Esztergom és Vidéke, 1885

1885 / 81. szám

Esztergom VII. évfolyam

______ 81. szám.

ÉGJÉL.ENiK HETEN KI NT KÉTSZER

VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN.

ELŐFIZETÉSI ÁR:

egész évre.........................................

fél évre ............................................................

negyedévre ....................................................

E

ny szilm ára 7 kr

6 fit 3 , - 1 „ 5.0

krVárosi s megyei érdekeink közlönye.

SZERKESZTŐSÉG:

jSzENT* y^CNN A'UTCA 317.

hová n h.p »zellemi rősnél illető közlemények kiildeiulSkKIADÓHIVATAL:

jSzÉOH ENI-TÉR ^5.,

Iiotií n hivatalos s 11 magán hirdetések, a iiyilitíme szánt kO7- lemon-vek, előli/efési pénzek és reelamál-'.Hik inlézemiök.

Csütörtök, 1885. október 8-án

HIRDETÉS EK.

nrvATAr.rts hiim)ioriíisioK :

1 szótól 100 szóig — fi t, 75 kr. 100—200-ig 1 „ 50 „

200-000-ig . 2 „ 25 „

nélyegiKj 30 kr.

MAU VNIilltI)!5TI<lSI0K

inegällapoiUís szerint leható legjutányoRnl.'hftn közöllelnek.

NVII.TTlill S'ira 20 i<r

Ünnep a szomszédban.

Ipolyság, okt. 6.

(Dr. K. L.) Herczegprim&«unk október hatodikán szentölte fel Szondi György Drógel Leouidászáuak emlókkápolnáját Drógel-Palánkon. A lélekemelő hazafias ünnepély alkalmából az ősi Esztergom szive is megdobbant s a kegyelet virágaiból Szent István szülővárosa is koszorút küldött Szondi György hősi életének és halálának színhelyére.

Október hatodikán folyt le az ünne- pély.

Az esztergomi honvédek épen rememre készültek a ferencesek templomába, mikor Drégelyen Szondi György halhatatlansága templomát avatták fel. A gyászos emlékű október hatodika Honiban az idén öröm-ünnep volt; egy megdicsŐült vértanú emlékének öröm- ünnepe.

így aranyozza meg hazai történetünkben egyik esemény a másikat, igy vet verő fényt az öröm és dicsőség napja a jgyász és szomorúság fekete emlékeire.

Szondi György nemcsak a hazáért [balt meg, hanem a vallás védelmében iia. A hősök kardja villogott kezében, miikor összeroskadt 8 a vértanuk glóriája sugárzott homlokán mikor hal- idokolt A győztes török tábor, mely a iharagos Ali vezerlete Drégel romjaira ikitüzte a török hatalom jelvényét, Szondi j&yörgy hazaszeretetének nagyságától íanuyira el volt telve, hogy nagy liős- dhöz illően temette el és sírját győzelmi llándsával jelölte meg.

Azóta benn van az ő nagy emléke Hajainkban, benne van történetünkben s ebemre van szivünkben.

De benne van a drógeli romok alait emelkedett emlékkápolnában is, a hol kőbe vésték hősi alakját s a vallás szent keretébe foglalták nagyságát és dicsőségét.

Herczegprimásunk hazafiasságának fényét és melegségét adja vissza az az emlékkápolna, mely Drégel kies vide kén Szondi György ismeretion si'jáuak legszebb sirköve.

Rá van Írva a hazaszeretet varázsa, a hosiség halhatatlansága s a vértanú- ság megdicsőülése.

Ide fognak zarándokolni nagyon sokáig azok, akik a nagy idők nagy cm- bereitő kölcsönöznek lelkesedést s tanul- hazaszeretetet.

A drégeli emlékkápolna túl fogja élni Szondi vitézei hősiségónek színhelyét : a porladozó várromokat s örökre hirdeti Szondi emlékezetéről a nagy költő szavait :’h

Mint hulla a hulla ! veszett a pogánv,

Kő módi'A befolyván a hegy menedékét :

,0 álla halála vórmosta fokán,

Diadallal várta be végét.

...Ahol a múltak dicsőségét ily lélekemelőén ünnepli a kegyeleten jelen, ott van még szép jövő s a dicsőség borostyán» termo talajba került.

Levél a kiállításról.

(A lókiállitás.)

Budapest, okt. 6Országos tárlatunk keretében e hó 5 én, hétfőn, nyilt meg a nemzetközi lóinál litás, melyen nemcsak népies lótenyésztésünk van méltóan képviselve, ha nem a nagyobb és kisebb ménesek tu. laj ionosai is bemutatják, állami l<j tény ész intézeteinkkel karöltve, országos 1 óte nyésztósünk szinét-javát és igy bizton reméihető, hogy magasabb értékű, oe mesebb vérű, fényűzési czólokra szolgáló lovaink jobb értékesítésének és nagyo b kivitelének újabb csatornái fognak lé- tesitettni e kiállításon.

Nagy munkába került ezen feladat tál megbízott rendezőségnek a kiállítás sikeres létrehozatala; de hogy mily fé yes eredménnyel oldatott meg e nehéz feladat, azt szemlélheti a nagy közönség azon öt nagy istállóban melyeknek kapui immár megnyitván : összesen 83i< kiállított lóval oly képet mutatnak, mely — azt hisszük — méltó a nagyszabású kerethez, s a mű megalkotására mindéi» oldalról hozott áldó zatokhoz.

Az egész lókiállitás —eredeti prog- rammja szeriut — három lócsoportra oszlik.

Az első csoport a ménesek col léc ti v kiállítása, hol a nagyobb ménesek tulajdonosai külön keretben kívánják bemutatni méneseiket.

Itt méltán első helyet foglalnak el királyunk ő felségének lipizzai és klad- rubi magánmónesei 10 lóval. Az uralkodó ezen két ménese nagy befolyást gyakorolt országos lótenyésztésünkre is. Ezen ménesekből fejedelmi kegy folytán számos törzsmén kei ült e század elejétől fogva a mezőhegyosi állami mé nősbe s a méntelepekbe, a legújabban a fogarasi ménesbe is, hol csupán csak lipizzai vér tény ész te tik, melynek alap- forrása a Trieszt mellett a Karst hegységben 3UO év óta fennálló lipizzai udvari ménes.

Második helyen szerepelnek az ausztriai állami lóteuyész intézetek, a radair czi állami ménes és az örökös tartományok mén telepei 24 lóval.

Ezen istálló másik oldalát a magyar Állami lótenyész-intézetek kollektiv kiállítása foglalja el. A ki ismeri azon fontos, sőt döntő szerepet, mely Magyar- ország lótenyésztésében az állami lóteuyész intézeteknek jutott, a ki tudja, hogy lótenyésztésfiuk eddigi haladásnak s jövő felvirágzásának alap forrását alztermészetesnek fogja találni, hogy az állami lótenyésziutézetekbeu tenyésztett minden egyes fajtát és törzsöt méltóan kellett képviseltetni ezen országos tárlaton ; mert hiszen az országos lótenyésztés teljes képét akartuk bemutatni, s a geográfus is, ki egy nagy folyam leírását tervezi, annak alapforrását tartozik részletesen kimutatni.

Minden fajtából ? minden törzsből ki van állítva az illető ménesnek 1—1 törzsménje és két törzskanczája s azonkívül a méntelepek létszámából is törzsek szerint 4—4 fedező mén. Általánosan megjegyezhető, hogy nem egyes legjobb példányok választattak ki, hanem olyanok, melyekben az illető törzs általános minősége leghívebben képviseltetik.

A II. sz. istállóban találjuk egyéb magasabb angol vérű magáninénesilnk kollektiv kiállítását, valamint néhány angol teli vér versenyparipát és te- nyészanyagot.

A III. sz. istálló különféle fajtájú és termetű méneseink gyűjteményes kiállítását tárja eléuk.

Ezen két utóbbi istállóban összesen 33 ménes 256 lóval van képviselve.

Magyarországban összesen mintegy 100 oly magán ménes létezik, mely

íz „EsztergomésViiíkfl“ tárcája.

ii.

Statisztikai adatokkal van bizonyítva, hogy .1 férjgyilkosságok sehol sem oly gyakorialr űüint Oroszországban.

Háromszoros súlylyal uehezkedik az orosz öiőre a byzauezi, tatár és moszkvai hagyomány és a liberális közvélemény évszázao.los erőfeszítései szikrányit se könnyítetek e nagyon sokat szenvedett martyr bábáin.

Az eraanczipáczió által felszabadított nép, o.em érezvén a földesúr kancsukáját, Ilistül as ha renyhesége miatt bajba jön, náliukába jcqjtja búját A szeszes italok fogyasztása napról-napra növekedő mérveidet ölt, a kajakok száma szaporodik és a nyers tömeg nyersebb, vadabb miut valaha volt. És ki álláson gyakorolja erejét az eldurvult panaszt, mint a szerencsétlen asszonyon, akit sors kiszolgáltatott hatalmába!

Panaszra ritkán megy a parasztnő, mert Habár a békebiró börtönre, a kerületi hatóiig testi fenyítésre Ítélheti a zsarnok férjet, s'Csak növeli a no baját, mert a férj a büntetésért rendesen a nejét lakoltatja meg.

, bírák egyébiránt magún se jobbak a vádlottaknál és ezért rendesen ezeknek a pártunkat fogják. A kerületi biré, az messze teán, a békebírónak meg nincs hatalma. Csak

ha nincs már a testén egy egészséges hely, ha összevissza van verve, el van lepve kék foltokkal, sebhelyekkel, akkor megy panaszra a bíróhoz az orosz parasztim.

Moszkva környékének egyik békebirája a 90 falura terjedő kerületében tett egyik kőrútján oly megdöbbentő tapasztalatokat tett, hogy szükségesnek látta nyilvánosan felszólalni és felhivui a kövéiemény figyelmét az orosz népélet e szomorú árnyoldalára. Czikke, mely egy moszkvai jogi folyóiratban, a „Juridicseszky Viesztnikében“ jelent meg, szörnyű részleteket moud el azzal a körülményességgel, azzal plio- tographiai hűsséggel, melyivel a reális tik us orosz írók népük életét ecsetelni szokták és a mely jobba hat, mint a legbölcsebb elmélkedés, a legékesebb frázis.

Egyes, apró esetek ezek, melyeket nálunk a törvényszéki reporter érdemesnek se tartana felemlítem ; az „apró hírek“ rovatában radkszeinnyi betűkkel szedetnék ki, ha épen — hely vau a lapban. De igy összeállítva ezek az apró epizódok ijeszm képet nyújtanak az orosz népéletről.

Az első feljelentés a békebiróhoz Grid- njakov faluból érkezeti, ; a panaszló beteg lóvén személyesen nem jöhetett el. A biró kiment a faluba, mert tudta, hogy megjelenése üdvös hatást gyakorol az egész falura. A panaszló lakásán megtudja, liogv Avdota nevű uőt a férje folytonosan veri. A férfi veszélyes betegségben szenved, de azért nem akar lemondani férji jogairól és miután az anya is bíztatja, hát örökösen veri a szegéuy nőt, ki nem akarja a szörnyű betegség csírájával megmérgezni leendő

gyermekeit. A nő válni akar, de az orosz törvény az amlitett okot erre nem tartja elegendő oknak, sőt engedelmességre kényszeríti a szerencsétlen uőt.

A békeoiró vigasztalni igyekezett a nőt, de a baján nem segíthetett. Egy analóg esetben a békebiró rábírta a férjet, Írjon alá egy nyilatkozatot, melyben kötelezi magát arra, hogy nem fogja a nejét bántani. De az illető békebiró ellen fegyelmi eljárást indítottak meg, a miért a törvényt igy meg merte kerülni; „a házasság szentsége nevebeu“ kimondták hogy a ragályos, örökölhető betegség nem képezhet indokot arra, hogy a férj asztaltól és ágytól elvá- lasztassék a nőtől, kit a sors a vele való élésre kárhoztatott.

A békebiró ugyanezen alkalommal kihallgatott egy Stepanov nevű nőt, a ki csak azt kérte kieszközölni, hogy a férje, ki nyomorékká verte, bocsássa őt legalább a kórházba, azt a biró ki is eszközölte. Pár napra rá a uő a kórházban meghalt ; de utolsó perezében legalább nem állott mellette a szörnyeteg, ki éveken át kínozta és halálát okozta. Nem kellett átokkal az ajakán meghalni.

Egy másik nő, Elena Ivanova, ezeket panaszolta el a bírónak : „A férjem nem

ad enni se nekem, se három gyermekűnknek ; keresményét eüszsza és mikor részegen haza jön, mindig megver. Egyszer az arezomat akarta leharapni ; a kiiencz éves finn elhúzta tőlem, akkor meg a fiút páholta el kegyetlenül. A helység túrájához mentem, de az nem segített a bajömou. '■ Egy éjjel a férjem meg akarta ölni a.fiút;!

ezt meggátoltam, de a fiúnak ki kellett mennie a kunyhóból és a hideg éjszakát az udvaron tölteni. Utóbb elmentünk a férjemtől, de a hányszor meglátja a gyermekeket, mindig kövekkel dobálja' Megint a biróhoz mentem, de az rám förmedt, hogy „semmi köze a dologhoz ; háljak a hol akarok.“ A békebiró mit tehetett? „kibékítette“ a feleket.

De nem csak a feleségét veri az orosz muzsik, hanem az anyját is; igy például Naumlriua asszony azzal a panaszszó járult Ludmer úrhoz, a „Juridicseszky Viesztnik“ czikkének szerzőjéhez, hogy a fia örökösen veri, elannyira, hogy ő most fekvő beteg. Az elfajult fiuuak nem volt más szándéka, mint anyját, a kit ő tartott el, halálra verni, hogy ne legyen kénytelen róla gondoskodni. Nem ritka eset ez, és az orosz törvényhozó kényteleu volt a mindinkább elharapózó durva szokás ellen erélyes intézkedésedet tenni. Ki is mondja az orosz törvény, hogy a ki szüleivel durván bánik. Szibériába száműzendő. De mit csináljon most a szegény anya? Szibériába vitesse a fiát? De akkor ki fogja eltartaui őt, a szegény özvegyet, kinek egyetlen gyámola ez a durva fiú. Inkább eláll a panaszától, csak azt kéri, hogy fia adjon' neki 25 rubel tartási dijt évenkint. Ezt a biró meg is ítéli neki, és a szegény asszony nyomorogva bár, de nyugalomban éli öreg napjait.

Az egyik népdalban a muzsik keservesen siratja meghalt nejét ; elmondja h^gy „soha sem verte szegényt, csak részeg állapotában.“ Egy ilyen férj is került Ludmór elé