Esztergom és Vidéke, 1886
1886-04-18 / 31.szám
ESZTERGOM VIIL ÉVFOLYAM 31. SZAM. VASÁRNAP, 1886. ÁPR. 18. I! MEGJELENIK HETENKINT KÉTSZER: VASÁRNAP ÉS_CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR : egész évre 6 frt — kr. fél évre 3 frt — kr. negyedévre 1 frt 50 kr. Egy s?ám ára 7 kr. Városi s megyei érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG: SZENT-ANNA-UTCZA 317. SZÁM, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. KIADÓHIVATAL: SZÉCHENYI-TÉR 35-SZÁM, hová a lap hivatalos s a magán hirdetései, a nyilttérbe szánt közlemények, előfizetési pénzek és reclamálások intézendők. HIRDETÉSEK. HIVATALOS HIRDETÉSEK : 1 szótól 100 szóig — frt 75 kr. 100—200-ig . 1 frt 50 kr. 200-300-ig . 2 frt 25 kr. Bélyegdij 30 kr. MAG AN-H1RO ET ESEK megállapodás szerint legjut.-inyesiibbiin közöltetnek. NYJLTTÉR som zO kr. fasutunk az országgyűlésen. Bndapest, ápril 15. Horánszky Nándor Esztergom városa rszággyillési képviselője Esztergom érekében interpellate tárgyává tette az lőnyös vasúti összeköttetés kérdését, iely érdekességénél fogva bizonyára íeg fogja nyerni Esztergom és köryéke meleg érdeklődését. Kemény Gábor b. miniszter elődta a vasút ügyének állását. 1880-ban lőmunkálati engedély kéretett egy Buapesttől Vörösváron át Esztergomig ienő vasútra. Az előmunkálati engeély meg is adatott, de már az akkori liniszter figyelmeztette az előmunkáiti engedélyt megnyerőket, hogy a ormány körében tárgyalások folynak a udapest-szőnyi vasút kiépítése iránt és ogy ez a vasút esetleg befolyással lehet budapesSesztergomi vasút kiépítésére. . minisztérium kebelében a tárgyalá)k tovább folytatván, egy terv merült d, a mely később el is fogadtatott és mely szerint ezen irányból kiágazólag orbágytól volna egy szárnyvonal Eszírgomig vezetendő. Később azonban midőn a budapestíőnyi vonal véglegesen megállapitta)tt, a Torbágy-Esztergomi tervezett sárnyvonal elejtetett .és pedig azért, ert ez a fővonalnak nem nélkülözetetlen kiegészítő része, amennyiben 5, habár fontos is, még sem egyéb int vicinális vasút és azért, mert ez lentékeny összegbe, az akkori számitsok szerint 3.500,000 frtba került )lna, sőt attól lehetett tartani, hogy vonal kiépítésének költsége a 4 milliót is elérte volna. Az előmunkálatra engedélyt nyerők, később pedig ezek jogutódai a tervezett vasút előmunkálatait a vonalozásra elkészítették. Ezek többszörös módosítás után a kormány által jóváhagyatván, már 1883-ban azon ponton volt az ügy, hogy a vasút kiépíttessék. De megakadt a kauczió letételének kérdésében, mely a vasút illetőleg 150 r 000 forintban lett megállapítva. Az illető konceszszionárius több számára kitűzött terminust nem tartott be, igy tehát a kormány tulajdonkóp nem volt obiigóban. De már szintén nem volt, a ki ugyan-e vonalra kivánt volna pályázni, a míg nem a mult évben érkezett be egy ajánlat, a mely nem e vonalra, hanem a Torbágyról Esztergomba terjedő vonalra nézve kért előmunkálati engedélyt. A mult év végén a konceszszionárius kimutatta azt, hogy összeköttetésben van egy jelentékeny pénzházzal, mely ké z a vasutat maga kiépíttetni. Ez irányban a tárgyalások jelenleg folynak s hosszú időt semmi esetre sem fognak igénybe venni. Ez volt az oka annak, hogy az esztergom-torbágyi helyi érdekű vasút előmunkálati engedélye iránt, többek által a mult évben beadott kérvény máig sem intéztetett el. Szóló nem akart más konczessionáriussal tárgyalni, a ki egy kevésbé kedvező irányban építene, a melyre nézve egészen uj munkálatokat kellett volna kezdeni. Azt nem fogadhatja el szóuok, hogy Ü budapest-torbágy-esztergomi összeköttetés ugyanaz, mint a buda-esztergomi, minthogy amaz majdnem olyan hosszú, mint a budapest-vácz-esztergomi. Az a különbség is volna e kétféle összeköttetés között, liOL-y a budapest-torbágy-esztorgomi öszszeköttetésnél a vasút Torbágyig szárnyvonalon menne és csak Torbágytól beljebb fővonalon, mig Esztergom-Nánától odáig csak fővonalon kellene mennie. Igy időnyereség a személyszállításra nézve amannál az összeköttetésnél alig volna. A teherszállításra különösen a kőszénre nézve is kérdés, hogy melyik vonal előnyösebb ? Továbbá az is bír fontossággal, hogy abban az irányban oly helyek vaunak, melyek nyári lakok építésére alkalmasak; mig a másik irányban ilyenek nincsenek. Azt mondhatja valaki, hogy szóló egyik vagy másik irány mellett ezen esetben pressziót gyakorolt. Igenis azt tette és minden közlekedési miniszter kell, hogy egyszer-másszor pressziót gyakoroljon bizonyos irányok mellett és ellen. Szóló őszintén bevallja, hogy ezen presszió gyakorlásában egészen azon határig megy el, hogy nem egy előmunkálati engedély kiadását határozottan megtagadja vasutpolitikai szempontból ha az a forgalmi politikával ellenkezik. Kijelenti, hogy azon lesz, hogy ha mások építik is e vasutat, ugyanezen irányt tartsák meg, mert ez iránt előnyösebbnek tartja a másikat. Azt legkevésbé sem kívánja eszközölni, hogy az Annavölgyben soha se legyen vasút, de ha az esztergom-budapesti összeköttetésről van szó, ezt rövidebbnek, czélirányosabbnak tartja. Kéri válaszát tudomásul vétetni. (Helyeslés a jobb oldalon.) Horánszky Nándor mindenekelőtt kijelenti, hogy szerinte czélszerűbb az esztergomi-torbágyi összeköttetés, mint a közvetlen esztergom-budapesti. De rá nézve különben egyedül az érdekes, hogy azt a vasutat gyorsan épitik-e ki ? A miniszternek azon állítása, hogy ez a vasút csupán vicinális vasút fontosságával fog bírni, nem fogadható el. A midőn a kormány a torbágy-esztergomi vasutat tervezte, szárnyvonalat is akart építeni, tehát országos fontosságúnak tartotta eleve. Emlékeztet arra, hogy a buda-szőnyi vasút kiépítését mennyire sürgették annak idején Budapest összes iparosai, a kik azt bizonnyal nem cselekedték volna, ha vicinális vasútról van szó. A mi a most folyó tárgyalások hamaros befejezésének igérését illeti, ezzel megelégednék, de minthogy a miniszter a megkezdett uton akar haladni tovább is, a miben magánérdekek támogatását látja a közérdekkel szemben, a választ tudomásul nem veheti. Ebben különben szomorú jelét látja az időnek, azon légkörnek, melyben közéletünk mozog. Ezért a miniszter válaszát tudomásul nem veheti. (Helyeslés balfelől.) Kemény Gábor báró miniszter : T. ház! Csak azt kívánom megjegyezni, hogy én eléggé határozottan hangsúlyoztam, hogy a közügy szempontja és a közforgalom érdeke, az, a mi engem vezet. Méltóztassék meghinni, semmi néven nevezendő személyes tekintet nincs, mely inkább arra vezethetne, hogy a másik irány mellett lépjek fel és azt mozdítsam elő. A „EsztergomésTidoko" tárcája. A meddig az élet árnya Nem boritja el orezádot, S örömödet a virágban, Madár dalban feltalálod ; A meddig még biztatólag Integet a jövő néked: Addig soha se zavarjon Az én bús emlékem téged. Ámde, hogyha kék egedre Valahonnan felhő jöne S bizalommal, reménységgel Nem nézhetnél a jövőbe ; Ha meglátnád, hogy a mivel Biztatott a messze távol, Nem egyéb a lidércz fénynél Mely közelben nem is lángol ; Ha rá jönnél, hogy az élet Sokat igér a hivőnek, De az évek elmultával Csákba gondok, s árnj'ak nőnek ; Ha rá jönnél, hogy oly kevés Az igazi jó barátod, S minden órán tova tűnik Egy reményed, egy virágod ; Akkor, oh de majd csak akkor Jussak az eszedbe néked, Mert, én mint most' akkor is még Ugy foglak szeretni téged ! LITHVAY VICTÓRIA. IRODALMI LEVELEK. (Shakspere színmüvei ' diszkiadásban.) »Shakspere jó fordítása a leggazdagabb szépirodalomnak is felér legalább felével« monda Vörösmarty negyven évvel ezelőtt. Azóta, Tomory áldozatkészségéből, a Kisfaludy-társaság gondozása alatt s legkitűnőbb műfordítóink hozzájárulásával, a magyar irodalom birtokába jutott a teljes Shakspere-nek, oly jó fordításban, a milyen tőlünk csak telt, s a mely talán még ötven évig is ki fogja elégíteni irodalmunk és közönségünk igényeit. Ennek a teljes magyar Shakspere-kiadásnak a tulajdonjogát, a fordítók igénye fentartásával, Rath Mór szerezte meg a Kisfaludy-társaságtól. De a nemes becsvágyú kiadó nem éri be azzal, hogy a kész szöveget terjeszsze, most a legkitűnőbb angol illusztrált kiadás mintájára s annak eredeti képeivel, díszes király-negyedrét alakban, hasábosán, a szövegbe nyomott és külön lapokat képező íllusztrácziókkal bocsátja közre a teljes Shaksperet, hogy a legnagyobb költő halhatatlan alakjai ábrázolatokban is bevésődjenek emlékünkbe s a szöveg által felköltött képzeletünknek a képírás is segítségére jöjjön. A Cassel-féle londoni világhírű képeivel a nagy mű mintegy száz füzetben jelen meg, a mi előre láthatólag hosszabb időt fog igénybe venni, de épen ez könnyíti a megszerzést is. Minden fűzet 16 oldalt vagyis 32 hasábot foglal magában, s egyremásra két nagyobb, egész oldalt elfoglaló és külön lapon levő s 2—3, szövegbe nyomott képet foglal magában. A szöveg a Kisfaludy-társaság kiadásabeli, de a forditók által átnézve s a hol szükséges, kiigazítva (a minek a megjelent első füzetben is már látjuk nyomát.) Ez a fordítás, melyben legnagyobb költőink is — Vörösmarty két, Petőfi egy, Arany János három darabbal — jelennek meg, azon kivül jelesb műfordítóink (Lévay, Szász, Győry, Greguss, Arany László, Rákosy Jenő stb.) mutatják be Shaksperekultuszuk áldozatát: a gyönyörű kiállítás s a remek képek által bizonyára csak nyer becsében, s a legszebb ós legbecsesebb díszévé válik bármely asztalnak és könyvtárnak. A nagy vállalat hat kötetre lesz beosztva. A két első kötet a nagy tragédiákat (Othello, Lear, Hamlet stb.) s a következő kettő a színműveket és a vígjátékokat, az utolsó kettő az angol történeti drámákat foglalja magában. Az illusztrácziók száma körülbelül 600. Minden egyes füzet ára 40 kr. A kiadás becsét emelni fogja még a minden egyes darabhoz járuló bevezetés, s azt kisérő magyarázó jegyzetek, Csiky Gergely tollából. Nem szakemberek számára való kritikai, nyelvészeti vagy aesthetikai tanulmányok ezek, hanem a uagy olvasó közönségnek szánt népszerű fejtegetések, melyek arra valók, hogy a homályosabb helyek értelmét megkönnyítsék, a drámák külső történetét, keletkezésök, első kiadásuk idejét, valamint forrásaikat megismertessék. — Áz épen megjelent első füzet, az Othellólioz irt nj r olcz lapnyi bevezetést s a nagy tragédia két első felvonását foglalja magában s a legmagasb igényeknek minden tekintetben megfelel. Óhajtjuk, de reméljük is, hogy a nemes becsvágytól indított kiadó, kinek, mint maga vallja, — »e kiadás annyira szivén fekszik, ki arra évek óta készül, s kinek ez, Arany munkái mellett legnagyobb ambitióját kepezi« —- anyagilag sem fogja megbánni, hogy e költséges kiadásba fogott ; de óhajtjuk azt is, hogy az a szava ne teljesüljön, mely szerint e kiadás »valószínűleg zárköve is lesz tevékenységének« ; sőt inkább merítsen belőle új kedvet és erőt még több hasonlóra ! Shakspere ezen fölséges magyar kiadásának nem volna szabad egyetlen egy fejlett aesthetikai ízléssel bíró olvasó könyvtárából sem hiányoznia. II. A FÜLEMILE. (Irta : Petelei István. Egyetemes Regénytár XII-ik kötet. Singer és Wolfner kiadása Budapesten.) A gyorsan szép irodalmi nevet nyert fiatal író ezúttal lépett először nagyobb elbeszéléssel a közönség elé. Otthonná lett neki a kisvárosi kör, s helyesen tevé, hogy a hol legbiztosabban érzi magát onnan nem indul kalandozásokra, hanem halad előre, mint a. hogy ez a kötete is mutatja, mely kétségtelenül legjobb mindazok közt, a mit eddigelé irt. Lehetett Peteleiről mondani az előbbi kötetek után, hogy szereti a balladai mályosságnál is nagyobb homályt
