Esztergom és Vidéke, 1885
1885 / 24. szám
G sztereóm VII. év föl vám. 24. szám. Vasárnap, 1885. márczius 22-óü J\A eG.1FCI.SNIK HETENKINT KÉTSZER! VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁRei’,^7. évre ...................................................6 fit — U rf él évre.......................................................3 „ — , nwyjfldívre ... 1 . f>() „ EijyRs szám ára 7 lit. Városi s megyei érdekelnie I öziönye. SZERKEStTÖSÉG: ßzENT- Ann A-UTCA 317. Iiojs a li.p ffzcllnmi r*» ssy.nl i 11 < * 1.1» liíV/lmnánv'lí l( ii IiIimkISIs. KIADÓHIVATAL: ß Z É O H EN I - T É R y 5 ., havit, a. hivatalos s a urna,'ín hii'lelások, a nyilHcroe szánt közlemény el;, előfizetési i'énzek <ís veulaniáiásnlc intó/.oiiHnlc. HIVAT AI.OS IlIRDHTHSKk’ : frt HIRDETÉSEK. MAO \ NI IIIMMCTRSIÍK 1 szótól 100 K'/ttia 1 0.0—200-isj . I „ 200—P.00-iir . 2 „ Hftly pad í j Í50 kr. Tő ki.' meiíálIn|_>osIás szerint leható •>(> 20 1Htijntáii y11snbIs11u köziiltetnek. NYII.TTKU sora 20 icr éppen az egészséges fekvés meg üdítő levegő tette vonzóvá s a kornyéket történél mi nevezetességűvé. Ha már rámutatunk mindennapi pa- J naszokat provokáló nyomorúságunkra, a piszokra, és tisztátlanságra, rá mutálunk egyúttal néhány gyógyító szer- ; re is. Hát Esztergom köztisztasága érdé kében mindenekelőtt az orvosrendőri éberség kíméletet nem ismerő szigorai szükséges. Megyei és városi orvosaink,! továbbá a szóIga bíróság s a rendőr-1 kapitányság erélyes fellépésétől függ minden. Az orvosok meghagyják a rendőrségnek, a rendőrség megparancsolja közegeinek s a közegek parancsolnak lefelé egész a söprőkig. Minden vala mire való városnak állandó utczasep- rői vannak, akiket a város fizet s akik nemcsak viharos szombat délutánon- kint szokták magukat gyakorolni, hanem minden áldott nap folytonosan. Erre a rendre persze mi nálunk eddig nem volt szükség. Néhány bús proletár, egy-két melancluiUklls -dr Jüant felügyelete mellett üdítő ebédutáni comó- tiónak vette eddig a városi terek és utczák tisztántartását s a hatóság vajmi keveset törődött köztisztasági tényezőinkkel. Legyen ezentúl minden m sképon. Ott vannak a közkútnk, itt a Duna mindenütt a sarkunkban. Nem lehetne-e egy két fizetett, de unatkozó tűzoltót arra bírni, hogy a város tereit és ut, czáit folyton öntözze? Nem lehetne e azután végre valahára keresztül vinni, hogy összes utczáink és tereink befá- sittassanak ? Százötven év múlva talán máskép lesz. Egy köztisztasági alapítvány akkor megkezdi működését s Esztergomot vonzóbbá és kedvesebbé fogja tenni. De addig is engedjék meg hatóságaink, hogy a köztisztasági állapotok m ostobaságanak ne essenek áldozatni a, boldogabb jövőjű Esztergom mostani nemzedékei. Gazdasági levél. Zseliz, márcz- 21. (A vetőmagról.) I. Zöld a föld, kék az ég, tavasz van, És én oly sült bolond vagyok, Hogy idebenn a szűk szobában — Gazdasági czikket — faragok. (R. F.) De miért ne lenne n gazdasági Írónak is egy kis titkos költői vénája ? Ha a patakok kemény kérgét, a vetést takaró csekély hóleplet eltüntette a langyos szelek lehelete, ha a keményen fagyott szántóföldet meg- puhitot.ta és felületét megszűr ki tette a nap melegítő sugara, ha a sarja zó ki gy óhagy ma és kutyatej a természet ébredését hirdetik, akkor közéig a szép kikelet s ezt először érzi a gazda. Akkor uj kedvvel lát napimunkájá- hoz. Este azután visszahúzódik kedve? szobájába és — bocsánatot Urek, hogy egyszer nekem is költői kedvem kerekedik, de mindjárt ki józanulok, mert hiszen komoly bojt van — ir czikke- két a tavaszi munkáról. Mert ha például ugarolásról, trágyázásról és vetésről meg több afféle, hasznos, d< prózai dologról akar Ívni, akkor úg; is vége van a poezisnek. Napirendünkön van a velés ideje azért, ideje is, hogy a vetőmagról gon Oílál'képent ixtcpij-. . . Oltárképem vagy, leborulva kérlek Oh halgass meg, hallgass — a vágy, remény — Úgy égeti vérem és halk sóhajban Estiek hoy.zád : szeress, oh légy enyém. A világnak minden fénye sötétség Ama lánghoz, a mely szivemben ég- Csak egy csókért esd forró, szomjú ajkam, Az üdvösségre nékem ez elég! GRÓF VAY SÁNDOR. <^5T»*r;T: uetpo k. Mikor ilyen sötét, Borús napok járnak, S feleltem az égen Sötét felhők szállnak; Mikor a szél süvölt A lombtalan ágon : Ilyenkor oly nagyon Érzem árvaságom. Ilyenkor nékem is Elborul a lelkem, S a régi emlékek Feltámadnak bennem. Mikor még nékem is Nyíltak a virágok, S ringattak biztatón Tündér édes álmok. A meddig feli ege le Nem jöttek a tájra, Jeléül, hogy meghalt Lelkem boMogsága. Idebent, odakint Egyenlő a tájék, Sötéten, feketén, Elterül az árnyék. S míg ott künn a szélvész Zörgeti a fákat, Azalatt lel ke met Tépdeli a bánatDe egyben mégis csak Eltér a természet, Mert nála nem örök Ez a bús enyészet. Hervadását majd a Kikelet felváltja, De nálam örök e Sötét felhő árnva ! LITHVAY VICTÓRIA. ama&otv. (R»jz) Évenként egyszer rendesen megfordultam Várkonyiék kastélyában, hol érről-évre mindig csak a végi kép tárult elém. Az öreg Varkouyiué özvegyi gyász ruhájában ott ült a verandán s kölögetett; közel hozzája ült a régi szomszéd Méhes ezredes, ki szó in- szédnéjét folyton 48-as csaták me sej ivei gyönyörködtette s közbe-közbe lelkes beszédeket tartott a lovaglásnak nagy jelentőségéről, a vadászat gyönyörűségeiről és a kutyák t adom á u y o s ságá r ö 1. Ez a kép évről évre a régi maradt; valahányszor npuemhez mentem, mindig ott találtam együtt a verandán, csak az az egy változott, hogy az előttük játszadozó Kis unoka a szép Mariska évről évre nőtt és szebb lett. Mikor a legutolsó évben ott voltam a két öreg már nem ült a verandán, hanem bent a korán meggyujtott kandalló tűznél melegedtek; a verandán pedig ült egy szép ifju lány, Mariska s vele szemközt egy fiatal hadnagy, a Méhes ezredes unoka öcscse. Hanem a helyzet mintha mit, sem változott volna : a lányka csöndesen kötögefcett s a katona tűzzel beszélt a lovakról, puskáról és ebekről. — Nem is hiszi Mariska nagysám, hogy mennyire egészséges testgyakorlás a lovaglás — udvarolt a hadiragyocskc. — Sohasem próbáltam — szólt naiv bámulással a lányka. — Majd meg tanítom én—ajánlkozott az ifjú Béldy Benő. A szóból tett lett ; a liagynagy ur oly lelkesedéssel beszélt Mariskának a lovaglásról s Mariska oly sürgetve kérte a nagymamát, hogy nem sokára, két gyönyörű hátas ló nyerített a várkouyi istállóban. A lovagló leadtok gyorsan folytak egymásután, a mester szorgalmas volt sa tanítvány úgy látszik szívesen tanult. Főnököm ez időben Várkonvhoz közelebb tette állomásomat s gyakrabban meglátogathattam néné met. Most már a régi kép sokban megváltozott, a két öreg még beljebb vonult, a szobákba, a fiatal pár ellenben nem ült a verandán, hanem gy ikrán órákon át szagú'- dőlt szilaj paripán hegy-völgyön keresztül. Ilyen körülmények között kikerestem a kastély régi könyvtárából egy Jókait s igy megválogat,ván társaságomat' kimentem sétálni az árnyas lombok alá. Egy ily séta alkalmával izgató jeleneinek voltam tanúja. A nagy angol park kőkerítéséhez közel bolyongtam, midőn egyszerre zörögni hallom a földön fekvő száraz gallyakat. Félrehajtóm a bokrok lombjait s látom a fiatal párt felém közeledni Iáháton. A lovak lépésben mentek s gazdáik mélyen el voltak merülve a beszélgetésbe, vagy talán a hallgatásba. Hangjukat nem hallhattam, de alakjukat távolról is észre vettem, egymás szemébe nem mertek nézni s mindegyikük lova sörényével játs/ott. A kép egyszerre megváltozott a hadnagy talán hirtelen bátorságot nyert megragadta a lány kezét s ajkához emelte. A lány kihúzta kezét s lovát távolabb vezette a veszedelmes gavallértól, de ez már nem hirt magával utánna vágtatott s karjával átölelte a lányt, hogy ajkára csókot nyomjon. E pillanatban a lány lovára vágott s ez vakon rohant eg^eneseu a kőkerítésnek. doskodjunk. Ha máshonnan akarunk vetőmagot hozatni, akkor a megrendeléssel siessünk, ha pediglen saját termésünket akarjuk vetésre használni, akkor annak kellő tisztítására fősulyt fektessünk. A mostani válságos viszonyok között legtöbb figyelmet érdemel az árpa és azért annak termelésénél különösen gondosan járjunk el. Minden növény és főleg az árpatermelés sikerénél legfontosabb tényező a vetőmag jó minősége. A jó vetőárpa egyenletes világossárga, élénk színű és vékony héjú, továbbá kívántatik, hogy súlya nagy legyen és hogy a mag bizonyos tolt- séggel bírjon, hogy a szem szagtalan, a mag belseje lisztes és porhanyó legyen és hogy jó csírázó képességgel bírjon. Éppen nem szükséges, hogy drága külföldi árpákat használjunk vetőmagnak, hiszen vannak hazánkban kitűnő árpát termő vidékek. Tény az, hogy a divatos Chevalier árpának körülbelül 14 százalékkal kisebb szemtermése van, mint a magyar árpáhatr, úgy hogy nagyobb ára daczára hektáronkénti pénzhozama kisebb és annál kisebb, mennél szebb magyar árpát termelünk. A tavalyi magdoburgi árpak-iállitásoii az első dijat magyar, jobban mondva, tót árpa nyerte és a bécsi árpák iái li- táson az első dijat az úgynevezett han- nai árpa, mi teljesen egyez a tót árpával, nyerte el. Nyitva, Pozsony, sőt Bars és Hontmogyében kitűnő árpa terem és az onnan való maghozatal mindig előnyös. Ha pedig alielybeli, vagy saját árpát akarunk termelni, akkor legalább arra ügyeljünk, hogy az meglehetősen meg. Köztisztaságunk. Esztergom, márcz. 20. Kies vidékű, szép fekvésű városunk az idegenek előtt nagyon emlékezetessé válik poros utczáiról. nyílt csatornái- i ról és tisztátlanságáról. ügy beszélnek Esztergomról mint piszkos és tisztát lan fészekről, amilyen igen sok van Ázsiában. Magunk is tapasztaljuk, sőt érezzük a köztisztaság hiányának veszedelmét. Sétatereinket a város területén senki- se gondozza, a por és szemét pompás rétegekre növekszik, jön azután egy csintalan forgószél s csinál olyan boszorkány forgatagot a Ilin lomból, hogy csak úgy vakul bele a publicum. Utczáinkat nemcsak hogy nem tatarozzák, de nein is söprik; a fásítás pedig nem is szabály, hanem az er- dőmester jószánta. Söpörni legföljebb szombaton szoktak s akkor is olyan idődben, mikor egy kis kellemes szellő is hozzásegít, öntözni pedig legföljebb egy kis csöndes #ápor szokott, ha ugyan a szeszélyes felhők is el nem kerülnek. Mennél inkább beleérünk a nyárba, annal élvezhetetlenebb a város. Utczáink a ínegnevezhetLu alkatrészekből gyüleinlett álló vizek miazmáitól vannak megmérgezve s nagyot csalódik az a nagyvárosi ember, aki ide merne jönni jó levegőt keresni. Hogy ezek a szomorú köztisztasági viszonyok mily tökéletes arányban állanak a közegészségi állapotokkal, azt legbiztosabban meg lehet kérdezni az orvosoktól és a sírásóktól. Esztergomot pedig évszázadok előtt
