Esztergom és Vidéke, 1885

1885 / 9. szám

9. szám.

Eszieí'eom VII. évfolvam.

r-.. . i.

Csütörtök, 1885. január 29-én

Megjelenik hetenkint kétszer: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN.

F.I.Ő FIZETÉSI ÁR:

0t',á,H7. évre

...............................« ■ 0 frt

f

ái ávi e . 1...............................•’ •

iip(ívi^........................................i , r»o

E

nyHs s/iiiii ára 7 kr.

I<rSZERKESZTŐSÉG:

ßzENT- Anna-utca 317.

hová a li,p K'/.o]lomi )'« szilt, illető közleményok kiiI<1 uni]3k*

KIADÓ iTfv ATAL:

SzÉCHENl-TÉR

hová :i IilvíffTilos s a magán hirdetésük, a nyiltt.droe szállt köz- leménrelf. elölizetiísi nánz.ák és reclamáláFok iiitózendnk.

HIRDETÉSEK.

HIVAT,U,OS lOKDIJTKSRI! :

1 szótól 100 szóig — fi t 75 kr. 100—200-ig . 1 „ 50 „

200—000-ig . 2 „ 25 „

Hólyegdíj 30 kr.

StAO.ÁNIlHílj’ETBSKff

niegállafodás szerint lelistU legjutáiiyüsal'hkli kózöltétnek,

NYir/mÓR sora 20 kiMezőgazdaságunk válsága.

Zseliz, jan. 27,

(R. F.) Föltlmivelási állam lévén édes hazánk, a gazdaság sorsától az ors/ág sorsa is függ.

Áz uj.ibb viszonyok szerint nem csak kellemetlen, hanem valóban válságos is a helyzetünk, és ép azért minden törekedő gazda szent feladatának tekintse, hogy a mezőgazdaság terén elérhető haladás elősegítésére egész erejével hozzá járuljon.

A gazdaság jelen silány állapotát okozta Oroszország és a tengerentúli államok versenye ; az utolsókban a főid olcsósága, a talaj rendkívüli termőké- possége, a csekély adó, a h ulseregek hiánya, a felette olcsó szállítás a tengeren. Ezek azok a tényezők, melyek képesekké teszik őket, velünk sikkerrel versenyezni, sőt a mi versonylinket lehetetlenné tenni.

Mit tegyen tehát a gazda, hogy exis- tencziáját fen tarthassa és hogy az állam iránt való kötelességeit továbbá is teljesíthesse. A felelet nem nehéz. A gazda úgy gazdálkodjék, hogy a föld termőképessége és ennél fogva annak hozama is emelkedjék : a gazda oly minőségű növényeket állítson a piuczra, hogy sikerrel versenyezhessen k o n k u rre 11 se i v e 1. Jelen sorok czéíja, a gazdák figyelmét oly tényezőkre fordítani, a melyek fel- használása mellett a kívánt ezélhoz juthatná nk.

Hangsúlyoztam, hogy a talaj termő- képessége fokozására dolgozzék a gazda. Esztergom megyében 1834-bee termett átlagban egy hektáron 16.90 hl. búza, 17.01 hl. rozs, 16.29 hl. árpa, 22.34

hl. zab, az egész országban ezen számok voltak : 13 73 hl. búza, 13.89 hl. rozs, 16.58 hl. árpa, 20.20 hl. zab. Látjuk tehát, hogy megyénk hozatná nagyobb volt az országos átlagnál ; ha hozzá tesszük, hogy a szállítási dij fő- piaczunkra, Bécsbe vasúton 1 gr. után csak 70 kr., gőzhajón még olcsóbb, akkor kitűnik, hogy nálunk még sem létoznek nagyon kétségbeejtő viszonyok.

Ha pedig, noli részről vesszük, hogy a külföldön ilyen az átlagot nálunk túlhaladó terméseredményt csekélynek néznének, habár Magyarország a leg jobb talajjal bir, akkor még is oda kell érnünk, hogy a gyöngébb terméseink okát csak magunkban, t. i. rosszabb gazdálkodásunkban keressük. Ezen állítást még jobban illustrálja az a tény, hogy Magyarországban az utolsó tiz év alatt a legjobb búzatermés 1882 il$e, 18.61 lil. egy hektáron volt midőn Németországban közönséges talajon is 36 hl. termett. Franczia országban po- dig jól trágyázott földön átlagban 24 hl., jó esztendőben 36 bt. búzát arattak..

Tehát iparkodjunk mi magyar gazdák is okszerűim gazdálkodni, azaz kövessük a. jeles gazdák példáját és tanait, melyek röviden felsorolva, a következők :

A birtoknak felét takarmánynemílek- ke 1, és csak a másik felét eladásra szánt növényekkel vessük be. Az ugarolásnak a mostani viszonyoknál már nincs helye. A takarmány nemitek között mindig több félét vessünk, mivel csak úgy biztosíthatjuk magunkat, hogy a marhának legyen mit ennie. Megyénkben kitünően sikerülnek á fötakarmáuy növények a luczema. a zabos bükköny,

a here, a takarmányrépa, a csalumádé. j Valamennyi gazdasági növényeknek oly [ mivelést adjunk, hogy jó termésre, a mennyiben az tőlünk függ, biztosan számi thassunk. A kellő eszközöket és gépeket alkalmazzuk helyesen, a földeket jól mélyen, és különösen tél előtt szántsuk fel, hogy a fagy jótékony befolyását gyakorolhassa ; tavaszkor a szántott földeket vagy porhanyitóval vagy vasboronával munkáljuk meg, az őszieket vagy hengereljük, vagy meg- boronáljuk ; a kapásuövényeket becsületesen és ismételten kapáljuk meg, a vetést, ha csak lehetséges gépekkel eszközöljük. és pedig a takarmány nemünket sünien, a gabonákat púdig ritkán vessük, a betakarittatás helyókorán történjék. A különféle növényeket oly sorrendben termeljük, hogy min Ion növénynek a vetésforgóéban való helye megfeleljen. Továbbá gondunk legyen, hogy a nyert takarmányt, szalmát és pelyvát jól eltartsuk és czélszorű keverékben hasznos állatainkkal megetessük, hogy mennél több és mennél jobb trágyát bírjunk produkálni, melynek kihordása által a talaj termékenységét fenntartsuk, ha lehetséges fokozzuk. A ki a törekedő gazdák között még többet akar tenni, az tegyen kísérleteket mesterséges trágyákkal és azoknak alkalmazását bizonyosan előnyösnek fogja találni.

A zelizi uradalomban tavai több ily trágyázási kísérleteket lettek a melyekből kitűnt, hogy fosforsavdus trágya, a Baclier Huano, miből 1. m. holdra 1 métermázsát adtak, a termést 40 szá- százalékkal fokozta . Hazánkban még eddig nagyon kevesen (ismerik a mesterséges trágyák varázs hatását, de nem

sokáig fog az úgy menni, mert kenysze" riteni fognak bennünket versenyzőink, hogy minden eszközt felhasználjunk, a mely a birtokaink jövedelme fokozására szolgálhat, és ezen eszközök között hivatva lesznek a mesterséges trágyák nagy szerepet játszani.

Ha a gazda okszerű gazdálkodás által földje hozamát is emelheti, azért mégis tartson szemlét, vájjon nem hozhatnának neki nagyobb hasznot más növények, mint a régi szokás szerint nála termeltek. És a mostani viszonyok között bátran lehet állítani azt, hogy á gazdának az első és legelőnyösebb növénye már nem a búza, liánom annak helyét már beveszi az árpa. Adjunk az árpának is olyan megmivelést, mint a búzának, t. i. két őszi szántást, csak fehér vékony héjú árpát használjunk vetőmagnak, legyen az magyar vagy más fajta, csávázzuk a vetőmagot kékköves oldatban, ép úgy mint a búzát,- gyomláljuk a vetést, járjunk el óvatosan a betakarítással és legalább annyi pénzt fog hozni az árpa mint a buza. Szinte azt is lehet jövőre sikerrel termelni, mivel jó és sovány földön terem és mivel az ára aránylag nagy.

Azonfelül még tegyen kísérleteket a gazda, vájjon nőm völun czélszerű más, még eddig nem termelt növények termesztése. így például nekik megfelelő- viszonyok közt sikerülhetnek a mák, a mustár, a fekete mályva, a sójabab, sőt talán a komló is;- Mustárral történtek' tavai Pilis-Marótlion kísérletek,-az eredmény volt 3 és fél gr. egy magyar holdon, a mustármag ára ITT frt, és igy pénzhozama moglehotős nagy volt. Megjegyzendő - még; hogyha;mustár után az ugyanez évben csalamádéírvetettek,

Az „Esztergom ésViiéke“ tárcája.

cB aia-fiazcte.

(Tő rténeti raj/,.)

Oda volt már a nemzet svine, java.

A kicsiny, de hősies magyar serpgnelc már csak a sírja beszélt a huszonkét ezer daliáról; az ország legszebb virágairól, a kik szerették hazájukat, mint emberek tudnak szeretni és küzdöttek ért* az utolsó lehelle- tig, az utolsó csepp vérig, azután lefeküdtek, hogy ott zöldebb legyen a fű, terel)élyesebb a fa, bujább a növényzet; mint az o>szág másik határán, bogy ez az átkozott föld legyei) a késő unokák áldása.

Az ősök átka; az unokák áldása.

Az ország hadserege meghalt. És azoknak üg.V jobb volt; a fö-ldi világról többé nem tudnak semmit. Annál rosszabb az élve maradottaknak ; azok egyenként hullottak el a török hadak csapásai alatt s a ki utolsónak maradt, az szenvedett legtöbbet. Elbuktak mind harczolva, inig a kard csonka maradt a kezükben s nem kértek kegyelmet soha senkitől.

Milyen nagyok, milyen dicsők voltak és -- — — — milyen kicsinyek lettünk mi azóta’ * * *

.Budán a kereszt helyett félhold ragyog- -t-atfca fényét; az ország szive az ellenség kezén. Onnan iudultak ki a törökök keresztül knsul kalandozni, rabolni, gyújtogatni, gyilkolni, sivataggá tenni egy országot, melynek minden bűne az, hogy gyermekei szeretik.

Késő éj volt midőn az ilyen rabló csapa tok egyik legnagyobbja elhagyta Budát s hosszú vonalban húzódott végig a Duna partján ; előbb az arábiai seregek sziue. utánuk a jaucsárság, Allah birodalmának virága, leghátul a nehéz ágyuk és társzekerek dübörögtek ; úgy vonultak előre a legnagyobb némaságban, mintha olyant éreztek volna, mint a ki tudja, hogy gyilkolni megy, de a jog nem az övé, hanem azé a másiké, az áldozaté. Körülöttük az éj mélyebben hallgatott, nem volt aki megáhította volna őket, pedig csak ott volt Viseg- rád ; az leginkább megtehette volna, de ez meg hallgatott, — mintha már meg lett volna halva, már messziről lehetett látni egy-egy üreget, ott ásitoztak ki az ágyuk a holdvilágos, siket ószakaba. Ha eszébe jutna valakinek elsütni egyet azok közül a hallgatag szörnyetegek közül, milyen szépen végig söpörhetné a Duna partját, milyen szépen megléphetné a magas porta dicsőségét s egy lövéssel talán egy országot menthetne meg ; de nem ; azok némák maradtak — — — — A törökök mehettek tovább ; Visegrád hallgatott, itt nem mondta senki, hogy megállj, ne tovább, hanem ott feljebb, Marót mellett egy gyenge szekér- Sánez megállította a győzelmes, pusztító sereget, melynek előcsapatni vissza fordultak, hogy tovább nincs ut. A Vértesek meredek oldalától a Dunáig szélesen lie volt döntögetve az út tőből lefürészelt évszázados fákkal s erős bástyát képeztek, mely képes volna a legnagyobb hadsereget napokigfön- tartani. E mögött a uövénygigasok alkotta bástya mögött volt Dobozy táborhelye az

utolsó szekér sáncz. Az őrszemek ott a szekerek tetején nagyon jól látták az ellenség dárdáinak fényesen csillogó begyét, hanem nem szóltak, idő kell ahhoz, hogy azok oda át áttörhessék a bástyát, hasztalanul meg minek zavarnák az ide menekült bujdosók alvó seregét, hadd aludjanak azok csendesen semmit sem sejtve. Ki tudja holnap holnapután lesz-e hova lehajtani fejüket? Ez volt az utolsó menedék a Dunán túl lakóknak és a többi már szürke, hamvas üszőit halomba roskadt; bét-nyolez vármegyéből egy kis szekérsáncz.

Ez alatt a török had mindig közelebb jött, már ott voltak a ledöntögetett fák túlsó oldalán ; ekkor esiIláinlott végig a Duna vizén a hajnal első siígara s az imámok ajkán megzendült a „La illali íl Allah“; hosz- szan vontatva dörögte utánuk a török sereg. A szekér sáncz mögött ijedezve serkentek az alvó meuekvők, mindenkinek volt valami félteni valója ; legfőbb a férfiaknak : a hűséges hitves, a szerető ara, a leány, az anya. Dobozy kis csapatja már ekkor ott állt a táborhely közepén, némán, megtnoz- dulhatatlan mint egy megtörhetetlen bástya, előttük Dobozy Miklós hé fehér paripán, arannyal hímzett öltözetben és mind olyan haioványak, mind olyan nyugodtak voltak.

A nő menekül most ! Férjén a sor.

Az ifju hős vezér végig tekint a kis seregen s aztán dicsőült arcczal tekintettek az égre ;

Tied az élet, tied a halál, tied a dicsőség: Isten ! Isten ! Isten I

Ekkor kilőtték először és utoljára öblös fegyverüket a már BÓhány lépésnyi közelben rohanó, törökökre, azok meglepetve rettentek vissza e nem várt üdvözlet elől,, hogy egy pillanat múlva annál fokozatosabb' dühvei törjenek a hősök hőseire s á következő perezben egymásra omlett a.két sereg kar kar ellen, gyilok gyilok ellen. Mint mikor két óriási felhő szakad egymásra, süvölt! az orkán, villára villámot, ér s az a villáim talán a felhők kiszökkenő vére s'.iy dörgés rája, mely földet mozdít meg sarkainan p talán azoknak a felhő seregeknek csata or-- ditása, halál üvöltése. Tiz-husz magyar vitéz küzd száz-kétszáz töröknek gyilkoló gyűrűje közepeit ; azt a Kötségbeesps,, ezt a-s állati düh riasztja ellenállhatlanul az öldöklésre. ,

Harmincz negyvenezer ember összekeveredve, egy óriási tolongó hömpölygő tömeg, minden paránya halált hordoz magival, öl, gyilkol. Az átdöfölt szivekbőrkiszökkeuő vér- sugár oda föescsen a gyilkos arcára s az még büszke is tud lenni rája.

Ott magyar, török egyszerre szúrták egymást keresztül, egyszerre buktak a tomboló paripák alá s fogyó erejüket összeszedve még egyszer markolatig döfik égyniásba kardjaikat, hogy, a következő perezben ör'Mre kibéküljenek. Vagy talán oda fönn is tépik egymás izmait, outják egymás vérét ?

A török vezér ezalatt felállította ágyúit s néhány perez múlva mély dörrenés ráz- kódtatta meg a levegőt, azután egy második, harmadik, majd egyszerre tiz is, mintha valami ímssz szellem hány kődnek oda lenn mélyen a föld gyomrában s a rémülettől borzongr.a itt fönn ez a mi erős 'földünk. S a bástya még állt erősen ásott hétül asz«-