... Nem pirul ön magától? Menjen előlem, ne lássam többé, én megyek utamon gyermekemmel, s ön maradjon magának átkos szenvedélyével. — Matildom! Drágaságom! Hallgass meg. Térdeimen kérlek, taposs el engem! Igazad van, és bűnös, könnyelmű vagyok, csak most az egyszer bocsáss még meg nem veszek kártyát kezembe többé soha soha! »Gyermekem életére esküszöm!« — — Gyermekünk életére ne esküdjél szerencsétlen, sikoltott fel a nő. A te esküd csak buborék, semmi más! Jer kedves kis angyalom, menjünk innen. Elmegyünk a