Esztergom és Vidéke, 1885

1885 / 64. szám

Ha seétnézünk a szomszéd nemze­tek nagyobb vidéki városaiban tapasz­talhatjuk, hogy a hitelintézetek nem csak a pamut,-, gyapjú- és lenáruczik- kek gyártóit, hanem a gabona-termelőt is jelentékenyen elősegítik, és pedig mindeu rizikó nélkül. Ezen pénzintézek olcsó előleget ad­nak — nem 8—10 kamatra — jó rak­tárban levő gabnaárura a piaczi ár 60—70 százalékig, a magtár kulcsot átveszik, az árut tűzkár ellen biztosít­ják és ezzel szép és jó üzletet idéz nek elő. Ha ezeu előnyös művelet a mi pénz­intézeteinknél is követésre találna, a részvények jutaléka csakis emelődnék és gabnatermelőink nem kényszerittet- nének áruikat a „külföldi fogyasztók zsirosodására“ és „sok spekuláló egyén meggazdagodására“ elfecsérelni. Nincs egyéb szándéka, e sorok írójá­nak, mint e szerény czikkel fölhívni derék „Gazdasági egyesületünk“ becses figyel­mét arra, hogy venné minél előbb ke­zébe jajveszókelő gabnatermelőink szo­morú ügyét. Vegyük komolyan kezünkbe gabna termelőink sokat vitatott ügyét és ipar­kodjunk városunk és megyénk jóléte emelése érdekében fölvilágosítani és hatalmas tésztvevósre serkenteni mind­azokat, kik ezen eszme megvalósulását fölöslegesnek tartják. így a gazdasági egyesület lelkes tagjaihoz folyamódunk, — kiket kü lüuben is az leginkább illet, — hogy ne engedjék minden jogos ok uélkiil gazdáinkat a tönk szélére jutni. A kiállításról. Budapest, aug- 7. (A tengerészeti osztály a kiállításon.) Uj, ismeretlen világ küszöbét lépi át a szárazföldi patkány, amikor betér a közlekedésügyi minisztérium közép- hajójába, amelyben a tengerészeti osz­tály el van helyezve. Ez uj világ cso­dás alakjaival, szokatlan méreteivel, idegenszerü színezetével meglepi, elra­gadja a szemlélőt, akinek lelkében e dolgok láttára egyszerre dereug föl a „Thalattra“ örömriadalával a legnagyobb magyar legnagyobb szózata: „Tenger­re magyar !“ Vizek sivataga, mérhetetlenség jel­képe, bűbájos csodák otthona, tenger a te neved. Feneked mélyein piros legesen a Jakab begyről jőve5 meg nein té­ríti az oktalan malaczct, ő segitó beterel- ui az udvarra is. — Köszöuöm keeduek Pista bácsi, sohse gyübetett volna jobbkor segítségemre. — Szívesen galambom, hanem megvárlak itt a kis kavuba, ide siess ám, mert szóui akarok veled. Kimondhatatlan érzelem dúlta Lidika keb­lét az öröm, hogy atyja nem pirongathatja meg hibájáért, hogy ennek lehetőségét leg­kedvesebbje a világos imádója és iiuádottja hárította el — tehetetlenné tette, —reme- gött egész lényében, mert e szavak .várlak“ bűvösen zengtek füleiben. Milesz ha atyja megtudja, hogy legszigorúbb tilalma daczára is szóba állott Kutasival ? Elűzi a háztól ? Ezzel nem veszítene sokat, de megveri, mert durva . . Történték bármi, ő nem tagadhatja meg annak kérését, kit a halálba is szíve­sen elkísérne. á ház előtti ős hárs árnyéka, a kis kert­ből kibajló orgona dús lombozata eléggé biztosította a két boldogtalan szerelmest a felfedeztetéstől. Egy faluban laktak ’s mégis nagyobb akadályokkal kellett küzdeniük hogy talál­kozhassanak, mint kiket tengerek ’s a kü- [ löuféle világrészek félelmesnél félelmesebb t vudonjai választanak el. Azt hinné az ember, hogy a falusi pórt r vagy nevezzük három szilrafái nemesnek, i nem féltékeny becsüldtére. Lop hol alkalma f van, ügyetlenül is, de a nagy lányas apa, í anya legérzékenyebben van érintve — kivált ha tehetősebb s enuólfogva büszke is akkor »'midőn házának egyik vagy másik oly le­borall erdők bogas ágazata közt, ott nyüzsögnek a quabbok ezrei *. habjaid ölében kéjesen hullámzik az algák tarka csillámü növényzete, vizedet hal­óriások szelik át, felszíneden vig del­fin bukdácsol a verőfényben, követve pajzánul a bárkák vitorláit, a gőzösök roppant tömegét, amelyek a világi tó torony fényénél szelik át a harsogó habokat. A tenger e világát, a viz mélyében rejlő, felületén úszó csodákat mind raegisme'betni itt e csaruokbau. íme ez asztalokon és állváuyokou bámulni való hűségben a tengeri ha­jók százféle nemei vannak bemutatva. A legapióabb részletekig híven kidol­gozott mintái ezek a nagy hajóknak? olyanok, mintha a valóságos hajó-óri­ásokat látná az ember ezerszeresen ki­csinyítő üveg alatt. A három vitorlájú halászbárka, a fürge brigantin, a len­ge scooner, a három árboczú hrigg, a hatalmas testű szállitó-gőzös : mind­ezeknek játszi mimatur képe látható itt meglevő változatokban. A tengerek Belzebubja, a torpedó, sem hiányzik a gyűjteményben Imo ez a bálna-fonnájü. fehérre mázolt vas test: ez volt Whitehead fiumei torpe­dó gyáros első torpedó készítményé, a melyet tizenhárom évvel ez előtt pró­baképen bocsátott bele a Quarnóba. Tökéletlen volt még akkoriban a szer­kezet és a jó torpedó eltévedt a mély­ségben, nem hogy kárt tett volna má­sokban, hanem még maga is belefá­radt a sok tévelygésbe, és kifogyván a lélekzet belőle (sűrített levegővel töltik az istenadtát), kapta magát: le feküdt valami zátony fél éré. Másfél óv múlva valami quarnerói halász bálnát vélt fogni, amikor beléje akadt a há­lója Hát amikor ügygyel-bajjal kihúz­ta, vasból való hal volt a hálójában. Azóta bezzeg ilyen esiifság nem esett meg a Whitehead torpedóján. Kita-*' lálta az ánglius a módját neki, hogy so’se téved el többé a vizekben, ha­nem egyenesen, vagy czik-czak kerü­lőkön oda jut éppen hajszálnyira, ahová és amikor a küldője akarja. Óramű idézi elő ezt a roppant csodát és jaj annak a hajónak, amelynek a falához a torpedó oda talál ütődni. Forgácsnak való sem marad a fájából, hírmondónak való sem a rajta élőkből. Ahol van a torpedo-hajó, az a kis szörnyeteg, amely, ha egyet priisszent, hát mind a két orra lyukából egy-egy gé»yL,yel való viszonyát feszegetik, ki nekik éppen nincs iuyokre. így voltak Bárdosék is Bárdos János uram erélyes törvénybiró. ezért sok haragosa van a kik napokig rágolódnak a nekik dobott konezou, ha az KiUasit ’s Lidikét illeti, Ezért volt helyéu az elővigyázat Lidika ré­széről. Szerencse, hogy zavartalrnul élvez­hették boldogegtalanságuk közepdtte a ta­lálkozás éltető örömeit. Néma csend volt a faluban, még a bű őrző ebek is bevunultak a gazdasági épü­letok közelébe. Nem zevarta a némaságot semmi, csak az enyhe szellő rezegtette a háés még meglevő leveleit melybe beolvadt elhalt ’s majd ismét felujult a zengő pusz­tai juhász bojtár tiiiukójának bús hangja. Tudják a szerelmesek, hogy az éj fátyola a titokuak. de azt is tudják, hogy igen érzékenyek e fül idegei, — éles a hallása. Hallgassuk ki őket, ne irigység vagy bosszú vágyból, hanem a íegbeosőbb legmélyebb rokonszeuvból. Véfee kőv. SZENTJÓBI SZABÓ KÍLMÁN. — Hármasokat szült egy Sárisápi kanász felesége. Azt életrevaló apró ságok közt két fiú s egy lánv a leg­mosolygóbb egészségnek örvend. Uja- siuó asszonyom nagy ovátiókban része­sül, mindenki valami aaró ajándékkal kedveskedik neki. A túl boldog kanász (hogy már róla is mondjunk valamit) — teljes egészségnek örvend. torpedó búvik elő, neki furakodva a szemben álló pánezólos hajónak, amely búcsút is vehet ám hamarosan ettől a szép világtól. Vízhatlan barna öltönyében, renge­teg üveg és órczsisakjával fej ón, fenék- iáró búvár dünnyög itt egy sarokban. Amott mellette nagy állványon a ten geri halak ezer neme látható kitöraöt- teu, legfelül a mélyek falánk óriása, a czethal, kitátott nagyfogú szájával. Nőm volna jó ennek a kettőnek össze­kerülni a odalenn a mélyekben ; a hu várnak meg eunek az óriásnak. Vala­melyikük megbánná és az nem egészen bizonyos, hogy a búvár, mert éles tőrt hord fegyverül az övében. Hanem azért olvasóim közt mégis alig akadna olyan, aki búvár szeretne lenui : hanemha ter­mészet1 uvár, mert ennek csak kitömött czethalakkal van dolga. HÍREK. — Congressus A kereskedőifjak egyesületének elnökéhez a szomszéd városok testvéregyesületei a csatlakozás ügyében igen meleg hangú leveleket Írtak. Ha a közönség köréből is többen csatlakoznának, akkor külön hajón in­dulnának le az egyesület tagjai az or­szágos kiállításra. — A kisdedóvó egyesület választ­mánya kedves kötelességet, vél teljesi teni, midőn az esztergomi takarékpénz tár 50 frtnyi kegy es adományáért ezen n«l nyilvánosan rója le háláját és forró köszönetét. — Kath. iparosifjaink egyesülete Lenkey Andor urnák meleg köszöne­tével adóz a „Bau Lexikon“ féle ér­tékes munkáért, melyet sikerrel hasz­nálhatnak az egyesület érdekelt tagjai. — Iparostanulóink kiállításról an­nak idején több izüen megemlékeztünk. Most már kitüntetésről is megemlékez­hetünk. Ezüst oklevelet kapott Ferencz János czipész „jó és szép munkáért“, Folfin János kalapos „jó és szép munká­ért.“ Marx Lajos asztalos és Nebehaj Fe­rencz kovács Bronz oklevéllel jutalmaz­ták Kukorovics Ignácz kovácsot, Tóth Pál takácsot, szalma Lajos lakatos és egy darab arannyal Folfin János kalapost. Az eredmény mindenesetre igen kielégítő és buzdító. — Tömeges betörések. Szerdán éjjel Szenttamáson több lakásba betör­tek. A lakások maguk is rácsábitotiák az éj lovagjait a bűnre, mert a kapuk és aj‘ók nem voltak elzárva. Amint­hogy minden kulcslyuk a legnagyobb persiphlage az emberek becsületességé­re, akként óhajtották a jó szenttamá­siak ezt a keserű életelvet demen- tálni s nem zárták be se a kaput, se az ajtót, hanem teljes anachronis- inusnak jelentették ki a kulcslyukakat. Erre azután a betörő urak minden nagyobb akadály nélkül hatoltak be Starkbauer, Grosner, Sattinger s még két-bárom békésen alvó szenttamási polgártársunk lakására. Több helyütt összekötögették a fehérneműt hatalmas batyukba, de az utolsó pillanatokban rájuk ijesztettek s a tolvijok sebtiben elmenekültek. Nagyobb kárt sehol se okoztak, hanem azért nagyon ráijesz­tettek a záratlan ajtók mögött szen­dergő s álmaikból felriadó polgárokra. A rendőrség szigorúan utána lát a do­lognak s Reviczky Győző szolgabiró már is egy egész kis gyűjtemény szent­tamási sansculotte magánzót szedett össze. A megriasztott szenttamásiaknak azt a régi jó közmondást ajánljak szív es figyel illőkbe, hogy az ajtók vagy egészen tárva, vagy egészen zárva le­gyenek. — Egyesületi ház. Az olvasó-kör házat vett. Sz.-Anm ót* áHott" mir lakását, melyet, két urcza : Csili »g és Angyal ntezák szegélyeznek. Látszik, hogy ezen életrevaló egyesült, sietve oldja meg kitűzött hivatását. Itt cou- centrálódnak az esztergomi polgárok önművelődésre és a czivilisatió áldásait tovább térj esz teni akaró földműveseinek, iparosainak azon része, kik nem pin- czehŐsködésben és korcsmalátogatásbau keresnek mulatságot, hanem okosabb­nak tartják inkább az olvasó kör lá­togatását, — mely nagy költséggel nem jár s e mellett szivüket, lelkű­ket gazdagíthatják azon ismeretekben és művelő élvekben, miket a/, olvasó­kör nyújthat. Éljen az olvasó-kör ! — Iszap utcza. Aki a Duna utczán» ennek Szél-utczából jövő csatornájain át akar haladni, annak jó lesz ezoitúl fertőtlenítő anyagokkal migát ellátni, másodszor bagaria cs'zmát bűzni, ne­hogy a fél topán, vagy a csinos regatta czipö ott sírját lelje. A sár *s iszap nagyszerű pocsolya tengerré kezd kép­ződni. Valóban boszantó nézni, hogy a közönség elnézése mily kíméletlen megpróbáltatásnak van kitéve. Hát ha még az állatvédő-egyesület va'amelyik képviselője látná az óriási kint. mit a szegény páráknak itt szenvedniük kell a megfeneklett szekerek kimo/di- tásában, bizonyosan közadomáuyok gyűj­tésére adná fejét, hogy az iszaptengert becsapolja. Külön’s dolog az is, hogy a városi utczaseprők időnkint ki kotor­ják a csatorna sarát azért, hogy két nap múlva ismét visszaszáll jón fekvő ágyába. Hit uincs a városnak kocsija, mely a sarat egyszer valahára eltá­volítsa ? ! E sorok írója úgy értesült, miszerint egy Duna utczai városi kép­viselő már többszö'' tett e részben lé­péseket — és sikerre még sün veze­tett. —f. — Schro't Amália városi tanítónőt a képviselőtestület két,ségkivili osztály tanítónőnek óhajtotta megválasztani, mert a munkatanitónői állásra már évek előtt megválasztotta, s szép képesíté­séről azért mutatta be a bizonyitváuyt, hogy osztályt kaphasson. A határozat magyarázásából a tanítónőnek kétség­kívül az a hátránya ran, hogy most pályázni kénytelen, különben még osztály uélkül marad. — Piszke magyarságát vonta két­ségbe P. L. ur e becses lapok múlt­kori vezérczikkébeu. Örömmel jelent­hetjük, hogy Piszke már nem német község többé, hanem magyar az már szavában és erkölcsében egyaránt, A közművelődési egyesület hatáskörébe me­gyénk területéről csak az egész német és tót ajkú községek tartozhatnak. —t. — Egyenetlenség áldozata. A na­pokban hogy két iparos V. M. csizma­dia és P. N. szabó valami fölött az utczán összeczivódtuk, minek végzetes következménye az Iőd, hogy P. rálép­ve V. M. lábára, s azon pillanatban hanyatt lökte. A csizmadia lába boká­jában azonnal pRörött. A szertelen du­lakodás első hevében nem is vévé észre a csizmadia a bajt s inkább a mellére irányzott boxok fájdalmában jajgatott, de később minőu föl akart emelkedni akkor érezte csak, hogy a szabót na­gyon sokáig meg fogja emlegetni. — Tompa. Tompa össze« műveinek kiadását is Mehner Vilmosnak fogjuk köszönni, ki azokat Lévai József szer­kesztésében rendezi sajtó alá. A hoz­zánk beküldött füzetekben (7—-10) az első kötet már be van fejezve « a dá- lok és ódák könyve nyer folytatást. A jeles vállalat ára füzetenkint 35 kr. — Régiségeket, régi pénzeket, régi könyveket stb. még mindig szívesen megvásárol lapunk szerkesztője.

Next

/
Thumbnails
Contents