Esztergom és Vidéke, 1885

1885 / 65. szám

65. szám. Csütörtök, 1885. augusztus 13-án. Városi s megyei érdekeink közlönye. Mbgjki.bnik heten KI,NT kétszer: vasárnap ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évre...................................... ....... 6 fit — lcr­f él évre..................................... • • • • 3 • * n egyedévre . '..................................... 1 .50 , E gy srám árn 7 hr. hővé ft láp SZERKESZTŐSÉG: Szent- Anna-utca 317. i.n *7.«IIcitii léavót illető közlemények kii MendSk. KIADÓHIVATAL: Széchemi-tér <55., Ilont a hivatalos s a magán hirdetések, a nyiltftóíoe s/.ánt köz­lemények, előfizetési )>éii7.íík és icelainálások iiilézendők. H I lí ÍJ L. I ES EJ<. IIIV ATAÍiOS •flI!ÍI)ÍOTIíéÍi|ir:j * M *\ 0 Á N111111) K T lí H lé K 1 sóétól 100 szóig — fi t 7ö lu.!; megállapoduR szerint lehető 100—200-ig . 1 n 50 „ legiutáiiyosnLdnin kOzöllelnek. 200 —300-ig . 2 25 „ ___ NYU,TIMII sora 20 iir Hólyegdíj 30 kr. Idegen vázok. Esztergom aug. 12. Nem vagyunk barátai sem az egye sdleti élet el fajzásának, sem túlszapo- rodásának Ismerjük az esztergomi kö aönség szellemi és anyagi erejét s igy tudjuk, hogy milyen egyesületre van szűk sóír s milyen egyesületek teljesí­tenek valódi hivatást. Több mint busz egyesület működik városunkban, nagyrészt hmnános czél- zatokkal s mind a húsznak majd ugyan­az s védnöksége, közönsége, és anyagi támasza van. Ha módunkban állana, akkor abból a busz -egyesületből tizet csinálnánk s mindjárt egyesültebb erőkkel t>zoI gálhatuók ugyanazokat a nemes czélo- kat, melyeket szerencsétlen helyzeti viszonyunk vagy a kápráztató hiúság kü­lön táborukból igyekszik kiküzdoui. De ha már alig imponálnak újabb phrásisok újabb egyesületek alapításá­ra, van rnóg mindenesetre egy nagy törekvés, mely melegebb dobogásra be vili a szivet s mely nem néz az ál­dozatok és akadályok szemébe remény­telenül. Ez a magyarosítás nagv törekvése. Közművelődéi egyesületek, keletkez­nek mindenfelé, ahol nem egységes a Dyelv s az érzés. Ezt az egyenlősitő mozgalmat ellenségeinktől tanultuk el, akik hazájukon kívül, sőt a mi orszá­gunkban dolgoznak nagy kitartással a német és szláv elemek fü-u tartására és megerősítésére. Frontot kell állani az ilyeu szégyen­letes törekvések ellen. Ki kell csavár­nunk hatalmas etleuségeink kezéből azt a fegyvert, melyet nem szabad a mi vereségünkre tovább az ő kezükben hagyni. Románság, szerbség, németség, tőt- ság, oroszság ellen országos ági tátió indult meg, csakhogy a mérséklet és loyalitás leghiggadtabb megfontolásával. Bele kell édesgetni ezeket az eleme­ket az egységes nemzeti szellembe, meg kell velük kedveltotni az állam hivatalos nyelvét s anyanyel vökül át kell cserélnünk a mi nyelvünket. A mi kis megyénkben is vannak olyan terülotek, amelyeken a magyaro­sítás nemes munkája még mindig mun­kálni valót talál; Tótjaink és német­jeink tősgyökeres magyar falvak közé jbeékelve eddigelé csak azért ragaszkod­jak régi szokásaikhoz és nyelvükhöz, mert akadtak köztük hamis próféták , és nagy hanggal dolgozó demagógok, jakik a legcsekélyebb magyarosítás! j eredményt is azonnal tönkre tudták jtenni. A tanítók és plébánosok gyü­mölcsösének ezek az ellenségei győzen- dők te első sorban, hogy teljes diadalt arassunk. Hazafias szellemű megyénk élén olyan férfiak állanak, kik tekintélyük­nél s nagy befolyásuknál fogva az esz- tergommegyoi magyarosító egyesületet légy szavukkal is megteremthetik. Teremtsék meg. Esztergom egész ! intelligentiája tagja lesz a legneme­sebb törekvésű egyesületnek. Főpapsá­gunk nagylelkűsége és áldozatkészsége meg fogja erősíteni hazafias küzdel­müket. És a nemzeti lét ezredéves ünnepén a nemzet géniusza babért fon azok homlokán, akik Esztergominegye idegen vázait ellörülbk sa nemzeti lét újabb ezredéves föntnaradásákoz né­hány erős oszlopot építettek. Fürdői levél. Melencze, aug. 12. A kik Tronesón-Teplitz, Pöstyón, Balaton-Fílred, Koritnyicza stb. magyar fürdők természeti szépségeiben, gyö­nyörködtek : kik az illető helyek fenyő, bükk, és tölgy erdőinek üdítő árnyában a tikkasztó hőség olől biztos menedé­ket találtak ; alig fogják megérthetni, hogy miként lehetséges az, hogy a ho­mokos és 1 apályos Bánát kellő köze­pében a Nagy-Becskerek melletti Me- lenczón gyógyforrás lehessen. Ha a magas hegyek mély völgyeiben fakadó gyógyforrások kitűnő hatásai bá­mulatra ragadnak bennünket, s csodál­ják a természet erőit: annyival nagyobb lesz csodálkozásunk, ha ott találko­zunk ilí forrással, hol az egész kör­nyéken a hegynek még nyoma sincs hol a mesterségesen, évek hosszú során keresztül nagy fáradtsággal tenyésztett diófa berket erdőnek csúfolják; hol a délibáb csalóka fényével találkozunk csak, a magas hegyek árnyéka helyett. Önök előtt kedves esztergomiak ta­lán teljesen ismeretlen Melencze iszap­fürdője ; de a mi felsőbb vidéknek Pöstyén, ugyanaz, sőt talán még több lesz a dél magyarországiaknak Melen­cze í s hiszem, hogy rövid tiz év alatt, ha nem Jis európai, de mindenesetre országos hírre fog szert tenni. S ez nagyon természetes is. Ha saját szemeinkkel látjuk azon eclatans eredményeket, miket e für­dőhely iszapja létre hoz ; ha volt al­alkalmunk meg győződni, hogy sánta gyermekek, béna karú ifjak, és köszvónyes öregek ép tagokkal távoznak el innen, lehetetlen, hogy no jósoljunk fényes jövőt a most még a kezdet nehézségei­vel küzdő fürdőhelynek. Hogy azonban kedves olvasóim azt no találják hinni, hogy toliamat o hely dicséretében az érdek vezeti ; köteles­ségemnek tartom kijelenteni, hogy' jó magam is, mint vondég — még pedig mint egészséges vondég — vagyok itt; |s a szerb egyház községgel — ki a fürdő tulajdonosa — semmi összekötte­tésben sem állok. Ha azonban Melencze nem dicseked­hetik is fényű vagy tölgyerdőkkol ; ha nincsenek is oly kirándulási helyoi, mint más világhírű fürdőhelyeknek ; de van neki egy gyönyörű parkja, 8 egy oly más előnye, amit más gyógyforrá­soknál nem igen találunk : s ez a fesz­telen, hogy ne mondjam, családias együttélése a fürdő vendégeknek. Itt nem találunk különváló csopor­tokat, kik méltóságukon alulinak tart-- X sszol, vagy Y-nal egy asztalnál ülni, | vagy társalogni. I A ferde seperatismus egászeu szám­űzve vau innen. ( Az itt időző 50—60 vendég, —■. kiknek száma az egész saison alatt 6—700-’’a megy — egy nagy csalá­dot képez, melynek minden tagja arra törekszik, hogy méltóvá tegye magát arra, hogy e családhoz tartózhassák s valóban üröm e nagy családjt az asz­talnál együtt látni ; mindegyik túl akar a másikon tonni vidámságban, élezheti és előzékenységbeu. A fürdő igazgatója és szakképzett orvosa dr. Rankovitcs Szilárd kitűnő $a>£ii<yi bzacjáSia.- (éBazany-ai totténvt.) II. — "És mit feleltél te tubiczám apádnak, aki annyira ellenem esküdött? — kezdte a szerelmes legény. — Nem mondhattam semmit, ösraeröin természetét, haragra gyűl s tudja Isten mit törnie,I ' — 'Ládd galambom, ha ez továbbra is igj ta*t • nekem bizonytalanságban kell hazulról; íáyoznom. Mondd meg neki, ha még ógysíör előhozza nevemet, hogy ueni leszel .másé, csak az euyöm, s ba éli'ta­lálkozom vele, ha meghallgatja' eföUdäÄÖin, megmondom neki magam is, hogy hozza lé a csillagos egeket s téged az alá temes­sen el, ouuét is előkereslek; dugjon el a világ bármelyik zugába, én kiforgatom sar­kából'a; földet, hogy téged feltalálhassalak; vagy ha ő, mint törvónybiró láuczot veret lábahuía és1 kelőimre, megmondom neki, hogy' wétrágora a lánczökat, ha párizsi kovátsesiil’ csíuyátattya is azokat. — És ha ezt nem akarja elhinui, ha meg nem hallgatja kérésem', hogy mi nem kívánunk házában lakni, nem kérjük el 6 ökrét és Bzessrióját, hogy mi mög élűnk napszámban keresött könyérÓn is : akkor angyalom meg­ragadom apádat, ki rázom belőle a leiköt, hamuvá égeföra az egész falut és elme­gyek . .. betyárnak vagy oda ... a Drává­ba, az majd béfogaclja testömet, s aztán mit bánom én, ha Isten bűnös lelkemet kárhozatra Ítéli is ! — Hát éu ? — Te ! . . . Te ! . . • Sokat is beszél­tem. Isten veled angyalom, még talán ta­lálkozunk mielőtt apáddal beszélek. Ne busulj galambom, ránk,-ránk süt még az Isten napja. Kutasi Pista elvégezte mondókáját s ha pillantunk, észrevehetjük szokatlan izgatott­ságát ; elárulja arcza az érzelmeket, mik belsőjét marczaugolják. Az odaadó szeretet egyetlene iránt, a féltékenység, hátha Li- dika még se lehet övé, a boszu érzet, mely megtorlásra készteti, mind ki olvashatók szemeiből. S hogy ura marad szavainak, bár azok ,súlyos következményüek is, könnyen hi­hető, mert jellemszilárdsága páratlan a maga nemében. Megtanította érre szomorú véget ért, egyetlen ismert rokona, nagy­bátyja, Kutassy Andor. Ez vette magához, — mint mondja — mikor 5 éves korában szülotlen árva maradt. Nevelte 15 éves ko­ráig szegényen az erény és becsületesség utján ; mig végre ettől az egyetlen jólte- vőjétől is váratlanul megfosztotta a kérlel - hetlen halál. — A honvéd egyesület temet- tette el, melléje tették hosszu éveken ke­resztül használt mankóját, öszes vagyonát. Élete utóbbi éveiben kizárólag a rokkantak diján s kegyelem kenyerén tengette életét. Mindenét kedves Pistikftjáva áldozta volna, megosztotta vele utolsó falat kenyeret is, csak a titkát nem, melynek közlésére az időt korainak tartotta, pedig talán oly ki­fejlett és komoly férfiúval szemben, nein lett volna korai, ki ágy szebb jövőt ígér­het et.t volna magának. Négy évig egyedül állt a nagyvilágban ; kínosan érezte hiányát szeretető tárgyának. Szive megszokta az őszinte ragaszkodás vonzalmát.s ime most, mint a puszta fiá­nak senkije, semmije sincs e földön. A sirhalmot, mely feledhetetlen nagy­bátyja tetemeit fedi, kegyeletesen látogatja, ott önti ki szive keserveit. De a temető néma, nem felel a panaszos jajszóra. S ime egyszer mégis választ hall Kutasi, amint fuldokolva Andor bátyja fejfájánál ezt zo­kogja : „téged -szerettelek csak a világon, itt hagytál kínos esryedúüségemben, szolga­ságban keservesen meg keresett silány ele­delért szenvedek, nem feledteti szerencsét­len helyzetemet senki e szóval „szeretlek“. Nem'szeret engem senki ! — Ne mondjon ollat Pista bácsi, hát hogy ne szeretnénk mi, látja ha kigyelmed ott nincs vasárnap délután a füzesbe, még játszani se tudunk E váratlan válasz pillanatra zavarba hoz­ta Kutasif, a hang felé fordult s Bárdós • Lidikét látta a harmadik sirdombuál, amint' füvet szedegetett. " ...................... ' N em felelt,’ vagy táu' nem is tudott szólni Kutasi, hanem ugv vette észre, hogy napról-napra gyakrabban megújulnak fülé­ben a temetői első találkozásukon hallott csengő hangók. Az első találkozástól kezdve imind jobbau-jobbuu érdeklődött Bárdos Li­dika iráni, mig végre a legszentebb érze­lem, a szerelem ütött sátort szivében. Ha úgy vasárnaponkint találkozhattak, ott vették fel a beszéd fonalát, hol előző találkájukon el hágják. — Építettek arany­hegyet, — rózsát hintettek utjókra s a le­ány atyja egy kegyetlen szavával romba dönté a fellegvárat, mit a képzelet oly ma­gasra emelt, — szét tiporta a rózsás utat, mélyen a két szerelmes a boldogság hazá­jába volt meueudő, hogy ott az örömök karjain zavar!alau életet éjjenek. — De mit, is gondol egy gyütfcj-möut, Bárdos törvenybirö. urain.szerint oly bolon­dot, hogy a falu legszebb és leggazdagabb lánya után veti .ki hálóját ! Ki vagy, mi hát az a Kutasy ? Kedden és péntekeu gyalog postás, a hét többi uapjaiu napszá­mos, cseléd, — vasárnap ur, mert nadrág­ba jár és még nem is úgy beszél, mint a többi falu népe, szóval ő se paraszt, se úr ! .,’ / " ; •’ No. még e köll nejíöm ; see országa, see hazája, see apja, see anyja ; volt egy re­bellis nagybátyja, az egész falu zúgott ór- te, hogy miért nem zsuppolom ki, mert még a falunak szőröz kőteségöt, ha még­hal ! No most már az Öcscse kezdi ä re -'' belliöt! De beeasszeutátatom, hadd vigyék-- Burkus országba, majd C9ak otlíiágyi'a fogát.“­ügy is történt. Kutasi be -vált., huszár lett. Gúny lett volna a sorozó bizottságtól, * ha be nem veszi, mert Kutásinák párját 'nem találhatják-fel'sehol. A nímet doktor meg is veregette vállát, — csak az nem fért a

Next

/
Thumbnails
Contents