Esztergom és Vidéke, 1885

1885 / 61. szám

éppen nőm szolgálhat akadályul, mórt hiszen a szabályzat által teljesen megállapítható az ily esetekboli eljárás.

Fontosabb kérdés mindannyinál, hogy honnan szereztessék meg az alap. De bármily fontos kérdés is legyen ez, mi azt hisszük, hogy az a képviselőtestület, mely kegydijak czimén 3000 frtot tud évenként áldozni, tud módot találni, hogy ez a kórdós is megoldást nyerjen.

A szabályzat elkészítése egy ideig nyugodott az úrban, mintegy három év előtt annak foganatosításával Dr. Helcz Antal bízatott meg s daczára a többszöri sürgetésnek, mai is pium desiderium.

Mi úgy vagyunk meggyőződve, hogy ily nagyobb munkálat elkészítésére egy emberi erő nem elégséges, már csak azért sem, mert a lét fen tartás kötelessége a mai időben bizonyára nagyon igénybe veszi minden egyes ember orejót, és tehetségét.

ügy tudjuk, hogy a képviselőtestület minden tagja ezen nagyon is pó lázra hagyott ügyet, dőljön az jobbra, vagy balra, egyszer már megoldva szeretné látni, ne huzzuk tehát továbbra is, hanem küldjön ki egy bizottságot, mely átérezve az ügy fontosságát, azt komolyan hányja-vesse meg, aztán tegye le a tanácsterem asztalára s döntse el a többség, vájjon akarja-e a a nyugdíjazást elotbelóptetni vagy sem.

Tűzoltó egyesületeink államosítása.

(Emlókirut.)

A múlt hé végével megjelent napi lapok jelezték azon örvendetes körülményt, hogy a magas kormány a tűzoltó tiggek fejlesztése és előmozdítása czéljábóí a belügyministerium kebelében egy külön osztályt tűzoltó osztály czimén szándékozik felállítani.

Ez inimlou esetre örvendetes esemény s kétségtelen jele annak, hogy a magas kormány az önkénytes tűzoltó egyletek önfeláldozó Imzgóságát méltányolja s azok feu tartását:, esetleg ujja libáknak szervezését szükségesnek, hasznosnak tartja.

Az említett közleményben folytatólag az mondatik, hogy a biztosító tárdat és hidd el, hogy arra a csucsori édességre egy rakás osókot viszek neked.

Három nap múlva, vagyis pénteken délután ott leszek nálad, jól megtelt tárczám- mul együtt. (Zárjel között súgom meg, hogy csúnyán lefőzöm az öregemet 300 írtig.)

Lesz színház, lesz vacsora és lesz pezsgő.

Pont öt órakor ott leszek.

Amint ebben a levélben is kigyönyörködte magát, hát úgy gondolkozott, hogy ha már a kedvesének, meg az apjának is tudott levelet Írni, hát miért ne Írjon a menyasszonyának is..

így történt azután, hogy a harmadik levél is elkészült (ez ment legnehezebben) s a következő dolgokat foglalta magában ;

„Imádott arám !

A nap kelésével, a nap ragyogásával, a szél sivitásával, s az órák lassú, végtelen lassú múlásával mindinkább közelebb jutok ahoz az égi boldogsághoz, amely akkor fog majd körül, midőn az oltár előtt szent vallásunk igénybevételével szivem egész szerelmével mor.dom, esküszöm, hogy szeretlek és mindvégig hű leszek hozzád.

Ábrándjaim közbeu folyton látom a te jóságos arczodat, folyton hallani vélem szavad édes csengését 8 igy kétségtelenül tudatában vagyok annak, hogy nélküled élni egyenlő volua a végtelen szenvedéssel.

Esküszöm neked szivem édes szerelme, hogy leveled azon része, amelyben egy Tini nevl) leányról teszesz említést, akivel itt állítólag écjelgek, valótlan. Csalárd ellenségeim ríH pletykája ez csak. Ne, ne higyj mást,, mint az én hűségemet, lángoló szerelmemet s azon vágyamat, hogy epedek látásod után.

salatok kötelezve lesznek óvónk'nt a hefolyt biztosítási összegek 2 százalékát a kónnány rendelkezése alá bocsátani, s az ekként bevett összegekből fognak a már fennálló egyletek a szükséghez képest támogattatni, esetleg újabbak felá Hittat ni.

Ez már kevésbé mutatkozik czélsze tűnek, de nem is méltányos, mert á biztositó társulatok, a kormány részére fizetendő 2 százalékot hogy jövedelmük no kisebbüljön, a biztosítási díjtételek, néhány százalék felemelésével fogják pótolni, s ezt azon közönség fogja megérezni, ki amúgy i& kész a tűzoltó intézményt még áldozatokkal is támogatni, — méltánytalan, mert az ekkép befolyt Összegeken a már mai mp fen álló egyletek rovására, olyan kerületek és községek, melyek mai napig elég indolensek voltak tűzoltó egyletet feinem állittani, nyernek tűzoltóságot.

Ha a művelet ekként vitetnék ke- lesztiil a biztositó társulatokkal, akkor az volna egyedül jogos, méltányos és igazságos, hogy a biztosító társulatoktól befolyt percentek az egyes kerületekben és megyékben a befolyt bizto sitási összegek arányához képest ugyanazon megye vagy kerületben levő tűzoltóság, illetve tűzoltó egyletek között azok fenntartási s beruházási czéljaira osztassák fel.

• - jí

Ez ideig az egész országban — Buda- post főváros s néhány nagyobb várost kivéve, — kizárólag csak önkéntes tűzoltók vannak, s ezek feuuállhatását a közönség lelkes áldozatkészsége tette lehetővé.

Budapest főváros s néhány nagyobb város az önkéntes tűzoltók szolgálatának megkönnyebbítésére tetemes áldoza- tokkkal fizetett tűzoltókat is tart ugyanezt teszik egyes nagyobb gyárak és vállalatok is.

A inig az önkéntes és nagy áldozatok árán fenntartott fizetéses tűzoltó a közönség élete és vagyonbiztonságáért saját élte, egészsége feláldozásával küzd, e nem egy, de majd minden esetben a tűzoltók lelkes önfeláldozó működése a vész locilisálásával a biztosító társulatokat tetemes biztosítási összeg kifizetésétől menti meg úgy, hogy igen sok esetben egy két ház biztosítási kárának kifizetésével — mi igen gyakran csak pár száz, nagy ritkán pár ezer forintra rúg, — több s tán száz ezeHárora uap múlva repülök hozzád, szár* Dyaimat leégetem szemed sugarai által s mint száruyavesztett madár soha sem repülök el oldalod mellől.“

Készen lévén mind három levél, borítókba tette, megezimezte és elküldte. Az elsőt menyasszonyának, a másodikat az apjának, a harmadikat pedig a kedvesének — csupa szórakozottságból.

Na, a mi három nap múlva törtéut, az igeu természetes.

A menyasszony egy nem épen gyöngéd levélben visszaküldte a jegygyűrűt. Az apja a szó szoros értelmében leszidta ; a kedvese pedig tudatta vele, hogy máskor ne tévemze el a leveleket és keressen magának olyan leányt, aki megfér egy menyasszony mellett is.

A három levél s az arra kapott három válasz volt az oka annak, hogy madárfész- két. keresett a fán.

Mikor az öreges ur megérti ezt a történetet. ránéz az urfira és igy szól:

— Öcsém! Annyi igaz, hogy bolond egy história ez a macáé, hanem hát mégis okosabb, mint az euyém. Magának az a haja, hogy nem kapott pénzt és feleséget ; nekem azonban az a bajom, hogy kaptam mind a kettőt. Tudja mit. Menjünk szépen haza, Hát nem ostobaság volna az, ha az egyik azért akasztauá fel magát, meri van, a másik meg azért, mert nincs ? Jöjjön hozzám ebédre. Bemutatom két katonatisztnek.

KAKTUSZ.

rokre menő biztosi hísitási összegek kifizetésétől menti meg a biztosító társaságot, — addig viszonzásul a biztosiló társulatok a tűzoltó egyletek iránt oly csekély anyagi elismeréssel vannak, hogy ez a megmentett épületekért netán kifizetni kellett, s csakis a tűzol tóság buzgó fáradsága folytán a biztositó társulatok javára megmentett összegekhez arányitva, inkább alamizsnának mint elismerésnek tekinthető, s még ezért is külön kérvényt kell beadni, — s ép ezen jó gazdálkodás folytán szaporodik a biztosító társulatok osztalé ka,- alaptőkéje.

Kétségtelen az, hogy a tűzoltóság közvetve a közönségnek végtelen jó szolgálatot tesz vész esetén, de közvetlen a biztositó társulatoknak szereznek óriási hasznot.

Hogyha az esélyeket tekintjük, jogosan csodálkoznunk kell azon, hogy a magas kormány, esetleg a törvényhozás, miért nem léptette már ez ideig is életbe a biztos és nagy haszonnal járó-állami tűzbiztosítást.

Mert ha bármely biztositó társulat évi mérlegét tekintjük is, látni fogjuk, hogy évenként száz ezrekkel, milliókkal szaporodik a törzsvagyon, esetleg osztalék : továbbá a külföldi biztositó társulatok évi kimutatásából láthatjuk, mily temérdek pénzt visznek ki az országból évenként, mi mostani financzi- ális állapotaink mellett figyelmen kívül nem hagyható.

Mig ha ez kormányilag, államilag eszközöltetnék, úgy a biztosítást eszközlő tisztviselői kar fizetése s egyéb kiadásokon felül egy ily tetemes összeg állana az állam rendelkezésére, hogy abból, ha talán egyszerre nem is, de lassankint az egész tűzoltóságot lehetne államilag, egyöntetűen, katonailag szervezni.

Ez lenne a legmóltányosabb, mert uiig mai nap egy tűzoltó hivatása teljesítése közben munkaképtelenné válik, azon kívül egy nyomorék lesz, a meuyi- nyiben netán főfoglalkozása, kenyérkeresete valamely mesterség volt, miut legény, szolgálatát veszti, — s ha a maga kezére dolgozott, a koldustarisznyát akaszthatja az önmaga és gyermekei nyakába azért, mert mások vagyona s élte megmeutése közben vált nyomorékká.

Az ilyet a közönség első pillanatban iigalomból, szánakozás!.'ól segélyez, — s rövid idő alatt 5 is, mint miudeu más családjával együtt feledve lesz.

S ha netalán a buzgó tűzoltó oltás közbeu, vagy annak következtében életével adózik, — társai igen sokszor összeadott pénzen eltemetik, — megadják neki a vógtisztességet, — családjának pedig legtöbbször kenyér helyett marad a bajtársi könnyekkel áztatott babér koszorú.

Mind ez igy van, mert e helyütt kénytelen vagyok megjegyezni, hogy egyes vidékek kivételével az úgynevezett úri osztály csak igen gyéren sorakozik a tűzoltó-csapathoz, a nehéz rósz, a férfias önfeláldozás, a munkás és edzett kézműves iparos osztálynak jut ki, a tűzoltóság nem lévén sportszerű mulatság, nem is kedvelt általuk ; daczára annak, hogy József fő- herczeg' ő fensége, a vész esetóni segélynyújtások 8 igen sokszor páratlan fáradsággal egybekötött munka teljesítésében a legszebb követésre méltó példát mutatja.

Föntebb az önkéntes tűzoltókra vonatkozólag előadott dolgok s valódi tények, nem hatnak valami csábitólag, vouzólag, hogy valami túlságos örömmel sorakozzék azok közé minden családapa, mert mindegyik önkénytelenül arra gondol, mi lesz belőlem, ha netán ogv tűznél egészségemet vesztem,

esetleg oly sérülést szenvedek, hogy munkaképtelen leszek : „koldus“, mi

lesz családomból, ha netán váratlanul a tűznél lelem halálomat: „koldus“ a felelet, mindkét esetben egyformán hangzik. S ha tekintjük azt, hogy daczára mindennek vannak nemes, önfeláldozó férfiak, kik minden igyekezettel folyton újabb és njabb tűzoltó-csapatok felállításán buzgói kodnak, s nem eredménytelenül, mert miként tapasztalni alkalmunk van, ma már a valamire való faluk is szerveztek és szerveznek tűzoltó csapatokat, amelyeknek feílfartását a község imgylolküsóge teszi lehetővé. Ép azért legczélszerübb lenne a tűzbiztosításnak s a tűzoltó intézménynek államivá tétele, mert ez nemcsak egyes vidékekre, uemcsak a tűzoltó intézményre volna végtelen hasznos, hanem még az államnak magának is meghozná az áldásos gyümölcsöt, mert mig egy részről biztos jövedelmet biztosit az állami biztosítás az államnak, úgy másrészről a tűzoltó intézmény államosításával a tűzrendészet is biztosabb és jobb alapokon nyugodnék s tűzoltóságunktól a tűzoltó intézmény eddigi barátai a támogatást remélhetőleg a jövőben sem tagadván meg, azt virágzóvá, minta szerű lőhetne tenni.

A biztosítások akár egy külön felállítandó tisztikar, a mostani ügynökségi rendszer fenntartásával, akár pedig kir. adópénztárak hoz, ahol ez szükséges beosztott közegek által lehetne eszközölhető, ami még kevesebb kiadásba kerülne s a biztosítási dijak az államadóval együttese » hajtathatnának be.

Ennél fogva oda terjed tisztolettel- jes kérelmem, miszerint az állami biztosítás rendszerének behozatalát 8 a tiizoltóegyesiiletek államosítását törvényhozási utón eszközölni méltóztas- sók.

Esztergom, 1885 ik évi július hó 15-én. ^

Revisnyei Reviczky Győző,

Esitergem járási os központi szolgán

biró és az esztergommagjei tüzoltó- egjlet főparancsnoka.

Levél a kiállításról.

Budapest, jul. 27. (Vasmüvcszet a müiparban.)

I.

Asszonyom! Megendte, hogy múltkori kiállítási sétánkról egy tárczát í írjak, amely se nagyon költői, se na- - gyón prózai ne legyen. line élek a< >i kedves engedélylyel s egyúttal a ki- • kötött feltételnek is igyekszem eleget i tenui, már amennyire az, kegyed által I jól ismert tehetségemtől kitelik.

Sokáig kalandoztunk kedélyesen cse- - vegve a kiállítás területén és pavilion- -i jaiban fel és alá, élénken nézegetve e a tárgyakat, midőn kegyed hirtelen e e szavakkal fordult felém :

— Eh, már annyira tele van a fe- -i jem ezzel a sok csillogó csecsebecsé- -i vei, hogy szinte szédülök bele. Mu- -j tasson nekem valami érdekesebbet, ,i újat, hasznosat, amiuőt nem láthatni ír odabent a városban minden kirakat- -j ban.

Sorra kezdtem számlálni szappant, gyertyát, plóhfedőt, kocsikenőcsöt, csíz- -s matalp bőrt, mig nem kegyed haragé* -c sau toppantott lábaival s e szavakkal Is némitott el : Ugyan hogy beszélhet ie olyan ostobaságokat ?

— Hát akarja látni a mázoló vagy ^ vasművészotet?

— Mázolás és művészet, vas és sé művészet ? Úgy látszik ön ma igeu ne sokat tart az én hiszékenységemről.

— De asszonyom — akarám foly- tatui — azonban mist gondoltam r« hirtelen e szavakkal állottam elébe;:« Akarja hát látni mását adunk a szép qé