Esztergom és Vidéke, 1885

1885 / 64. szám

lag 28--30 kr.) kerül, és ennélfog vü a direct vasút az eddig tervezett irányban szílkségkép magas vitelbérei mellett Esztergom vidékének majdnem semmi előnyt nem nyújtana, inig a torbúgyi szárnyvonalon direct tarifák mellett egy mm. széli 12—15 krért lenne a p^sti teherpálya udvarba szállítható, ami a vidék kőszén ól sokféle egyéb iparának nagy lendületet adna. Kijelentette továbbá a szólló, hogy a kérvényezők a direct vonal vállalkozójának éppen nem ellenségei, sőt maguk is óhajtják vállalatának lótesiilósót, hanem ahhoz az előadott viszonyokkal szem ben a három évi sikertelen kísérletek után minden reményüket elvesztették.

Ennél fogva senki által nem sugalmazva és vállalkozási nyereményre nem számítva, hanem csupán a vidék és a főváros érdekeit tartva szem előtt, az eredeti tervnek oly módosítását, vagy oly másik tervnek kivitelét óhajtják, mely a vidék érdekeinek leginkább megfelel. Azon kérdést intézte azért a miniszter úrhoz a szólló, hogy mit kell tehát az érdekeltségnek tennie, hogy az általánosan óhajtott vasúti összeköttetés a fővárossal vala fiára létesüljön, nevezetesen nem vol- ua-o lehetséges a tervezett vasutat a csaha-vőrősvári völgyön át sokkal kedvezőbb lejtési viszonyok között, és ke vesebb költséggel egész ó Budáig kiépíteni és az osztr.-magy.-államvasutak pesti pályaudvarával, valamint a magyar királyi államvasutnak a pesti feldunapartou tervezett teherpálya udvarával, a teherszállítmányokra nézve egyelőre gőzkomp utján, a személyforgalomra nézve pedig a közúti vaspályával, később pedig a tervezett gyű rüpályával kapcsolatba hozni ?

Mely terv minden igényeknek legjobban megfelelne, amennyiben hossza a pesti pályaudvarokig ós gyártelepekig csupán 48 kilometer lenne és kiépítése egész Nyergesujfaluig 12|* mii. írtba kerülne, melynek előállítására és a terv kivitelére az összes érdekeltség kész volria minden erejét megfeszítve közreműködni.

Mire a miniszter úr alig leplezett izgatottsággal kijelenté, hogy éppen a szóló által a direct vonal terve ellen felhozott kifogások azok, melyekkel az általa említett fondorkodók ezeu tervet aláásni törekednek és ennélfogva azokat elfogultság és hibás informáczió ered ményének tartja, melyek által félre ve zetve, a kérvényezők az annavölgyi

bányák malmára hajtják a vizet. A tervezett óbuda-esztergomi vonalra néz ve megjegyzi, hogy azt a gőzkomp összeköttetéssel együtt eredetileg ő tervezte, de a kormány nem hagyta jóvá, ós ennélfogva a tervezett direct vasút csatlakozási pontjáúl kizárólag a Déli vasút öályaháza lön kijelölve.

Azon kérdésre, hogy mit tegyen az érdekeltség a végből, hogy a vasút, minél előbb létre jöjjön, a miniszter ur azon tanácsot adta, hogy Esztergom kir. város és Esztergommegye törvény- hatósága maguk részére kérjék a Bn dáról Esztergomba vezetendő vasút előmunkálatainak engedélyezését, ^ készítessék el az előmunkálatokat és keres seriek vállálkozót a pálya építésére ós fínanczirozására, ezen az utón úgy véli hogy az érdekeltek leghamarabb czólt érnek. Végül kijelentette, hogy a tor- bágy-osztergomi szárnyvonalra az elő munkálati engedélyt — meglehet hogy a direct vonal építési engedélyével egyidejűleg— kifogja adni. lássák azután a kérvényezők, hogy mikép boldogulnak vele, azt azonban előre megmondja, hogy azok a kormány részéről semmiféle támogatásra ne számítsanak. Mire a kihallgatás véget ért. E szerint tehát az ügy el van döntve. Roma lo- cuta, causa deliberata. Esztergom nem kap érdekeinek megfelelő vasutat, hanem vagy drágát vagy semmit, aki mást kivan az ármányos fondorkodó, ós a kormány támogatására ne számítson. Ez a miniszteri válasz veleje. Nagy köszönettel tartozunk ő nagyraéltósagá nak ezen minden irányban határozott és leplezettlenül őszinte nyilatkozatért, mely hirhedett vasúti ügyünket egyszerre ve- rőfénves világításba helyezte.

Mmsi mír tudjuk mihez tartani magunkat, látjuk ebből, hogy a jónak legnagyobb ollensóge nem a jobb, hanem az a mi legrosszabb.

A vasút létrehozatalában buzgóikodók pedig fogadják nkortelen fáradozásaik ért őszinte sajnálatunk kifejezését. Egyéb iránt ezen nagy fontosságú nyilatkozatokra még visszatérünk.

Városházi állapotok.

Esztergom, aug. 8.

(V—s) Mintán az ellenőrző bizottság által a városi tisztikar munkakörének mikénti megáilapilása ós ebből folyólag a város beliigyeinek ós gazdaságának c/élszerű vezetése tárgyában

szüksógssé vált és a beterjesztett észrevételek és javaslatok e lapokban is már terjedelmesen közölve és megvilágítva lettek és noha a közgyűlés is ezen czélszerű javaslatokat nagyobb részben magáévá tette és elfogadta ós ezek legközelebb Esztergommegye törvényhatósága által is helybehagyattak, azonban a végrehajtó hatalom vagyis a nemes tanács mindezek daczára ezek alapján az uj szervezkedést foganatba venni nem csak hogy nem hajlaudó, hanem még most is csak a régi slen- drián kezelést folytatja anélkül, hogy csak egy lépéssel is előbbre haladna. És miután az ilyetén eljárásnak tulajdonítható azon szomorú és a maga ne méhen páratlan körülmény is, hogy a tanács tagjai közül akadni mertek kik a polgármestert nem csak hogy rendre ulasitották, hanem a városra nézve ogy igen fontos kérdésben ogy szava zat többséggel még le is szavazták, és pedig olyan ügyben, mely tanácsi határozat a közgyűlési határozattal áll homlokegyenest ellentétben.

A polgármesternek tehát mint olyannak, ki magát mindenki előtt függetlennek szereti feltüntetni, az ilyen tanács ülést fel kellett volna oszlatnia, ós meg lehetett volna győződve, miszerint ebbeli erélyes eljárása a közgyű lésnél helyeslésre talált volna — ós ennek folytán idáig még a városi ad- ministrátió is előbbre állana.

De hiába, ahol egyszer nincs nyilvántartás és ellenőrzés, ott bármely lelkes képviselőnek sem állhat módjában napfényre deríteni mindazon ügyeket, melyeket a végrehajtó hatalomnak siir- getáT nélkül is el kellene végezni. Miutáu tehát az ily abnormis és fej- nélküli állapot továbbra nem tűrhető, és miután mindegyik képviselőnek szeut kötelessége a Tarost érdeklő ügyek állásáról magának kellő felvilágosítást szerezni — ós minden erejével oda hatni, hogy a város terhére alaptalan kiadások és költségek, egyesek szeszélye ós talán magán érdeke folytán ne o- koztassanak, és hogy az olyan szaktisztviselőt, a ki mégis ilyesmit minden megbízás nélkül elkövetni merészel, felelőségre is vonhassa — ennélfogva ideje lenne ha az ellenőrző bi zotság elvállalt kötelességénél fogva ismételve megkezdené működését.

De ne csak az egyes tisztviselőknél, hanem a fentiek folytán leginkább a polgármesternél és pedig külöuöseu arra nézve, hogy melyek azok az

ügyek melyek vélemény adás végett ki lettek ugyan adva, melyekben azonban eddig mégsem történt semmisein.

Azért csak kitartás és erős akarat, meri csakis ezeu az utón lesz lehetséges az elhanyagolt városi dolgokat tisztázni ós ennek folytán a városi ügykezelést is regnezálva láthatni.

Gabnatemelóink érdekében.

Esztergom aug. 7.

(S. R.) A ki csak egy kis figyelemmel kiséri gahuapiaczunk ügyét, a ki nem nézi egészen közöuyöseu hogy gabnaáruink értékesítésénél mily sok kívánni való van még, abban önkénytelen is az gondolat fog támadni, hogy valóbau elérkezett már annak az ideje, hogy megtaláljuk a gyökeres gyógyszert a gabniárak esésének megaka« dályozására.

Termelőink az idei termés mennyiségével meg lehetnek ugyan elégedve, de az árak olyan alacsonyak, hogy valóban nagyon sajnálnák, ha gabnánk a mai ár szerint, — avagy még olcsóbban — el prédái tatnék, mert az ilyen körülmények között gazdaközönségünk: nem találhatja eléggé jutalmazva fára- dalmait.

Földmivelőink közt vannak nagyon sokan, kik majdnem egész évi szükség-' létükét az aratásból fedezik ; iparosa-- ink ós kereskedőink már várva várják: az iucassó ós az üzleti forgalom megindulását ; a pénzügy-miniszterium pedig már kiadta az adóbehajtás ügyében\ a legerélyesebb rendeletet.

Népünknek égető szüksége van pénzre,, számíthatunk tehát arra, hogy piaczuiik gabuaáruval túl terhel totik a mi bizonyosan előfogja idézni a „valódi árcsökkenést“.

A gabnaárak esését meg kellene« akadályoznunk, mert az idén nines okunk: attól Urtaui, hogy a világ-piacz előtti hazánk gabonáiuak ára csökkeni fog.. Amerikában és Oroszországban a hivatalos jelentések szerint rossz a termés,, a búza ott 1—2 forinttal magasabban < áil, mint nálunk és Németországban i sem valami nagyszeiii az aratási eredmény. Ez okból azon kell leuuünk, hogyy piaczunk ne legyen egyszerre túlterhelve gabuaáruval, mert tagadhatatlan i tény az, hogy nekünk nincsenek oiyau j tőkepénzes kereskedőink, kik bármenynyi árut a normis áron megvásárolnának.

— Még a házunk tájéka is más vót. Ez a vöm, miudöut kiforgat régi formájábú, mink csak möglaktunk szobánkba, ba ki- vűrű nem vót ír kimeszeeve, osztán ölég vót égy szoba is. Má ennek a vömnek ez így nem tetszött, csinyát 3 szobát, kamarát és juj, béemázótatta meszszel, — most má nem is látszik újnak !

Eddig ért töprengéseiben Sára néni, mig a kis kapuhoz jutott; két siheder unokája már várta.

— Mit hoztun ke ? édös nyanyám, má kátozta ám keedet szüléin.

— Ereggy ! a rög fussa el a gégédét, mit hoztam vóna, szé a kőnyörgésrű gyü- jök.

A bűnök egy neme a hazugság, bölcsőjétől koporsójáig elkíséri az embert, — egy vagy más körülmény majd lehetet lenné teszi, hogy igazat mondjon. Sára nénit is egyrészt saját lányától való félelme más részt legkedvesebb unokája, kegyös Lidikája iránti szeretető késztette a hazugságra. Lopva adta át az ajándékot, nehogy mástól is láttatva egy másik — szeretetből szármázott bűne, — a tojáslopás miatt kelljen pirulnia; mert hisz a keszkenyőt annak az árán vette.

— Tödd ee édös lel köm. — majd gyónáskor kezedbe vöhetöd, az ur asztala előtt sokan látik, ha uj keszkecyőd lössz.

Lidika átvette szeretett öreg szülője ajándokát megköszönte egyszerű falusi paraszt szokással ; de ha a szivében honolt érzelmeket virágos szavakba önive, zeng- zetes stylusban adja is elő . öreg szülője nem értette volna többre e szónál : köszönöm. S valóban Lidika nem is lett volna i

képes bála érzetet másként kifejezui. A kézcsók náluk nem divat, maga Sára néni fülig pirulna, ha valaki kézfeje ránczos bőrére a szeretet nyilvánításául csókot nyomna.

Fnlubau a pór népnél egyes esetek kivételével az öregség jutalma a raegvettetés. Teher életük úgy magukra, mint környezetükre nézve, s ha akad egy a család tagjai közül, ki az öregnek gyámola, ki iránta csak egy kevés méltánylással viseltetik : az öreg minden szavában ezt áldja, odaadó szeretettel esügg ez egyen.

Ezért, érdemelte ki Lidika is öreg szüléje ragaszkodását, ezért hullatott könnyet érte, valahányszor őt szotnorkodni látta.

Azonban nemcsak Sára nénit, hanem bárkit szánalom és részvét ragadhat meg, midőn falun a sok életvidor, ép és egészséges leány között, e halvány, majdnem átlátszó alak tűnik szemébe. Korát tóUntve, alig múlt 17 éves, még csak most kerül a szentegyházba az első padba, jeléül, hogy eladó lánynyá lesz a farsangra. S hogy nem kerülik el a kérők házuk tájékát, arra biz- to>iték természeti szépsége, az a sugár testalkat, nmlylyel a tagok kifogástalan részarányosságban állanak; a szende szemek, melyekben a szeretet és jóság párosultak ; a dús, természetesen fodros gesz- tenyeszinü fürtök, melyek alól a magas homlok emelkedik ki. — Ily harmatból szőtt kedves alak bű leírásához erős képzelő tehetség, finom ecset kell, külöuben bájaiból vonunk le.

S még nem megvetendő hozomány is kecsegteti a leendő fárjt, hírlik, hogy Sára néni is rá testálja interes pénzeit. Nem is

kíván ő tovább élni, csak mig meg nem látja kegyös Lidikáját koszorús fővel az oltár előtt. Oda csak még elmegy, ha csúszva is ; de ha ezeu egyrészt Őrömre iugerlő, másrészt fájdalmat keltő goudolat ötlik Sára néni eszébe : nem tudja elfojtani kőny- nyeit. Sóhajt. Szemei könybe lábadnak és zokog. Ilyenkor már ott van mellette Lidika; talán vigasztaló angyalnak is nevezbetnők, csakhogy miként vigasztaljon az, kinek magának is vigasztalóra volna szüksége.

— Ne ríjon ke édös Szülém ’szé most nem bántotta kegyelmedet senki.

— Nem bántott kegyős rubintom, de ládd te is olyan titkolózó vagy, pedig csak e’ mondhatnád a mi emészt, — tudora én, hogy tó beteg vagy, sokat szenvedsz, de igy nem segíthetek bajodon mert ládd a néma gyerökuek az anyja sé érti szavát.

Most már Lidika vette át szüléje szerepét ’s zokogva mondja még szüretig elbírom, de azután .... Bárdos Lidi kát csak a feje fájáról tudják hogy élt.

Csend váltotta fel e bús hangokat. Nem jő már könny Sára néni szeméből, a fájdalom netovábbját elérte. Szólt volna, de nem bírt. Tudta ezt ő is jól. Eléggé kifejezte már aggodalmait kegyös unokája hervasztó szenvedése fölött.

— Hanem ezt a keszkenyőt nö tögvék

koporsómba, majd ha ő oiög gyün, ha nem felejtkezik meg róla ’s meglátogatja síromat, aggyá nehi kigyelmed édös szülém, raongya meg neki hogy holtomig

...............

— Jó van jó leiköm, nem úgy lösz ám mint te gondolod, majd apád is jobban ranggondója a dógot, oda igér neki.

— Már megint Kutasiról óbóégat kee, mit

ennek a selörn bogárnak ? ió fájjon keedb hogy a nap rá ue süssön !

— Ereggy lány, gyünnek a malaczok, adjfí nekik vizet. Osztáu kiverd a fejedből azt an gyütt-raőnt cselódőt, mert inkább megfőj-- talak.

Ezeu szigorú apai hangokra felugrott Li- - dika. — teljesítette a parauosot, de nem fi úgy Sára néni!

— Má mi kifogásod van édös fijam el«-l Uue? tudod hogy szeretik egymást, ládd b nagyou összeillenének ’s néköd jobbau gou- dódat viseloék vén korodbau, miut te éu--j aeköm.

— Hát keenek mi baja ? öszik. iszik„j| aluszik, raög óbégat, kölí enoél jobb roódMb szee a tenyerömöu csak nem hordozhatómra keedet.

— Jó van fijara, az Isten ne adjon ue- - kőd ilyen jó modot.

Itt megszakadt a pár beszéd, bejött a« Sára néui szép viperája, saját leánya, kitár ma már csak gyűlölni, de szeretni nem tnd..b

Következett a vacsora, körbeülték az asz—s talt a háznépe ’s a napszámosok. így fel le sem tűnt, hogy a család ékessége, a szende*! Lidika hiányzik. Nem jutott eszébe senki- -i nek, hogy bekiáltsa, legkevésbé szülőinek..! — Egyébként ily előziuóuyek után úgyse mai esett volna neki jól az étkezés.

Mig beüt azon jó hiszemben, hogy a bar- raok, barorafiakjól ellátva, istáló s ólak bezár—u va vannak, a parasztos unalmú hosszúsággal?^ vacsoráltauak, az alatt Lidika már végig^i; futotta a falut. Elszalasztá a rábízott kigsb malaczok egyikét. 8 talán nyomára is jőuekáe szülei ügyetlenségének, ha Kutasi Pista eset«-j<