Esztergom és Vidéke, 1885
1885 / 13. szám
Esztergom VII. évfolyam. 13. szám. Megjelenik hbtenkint kétszer: 7 VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évre .................................. • *3 Irt f él Are.............................................3 , — u #jrj«<lésie........................................I • *>0 E «yHs szám áru 7 kr. kr. SZERKESZTŐSÉG: ßzENT- AnNA-UTCA 317. Iioni » li.p A7,elIhiiií részét. illető küzleiiiátiyek kiiI<lo>i«fSir. KIADÓ »Tv ATAL: |SzÉCHENI-TÉR liOTií ;i Ilivatnlos s a magán Jlinletéfiek, a uyilttcrjie szánt közlemények, előli/.etési |>énzek és redaiiííúKsolc intéz,emlők. HIRDETÉSEK. HIVATALOS initnRTlíSEK : 1 szótól 100 szóig — frt 75 kr. 100—200-ig . 1 „ 50 „ 200—000-ig . 2 „ 25 „ Bélyegilíj 30 kr. M AG Á.NHI III) HííRSKK megállapodás szerint lelmtU legjutányosnbbaii közöltetuek. NTir/rrtóB sora 20 Kr Propeller. Esztergom, febr. 10. A helyi kereskedelem és ipar emelése érdekében fölmerült legcsekélyebb mozgalmát in örömmel üdvözöljük, mert a közöny hosszú fejezetei közt az érdeklődés mindig üdítő oáz gyanánt mosolyog felénk. így vagyunk most a propeller kérdéssel. Evek során át meddő volt a propeller emlegetése, inig végre egy szomszéd város ambitiót ojtott belénk s most szorgalmasan írogatjuk alá a részvényeket. A vállalat még csak papiroson van, de olyan urak papirosán, a kiknek név aláírása értékpapírokat csinál az alá Írási ivekből. A kérdés minden phasisáról pontosan tájékoztattuk olvasóinkat. Ez áltál ómmal néhány megjegyzést vetünk papirosra a vállalat hordóerejéről. Szükségtelennek tartjuk bővebben ismételgetni azt, hogy mi a vállalattal szemben az örvendők pártján vagyunk. Mert a propeller Esztergom és Párkány között a közlekedést minden esetre kellemesebbé tenné s folytonosság dolgában összehasonlithatatlan haladást jelezne. De vérmes számításnak találjuk azt, mely a közlekedés eddigi főállomásait nkarná megváltoztatni. Esztergom és Kövesd a gyakorlatban aligha lesz kiindulási pont. Jegyezzük meg jól, hogy a propeller csak is zailástalan vizi utat járhat. Erősebb jeget nem képes áttörni s mikor a révészek nagy vergődéssel átkiizdik magukat a veszélyes jégtáblákon, addig a kényesebb dongájU propellert a meghűlés veszélye elől a i langyos kis dunai ágra kell kikötni* Zaj lás esetén tehát nemcsak Kövosd, de Párkány se hozzá férhető propelleren. A mint a hajózás megered, Esztergom összeköttetése a nagy világgal rendkívül előnyös fordulatot nyer. A gőzhajózási társulat ugyancsak kielégíti a kereskedővilág s az utazó közönség minden igényét gyors és biztos menetei által. Nyáron át tehát a propeller missiójára olyan értelemben, mint télen szükség nincsen. Midőn a propeller kérdése szőnyegre került, különösen örvendtílnk annak, hogy a közlekedés iránt való érzék némileg ki kezd fejlődni bennünk. Mert a propeller kétségkívül ügyes tényező a közlekedés biztosításában. És alkalmat is ragadunk most abbeli Töményünk kifejezésére, hogy ez a derék mozgalom nagyobb szabású tervekkel is föl fog lépni. Mert a közlekedés folytonosságának biztosítására kétségki- kivül egyik főtónyoző a hid kérdése. Úgy tudjuk, hogy a duna-gőzhajó- zási társulat a hid kibérlése iránt már lépéseket tett. Tizennyolczezer forintos ajánlatról volt szó. A társulat azonkívül Esztergom és Párkány között propeller-közlekedést is torvezett. Vájjon nem volna-e czélirányos, ha a propeller társulat, mielőtt húszezer forintos vállalatát realizálná, érintkezésbe lépne a dunágőzhajózási társulattal s megpendítené a hidbérlés ügyét is. Talán fölöslegessé válnék egy tekintélyes esztergomi tőke koczkáztatása s a társula* bizonyára előzékenységgel állítaná fel a propellert, a maga terhére és felelősségére. Bármiét üssön ki azonban a vállalat sorsa annyi bizonyos, hogy hálás és czélirányos pro- peller-ut csakis Esztergom és Párkány között képzelhető s hogy a kfivesdi remények csak nagyon szép illusiók. Ha a derék kezdeményezők, mint városunk anyagi érdekeinek önzetlen Iszószólói, csakugyan tovább folytatják megkezdett működésüket a közlekedés javítása és biztosítása érdekében, akkor lépjenek összeköttetésbe a duna gózha- józási társulattal, moly ebbeli törekvéseiknek rendkívül praktikus támogatást kínál. Vajha a megindult érdeklődés nagy ob bszabásu. törekvések keresztülviteléhez is erőt és lelkesedést hagyna maga után ! Kereskedelmi Társulatunk. (A múlt év történet«?.) III. Külön fejezetben s talán legelöl kellett volna szólani a társulat és a választmány mindennapi gondjáról, a társulat ismétlő iskolájáról, melynek már hírlapi utón is halálhírét terjesztették. Félő, hogy úgy jár, mint az ilyen hírbe került emberek, bogy soká él, mert már a haladás mai helyzetében valóban itt volna az ideje, hogy a ke reskedő tanulók oktatását az állam és a közönség vegye kezébe. A rendelet immár meghozatott, hogy mindazon község, melyben 30 — 40 kereskedő tanuló talál tátik, maga a saját költségén tartozik alsó-foka kereskedelmi iskolát fölállítani, városunk azonban mindez ideig1 ez irányban, daczára úgy egyesek, mint J a kir. tanfelügyelőség által tett sürgetéseknek, mit sem tett. Igaz, hogy egf ily iskola felállítása tetemes költséggel jár, de egyszer meg kell annak lenni s akkor, nrkor minden irányban annyit költenek oktatási czélokra, a kereskedő tanulók oktatására is kell jutni, annál inkább, mert a kereskedők minden városnak létfen tartó elemeit képezik. Minthogy pedig a miniszteri rendeletekkel tervezett és felállítani rendelt iskola olyan szabású, a melyet egy társulat, főleg ily kis társulat fenn nem tarthat, a választmány akként intézkedett, hogy míg egy oldalról a városi, a szomszéd városokkal együttes alsó fokú keresk. iskola felállítását sürgeti, más oldalon az eddig áldozatok árán fönntartott ismétlő iskolát továbbra is, az uj iskola megnyíltáig fenntartja, de csak jelen szervezetében és tantervével : a miut azonban bármely oldalról ennél több követeltetuók, minthogy ezen intézmény a társulot önkéi te* akaratának kifolyása, úgy azt haladéktalanul beszünteti. Euy- nyiben áll a hirlapilag is szellőztetett ügyHogy mily sikerrel és hány tanulóval állott fenn a lefolyt évben is az intézet, arról szóljon maga az igazgatói jelentés Kereskedő ismétlő iskolánkban — az igazgatói jelentés szerint — az előadások a beiratások napján, szeptember első szerdáján kezdődtek s a rendes előadások tiz hónapon át junius utolsó szerdájáig szakadatlanul tartottak. Az 1883|4-iki iskolai tanévre har- minczkilencz tanuló iratkozott be és pedig tiz a II. és huszoukileucz az I. osztályba. A tanulók erkölcsi viselete teljesen kielégítő, de szorgalmuk és tanulmányi Azf,Eszicrgoni ésVidéke^tárcája. 'pto faóoi emlőit ita tatból. (R:ijz.) Születtem... valóban nem tudom mikor, pedig kétségkívül jelen voltam születésemen. De hát hiába, az öregség elveszi az embertől az emlékező tehetséget, épen akkor, mikor már csak emlékeink vannak. Hanem azt érzem, hogy meglehetősen öreg vagyok, csak maga a köszvényena is élt már vagy husz évet. Hogy eddig éltem, azt is csak a mesterségemnek köszönhetem, az tartotta bennem a lelki erőt s épséget, hanem az okozta bennem a lelki gyengeséget s a lelki betegséget is. Nem a mesterségem volt tulajdonképen az oka, hanem magam, de hát mindegy már az, elég hogy a lelkem megtörött s az én megvénhedt szivem még most is fel-fel jaj- dul a régi fájdalomtól. Mert hát tetszik tudni, én professor voltam, a philosopliiánalr, a paedagogiának és a classica philologiáuak professora. Kitűnő eredménnyel eveztem át a vizsgák teugeréu, hanem végre is megbuktam a legszigorúbb censor előtt : Ámor előtt. Ezzel azt akarom jelezni, hogy szerelmes lettem egy lánykába, a ki ugyan nem volt nagyon szép, de éppen egy professornak való volt. Hozzám is jött volua féleségül, csak lett volna — állás. S mikor aztán kerüli állás, akkor ez lett ja szerencsétlenségem. I Egy napon ugyanis a főispán urnák az előszobájában vagyok, épen ötvenedszer. — bogy a méltóságos ur kegyes pártfogásáért esedezzem, egy tanári állás elnyerése iránt, midőn nyílik az ajtó s a főispán ur kegyesen behívat. — Amice, gondoskodtam magáról ! Örömömben majd elájultam. — Önt kifogják nevezni a felsőbb leányiskola torna tanárának ! Derült égből meunykőcfiapás ! — De kérem, ki a classica, philologia, philosophia, paed... hebegtem. — Tudom, nem tesz az semmit barátom, eltanitja maga a tornát is híven, elég erős ember ! És pár nap múlva csakugyan megkaptam kineveztetésemet, torna tanár lettem a felsőbb leányiskolában. Mikor az igazgató legelőször a tornaterembe vezetett, szemem káprázott az elém táruló látványtól : busz szebbnél szebb lányka tornázott otc egy kisegítő vén tornamester commandójára. És az a costume, a melyben voltak ! — ma öreg ember vagyok s ha rá gondolok, a vérem most is felhevül. Hát még akkor! Egy sorban állott valarae nyi s apró lábacskáik begyére állva, utánozhatlan bájjal emelgették lábaikat. — Jobb ! — kettő — bal ! — kettő — elég! — hangzott a vezényszó 3 a lányok ruganyos tagjai villámgyorsasággal mozogtak az ütemek szerint. 1 Beléptüukkor a lányok arcza mind felém fordult s éreztem, hogy magam jobban elpirultam, miut Ők, Az igazgató bemutatott engemet a lányoknak s ezek kaczérul reám mosolyogtak. Hogy az nap mi történt velem, máig sem tudora. Csak arra emlékezem, hogy másnap dobogó szívvel mentem a leczkóre, melyhez öt német tornászati könyvből puskáztam ösz- sze a tudományomat, — mégis bele sültem. ! A gyakorlatok közepén egyszerre elfelejtettem a vezényszót, fejemet szédülni éreztem, nyelvem megakadt s a lányok — kika- czagtak. Úgy éreztem, hogy meg vagyok semmisülve, nem is tudtam a teljes órát betartani, rosszul létet adva okul, korábban elbocsátottam a lányokat. Midőn már valamennyien távoztak, egy lányka, ki legutolsó maradt, egyszerre felém fordult s piruló arcczal, lesütött szemekkel szólott hozzám : — Tanár ur kérem, talán nem veszi rossz néven, ha... ha... tavai lejegyeztem gyakorlatainkat... ha talán szüksége lenne rá... S reszkető kezekkel egy kis füzetet nyújtott felém, melyet én méltó vággyal ragadtam el tőle. Nem szólottunk egymáshoz semmit, de én önkénytelenül ajkaimhoz emeltem reszkető kis kezét mire mind a ketten még jobban elpirultunk és elfutott. Kétségkívül nem úgy cselekedtem, mint egy professorhoz illik, de hát nem tehettem róla, mjért tesznek fiatal tornatanárt a felsőbb leányiskolához 2 Mikor a szép Olga torna füzetét meglátta nálam jegyesem — látszott rajta, hogy nem igen szereti újabb merészségemet, kezdett féltékeny lenni, hanem a legközelebbi torna leczke kitünően sikerült. Ezentúl éjjel-nappal a szép Olga torua- füzete feküdt előttem, de egyszersmind a szép Olga képe is gyakrau meg-raegjelent előttem. Tetszik tudni, a torna tanároknak kötelessége vigyázni, hogy a növendékeket baleset ne érje, In ezek elesnek, felemelik Őket, ha ugranak, kikapják a levegőben őket, szóval raindeu gyakorlatnál segítenek neki, tudja isten, éu mindig legjobban szerettem segíteni a szép Olgának. Sőt később azt vettem észre, hogy a szép Olga néha akarattal elbukik, csak hogy én felsegítsem... Képzelhetni, hogy ily módon kitűnő torr.a tanárrá képeztem ki magamat, sőt oly szenvedélyemmé vált a toruázás, hogy e hivatásom miatt kezdtem elhanyagolni jegyesemet is. Egy leczkén aztán váratlan esemény fordult elő. A lánykákat egy sorba állítva vezényszóra guggoltattam épen, a gyakorlatot katonai pontossággal végezték a bájos növendékek, midőn egyszerre a szép Olga arcza elsápnd s eszméletlenül végig terül a padozaton. A gyakorlatok folytatásának persze vépé lett, ijedten futottam az ájult leányhoz s karjaimba ragadva a drága terhet, az öltöze szobába vittem. Velem jött egy-két bátrabb idegzetű lány t kezdték vízzel locsolni Olga arczát.
