Esztergom és Vidéke, 1885

1885 / 65. szám

gondoskodásával mindent elkövet, hogy betegeinek nemcsak egészségét állítsa helyre, hanem hogy itt tartózkodásuk alatt tt szórakozásokban se szenvedje­nek hiányt. Ez által Molencze az egész környék kirándulási helye lett. Majdnem minden vasárnap jótékony - czélu hangversenynyel egybekötött táncz mulatság van, amikor aztán bő alkalom nyílik nemcsak a filidovendégek roko­nait, hanem az egész környék szépeit is együtt látni; s ha őszinték akarunk lenni, örömmel constatálhatjuk, hogy az itteni szerb hölgyek karcsú terme­te s ragyogó szemei kiállják a ver­senyt az ország bármely vidékének szépségeivel. A saison legfényesebb pontja min­denesetre az Anna bál. A fő városiasán berendezett nagyte­rem ilyenkor egész ünnepi színbe öl­tözik. Alig tér nyugalomra a nap, a vendégek slirü tömegekben tódulnak a terembe, — majdnem kivétel nélkül izlósos toilettekben — s rövid egy óra alatt minden hely be van töltve. A terem egyik oszlopa mögül szem­lélem e valóban érdekes képet. A czigányok rágyujtauak egy obii­gát lassúra. Több kíváncsisággal mint várakozás­sal néztem e táncz elé ; de raiuden várakozásomat fölülmúlta az igazi ma­gyaros lassú-csárdás. A hölgyek ép úgy mint a férfiak, minden erőltetés, minden affectálás nélkül oly természetességgel járták, hogy magamnak is kedvem kerekedett közéjük vegyülni. A terem egyik sarkában már ré­gebben magára vonta figyelmemet egy szőke „angyal“, ki a mama társasága bail elég egykedvűen látszott ülni. Bemutatom magamat, mire egy eről­tetett mosolylyal jutalmaz meg ; „Sza­bad kérnem“, „Köszönöm, de nem tán- czolok,“ a válasz. — Tehát az első is megkosaraz. Kissé borszankodva tó rek helyemre s várok egy ideig. Alig néhány perez múlva egy rószaszinii ruhába öltözött sötét haju, sötét szemű hölgyet kisór helyére tánezosa. Kipi­rult arczczal és pihegő keblekkel fog­lalt helyet. Oda sietek, s a táncz foly­tatására kérem. „Valóban sajnálom, de oly fáradt vagyok, hogy lehetetlen tovább tánczolnom“, mondá oly szép moeolylyal, hogy meg nem haragudhat- tám. Mind a mellett elég kellemetlen érzéssel foglaltam el előbbi helyemet, '• s teljesen el mont, a kedvein a tánczo lástól. — A többiek azonban változat­lan jó kedv7el járták s észre sem vet­ték, hogy már jól éjfél után jár az idő s hogy jó lesz már aludni. Tehát jó éjszakát ! OMIKRON. A kiállításról. (Gyümölcskiállitöinknak és konyhakertószeinknek.) Budapest, aug- 11. I. A kiállítás tárgya és vezetése. Az 1885. évi országos általános ki­állítás laitnma alatt friss és teldolgo­zott gyümölcs-, valamint konyhakerti terményekből nemzetközi időleges kiál­lítás rendeztetik. Ezen kiállítás ügyei­nek vezetését egy külön szakbizottság vállalta el. II A kiállítás helye és tartama, A gyümölcs- és konyhakerti tömények nemzetközi időleges kiállítása Buda pesten, a főváros által a városligeti en felajánlott területen tartatik meg és pedig folyó évi október hó 15 tői ok­tóber hó végéig bezárólag. III. A kiállítás czólja. A gyümölcs­ös konyhakerti termények nemzetközi időleges kiállításának czólja az, hogy Magyarország és a külföld gyümölcs­fajaival, zöldségféléivel, valamint a gyümölcsfeldolgozás legczólszerűbb mód jaival inegisinerkedhessüuk ; a magyar és külföldi e nembeli termelést jelen­legi állapotában bemutassuk s a kö­zönségnek beszerzési források s üz­let tekintetében tájékozást nyújthassunk. IV. A kiállítás tárgya. Az őszi nemzetközi időleges gyümölcs- és kouy- hakortószeti kiállítás tárgyai lehetnek a következők : a) A puhamagú gyű- mölcsuemek : alma, körte, birs, ber­kenye és lasponya. b) A csontárok közül : az őszi baraczk, szilva, som és az esetleg eltartott nyári csontárok. c) A héjárok és podig: a dió, mo­gyoró, mandula és gesztenye, d) A bo- gyárok közül : az őszi málna, szederj- és szamócza-fajok. e) Déli gyümölcsök u. m. : füge, ananász, czitrom, na­rancs. f) Edényekben tenyésztett gyü­mölcsfák gyümölcsösei együtt (a szőlőt kivéve, melyre egy szeptember hó 24-től október 4-ig tartandó külön ki; állítás rendeztetik). g) Gyümölcsaszal- ványok és a gyümölcs feldolgozásának mindennemű alakjai, h) Aszaló kemen- ezék természetben, mintákban vagy rajzban, i) Gfumós és gyökérnemü zöldségek, k) Kápvsztafélék és levél zöldségek. I) Mellékétkekül szolgáló zöldségfélék, m) Hagyinanemü és fű szer zöldségfélék, n) Hüvelyes vete mónyek hüvelyben és kifejtett állapot­ban. o) Szárított, aszalt zöldségnemü- ek és zölds geonservek. V. Dijak és kitüntetések. A kiállí­tott és jutalomraiaéltó gyümölcsök és konyhakerti termények a külön kibo­csátandó jury szabályzat értelmében pénzdíjakban és kitüntetésekben ré­szesülnek. A kitüntetések a követke­zők : 1. Nagy díszoklevelek. 2. Nagy bronzérmek. Az érmek mellett az ér­demet részletesebben kitüntető okleve­lek adatnak ki. VI. Szállítási kedvezmények. A ki­állításra küldendő tárgyak részére a vasúti és gőzhajózási társulatok által jelentékeny szállítási kedvezmények eszközöltettek ki. Minden bejelentőnek a bejelentett, tárgyak kedvezményes szállítása érdekében a kiállítási hiva­tal által igazolvány küldetik, mely a feladási állomáson a szállítólevélhez csatol tátik. VII. Bejelentés és a tárgyak bekül­dése. A bejelentésnek az országos bi­zottság által ingyen szétküldött beje­lentő iveken két példányban gondosan és olvashatóing Írva f. évi szeptember hó 15 ig kell megtétetnie. A bejelenj tési ivek közvetlenül a kiállítási hiva-j tálhoz (Budapest, városliget) külden­dők A bejelentett tárgyak beküldési határideje október hó 10 ike. — Ap­ró gyümölcsből legalább fél liter s nagy gyümölcsből legalább 5 drb kül­dendő be. VIII. Tórdij s kiállítási szerelvények. Térdijul minden négy­szögül. után 2 frt fizetondő s fél uégyzetméternél kevesebb holy nem adatik. A kiállítók állványai és asz­talairól a rendező bizottság gondos­kodik. A kiállítási tányérok, tálezák, kosárkák és üvegek beszerzéséről szin­tén a kiállítási bizottság gondoskodik, ha csak a kiállító saját, e czélra már meglevő edényeit, használni nem akar­ja, mely kiváuság a bejelentési íven világosan kifejezendő. A tórdij a be­jelentés elfogadnánk közlése után fize­tendő. A már befizetett térdij semmi körülmények között som adatik vissza. IX, A gyümölcs eladása. Az orszá­gos kiállítási bizottság kívánatra elvál alja a kiállításon bemutatott e a ki ál Utónál nagyobb készletben levő gyü­mölcs eladását és közvetítését, az erre vonatkozólag külön felállított eladási iroda szabályai szerint. Y. Katalógus. A katalógus részére a kiállítók az országos bizottsággal — czimükön kívül — kellő időben és rö­viden oly statisztikai és leiró adatokat is közölhetnek, melyek termelésükre vagy üzletükre vonatkoznak. XL A jury. A bíráló bizottság as ország kiváló szakértőiből fog megala- kittatni ; ezenkívül külföldi bejelentések esetében minden egyes idegen állam jogosítva lesz, a kiállítók számaránya szerint megái lapítandó juroruak a ju­ry lie küldésire. XII. A szabályzat elfogadása. Min­den kiállító bejelentésének beküldésével mind magára, mind képviselőire és al­kalmazottjaira nézve elfogadja a fenteb­bi határozatokat és aláveti magát az országos bizottság további s a kiállí­tásra vonatkozó rendelkezésének. Gr. ZICHY JENŐ, MATLEKOVITS, másodelnök. elnök. Levél a kiállításról. (Horvátk-Szlavon az országos kiállításon.) Budapest, aug. 10*. Országos kiállításunk eleinte tudva­levőleg csak amolym „itthoni“ kiállí­tásnak volt tervezve, melyben kizáró­lag a magunk gazdasági, ipari és mű­vészi haladását akartuk bemutatni a világnak. A készülődések közepeit azonban, a körülmények behatására a keret mindinkább szélesből t s igy nyertek benne helyet előbb a Szent István koronájához tartozó társországok majd a keleti tartományok. A keleti tartományokba a kiállítási bizottság biztosokat küldött ki a tárgyak összegyűjtésére, kik ott a legkedvezőbb fogadtatásra találtak. Horvát-Szlavon országban a Sztarcsevics-párt erősen ellene volt, hogy a Horvát Szlavón királyság részt vegyen a budapesti ki- . állításban s ha egyesek nem állanak a a mozgalom élére, a borváth-szlavon pavilion aligha díszelegne ma kiálli- tásiinkon sokféle és nagybecsű tárgyai­val, melyek nemcsak a laikust, de még azokat is meglepték, a kik a horvát közgazdasági viszonyokat élón- enkebb figyelemmel kisérik. A horvát- szlavon kiállítás misszionáriusai közt első helyen áll Plavsenics Atanász- Miklós, a horvátországi kezeskedelrai és iparkamara titkára, aki nem kiméivé fejébe, miért vau egy paraszt legény bal­karján K. K. P. betű, nemesi czimerrel ? Erre Kutasi sem tudott felelni, ott van az már — amint mondja — világ teremtése óta. Csak Bárdos törvény- és helyettes biró szólt bele igazitó’ag, hogy tán abba az or­szágba, hol ü születőit, az úgy szokás. . . Bárdos uram kívánsága beteljesült: fél év múlva nem lesz rebellió a faluban. Nem is lett. Elközelgetett október hava. A regruták rukkoltak. Előzőleg Kutasi szo­rongó kebellel bekopogtat Bárdos uram aj­taján. Mire hangzik a „lőhet4“! — Szöröncsés jó röggelt kívánok kigye] - meteknek mind közönségesen­— Adjon Isten öcsém ! — Kedves egészségükre kéránora az éj­jeli nyugodalmat, engedje az Isten, hogy több örvendetes röggere virradhassanak föl friss és állandó egészségben. — Köszönöm öcsém. Hasonlatosan kévá- nom neked is, tögyön át az Isten szörön- cséssen s délntám órákra is. Hát mi jóból jársz? — Elgyüttero törvénybiró uram elkövetkez­ői ; tudja krgyelmed, hogy én elmegyek, messzire, azt sem tóm mőre és hová ? Szeretnék kigyelmed becsületes lányának jó egészséget mopdani ; uugy see látjuk mink többet egymást. — Jó van öcsém ! Én is voltam legény, tudom a regulát. Csak osztán ne bolon­dozz aféle formán, hogy té azt e vödd, mert Isten ucscse nem illőtök össze. Ha katona Jöszöl, még gyenyerális is löhei be­lőled éji akkor minek vőnué ee pógári lányt, ha valami módos mnjszter urnák a kis­asszony lányát is elvöheted. Lidik® kinn van a szűrőbe ; bujkál az árnyékba keresd raög, ha ruög találod. Miuek kisérjük őt a siralom házba ; nem lehet oly háborgó kedély hangulata a ha­lálra ítélt rabnak, mint van Kutasi Pistá­nak és az ép annyira szánalomra méltó Lidikának. — Nem búcsú az, hanem sziv- szakadás. Elválni két egymásért élő-haló szerelmesnek a viszontlátás és egymásé levés boldogító reménye nélkül, oly ecse- telhetlen lelki állapot, mit csak érezni le^ hét, de leírni még megközelítőleg sem. Kutasi levette pörge kalapja mellől a piros bokrétát s át adta Lidikának azon óhajával, hogy ha szereti őt, tartsa azt meg emlékül. Viszont Lidika egy kis piros szegélyű fehér kendőt uyujrott át Kutasi­nak, annak kijelentésével, hogy volna bár p kendő minden szála arany s legnagyobb kímélettel őrizze is azt tulajdonosa: elóbb szét foszlik az, mint szerelme. — Arra kérte meg Kutasit, óvakodjék bármi boszu- tól, mert az által veszedelmet hoz ma­gára. Kutasi nemes arczáu már elsimultak a redők, melyekről rosszat lehetett sejteni Egy hosszú ölelés és gyengéd osókban nyilvánult válasza. A kocsi elrobogott, mely az ujjonezokat az első állomásig szállitá. Lidika epedve kisérte tekintetével a lát­határig, — csak ez után indult meg kőny- nyei zápora. Szegény Sára néni hiába vi­gasztalta. Nap telt nap után. Lidika egyiken úgy mint a másikon fehér ruha varrással tölti idejét; mindegyik öltésnél Pista nevét re­vét rebegik ajkai. Ha kérdezték tőle : mit varr ? Rendes felelete volt : menyasszouyi ruhát. Mire a menyasszonyi ruha elkészült, Li­dika lappangó betegsége egész erővel tört ki, — ágyban fekvő beteg lett. A kuruzs- lók egész serege vette körül : de nem fo­gadott el semmi gyógyszert. Egy őszi reggelen, araiut szobája abla­kán a nap sugarai csillogtak, kérte leány pajtását — ki mellette volt — bocsássa be hozzá őket, hadd vegyen jtőlük bucsot. Sürü, nehézkes légzéssel szívta magába a Mis levegőt. Szemei könyteltek voltak; érezte az utolsót, minek következni kell. „Még egyet kérek, adjátok kezembe azt a bokrétát, melyet menyasszonyi koszorúmba fűztem“ ! Ajkához vette a talizmánt, — nem csó­kolhatta meg, mert ajkai remegtek. Még mondani akart valamit, de azt csak a meny- nyeik hallhatták, — az utolsó csókkal lel­két lehelte ki. Kutasi Pista küzdött a katonai élet első nehézségeivel, még csak 3 hete, hogy ott van, már is megnyerte feljebb valói szere- tetét és becsű lését. — De Boszniából mint koldus jött haza Ezer gondolat villant meg agyában, mi­ként jelenjék meg kedvese előtt ? Hátha el is felejtette! Mindegy 1 Koldusnak sza­bad mindéi* házhoz bekopogtatni. Félt az idő előtti felfedeztetéstől. A pró­ba közel volt már. A faluból vele szemben gyászmeuet jő, ha ennyi ember fel nem is­meri : úgy biztosítva van. I Találkoznak. . . Kutasi kitér a menet elől az ut melló, hallgatva az ismert gyász­dallamot : Éltem bimbó korába Szállók a föld gyomrába, Jézus ue hagyj engemet, Vedd kezedbe lelkemet. , De a mint a koporsóra tekint, elfordult vele a világ, — mintha villamos ütés érte volna remegett egész lénye, mert a koporsón Bárdos Lidika nevét olvasta. A menet elhaladt. Kutasi magához tért. Mar készen volt tervével.... Ment a fala felé. A templom közelében a nagy zsinde- lyes házhoz tartott, — ott kezdte meg a kéregetést. Bárdosék koma asszonyai a vacsora, ha­lottas tor készítésével voltak elfoglalva. Nem vették eszre a koldust, a mint az ud­varon át a pajta felé vonult. Rajtok kívül nem volt senki az egész faluban, mindenki sietett a végtisztességet megadni Baranya csillagának. A szentatya még csak a „mi atyápkot* moudta, mikor vad zajjal zudul szét a gyászra uivatott közönség ; sürü füst gomol sietteti őket haza fölé. Szerencséje hogy mindene biztosítva volt : ; a falu kontójára. Harmadnap már fáért sie­tett a drávai depóhoz, hogy még ideje kp-,*.* rán felállíthassa épületeit. Lovát® iXiávában j itatva, a bozótban valami {alaktalan , tömé- : • get pillanthatott meg, mert erősen vizsgá­lódik. Végre feuhangon gondolkozik: biz az | ; sapka, a bizony sógorom csizma is ! a bar- ■ madik hozzá teszi, de van abba komám embör is.

Next

/
Thumbnails
Contents