Esztergom és Vidéke, 1885

1885 / 2. szám

Esztersorri VII. évfolvam. 2. szám. Vasárnap, 1885. január 4 -<‘n Városi s megyei érdekeink közlönye. ey/sz évié fél évre . II« m 1 é v re I5GJKI.FT.NIK HETENK1NT KÉTSZER VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ÁR • . t) frt ­ELŐFIZETÉSI 1< r­2 Eoyes szám um 7 kr. iO SZERKESZTŐSÉG: ßzENT-^tNN A-UTCA 317. hová a h.p Imiii vészel illet"» l(íV/.leinénv<‘k luiMomlűk. KIADÓ hTv ATAL: |SzÉCHENI-TER honi n hivatalos s a magán hirdetések, a nyiliR.oe szánt l<flz- Ifinóiiyek, olölizotási pénzek és rechmník&ok intézeiulök. HIRDETÉSEK. hivatalos immicrKSKic: 1 szótól 100 szóig — fi t 7á k» . 100—200-ig . 1 „ 00 „ 200—OOO-ig . 2 „ 20 ,, nólvegdlj 30 kr. i\I j\ (} Ä Ml 11 It I) I0TIÍS10 K megállapodás szerint Ielml.5 íógjiit.aiiVosa'hliHn kí'izöltötnek. NYII/mílt sora 20 ur Ujesztendei gyönyörök. Esztergom, jan. 2, Te Ív. szert, ur ! Az n,j esztendei zaklatások ellen már több izlien olvastam becses lapjában igen találó észrevételeket, de hiába, az el­mélet mindig csak elmélet marad, míg a gyakorlat szabályai hozzá nem szólnak. Egyetlen egy villámhárítót találtak föl eddig az ujesztendei fosztogatások ellenében. A meg vál tás ta]á 1 má n y át, De ha ott is van nevünk a megvál­tottak közölt, vájjon megváltásunk le­het-e nevezni ezt ? Hiszen a zaklatá­sok igy is csak megmaradnak, az uj esztendei boszankodások csak igy is napirenden maradnak s mi, jó család­apák. szinte félünk egy (ijesztendő be­köszöntésétől. Annyira ki vagyunk téve a legtoukodóbb fosztogatásoknak. Nem fakadok ki e helyütt azok ellen, kik tijesztóndoi ajándékunkat valóban kiérdemlik. A kik olyatén szolgálatokat -téljesimnnk, melyek szívesen adatnak velünk jutalmat. De mi közünk azon csapatokhoz, me­lyekkel egész éven át nem találkozunk, melyek egész évem át semmiféle szol- gálaht sem teljesítenek s ujesztendő napjára mégis bekopogtatnak, mert hát ez már régi jó szokás Esztergomban. Az uj esztendei gratulálásból már valóságos üzletet, igazi hadjáratot csi­nálnak ezek a különös alakok, a kik olyan kérlelhetetlenül lépik át küszö­bünket s olyan határtalan arrogantiával követelik azt, a mit még csak kérni so lehetne joguk. A boszantó ujesztendei hadjárat már | olyan kórossá fajult, hogy mulhatatU- j nul kell valamit tennünk a tisztesség érdekéken. Ha semmire sem gondolunk, akkor még botrányos elutasítások is történhetnek s az uj esztendő gyönyö­rei még változatosabbak lesznek. Vannak városok hazánkban, hol a hatóság fogadta gondjaiba a polgárság ujesztendei háláját. Mert a polgárok zaklatása valóságosan rendőri ügy. Keszthelyen például elfogadás terhe mellett el van tiltva az ujosztendei gratuláló hadjárat s van is a polgár­ságnak ujesztendei békéje tisztességgel. Felszólalásunk nem az ujesztendei ajándékozás ellen van irányítva. Mert inig a világ világ lesz, ujesztendő min­dig lesz s jutalomosztás is lesz. De az érdemtelenség tolakodása, az üzletszerű házalás, sőt zsarolás mindig kellemet­len s kétszeresen az, ha. a hatóság el­nézése háborítatlan szabadalommá ne­veli ezt a csúnya ujesztendei hadjára­tot városunkban. Egy családapa. Bűnös vagy-e ? hogy oly sokat Jár a világ gonosz szája, Vagy egyedül az a látszat Lett a lelked gyászruhája ? Bűnös vagy-e ? s leszállónál A magasból földre mélyen ? Hogy a sálban rád mutasson A gyalázat és a szégyen ?! Oh, nem lehetsz soha bűnös, A világ bár mit beszéljen, Ki a csillagok közt állott $ homlokán a dics sugárzott, Nem lehet, hogy sárba lépjen ! LITHVAY VICTÓRIA. d 3iáfi é'CcT'Gőí. (Pápai kép.) Van Papán egy hires kávéház, ennek a kávéháznak egy nevezetessége : a kaszirnője, a kaszirnőnek még nevezetesebb tulajdonsága van: a két szeme. — Az a két szem a fájós világ közepe. Van is aztán annyi bolygója, hogy a nap­rendszernek se több ! A napokban (csak zárjel között mondom meg, mert még utóbb megczitálnak) rriugarr is odaszegődtem a bolygók köze és — ott .rekedtem. Kérem nem a szivemmel, csak a pajtásaimmal és bámultam a billiaidasztálon Gazdasági levél (A bő takarmányozás takarékosság.) (J.) Az élet fen tartására minden ál­lat bizonyos ínenyiségű tápanyagot igé­nyel, melynek körülbelül fele a légzés és kigőzölgés által vesz el. Ezen ta­karmányból a gazdának egyebe nem marad mint a trágya; mely mennyi­ségre és minőségre sokkal csekélyebb értékű, mint azon trágya, melyet az él et fen tartó takarmányon felül adagolt termelő takarmány eredményez. Az életfontartó takarmányon felül úgynevezett termelő takarmányra minden állatnak szüksége van, hogyha erőt, növekvést húst, zsírt, tejet gyapjút, vagy szaporulatot váruuk tőlük. Ezen termő takarmányból már sem az állati test fűtésére — hőképzés, — sem ki­gőzölgésre nem fordittatik semmi, ha nem termeli a takarmány minőség és mennyiség szerint többé vagy kevésbé az erőt, húst stbhit. A gazda egyedül ezen fölös takarmá­nyozás után várhat hasznot, mely an­nál nagyobb lesz ; minél inkább meg közelíti az állatai étvágyának legfelső fokát ; vagyis : annyit adagol, a mennyit állatai jóízűen megenni képesek. Tegyük fel például : hogy 10.000 kilogramm szénát 20 drb. lábas jószág­gal annyi idő alatt etetünk fel, hogy azok legfeljebb súlyban fentarthassák magukat ; — igy csak az aránylagosan csekély trágya marad hasznunkra ; inig ha ugyanazon mennyiségű szénát, ugyan­azon idő alatt fele annyi, vagyis 10 darab állattal etetünk fel ; akkor már 5.000 klg. szénát termelésre adtunk s igy sokkal több és jobbr minőségű trá­gya mellett körülbelül 300 klg. húst vagy zsírt is termelhetünk. E szerint hogyha az állatok korához és a czélnak megfelelőleg kimért bizo­nyos mennyiségű tápdus takarmányozás mellett, annyi gyomrot töltő tömegta­karmányt adagolunk, a mennyit álla­taink megenni képesek, akkor jól gaz ólálkodtunk, inig ennek ellenében a fösvény s/.ük takarmányoz.issal egyene­sen pazarolnánk. Termeljünk tehát any- nyi takarmányt, hogy vele minél több állatot bőven élelmezhessünk, vagy pe dig tartsunk csak annyi marhát, a mennyit takarmánynyal elég bőven el­láthatunk. kergetődző golyókat (majd azt mondtam golyhókat!) mik úgy hasonlítanak azokhoz a bolygókhoz, meg az ember arcához. A mint ott egy széken ülve astronomus- kodtam, odafordul hozzám egyik colléga: — Te Samu ! Ismered azt az ainiczét ott, a ki olyan pompásan bánik azzal a dákéval. — Nem eu !-- No én ismerem, mondhatom nagy kópé! Tavaly ugyancsak rászedett! Mindjárt elbe­szélem ! Jancsi ! Szivart ! Miután a szivarért járó összeget rám for­gatta váltó nélkül, rágyújtott, a legközelebbi asztal mellől odaknpott egy széket, rárakta lábait s egy hatalmas füstgo’.nolyt fuva sze­mem közé, elkezdte : — Tavaly történt. Alig hágtam a vaká- czió nyakára, szedtem a sátorfámat s az öre­gem zsebén könnyítve, beállítottam idő Pá­pára. Este 7 után volt, ergo első dolgom benézni a „Griff“-be. Amint bejövök, hát kit. találok ott ? ezt az ainiczét ni! úgy ült már ott mint a túzok a vetés között. No gon­doltam magamban, ezt a sarokban ferbliző compánia már megkoppasztotta. Odamegyek hozzá : Szervusz Gazsi ! Ő felugrik: szervusz! szervusz! É|, de jókor jöttél, épen vártalak ! Te ! mondok valamit. Adj kölcsön egy pofon érőt (értsd : öt fi t) vagy ha akarsz játszunk mutyiba, — mon­dok : kell a ördögnek a nslityid ; ma nagy­lelkű akarok lenni ! Nesze hát itt van az 5 frt, hanem még ma vagy holnap meg adod ám. — Jól vau testvér, megkapod, ha más­kép nem hát becsapom az überzieheremet. Azzal rohant a gimplik közé. — Magam is odaülök nézni. Hát az amicze nyakra főre „blindől“ amiből meg matsch lett, de nem csak ő volt, hanem majd az egész consor­tium, mórt belép ám a „sürge“ (pedellus) ettől meg, tudod, hogy úgy félnek mint a tiiztől. Rohant is valamennyi, kezében a kártyával részben ki a másik aj 1 ón, részben meg a letakart biliárd asztal alá. Hanem I én csak ültem ott s szittam a cigarette- met . . . ; — Ugyan ne mondd hisz te legjobbau fél­j ted a bőrödet. | — Barátom mindjárt itt hagylak a fa­■ képnél ! — Inkább elhiszem hát csak mondd tovább. — Hát szittam a cigarettemet, a sürge meg szépen elsétált mellettem s fölfedezé­sek hiányában, elkotródott. — Erre aztán az „extra moenia“ menekülők kezdtek las- sankiut lőtávolba jutni, meg a biliárd asz­tal féle bástya alul ftr kidugták fejőket az emigránsok. Hanem az én amicém —- meg­ugrott. Miután a Gazsi önkénytes száműzésre ve­tette magát, hát engem persze misem érde­kelt, elmentem haza. Vártam a másnapot, elmúlt, utána a második, harmadik az én Gazsim csak r,em jön; elszaladt egy hét, utáua a másik, meg a harmadik, — se pénz, se Gazsi. Valami két hónappal azután ott sétálóira bástya-utczában, annak a kis szürke hentes, leánynak főnsterpromenádot csinálván s ép­pen készülök, midőn megpillantom a Gazsit, amint át akar vágni a másik félre, utczu, én utána í — Ő megái) a mondja; ejuyede régen láttalak. Már én is éppeu akkor látta­lak utoljára mikor egy ötösömet... Nem kelle több rögtön dolga akadta vasútnál, engem sem akarván háborítani (célzat a bentes lányra) egy szervusszal ott hagyott az utca köze­pén. Én nem szaladtam utána, mert akkor annak a kis szöszkének egy pillantása rám nézve többet ért egy 5- frtos sonkánál. Egy hétre rá, ülök a Mádai-ban s boroz- gatok, egyszer csak belép az én Gazsiin két ismeretlen czifferblattal. Ott (ennek melierte. No Gazsi pénzemet! Aszondja. Igyuk meg elébb a kamatját ! — Jő jó, mondám én — Oda hozat Gazsi 10 liter bort meg öt fiaska sört s csak töl­tögeti ; — — Nekem Ízlett az ital s any- nyira csodálkoztam Gazsi uemeskeblőségén, hogy felöntöttem, a másik kettő detto. Mi­kor láttam, hogy végire járunk, mondom; Gazsi komám szurkold már ki azt az Siló- rest, elmennék haza szüreti vakáczióri t Várj előbb fizetők — az italért..Kellner! — 10 liter bor. — 3. frt. — 5 üveg sör.' — 1 frt 20 kr. Összesen 4 fi i' 20. Aufschreiben! — a többi mellé! Evvel odafordul éu hozzám : Mivel mi is megütünk vagy 4 forint árát, hát kapsz még egy forintot Ezt odadobta az asztali a és kétlársával odábU állt. így jutottam én az öt forintomhoz. Jót nevettünk és fovább néztük a biliárd asztal a kávéház bolygóit. HABER SAMU, A Zenei-körből. (S)lveszter-estély.) A Fürdő vendéglő nagy terme szer­dán este rendkívül szép közönséggel telt meg. A terített asztalok körül figyelemmel hallgatták a Zenei kör concertjét, mely minden izében sikerültnek mondható. Egyes részleteket hosszan tartó tapsok­kal méltattak s mikor vége volt a con- certnek, a prograinmot mindenki rövid­nek találta. És ez bizonyítja leghatá­sosabban a concert sikerét. Alig hagyták el a pódiumot a zené­szek, kezdődött a tombola. Körülbelül hatvan tárgyat játszottak ki s majd minden család nyert valami csecsebecsét. A nyeremény tárgyak közül egy gon­dosan bekötözött kis dobozt félretettek, hogy azt a beköszöntő uj eszteudő első tánezosnőjének adják át. A dobozra rá volt Írva, hogy tulaj­donosa még ebben az esztendőben fej­kötő alá fog kerülni. A vidám tombola után megkezdődött a tánczvigalom. A katonai zenekar óri­ási harsogása ugyan sok udvarlóuak boszuságára szolgált, de azért mindenki vidáman járta. A Zenei körnek meg van az a jellege, hogy mulatságai egészen házias jellegűek, feszielenek, vidámak. Ilyen volt a tánczvigalom is, mely rend­kívül soká tartott. Egyszerre csak éjfél felé közeledett az idő. A terein jobb sarkában egy kis kört csináltak. Akkora volt, hogy két kis lábacska s egy pár lábuj j hegy va­lahogy csak mégis belefért. És megkezdődött a Sylveszter-táncz. A katonai zenekar egy gyors ütemű tán- ezot játszott s a párok a kis kör felé gravi tál tak.

Next

/
Thumbnails
Contents