Esztergom és Vidéke, 1885
1885 / 97. szám
Esztergom VII. évfolyam 97. szám. Csütörtök, 1885. deczember 3-án. Városi s rneovei érdekeink közlönye. Megjelenik hbtbnkint kétszer: VASARNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. #gé*Z érre fél évre . «•gyedévr« ELŐ FIZETÉSI AR Ef)v szám érit 7 kr linsé fit — kr. SZERKESZTŐSED: ^ZENT- ^NNA-UTCA 317. Ii.p «ztdltuiii részét illető I<n7.leiii«nyelí kiilileiiHlkKIADÓHIVATAL: SzBCH ENl'TÉR ^ V» IiotiI n lii rutaion s ii magún Ilii delének, a ny ilttíi’oe színit kflr- leinönveli, előli’/,ef.ési pénzek és reelamiilasnk inlézemlök . HIRDETÉSEK, IM V ATA f,OR IIIUDKTI'ISKK 1 szólói 1(10 s’/.ói^ — fi i 75 ki 100—‘200-ig . 1 „ 50 „ *200—300-ig . 2 „ 25 „ üélyegilíj 30 kr MA(lÁNIIIIMHOTl?SKIf m«gállíi|_ioilás szerint lelislö lejíjutányosiibliun kiiy,(illetnek. NYII.TTlíll sora 20 ur £z „EsstBrjoffifisVidika“ tárcája. Simltm éa mariié«. — Polko Ellz elbeszéléíe. — (Aí EuUrgom éi Vidéke számára fordítva.) Ama!* — soffrire Taoera — morire. (2. folytat?*.) — Sokan vaunak-e már ödafóun ? — kórdó Harald az orvost, kivel az elegáns ruhatárban találkozott. — Kevesen vannak ; nagyon meghitt par- tiek ; hisz cs; k zenélni és játszani fognak. Engem csupán nagy liirem vont ide ; azt mondják, hogy nagyon jól értek a wliisthez. Pompás triót, fog hallani ; lesz szerencséje a herczeggel is, ki valódi zongoravirtuoz ; meglehet, — de csak meglehet — hogy Bergen urhölgyet is fogja hallani. — Éuekel-e még? — kérdezi élénken Harald. — Még ? Istenem, hisz ő fiatal hölgy ! Wertheru homlokára bíbor birult. A múlt már olyan messze feküdt mögötte. — Aztán tudja kérem — folytatá az ur, — Bergen urhölgynek a hangja nem méltó ám minden körhöz. A közönséges világ úgysem értené meg, A lierczeg bálványozza Bergen urhölgyet gyönyörű hangjáért és reményiem is, hogy nem fog addig tágítani kérelmével, míg a szép hölgy nem énekel. . Ekkor mindkét ten a terem ajtója ele jutottak ; a szolga mind a két szárnyat kitárta és az urak beléptek. A vendégek egy kis thea-asztal körül csoportosultak ; csupán csak a herezeg hiányzott még. A társaság tagjai voltak: özvegy Haller asszonvság, a háziúr cousine-ja, két csinos leánykával ; Arnstein tábornok az ő kedves, de kissé kaczér nejével ; néhány ifjú zenész, az udvari zenekar tagjai, a hörcsög kegyeuezei és Seiden, az öreg gróf, ki különben szenvedélyes whist játékos. Bergen urhölgy theás-edéuyek mögött ült és lassan fölemelte fejét, midou az a két ur belépett. A szép hölgy édesen mosolyogva nyújtotta kezét az orvosnak, azután kegkérte Haraldot, hogy foglaljon hely et átelleuében, a két fiatal leányka között, kik ugyancsak ostromolták Haraldot a leendő álarezos bált illető kérdésekkel. A társalgás csakhamar az egész várost érdeklő álarczos-bálra tért át; a hölgyek előtt papiros és irón feküdt; levázolták u különféle jelmezeket, azután meggondolva magukat, uj rajzolásba kezdtek. E közben Harald Bergen asszonyság felé fordította tekintetét, ki az orvossal csevegett, A rózsaszínű födéllel ellátott lámpás csak gyönge fényt vetett Gizella arczára. Gizella violette selyemruliát viselt, fekete csipkézettel; hajába uagy, fehér kamélia volt tűzve. Hnad akaratlanul is arra gondolt, hogy miut szerette Gizella azelőtt az ibolyát. És mikor Harald ibolyákat szedett neti, ő olyan édes mámorral emelte azt arczához, és szemei úgy mosolyogtak, mint az iLo- íyák. Dehát ez már régen, nagyou régen volt ám ! . . H'rald a „kék gondolatok* tengerébe merült. Mintha mindent maga előtt látna, mindent halluna, ami már régen elmúlt; de mindent csak homályosan. Aztán egv rajzolaton merengett el, mit valamelyik leány vázolt, a papírra és egészen mást látott abban, mint ami ott lerajzolva volt. Ködös vidék tárult föl előtte, melyből végre egy hölgy és egy férfin bontak izott ki . . . és egészen magukra maradtak. A köd előállott és mosolygó kék ég derült reájuk És azután a hölgy Harald vállára téve lágy kezét, egy régi dalát kezdie énekelni : „Ibolyácska áll a réten . . “ — De kévés őrnagy ur, adja már egyszer vissza azt a vázlatot, — tnondá Arnstein urhölgy nevetve, — és azután mondja meg. hogy milyen virágot tűzzek arra a jelmezemre ? — Ibolyát! — válaszolá ő, még mindig öntudatlanul. — Pi done, ibolya és vörös jelmez, már hogy fér ez össze ? Amint látom, önt az ilyes dolgokban nem lehet kérdezgetni, habar oly nagyon is komolyan válaszol. Ibolya ! Már hogyan támadhatott ez a gondolata ? / — Ő fensége, a — herczeg! — monda a belépő szolga. Mindnyáján fölemelkedtek. Harald boszaukodva állott félre s öumagara haragudott, hogy miuek is az ábrándozás ilyen helyen. Gizella is fölkelt ós az őrnagy felé tekintett.. Szemeik találkoztak. Boldogság és fájdalom vonult végig szivén; Hírűid csak most érezte, hogy milyen boldog e uő mellett és hogy milyen boldogtalan, ha arra gondol, hogy Gizella — másó — örökre ! Gizella bűbájosau mosolygott és Harald újra azt a régi dalt hallóiti, hogy : „Ibolyácska áll a réten . . “ Harald néhány pillanatra meg volt semmisülve. De uj erőt vett magán ós tisztelettel hajolt meg a lierczeg előtt. Később a vendégek egy része a zeneterembe s a másik része a háziúr whist« asztalához, a szomszéd terembe vonult. Rövid idő múlva raegzeudült Beethoven egy triója. A lierczeg a zongora mellett foglalt helyet ; „karmesterei* — amint ő szokta a két fiatal zenészt nevezni — oldala melló ültek ; a tábornokáé pndig a he rezeg részére a kották forgatását vállalta el. Hová lett Bergen urhölgy ! — Harald föltette magába, hogy nem akarja többé látni Mit is törődött a tehát azzal, hogy hol vau Gizella? Csak a második darab eljátszása után találta föl újra. Gizella a kandalló közelében egy sötét zugbau ült. Kicsiny lábai a tabouret fölé voltak helyezve. — Hová léptek ezek a kicsiny lábak ? ! Harald összeszoritotta ajkait. Ma már seliogysem bírt megszabadulni az emlékektől Heveseu elfordult s aztán azokra a kedves leányokra tekintett, kik ott u lámpa Uj törvényhatóságunk. Esztergom, decz. 1. A miniszterelnök nr a napokb.m a törvén) hatóságok átalakításáról szóló uj törvényjavaslatot tette le a Ház asztalára. Ez a törvényjavaslat majd teljesen át fogja alakítani törvénj hatóságunkat, ép azért kötelességnek tart- jOk, hogy vele foglalkozzunk. Az uj törvényjavaslatban nincsen gyökeres reform, a közigazgatás államosítása s a tisztviselők egyetemes kinevezése is hiányzik belőle. De benne vau az átmeneti szellem a közigazgatás központosításához. Az uj törvényjavaslat szerint a föispánság megszűnik méltóság lenni. Az uj főispán, minisztertanácsosi ranggal, mint a végrehajtó hatalom közege s a kormány bizalmi félfia az állami és tör Tény hatósági közigazgatás felügyeleté ben rendszeres hivatalos teendőkké lesz meghízva. Jogkörébe fog esni töbl fontosabb városi hivatalnok kinevezése is. Az uj főispán elnöke lesz a megyei állandó választmánynak, az alispánhoz és polgármesterhez rendeleté két bocsát ki. A hivatalok működésé időről időre megvizsgálni köteles. A? alszolgabirákat az egyik járásból a másikba helyezheti. A bizottsági tagok választását az \r törvényjavaslat hat évről tiz évre terjeszti ki A közgyűlésnek hivatal hó tagjai lesznek az adófelflgyelő, a tan felügyelő, a királyi ügyész, a kir. mérnök, tehát mindazok az állam tisztviselők, akik eddig a közigazgatás bizottság tagjai. A tiszti ügyészekneli magánílgyködést végezni nem b'het. Az alispán és polgármester hivatalbeli hanyagság és engedetlenség esetén — fegyelmi eljárás mellőzésével — rend bírságot alkalmazhat a tisztviselőkre. A törvényhatóságok végül kötelesek tisztviselőik részére nyujdijintézotet felállítani. Ezek az uj tö;vényjavaslat főid) tó- j telei. Legkülönösebb tétel benne kétségkívül az, hogy a városi rendőrkapitányok, számvevők és egészségügyi hivatalnokok kinevezésével az uj főispán lesz meghízva. 1 Egyébiránt az uj javaslat még nagy módosításon mehet keresztül, ha a vá* ] rosok egyetértő actiót fejtenek ki anélkül is már össze vissza nyirbált 'jogaik érdekében. Romlott tónus, Esztergom, decz 2. Az csak nem óhajtani való társadalmi élvezet, ha összekerül néhány benfent.es család s amilyen kétívesen 1 óvja a maga becsül el ót., annyira összegázolja azokét, akik jelen nincsenek De az sem hogy néhány ízetlen kávéházi alak közönséges társaságát, keressük, melyből hiányzik a szellem, a i tartalom. j A sivár üresség, mely oly éles vonásokkal vázolja társaságainkat, még legügyesebben úgy kerülhető el, ha az ember saját kört csinál maga-magának könyvekből, szellemes müvekből,1 s egy két, olyan emberből, tiki a szellemi életet mindenek fölé helyezi, i A mai rút önzésü világban majd minden tanult ember első bálványa a pénz, második Hamis istene önmaga s a többi sokisteno az a töméntelen csudanézet, mely mindennapos szellemte-' len társaságában reá ragad. Lehetetlenné vált tehát az életet s különösen a szellemi életet, a ma a ideális valóságában kecsegtetővé és vonzóvá tenni. Ismerek „intelligens", hangadó urakat, akik napról-napra csak hirlapol- vasassal táplálják szellemüket s könyveket hónapokon keresztül még csak a kezükbe se vesznek. Irodalmi, művészeti eseményekkel nem törődnek, le darálják a mindennapi gépies munkát, s el mennek „üdülni“ olyan társaságokba, ahol még ki is nevetik, ha véletlenül elárulja megbotránkozását azon tónus felett, mely imposans curilis auekdótákon kezdődik és végződik. Az angol csak nagy J-vel Írja a saját személyét. De a romlott tónus hívei nagy Énnel beszélnek mindig unalmas napi teendőikről, izetlen élményeikről b arról a bálványról, mely lelkűkben lakik s melyről még minden látszólagos álszerény kedósök mellett is igen sokat tartanak. Nincsen semerre se kifogást lián tónus. lit izetlen dis/nóságokmi kaczag a szerencsétlen asztaltársaság ; ott s/id jak és becsiuérlik azokat, kiket a tisztel of aj Kán illenék kiejteniük ; amott kártyaasztalnál ütik agyon az időt 8 a szellemet; emitt apró pletykákban nyomulnak be több családi szentély titkaiba. Romlott tónus uralkodik mindenfelé s fog is uralkodni mindaddig, inig az igazi szellemi élet iránt több fogékonyságunk s érzékünk nem leszen. TrónitSk5süak vállalata. (Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban ós képben ) D^czetuber elsején nyújtotta át Rudolf trónörökös főli^rczog, a két szerkesztő kíséretében, e nagy népismei mű első füzetet 0 Felségének, a császárnak és apostoli királynak, kínok 0 könyv dedikálva vau. Az egész mű tizenöt kötetből fog áliani. Ebből a bevezető ós a befejező kötet általános, a monarchia mindkét országát közösen érdeklő tárgyakkal foglalkozik, egy kötet van szánva a megszállt tartományok ismertetésére, hét kötetben lesznek bemutatva a birodalmi tanácsban képviselt tartományok, öt kötet jut a magyar korona országainak. A quota 0 szerint a magyar felre nézve elóg kedvező, s ha Dalmáez íit is Magyarország térképéhez vesszük, egész a paritásig emelkedik. j Az első és utolsó kötetnél említett általános vagy közös érdekű tárgyak: 1 az egész monarchia területének oro- és hydographiai leírása, geológia, botanika, zoológia, klimatológia, anthro- pologia, statistika, nepisine ; az ausztriai birodalomnak, mint ilyennek, a mai dualLtikus államalakjáig való rövid történet vázlata ; majd az alkotmányos élet, a parlamentek, a hadsereg ós tengerészet; ós a közös dynastia ós korinányforma, közjog stb. ismertetése, amelyok, tárgyaik szerint, magyar vagy osztrák munkatársak által iratnak meg. A Borczotő kötet az első sorokban 1 említett tárgyakkal foglalkwzik s bősz _ ^ szabb időközökre fölosztott megjele
