Esztergom és Vidéke, 1885

1885 / 9. szám

a mi nagyon jól sikerül ; sójal»:i.l) után volt tavai egy zseü'/i gazdaságban a termésül5 és fél hl. egy magyar holdon.

Végül felkérem a gazdákat a liiczerna és here magtormelésére több súly fektetésére, mert hozama 2— 6 méter mázsa lehet egy hektáron és 1 gr. here vagy luezerna mag 50— 8 0 frt.

A mondottakból kitűnik, hogy mostani válságos gazdasági helyzetűnkben is elég módot'talál az intelligens gazda a bajból menekedni, csak egy kis jó akarat és erély legyen törekvéseiben.

Művelődjünk!

(Dr. H.) Alig van a mindennapi emberre nézve szükségesebb valami, mint az önművelődés, vagyis a Irányos tapasztalatok és a korlátolt tanulmányok utólagos kibővítése.

A művelődést nem mindenki követheti, még akkor sem, mikor már önállóságra vergődött, vagy mikor már szabad szárnyára van eresztve, hogy saját maga forgassa éleiének tengelyét úgy a mint tudja, vagy a mint akarja.

Az egyiknek még akkor sincs saját szellemi művelődésére ideje, minden parányi szabadidejét is elveszi a mindennapi lét küzdelme és hajsza, mikor önálló, mert egyik napról a másikra kell gondoskodni az anyagiak megszerzéséről s igy a szellemi táplálkozást hagyja másra, a kinek ideje és kedve van hozzá.

A másik, ki szellemi ismereteit az iskolában kedvező anyagi viszonyok mel- lott sajátíthatta volna el, de benne volt az olyan Pathó Pál féle vér, inig végre kikerült az iskola padok közül, az iskola porát lerázva, — vannak sokan kik önállóságra vergődtek, — do azért szellemi ismereteiket nem akarják gyarapítani most sem, bár sokaknak volna idejük, de nincsen rá kedvük, hogy meg lett korukban kezdjék újra a tanulást.

Van az on tuftt egy másik kasztja is a társadalomnak. Ezeknek a mostani gőz- é9 villanVnyal működő világban — oda kellene hatni, hogy csakugyan hiányos szellemi ismereteiket gyarapítsák — és inég sem teszik, bár alkalmuk és módjuk is van hozzá.

jSem teszik, sőt úgy nyilatkoznak, hogy egyik sem lesz bolond fárasztó napi munkája után, könyvet ragadni s azt a pihenésre szánt idő alatt olvasgatni, bogy igy a miben elmaradt gyermek korában, azt legalább némileg

neiyre hozza akkor. mikor már a világban kell forognia s mikor mindenkitől megkívánják azt, hogy a saját lábán legyen képes a föld hátán mogálhwiia, nem pedig, hogy még akkor is, mint gyermek, gyámra legyen utalva.

A szellemi művelődés előmozdítására kétségtelenül szükséges egy kis anyagi segély is, hogy magának a szükséges könyveket megszerezhesse, és főleg ezen tény az, igazság szerint, a mi sokakat elriaszt az önképzés nemes eszméjétől.

De a humánus és körültekintő kor nem azért dolgozik ám körültekintéssel és halad rohamosan medrében, hogy az ilyen körülményekre nem terjesztené ki figyelmét és nem igyekezett volna ezen colossal is hajon segíteni.

Az önképzó1 előmozdítására, melyhez a lefcsekélyebb jövedelmi forrásokkal bíró egyén is hozzá férhet, fel állíttattak már város szerte a nyilvános könyvtára k.

De ne gondoljuk ám, hogy a könyvtáraknak az a hivatásuk, hogy csak regényekkel tömjék tele állványaikat és azt adják szellemi élvezetül az azok köré csoportosult szellemi éhezők számára.

A könyvtáraknak sokkal nemesebb hivatásuk van.

Azok vannak hivatva terjeszteni az elmaradottak közt a szépirodalom mellett a történelmet, természettant, tér mészetrajzot, csillagászatot és mégis mit kell tapasztalnunk, — ámbár már több helyt tapasztaltuk — azt, hogy mig a könyvtárban lévő Ponson du Terrail, Kock Pál és több rémregény írók művei a felismorhetetlenségig el vannak nyűve a használat által, addig a hazai irék és költők műveit még hírből sem ismerik és előbb ismerik más idegen ország bármely silány, vagy hirtelen gyanús hírnévre kapott regény irójáit, mint a hazájabeli szellemi titánokat, kik aztán eképen az idegen elem által egészen elnyomatva, itthon a véginsóggel küzködnek és mindennap várják nzfcja reményteljes órát, méhben ő rájuk is fog sütni a hírnév egy szikrája.

De mit szóljunk aztán a tudományos, vagy történelmi müvekről ?

Azok olt hevernek és a por lepi őket, nem kell senkinek, nem olvassa senki, minek is ? Hiszen abból nem tudnak majd a könyvtárból szollemet, merítő Don Jüanok annyit fölfogni, hogy a kisasszony Pimpinellának szórakozást szerezzenek, vagy pláne abból Jöngésszenek ki egy egy szellemesebb szerelmi vallomást, vagy a, mi még vnlóbbszmu, hogy ebből tanuljanak meg valami regényes dolgot elkövetni.

A könyvtár tehát valóságos kir.es, csak ki kell tudni aknázni.

Igenis olvassunk regényeket is, de tegyünk válogatást bennük, hogy aztán ne feledkezzünk meg a tudományos művökről sem, melyekre fő’eg nagy szükségünk van, mert ezekből tanuljuk meg nemcsak hazánk, de a világ történelmét is, ebből tanuljuk megismerni és becsülni hazánk és a világ volt nagyjait és hőseit és a mi fő ebből mer - lünk erőt a küzdelemhez, melyet elődeink mulasztása után nekünk kell vívnunk a rohamosan haladó századdal.

Egyesületi élet.

(Katii, iparosifjnir.k közgyűlése jan. 25-én.)

A helybeli With, iparosítják egyesít 1 (»te folyó hó 25 én tartá saját helyiségében évi rendes közgyűlését.

A tagok oly szép számmal jelentek meg, hogy a tágas terem alig volt képes azoknak befogadására.

Dóc/.y Ferencz elnök szép alkalmi beszéddel megnyitja a közgyűlést s azon nal felhívja, a jegyzőt az általa készi tett jelentés felolvasására, mely felölelvén magába az 1881. év egyesületi eseményeit, egyúttal kite rj esz k ed olt a jegyzői, orvosi, könyvtárosi jelentés részleteire, minek feszült figyelem közt történt meghallgatása után a közgyűlés éljenzéssel válaszolt s annak 400 pél dányban kinyomatását — a tagok és érdekellek számára — elrendelte.

Utána a pénztáros betegsége miatti akadály folytán Rotli Ferencz alelnök és számvizsgáló bizotsági tag terjeszti elő a pénztári számadást, melynek főbb tételei a következők: 1884-ben bevétetett 1322 ft 82 kr. kiadatott 1050 ft 12 kr. 1885-re maradvány 272 ft 70 krajezár.

Leltári becslések alapján ingó vagyon értéke 850 frt. Bevételi könyvecskékben és értékpapírban 919 ft 51 kr

E szerint a vagyoni állapot összesen 1769 ft 51 krajczárról tanúskodik.

A pénztár állapotát rendben találva, pénztárosa további felelősség terhe alól közgy ü I ési 1 eg fe 1 mmi teti k.

Következett, a, tisztujitás, mire nézve i 10 peiczro felfüggesztett közgyűlés! Így választott: Elnök Dóczy Ferencz,!

Delnők Roth Ferencz, jegyző Gyarmati József, aljegyző Dukát Kálmán, pénztáros Vauit.ek Rezső, ellenőr Gábriel Gyula, állandó számvizsgálók Draxler

Alajos. Bőlnri Ferenc/, Cinemann Bálint, könyvtáros Sturm József, segéd- könyvtáros Palkó Imre, háznagy Varga Rezső.

Választmányba : Fekete Géza, Laiszky János, Dudás Ferencz, Valdfogel József, Draxlor Alajos, id. Magyary László, Mikus Endre, Schneider Károly, Miia- kovszky István önállók, továbbá Drax- ler Ferencz, Urálik János, Strobl János, Szeifert József, Nagy Sándor, Po- • rubs/.ky József, Mihalovits János. Be- ■ govits Ferencz, ifj. Magyary László,, Lélek István, Simonides/. József, Ki-* tzinger József, Brandenstein József,, Änjak János, Finke Ferencz, Krech-- nyák Ferencz, Szedlacsok József, Süveges Ödön, G-abanitz Ferencz. Póttagokul : Kin til Antal, Szedmor József,, Gfyavha János, Simon József.

Az alelnök figyelmezteti a tagokat aj: febr. 1 - én tartandó bálra s miután jus rondos tagok meghívó által erre megj nem kerestettek, ezennel egyetemlegesen meghivatnak.

Végül elnök a közgyűlést barátságosé iidvözlettel feIősz 1 atja.

Esztergomi levél..

(A báli terem szellemessége.}

A vigadó terem már színig meglelt s a í mindig legutolsónak érkező család is megérkezett s egy ostoba frakkos ur ügyetlen karját nyújtja a kis darázsnak, hogy bevezesse« a rajba.

A teremben már mindenki elkoptatta nzvi első mondókákat, melyek körülbelül ilyeiu* formák :

— Jaj be csecse maga máma Mariska 4

— Hogy van kedves nagysád ?

— Szabad kérnem az egyik négyest ?

— Ali maga is itt van kis Etelka, j&j

estét !

— Kezét csókolom nagysád, van szeren-r

csém jó estét !

— Milyen pompás csinált virágjai vannak ! :

— Nincs kérem egy kicsit nagyon is be-e

fűzve ?

így locsognak a báli terem ismert lovag—j jai, a kiket az isten sokkal fessebb nyakken-n (1 övei áldott meg, mint szellemmel. És mi-ii Íven érdekes arezot, tudnak vágni azokhoz .v, válogatott ostobaságokhoz. Mintha csakngyama goniolafaik volnának.

De a szép leányok s különösen a mamák«}! úgy bál eljeén nem hallanak, hanem csati« látnak. Nézik egymást, szemlélik a szabóWö ügyességét s tanulmányozzák a tói lettek ver-n senyét.

Ezalatt rázendítik a csárdást s,a vállszal-lr lagcs rendezők megkezdik a tánezot. Ilyen-« kor még minden mozdulat olyan kiraértJn mint a ruha drapériájának minden részletes! Később összegyűrődik a feszesség meg ai csipke s mikor a remek ruhák egyformán^ kiállták a csaták viliarát, Hvkor a jó kedvbi is általánossá lesz s a nő sZabó le nimbuszait véget ér.

kérsáuez közepén még mindig mozdulatlanul, némán állt Dobozy és a kis magyar csapit.

A nők ,ak k a védelemért jötteklide, rémülve rohantak a sáucz magasabb, erősebb pontja mögé, ott volt közöttük Dobozy hitvese s mikor egy-egy eltévedt, golyó kiszakított egy-egy embert a kis csapatból, csak Dobozy halovány arczára s mozdulatlan, méltóságos a Lkjára tekintett s az a mozdulatlan néma élőszobor uj erőt adott lelkének, nem engedte, hogy kétségbeessék.

Ott túl a török vezér dühtől eltorzított arccal fetrengett bársony kerevetéu. Órákig löveti már hasztalan a gátot, mely útját állta és sátorából végig nézhetett a kis, de bátor magyar seregent mely még most is ott áll mozdulatlan. Most elhallgattak az ágyuk, a sátor a domb tetejéről eltűnt s csakhamar az ágyuk torka meredezott át a bástyán keresztül az utolsó szekérsánc?ra. Ott foglalt állást e szörnyetegek mögött Sahizmail a janesárság virágaivals láthatta '‘mint söpör egy-egy jól irányzott golyó széles utczát a magyar seregben ; egyenként hullottak el azok s a hitvány porból drága sár lett a kiömlött vértől s a megsebzettek a fájdalomtól iszonyúan jajgatva, hörögve hevertek a piros tócsában s a többiek még álljak némán, mozdulatlan, mint a kő, mely nem ball. nem lát, nem érez.

Sahizmi.il ott fönn a dombon kardját villogtatva harsány hangon rohamra vezénylő ;nost a janicsárokat és azok sebes iramattal kaphattak föl á begyre, utánuk a gyalogság a megkerülve a ledönt,ögetett. fákat, förge- feg gyanánt hömpölyögtek lefelé a gyenge tfzíkérsáncznr, hogy a kővetkező perezbeu

semmivé tegyenek mindent, mi utjókat, állja. A hegy lábához évve háromszoros „Allah“, kiáltással törtek a sánezra, akkor már Dobozy seregével fönn állt a szekerek fölött a törökök gyilkoló sortüzet adtak s a védőket vastag átbatlan füst taknrá a szem elől s e sűrű hamvas fátyol alól még rémítőbben hangzott ki a sebesültek halál ordítása.Ugyanekkor a sánc/, másik oldalát két lánczos golyó törte keresztül, széles nyílást szakítva az ingatag faló. A rettegő menekülők őrülten rohantak,n hogy megmentsék életüket, de hova ? elől a Duna, hátul a gyikoló török sereg, a halálos ellenség. Két ellen kö- zttlaz előbbidialálosabb, ez utóbbi a kegyetlenebb,

Dobozy amint visszanézett láthatta, mint tolong a huszezernyi menekülő sereg, mint marad hátra egy-egy agyon nyomott, agyon gázolva. A futók között van gyönyörű hitvese és megnyugodott, hogy ott van, hiszen ha eltaposva, halva fekszik is le jobban jár, mintha a töröliök kezébe kerül, igy csak meghal, amúgy meggyalázva kellene végig élni szomorú életét.

Az ágyuk még mindig dörögnek s gyilkos (űzőkkel elsöpörnek ellent, s halálra se- besitott tömegek halomra hullanak s átkozódó halál hörgésiík kínos, képzelhetőn vo- naglásuk a legiszonyúbb irtózat megtestesülése.

E fölött a vonagló tömeg fölött küzd Do- bozy, kardja fényes karikát alkot a levegőben s a felé döfött kopják darabokra t.örde- lődv.nek mie'őtt árthattak volna neki, körülötte magas halomra nőtt, már a tér a holt- tetemekből ; ott fekszenek a magyar sereg lőréje csoportosult legjobb daliái ; a jaucsárs'g svine java, a többieknek nem volt bátorságuk két lépésnél közelebb menni hozzá. Ámultán nézte ezt Sahizmail s maga rohant, hogy a hőst élve vagy halva, de magáévá tegye. Karddal nyitott odáig magának utat, leszúrva, leölve mindent ki útjába volt, mint egy ellenség, jó barát. Add meg magad — kiált Dobozyra a közelije érve, de a magyar hős mögött egy gyenge hang szólal meg : ne még Mihály. A szerető hitves volt, ki visszajött, hogy férjével együtt halhasson. Dobozyba mintha túl világi erő szállt volna, arcán má nem csak a megdicsőülés mosolygott, hanem annak helyét valami szent őrület foglalta el, a kard pörgése már nem emberi erőtől jön s a kö- /elében dühöngő ellen ajkig végig hasított fővel bubik a földre, egyiket a másik követi; Sahizmail melléből kibuggyan a vér. Fölállt most nyergében a magyar hős, végig tekintett a tolongó hadakon, már csak itt ott látott egy kis magyar csapatot, mint egy kis szigetet a török sereg tengerében, azok is egyenként tűntek el szeme elől : az ár elsodorta őket.

Felölelte most gyönyörű fiatal hitvesét magához s lova oldalába vágva éles sarkantyúját megcsókolja nejo ajkait aztán neki vágott a török seregnek, azok ijedten nyi- t.oHak utat az őrülten rohanó lovag előtt, csak mikor a szabad tereken volt, ocsúdtak a törökök s vérszomju ordítással rohantak utána százan ezren egy lovag ellen, de az a lovag magvar volt. Dobozy lova íoska- dozni kezdett a kettős teher alatt, nem bírta t ovább .fájdalmasan nyerítve bukott el. Csókolj inog Mihály — szólt a fiatal szert*tű nő — s a mig a hős férj keblén nyugodott.

kirántotta annak terét s fölszakitva keblén In finom patyolatot markolatig döfte szívéb»d Dobozy kétségbesve vetette magát űldözisö elleneire — nem volt már a kiért menetet kiüljön s a törökök diadal ordítással rohanás tak reá, hogy megöljék, agyon tapossák, db Dobozy drágán adja életét, négyen öten hullni lot tak már le lovaikról csapásai alatt, a féól lén kék ijedezve fordultak vissza, bogy meneea kiüljenek a kétségbeesett elől. Sahizmail táii volról nézte az egyenetlen küzdelmet s lesi oldva fejéről hófehér turbánját azt loboggo tat va száguldott a küzdők felé s oda érme még mindig lobogtatta a béke jelét, s meg^s adásra szólít A föl a magyar hó\t, de az kardbu j Aval felelt ez volt utolsó veszedelme a kard b turbánba keveredett s mielőtt azt kiszabaed, dit háttá volán, egy kopj a szivén szúrta ktti resztül a leg agyobb magyar hőst ; Dobozxec halott volt.

Sahizmail részvéttel borult a holt fölé ól azután csak ennyit mondott;

„Derék hős volt, kár volt érte Allah, nagjy« és halhatatlan.“

*

Azt a helyet hol az utolsó szeltérsáncDaí hősei küzdöttek és buktak el máig is „BasH sabarcz“-uuk hívják ; ez is a győző1 nev&va teszi örökké nem az el bukottét;

Dobozy a Basaharc« dombja alatt mém régen elporladt, semmivé lett, de emléklób mindég nagyobb, mindég dicsőbb és nrr mindég kisebbek leszünk azóta.

BÁTHY LAJOS-