Esztergom és Vidéke, 1885

1885 / 97. szám

néssel illeszkedik bele a k*R ország külön leírását, tartalmazó füzetek «0 rálu, amelyek minden hö 1 én és 15 én fognak megjelenni ; olyanformán, hogy az Ausztriát ismertető főzet ma gyár fordításban is ugyanazon napon adatik ki, amelyen a német eredeti.

Az osztrák rész első kötete kezdi Becs városával és Alsó Ausztriával ; a magyarnál ellenben Budapest az utolsó kötetre van hagyva; mint amely tiz év múlva, mikor a királyi várpalota, a Mátyás templom, a parlament pulo tája, a lipótvárosi bazilika, a negyedik állóhid, stb. ki lesz építve, előrelát ható-tag élőn vére fog megváltozni.

Az osztrák fél kötetei tartományonként lehetnek beosztva; ami a magyarnál lehetetlen. Itt, Horvát-Szlavou- országoknak külön tért engedve, Magyarország maira, mint összefoglalt egész tárgyalandó, mellőzve a kerílleli, vármegyei felosztásokat, s azok helyett a földrajzilag meghatározott vidékeket tárgyalva. Megelőzi a leírásokat, mint I. fejezet, a magyar földnek ismerte tűse, s az országnak rövid történet- vázlata, a történelem előtti időktől kezdve egész a legújabb napokig.

Azután következik a II-dik fejezet : „A magyar alföld és népe“ ismertetése.

Honát- és Szí a von országok leírása külön liorvát- szlavón szakelőadókra lett átruházva, kik Íróikat maguk választják ki. Ugyanez országok a felíl j gyeiő-bizottságban is képviselve van-! mik,

Mint kiszámítható, az egész mű két heti időközben két-ives fiizetenkint megjelenve, tiz év alatt fog teljesen aj közönség elé kerülni. A szerkesztőségi; apparatus azonban úgy van berendezve, hogy bármelyik működésének időközben megszűnése legkisebb fennakadást sem fog okozni.

Az egész magyar kiadást a magyar kiiályi államnyomda, a németet a bécsi cs. kir. államnyomda vállalta magára, s Ő Fensége a trónörökös az őt megillető tulajdonjog t a két államnyomdára ruházta át. Mind a szellemi tar tolom, mind a metszvónyek örök időkre! ezeknek a tulajdonát képezik. Ha vesz teség leune a vállalaton, Ő Felsége, közös uralkodónk, azt saját magánpénz tárából fedezni Ígérte meg ; azon minden várakozást fölü'muló tömeges részvét mellett azonban, mely mind a magyar, mind a német közönség részéről e. (jicr is mutatkozik, s miután való

zafos és szép műsort nyújtott, moly

ezen éviiéi:yi’des hangversenyét, a leg emlékezetesebbek közé sorozza.

Kezdjük tehát itt mindjárt és mondjuk el, hogy Munkácsi Mariska k. a. Liszt XII. bepsodiáját Ízléssel és technikáját. uly s ép mi ragyogta tó bravour- rnl j ítszta el. hogy a közönség fig\«>! met a darab v geig lekötő és a nyújtott élvezetet zajos tapsokkal hálálta meg. Mi ehez csak azon őszinte kívánságnak adunk kifejezést, lmgy a nyert élvezetben, melyhez a kisasszony kedves és kei esetlen egyszerűségű megjelenése nem kisebb mérvben járult; a Z uoikör tagjait többször is része- si tse.

Talán ide vonatkozólag voltam fiiI tanítja egy b‘szélgelésnek, a melyet, ime ezennel m»gp!etykazok az olvasónak :

— Ki volt a legboldogabb az este? Kérd v,e egy őszbe borult fő szomszéd ját.

— A kör elnöke bizonyára — monda

ez !

— Nem — szóltam közbe én az, első széksor közepe táján ül szerényen egy hölgy* kinek édes jutalma volt a 4 ik darab után felhangzott, taps és a kinek a már távozó félben lévő kedves tanítványa helyébe sok ily tehetséget, kívánunk, hogy fáradságát mindig oly szépen lássa megjutalmazva.

S/endrői Szabó Lajos ur a m. kir. operaház tagja rohammal vette he az esztergomiak rokmiszenvét. Rónay Gizella k. a. szives kísérete mellett énekelte Halewy Zsidónőjéhől a cavatinát és három magyar népdalt. Mindnyájunk nevében óhajtjuk, hogy a Zeneikor gya kori meglátogatására vonatkozó Ígéretét be is fogja váltani, mely esetben azonban kérjük, hogy a ráadást kissé liosz- szabbat szabja, mert jelen alkalommal egy kis vál ozlatással mi is a dallal szólunk :

„Göndör hajam rövidre van levágva.“

Do a kör állandó működő tagjai sem maradtak el a siker dolgában. Még mod is halljuk Lieb» „Tavasz ébredése“ czimű szép dal hármasából ki emelkedő aU és mezzo soprán lágy Kimúlását és Őszintén kívánunk sze renc^ót a Zeneikörnek oly tagokhoz, mint Palásthy Örzsi, Nesz ti és Langer Mariska kisasszonyok, kik még az ének kar többi tagjaival együtt A1»t a „rózsa“ czimű dalát oly érzéssel bírták érvén\re juttatni.

Midőn végre Herold Zamjin nyitó

tyát fölemlítem és megemlékezem XIII. Laos ga vöd jónak a zenek? r által történt előadásáról, inelv két darabban a zongora részt Rűiay Gizella és Ékesy Sarolta kisasszonyok voltak szívesek elvállalni, — a hangversouy hű képét adtain.

R Kiéljük, hogy többször lesz alkalmam a reporter tisztjét elvállalhatni, mert hisz a zenei kör tagjainak többet nyűit, mint a mire igényük lehet és szebbot ád, mint a mennyire gondolnunk is lehet.

A hangverseny után tánezra kerekedett a közönség ifja nagyja, melynek számáról legjobb tanúságot tesz, ha registráljuk, hogy a négyeseket 5 6 pár tánczolta.

Jelen voltak : Andrássy Jánosné,

özv. Ács Flórisné és Anna, Boronkay Lajosné, Borsiczky Ott óné, özv. Budáné és Aranka, Búzás Gi/.ella (Budapest,), özv. C.sukásyué, Ellinger Ödönné és Irma, lükesi Adói fiié és Sarolta, Frey Ferenczné, Feketéné Greff Gyuláné, H ián Rezsőné és Ilka, Kiinda Rezsőné, özv. Kádár Istvánná és nővérek, özv. Lángomé és Mariska, Mez»y Dénesné, özv. Maár Gyuláné, Munkácsy Károlynó és Mariska, dr. Mát. raj Ferenczné, Palásthy Jánosné és nővérek, Palkovics Lajosné és Luiza, Pfalcz Józsefnó, Potoczkv Vilma, Rogiün Edénó és nővérek, Rónay Gyuláné és Gizella, Ra- dolf Mibúlyné és Irma, Saller Antalné és Vilma, Sternfeld Rezsőné, özv. Spi- szár Jánosné és Janka, Ságliy Agatha, dr. Szikszay Sándorné (Budaposl), Szvo- boda Románné, Irma és Cornel, Szal- kay Jó/.sefné, Widinaun Bélelné, Wimmer Imréné, Zinnern Ferenczué úr- bölgyek stb.

Öt felé járhatott az óra, midőn a csárdás utolsó accordjára hiába hangzott fel a „hogy volt“, midőn a mamák és nénik serege jobbról balról siettek tó- deuezoik átvételére.

KURT,

Esztergomi levél.

(A kifacsart czitrom.)

A kifacsart czitrom nem mese, hanem történet, sőt valóságos világtörténet.

Vannak tökéletesen ostoba 3 félkegyelmű emberek, a kik egész életükön át nem csináltak egyebet, mint czitromot csamellett ültek, s kik lábacsitáikai selyem ruhájuk alá rejtették, inig ezalatt, oly ártatlanul tekintettek a magas művészre.

A darab végével Harald az ő székét ügyesen a két, leányka közé csúsztatta és cse- vegui kezdett velők.

A herczeg néhányszor föl s alá járt a teremben, azután a kandallóra támaszkodva, a szép háziasszonnyal beszélgetett.

Gizella nem mozdult meg ülőhelyén ; csupán azt a kicsiny lábat nem látta már Harald a tabouret fölött.

— Nem tudom, liogy mikor végezik be a mondanivalójukat, — mondá Haller Gertrud, Verthernhez. — A háziasszony nagyon szereti, ha szenvedélyes zenészszel a i zenéről társaloghat. De aztán nincs is ám egykönuyen vége az ilyen társalgásnak !

A herczeg újra a zongorához ült igazán pompásan játszott.

Haller asszonyság minden családi kincsét oda adta volna, La az ő két leánya közül legalább csak az egyik is zongorázni tudna. Vajba a négykezesig vinnék. Milyen megható az, mikor a kezek, meg a szivek olyan közel vannak egymáshoz... igy gondolkozott a jó özvegy asszonyság. Hiszen az idősebbik kisasszony vagy tiz év óta tanulhatott volna valamicskét, de mikor semmi hallása sincs. Halién ék nélkül pedig zongorajátszót nem lehet képzelnünk. Az i fj ah - bili kisasszony se vitt** messzire. Ennek rang ismét semmi taktusa sem volt; már pedig e nélkül sem lehet zongorajátszót képzelnünk. Olykor-olykor az énekben képezte. Haller asszonyság anyai szive örömökben - pesett akkor, midőn ezt azt unalmas ang<d dali, hallotta meg/.eudülui leauya ajkáról :

„ . . , long, long, ago —“

A Bergenék saloniáhan azonban sohasem szóliiották föl Hildegárdot éneklésre — ,irigységből* — mint az anya szokta valamennyi barátnőjének sugdosni.

E közben Hubert herczeg folytonosan játszott és a tábornokim az ő picziny piros ajkaival Rossini e dalát énekelte :

„ . . . una voco pocco fá —“

Hubert herczeg már nem volt fiatal ember. Arczán előbbi zajos életének méiy vonásai maradtak liá!n; de az ő hanyag és mégis kellemes viseleté, kitűnő, kissé pikáns társalgási-modora és valóban föltűnő tehetsége a zongoiáu, nagyon kedves benyomást gvakorolt a hölgyekre. A herczeg folytonosan ajkán tartotta az élvek poharát. A téli hónapokat a kis D. . .-ben töltötte el, hol mint. a afféle szenvedélyes zenész, folytonosan csak a zene körül mulatozott; a nyári és őszi hónapokat, pedig Ouchyban és Nizzában levő villáiban élte át, egészen magányba vonulva. D . . . i kastélyában majd mindennap qusrtett-estólyeket rendezett és ezeken diadalmaskodott majdnem mindig Arnstein urhölgv. A Bergen féle házat, csak rövid idő ó'a látogatja ; a pajkos liir azonban azt sugdossa, hogy inkább érdekli őt Gizella, mint az ő zenészei 1 képessége.

— H ilotta-e már B -rgen asszonyság énekét, ? — kérdő Hildegárd, szomszédjától.

— Ma látom először Bergen asszonyságot a maga házában, — hangzott a rövid válasz.- A mama azt, mondja, hogy ő nagyon is érzéstelten énekel, — folyta iá a Kedv»s szomszédim. — Már pedig az éneknek is meg vannak ám a maga szabályai.

— Már hogyan beszélhetsz te igy, Hi 11a ?

— jegyzé meg Gertrud, — szeretném, ha úgy énekelnél, mint, ő. Már úgy szeretnem, hallani; csak '‘fölkérné a hei-cz-g. Olyan szívesen és olyan édesen hallgatom, mint csak ahogy a . . . tiltott könyveket olvasom !

— veté utána nevetve a kisasszony.

— Ej, ej, Géra, ha ezt meghallaná a mama ! Mintha bizony mi tiltott könyveket olvasnánk . . . mit gondol felőlünk majd W'Ttliern ur ! . .

1 Mialatt Hnld válaszolhatott volna, a teremben általános mozgás keletkezett.

Mindnyájan Bergen asszonyságra tekintettek, kit a herczeg a zongora elé vezetett.

— Tehát, megké te, és ő — énekel ! — Ez a gondolat kimondhatatlan kesevííségg*1

! árasztotta el néhány perezre Harald keblét. És most úgy érezte, mintha hevesebben dobogna szive, mintha elvisellmtlenné válnék előtte a további itt tartózkodás s mintha menekülni akart Volna, messze messzire ebből a házból . . . Harald valóban áldhatta HJler asszonyságot, ki azt mondta, hogy vonuljanak a szomszéd kisebbik szolbába. Olt, éppmi iigy meg lehet hallani a ■dalt, mint, itten, azonkívül — ő mir fázik.

I Harald tehát az asszonyságnak vállairn tette [a bársony-köpenyt, azután zajtalanul a szomszéd kis szobába vezette s inig mélyen föllélekzett, ugv érezte magát, mintha nagy .veszélyből szabadult, volna meg. A kis s/o- I bát vörös lámpa világította meg. A bársony

kaipitokon aranyléczek ragyogtak. A kedves szoháoska bútorzatát : egy virágasztalka.^egy CauS'Mise, egy Íróasztal, egy kis könyvtár,

I néhány szék é3 egy mozaik asztalka képezte. Harald az iró-asztal mellett állott 1 meg és körültekintett a falon. A gyönge rózsaszinő fénynél nem vehette ki ugyan a képeket, de Venus kecses alabastrom szobrát, még ott látta a falon. Az Íróasztal kán jegy perczellán vázában — ibolyacsokor ál- j lőtt. Harald szive hevesebben kezdett dobogni. — Gyorsan elfordult- — ügy érezte, mintha óriási illatár-hullámok tartanának feléje és őt elkábifással fenyegetnék. Ibolya ! — mindenütt csak ibolya !

E pillanatban megzendült a terem zongorája.

Hsaidnak elállott a lélekzete, mert egy dal hangzott előtte, ismeretlen és mégis olyan bizalmas hangokon, er a skót dal :

„Mikor terez vissza majd Én édesem Jamie — — —“

Olyan kedves volt ez a melódia, olyan panaszos, olyan esdő, mely után maga a vigaszteli válasz érkezett:

„I wille come to thee My sweet and bonuie-----------“

K

imondhatatlan fájdalom borult homályos fátyolképpen Hirnld szivére. Ez a hang úgy megragadta őt mi't a gyermek lágy keze, s oly erősen tartotta Őt, hogy lioiív nem bírta elbocsátani.

Dal, dal után, ismert és ismeretlen énekek követték egymást. Harald alig volt ébren — álmodott .. . Ekkor, miitlia izzó

szinűleg még franczia kiadás is jöhet

léire, veszteségre alig lesz eset.

A magyai résznek nem csak szellemi munkatársai és rajzoló művészei, de sokszorosító művészei is mind ma gyarok. A kiadó államnyomda e mű számára egy önálló xylographiai inté zelet állított fel Budapesten MorelIi tanár vezetése alatt, melyben legkiül nőbb fametsző művészetnek működnek becsületünkre való szép sikeirel.

Ugyanez áll a szellemi munkatársakra is. Ez nehéz munka. A s>akbi zottságok épen azért vannak, hogy elő legesen szigorú kritikát gyakoroltnak s minden barátságot és det»rentiát mellőzzenek ; a mi első kézből nem t czélnak megfelelőleg ütött ki, azt át vagy újra dolgoztassák.

Ha mind a mellett is lesznek : munkának hibái és hiányai, azoknak feljegyzéséért a szerkesztők csak hala dalosak lesznek a kritika iránt.

Közvélemény iink orgánumairól fel teszszük, hogy a mű megítélésénél figye lembe veendik ti nehézségeket, a me lyeken annak magát keresztül kel küzdeni s mindenek előtt azon szem pontot sem fogják eltéveszteni, mely sze rint a munkában a monarchia egykot leendő uralkodója ismerteti meg orszá gainak sokféle népeit egymással és .1 világgal ; maga is személyesen áttanulmányozva azoknak helyzetét, saját súgóit, s az alatt is, a míg a trónö rökös czimét viseli, magát a szellem harezosainak élére állitj.. s hílszkesé gét találja abban, hogy vezére lehel annak a tábornak, mely a hatodik nagy hatalom seregéhez tartozik.

A Zeneikor hangversenye.

Esztergom, nov. 28.

Városunk a szép iránt érdeklő közönségének már rég nem volt alkalma oly műélvezetben részesülni, mint a milyenben november 28-án a Zenei kör által adott hangverseny alkalmával gyönyörködhetett.

Mielőtt a mű or részletezésébe bocsátkoznánk, el nem mulaszthatjuk a Zeneikör intéző elemeinek el sün restin két kinyilvánítani, hogy társadalmunk feléléukiiését nemcsak kezdeményezi, hanem annak jelenben egyedüli fac'ora is. Köszönet illeti továbbá, hogy két szívesen fogadott eg éniség fellépésé

.. .. L Ír ! nn.i !■ a r»l nnn n I t n 1 .v rv fi ..ITT I’ I» I t/\