Esztergom és Vidéke, 1885
1885 / 24. szám
f-loljon n felsorolt követeléseknek. Ki-1 \ ált arról szerezzenek maguknak bizo-] nvo*ságot, vájjon csira képes-e a. mag. A csiraképességet puhatolandó, a legegyszerűbb mód az, hogy 100 szem vfíűwagot, egy tányérban két összetett nedves kendő közé elhelyezőnk es a kendőket mindennapi megöntözés által folytonosan nedvesen tartjuk. Néhány nap múlva mutatkozni kezd a csira és igy kevés fáradsággal a csiraképesség százalékát megtudjuk. Magától értetik, hogy nemcsak árpával, hanem egyáltalában valamennyi vetőmaggal ilyen féle csekély munkálta kerülő, de nagy értékű kísérleteket tegyünk. Azért bírnak oly nagy értékkel olyan próbák, mert csak ezek után bírunk hektáronként elvetendő nnigmennyiséget megállapítani. Rósz csira képességű magból aránylag többet kell vetni, mert jó magból és ha a csiraszázalék bennünket ki nem elégít, akkor idejekorán más vetőmagot szerezhetünk. Úgy történt, például 1880-ban, hogy a nagy fagyások által elvesztette csirakápessé- ségét a tengeri és nagyon bámult a gazda, aki csirapróbákat nem tett, hogy a tengeri ki nem kelt. Minden' évben tettem ily csírázó kísérleteket és nem lesz talán érdektelen, ha azok mik eredményét a tavaliróly közlöm : Árpa 98 százalék, zab 90, olajbal) 88, fehér bab 98, bükköny 99, répa- mag 98, maggoml’oly 223 egyes növénynyel, luC/.ernamag 88, baltaczin 66, magyar tengeri 94, székelj tengeri 100, Cinquantino 99 százalék. Esztergomi levél. (Utolsó pillanatok.) Mivczius valóságos sirásó. Egymásután ragadja el azokat, a kiket a tél megkímélt, de a kiknek már nem lesz több gyönyörük a tavaszi virágok illatában s a nyájasan mosolygó verefény derűjében. Eszembe jutnak a halál márcziusi ibolyái s van közöttük oly.m, a kit bámultam, olyan a kit szerettem s olyan a kit irigyeltem. É* eszembe jutunk azok az utolsó pillanatok, melyek gyakran több örökkévalóságot í ejtenek mélységükben, mint egy egész hosz- szú életpálya. Mai levelemben tehát, huszonöt nagy haldokló utolsó pillanatairól fogok Írni. Egészen márcziusi tliéma. Raphael nagypénteken balt meg bárom száz hatvanöt év előtt, a mikor épen Krisztus urunk menybemenetelét festette. Ptilrarkát könyvtárában lepte meg a halál. Rousseau virágos kertjében halt, meg Addison egy istentagadó nemesnek utolsó perczeiben ezt mondta : — Ily nyugodtan, mint én, csak egy vallásos ember halhat meg. Alfieri huszonnégy órával halála előtt mégis engedett barátai kívánságának és gyón- t.atót hivatott. — Látogasson meg holnap Í3 lelkiatyám — monda a papnak ugv érzem, bogv még huszonnégy ó'ára van. A mikor pedig már hűlni kezdett, igy szólt gyónta tójához. — Szorítsd meg a kezemet. Most halok meg. Quior a hires színész igy sóhajtott fel : — Csak már vége volna ennek a tragi- cus jelenetnek. Reményiem, hogy sikerrel fogom játszani. Haller a hires orvos ütőereit tapogatta haldoklása közben : — Még egy kicsit. .. még mindig.. . eb* most már gyengül... nagyon gyengül... megáll. .. végein vau,. . Mikor Poisson az utolsó kenetet elfogadta még egy szójátékot csinált: — Ilemportez votre liuile, je suis frit ! — és meghalt. Stael asszony igy szólt környezetéhez : —■ Már nem jól van. Kezeim megfagynak. Ah már olyan hidegek, olyan prózaiak ! Börne halálos ágyán fájdalmasan köhögött. — Ma nehezebb köhögése van, mint tegnap — mondotta az oivos. — Csodálom. Hiszen az egész éjjel gyakoroltam magamat benne. Scarron igy vigasztalta siránkozó barátait : —- Sohase sirfal ok kedveseim. Nem tudtok ti annyit sírni, u mennyit én megue- vetettelek. Nupoleo ezzel a felkiáltással múlt ki: — Féle de l’armée ! Byron utolsó sóhaja ez volt: — Hagyjatok aludni ! Nelson még egy csókért rimánkodott. Goethe több világosságot kért. Erzsébet királyné fuldokolva nyöszörögte : — Ah minden kincsemet egyetlen egy perezért ! Walter Scott utolsó ihletében ezt sóhajtotta : — Érzem, hogy újjászületem. Jefferson utolsó szavai voltak : — Lelkemet istenemnek, árvámat hazámnak ! Washington legutolsó szava : — Jól van ! Milastasio halála előtt két szép strófát irt. Vörösmarty zokogó nejéről, Garay siló gyermekeiről beszélt utolsó perczeiben. Batthiány Lajes gróf ezzel a felkiáltással roskadt össze : — Éljen a haza ! Malherbes utolsó pillanataiban is szidta cselédeit s figyelmeztette siratóit nyelvtani hibáikra, Bátori tábornok utolsó levelében ezt irta egy haj társának : — Saclnnatt vagyok. Viszontlátásra ! Én ped g azzal múlok ki az utolsó pillanatokról irt rideg levelein végén, hogy — Talán elég is lesz ! sasjrmz. Olvasó-asztal. — S /, i íi és s z i n h a r m ó n i a,' kiváló tekintettel : A Sík-ornamentikára. óu :l Af ni mii* ioÓMíoilrt Ä - S'/iiiütrl ! tárgyakkal csu színes kelmékkel kereskedők ; továbbá hasznát veheti minden hölgy a kézimunka és toilette színeinek megválasztásánál s egyáltalán minden mivolt ember, ki lakása elrendezésében és környezetében a szépet szereti. A mű 6 színes melléklettel és a szöveg közé nyomott metszetekkel van ollátva. Terjedelme 16 sűrűén nyomtatott iv. Ára díszes borítékba fű-ve 2 fit 30 kr. (Bérmentes szétküldéssel 15 krral több.) Bolti ára 3 frt lesz. — Ezen összeg, i- kintve a, mű díszes kiállítását és a mellékelt színtáblák költséges voltát, ••lég jutányosnak mondható, — Egy legfinomabb papírra nyomtatott diszkö- lésü példány ára 5 frt. A mű a sajtót már elhagyta s kivánatra utánvétellel, vagy az összeg előleges beküldésével azonnal postára adatik. A megrendelések alulírotthoz cziinzendők. Kelt Síi meghon Zala vm. 1885. Honfiúi üdvözlettel ! Tafferner Béla, reáliskolai tanár, j — „Nevezetes férfiak kis- j ded- és gyermekkorából“ cim alatt egy j 5-6 ivro terjedő munkát szándékozom kiadni, melyben 54 érdekesebbnél érdekesebb adatot közlök hazánk és a külföld nevezetesebb művészeinek, költőinek, tudósainak stb. életéből. Ezen adatokat azon tényezők szerint csoportosítom, melyek azoknak fejlődésére elhatározó befolyást gyakoroltak. Ezen adatok alapján adom elő azon módokat, melyek szerint a kisdedeket és gyermekeket a családban nevelni kell. Munkámban főleg az értelem fejlesztésének, a kedély képzésének, az ifjúsági olvasmányoknak, a családi fegyelemnek és a vallásos nevelésnek kérdéseivel foglalkozom a térhez mért részletességgel. Munkámat első sorton a műveltebb szülők szó mára állítattam össze, de tárgyánál fogva a tanítók és azok is, kik tanilgygyel foglalkoznak, érdekkel fogják olvasni. Miért is a műveltebb szülők, tan férfiak és tan iigy barátok erkölcsi és anyagi támogatását kérve előfizetést nyitok munkámra. Az előfi zetési ár egy csinosan kiállított fűzött példányra 1 forint, m«>ly összeg a munka megjelenésének napjáig, f. éri apiil 15. kizárólag alulírotthoz, (Sz.-Fejérvár, Széchenyi utcza 42.) legegysznrűebben postautalványnyal előlegeseubeküldendő. A munka keresztkötós alatt bérmentve küldetik meg. Petres József tanító. énjönoj íjéíct. Petit vezérczikk. Gyöngéd knesókból kapta szerkesztőségünk a következő gyöngysorokat: Igen tisztelt f-zerkesztő ur ! Nekünk nőknek meg van engedve az anonym Kiváló polgáraink albuma. (PaüfovicB Kkroly. Dóczy Ferencz. Frey Vilmos Marosi József.) V. RUDOLF MIHÁLY. Az esztergomi kereskedők közül soh; senkinek se jutott eszébe átutazó vi lághiril művészeket megvendégelni azokat lehetőleg nálunk marasztalni Éhez nem jó mód, hanem ennél sok kai több: jó Ízlés kellett. A jó ízlés Rudolf Mihály család körének különben nem átutazó vendégi volt, akit lehető sokáig igyekezett ma rasztalui, hanem valóságos család tagja. Első érdeméül merem felróni, hogj Rudolf az esztergomi kereskedői ősz tályba bevezette a finomabb tónust meghonosította a jobb Ízlést és ebbei a törekvésében nemcsak példát adott hanem égés.” sereg utánzóra talált. Inlelligentiát. kívánunk a művelt ke reskedőtől s ezt Rudotf Mihály nem csak bírta, de tovább is adta. Esztergom társadalmában Rudolf Mi liály, mint kereskedő bizonyos fény tudott kivívni nevo és családja száma ra. Ez a fény ugvan óriási áldozatok In kerül minden úttörőnél, aki egész u ösvényeket keres, melyen tisztességei és bccsfllést lehet találni, de azért nek mégis sikerült ősi előítéleteket legyőzv' a kereskedő fogalmának annyi méltóságot, keresni, amennyi századok testa, íiiRiiluuia gyanánt a Pató Pálok s táb< labirák utódait sokáig megillette. Rudolf Mihály az egész esztergomi kereskedelmi osztálynak fényt és tisz: tességet kölcsönzött s jó Ízlés me; finomabb tónus meghonosításával rendi kívül nagy érdemeket szerzett. Szereplő factcrrá tudta tenni a Iíöe roskedő osztályt, mely egy negyedszál zad előtt még nem volt olyan bevet alkotó eleme modernebb társadalmunk! n;ik, mint mai napság. A magyar ember ősi előítélettel mén legelte a kereskedőt, akit nem tan tott egyébnek, mint mások járatlan*«? gából nyerészkedő phoenicziainak, aki ugyan azért lehetne becsületes embrn is, de nem tartozik a gavallérok so iába. Az előítéletek le vannak rombol vf: A tisztességes kereskedői elemek ?o zórs/erepet játszanak városunkban s kereskedő foglalkozása csak olyan in teliigensnek kezd feltűnni, mint akii a megyei szolgálat vagy a prókátoic kodás. Minden élesebb megfigyelő tehetségű ember meg fogja adni Rudolf Mihálynm Megdöbbenve álltam meg a bokrok között midőn láttam, mint röpül át lovává a kis amazon a park kerítésén. A hading) uémáu ajkába harapott s lovát vissza fordította. Másnap délutánig nem láthattam a kis amazont * kénytelen voltam megelégedni n liidnagv ur társaságával, ki nagy csodálkozásomra most uem uyaggatott a lovaglás mesterségének tbeoriájával Végre megjelent a kis duzzogó s elfoglalt« helyét a verandán. Nem lovagolunk ma ? sietett kérdezni a hadnagy ur, mire a lány pirulva válaszolt: — Nem ! — De mért nem? —* kérdezte zavartat Benő. A lányka még jobban elpirult, ajkára nem jött felelet s én jónak láttam bemenni az öregekhez, kik lelkesen disk uráliak arról bog)’ milyen egészséges mulatság a lovaglás. Körülhelíi* egy óra mulva ismét ki tévedi em a verandára. A nap már leáldozóba \olt s végső sugarai poétika* félhomályt telj észt eltek. E félhomályban láttam, mint 1m rul a megszelídült kis amazon a hadnagy t.r keblére. . • E pillanattól kezdve nincs nálamnál nagyobb híve a lovaglásnak. PORZSOLT KÁLMÁN. és a Színharmónia Történetének Vá/.l; Iával Irta: Tafferner Béla, realiskolj tanár. Városunk fiának művére kiválna felhívjuk olvasóink figyelmét. A felli vást egész terjedelmében közöljük : sik ornamentikára, aestlietikai és alak tani képzőereje miatt, — úgymond - úja,libán a közép- és polgári iskola, valamint s nőnövelő intézetek rajzokba tása nagy súlyt fektet, — jle fonto szerepet játszik a műiparban és a né kézimunkában is. Minthogy podig a sík ornamentika a sziliekkel szoros összefiig géshen áll, hazai rajzolgatásunknak műiparunknak véltem némi szolgálaté tenni, midőn szerény művemet sajtó ál rendeztem. Az iskolai rajzok tatáson k vül ezen munkának hasznát veheti mindazok, kik a sziliekkel és azok haí mónikus összeállításával foglalkozna u. ni. képírók, műszövők, hímzők, szobi festők, könyvkötők, üveg-, po rezei Ián- majolika- és kőedény-gyárosok, díszlet mestorok, szobadecorataurök, arany- < ezüst ii űvésők, műasztalosok, czimerfes tők, kárpitosok, érezöntők, butorszövi és szőnyeg gyárosok, virágkészitŐk mű kor toszok, bőr és kelmefestők, érez l* runk, ez pedig nekem soha és úgy ez esetben sem j akaratom. — Mióta becses lapja fenn áll, mindég szorgalmas olvasója vagyok és örömmel tapaszta- 11 , Jóm, hogy városunknak sok hasznot hozott már ! ezikkei által, melyek a jót dicsérték, a rosszat pedig ócsárolták, egy szóval lapja minden szép és jó 4 pártfogója volt. Miután azt is tudom, hogy sziiíő- I városa szépítésé is szivén fekszik, eszembe jutott, hogy talán nem lenne rossz, ha én t. szerkesztő ~ urat úgy néha-neha tndósitanám azou eszmékről, ( melyek a mi asszonyi agyunkban néha megfogam- j zanak és melyeket mi egy kedélyes kávé „Pau»chu- " j nál megbeszélünk. A mi társaságunk ugyan nem | 5 tartozik az „arisztokral,iához'“, azaz azokhoz, akik azt hiszik, hogy ha valaki fent hordja az orrát és) * mindepKit kévéséi, hogy az már noble szokás, a mi' társaságunk olyan, hog7 mindenkinek megadjuk az őt illető tiszteletet, de a fent említett „Coterie“ < * előtt fejet nem hajtunk. Tudjuk, hogy szerkesztő j g ur is azon emberekhez tartozik, aki meghajtja magát az érdem előtt, de büszke ott, hol érdemtelen t emberek akarják megalázni s ennek mi igen örü- á lünk és habár anonym levélben, de még is kijelentjük őszinte tiszteletünket Ön iráut. De hogy " most azon kérésünket előhozzam, melvet már leveli lem el-5 részében említek, rövid leszek és kérem : oiirgesse becses lapjában az állandó színház építését és a nagypiacz befasitasát, mert ez igen s/épi- |{ t né a várost és igon kellemos volna a térzenék alkalmából, ha az, ember árnyas fák alatt élvezhetné. Kg miután Hübner ez alkalommal mindég igen jó üzletet csinálhatna, ö is járulhatna a költsó; ékhez. 1 Kérem feleljen becses lapja szerkesztői üzenete* rovatában, hogy akarja-e megpejiditeni o tervet. 3 ’ Őszinte tisztelője *♦* ♦ t Lapunk szerkesztője Hühner úrral komoly tárgyalásokba bocsátkozott a kedvos anonvin levélben : ’ felsorolt eszmék megvalósítása érdekében. i - AUCUN. 1 ezen ;i leron szerzett eruemoieri uz eo ismerést. Miigiik a ksirtársak legahíbb mindií megadták Rudolf Mihály az esztergomi koreo kedő világ élén áll és ezt intelligent) tiája, kereskedői szelleme és tévékéin! sége után meg is érdemli. A kereskedő gén érát iók művelésébe o az ifjú kereskedők kiképeztetésében az esztergomi kereskedelem anyagi erkölcsi fejlesztésében kevés embd tett annyit, mint Rudolf Miliá’y. Piogrammszerü élettörekvése ugytj rendki vili sok akadályba ütközött, t hosszú küzdelmek nem egyszer aggass tolták meg élei kedvét, de végro meoi élte küzdelmei győzelmét. Törekvések teljes diadala az, lioio intelligens faetorrá tudta nemesitek városunkban a kereskedő osztályt J ennek kölcsönös gyümölcsei még ajö'ö iegs.'.eiib gyüinölc*ei lesznek. Mint jó polgár megszolgálta város;* mint jó kereskedő beváltotta missiójjijí mint jó családapa megérte boldoM ság át Munkájában ugyan sohase pihepjj
