Esztergom és Vidéke, 1885
1885 / 7. szám
Esztergom VII. évfolyam. 7. szám. Csütörtök, 1885. január 22~<*n í; 7 a i Városi s megyei érdekeink közlönye. Mkg.iel.enuc hbtenkint kétszer: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. SZERKESZTŐSÉG: jSzENT-y^NNA-UTCA 317. HIRDETÉSEK. ELŐFIZETÉSI ÁR: ..............................................fi fit — krhová a !..p N7.ullelni részét illeti» linziemények kiiMumlSIr. KIADÓHIVATAL: HIVATALOS IIIlíDKTÉSIOK : 1 szótól 100 szóig — fi t 7ö kr. MAGÁNlílÜÍJlCmSEK megállapodás szerint. lelielS egész évre yS-Z ÉCH ENl-TÉR Iiotií a hivatalos s a magán hirdetések, a nyilHd.ne szánt kflz100—200-ig . 1 „ f»0 „ 1 égj iitányosatd)un küzöll.ei.nék. fél évre . 200—200-ig . 2 „ 25 „ negyedévre ....................................................1 . -r»0 . H élyegdíj Í10 kr. NYIÍiTTEK sora 20 ur Egyes szitui áru 7 kr. leményeli, elulizetési pénzelt és reelumúh.sok intézetniük. — Farsangolás. Esztergom, jan. 20. Benne vagyunk a vidám farsangolás* l>an, a feleségosedés előszobájában s a házas élet föl frissítésében. A pezsgő kedvű saisou megnépesiti mulató termeinket, csodálatosan összeolvasztja társadalmunkat, de nem csinál rendszert az összeköttetésekre, mint az esztergomi nép, mely csoportosan járul az oltár elé, mert neki a farsang terem nászún népét. Úgy kellene történnie most is, mint azelőtt, mikor a szoretkezők nőm akartak egyszerre jólétbe házasodni, hanem oltárhoz léptek szerelemből s a jövő reményében keresték jövendő jólétüket. Napjaink az anyagi jólét és gondtalanság alapjára építik a házasodási, mert századunk szelleme csak a vagyonnak biztosit szerencsét, boldogságot, carrieret és élvezeteket. A meggazdagolási vágy már a legalsóbb osztályokban is ki kezd fejlődni s ez a lázas ambitio legtöbbször nem ismeri a tisztességes eszközöket. Sohase olvastunk a botrányok krónikájában annyi sikkasztást, váltóhamisítást és hamis bukást, mint napjainkban, midőn valóságos fehér holló az, a ki elmodhatj i, hogy nincsen adóssá gom, jövedelmemből meg is tudok takarítani ! Itt is, ott is, keresd az asz- szonyt. Az élvezetvágy s a fényűzés kerülnek legtöbbe. Szerény anyagi tohet- ségü családok fényes életmódot, feltűnő jólétet hazudnak, drága lakást, elegáns berendezést és fölösleges cselédséget tartanak, hogy elérjék azt a czélt, melyet kitűztek. Hivatalt kell keresni a | család v;ilamelyik tagjának vagy eladó lány vim a háznál. És napjaink szelleme nem is kivan egyebet, csak látszatot. A jólét, a gazdagság látszatát. A szerény állású fiatal ember aggódva tekint a példákra s megrettenve^ szándékától inkább öröm teleti magányt,, mint boldogtalan családi életet választ, mert abban legalább nem terem kétségbeesés. Az igények rendkívüliek, a fényűzés páratlan, az anyagi viszonyok szegényesek s a vagyoni állapotok szerények. Hazugság körülöttünk majd minden s abból | a hazugságból borzasztó kiábrándulás : következtetik, ha elragadtatjuk magunkat. De vannak kellemesebb képek is a farsangolásban. Vannak családok, a melyek nem kápráztatnak el hamis csillogással s nem csalják meg a világot i fényűzésükkel. A hol az igények mér- I sókeltek s a hol az őszinteség biztató, j Csak meg keil keresni az igiizi gyöngyöt a hamis ékkövek között. És ha megtaláljuk tűzzük jövő boldogságunk j koronájába. A bizálmatlankodás ijesztő mérték- j ben gyarapítja városunkban az egyedül | maradó fiatal emberek számát, a kikre Széchenyi megjegyzése szerint nem tekint örömmel a nemzet géniusza sem. Házasodjék mindenki a ki csak teheti, mert házasodni kötelesség. Hét millió ! magyar vau ? nyolez millió idegen versenyez velünk saját hazánkban. De házasodjék mindenki okosan, körültekintéssel és szellemi törekvéseivel egybevágóan. Mert az első lépéstől függ azután az egész jövő, melyen már nem lehet változtatnunk. Itt a vidám farsang, mikor a kőműves saját tűzhelyét rakja, mikor a csizmadia papucs alá kerül, mikor a nőszabó saját menyasszonya araruháját készíti, mikor a halász hálóba, a vadás/. tőrbe, a katona háborúba korül. itt a vidám farsang, gondoljuk meg, do ne halogassuk sokáig a házasélet gyönyörűségeit, keressünk angyalt a meny ország hoz ! Gazdasági levél. (Két közlemény.) II. (D. P.) Az egy földhitelintézeten kívül hazánknak nagyobb földhitelfor- rása nincsen. Ez is a nagy és nagyobb birtokosok hitelforrása, kik ezenfelül még az osztrák-magyar bank jelzálog osztályához és az osztrák földhitelintézethez is mehetnek pénzért. De agaz- duközőnsóg zömének tulajdonképen hitelforrásai nincsenek. Van az iparosoknak és főleg a kereskedőknek, de a gazdáknak nincs. Mert a minél magasabb dividendákra törekvő pénzintézetek, a 8 —10 —12 porczeni re dolgozó takarékpénztárak nem a mezőgazdának való hitelforrások a magas kamat miatt sem a gyors lejárat miatt sem. De még ezek a drága hitelforrások is egynéhány főhelyen vannak összpon- pontositva érdekszövetkezetek, vidéki űz érintézetek és pártfogolt kegyenezok számára. Nagy központi pénzt a rtók (re- servoirok) ezek melyekből a vidéki ta karékpánztárak kiszedik a 6 perczeutes pénzt, hogy a vidéken 10 —15 perczent mellett uzsoráskodjanak a meg- szo'mlt közönségen. Hát nálunk még a nagy gazdakö zönség számára hitelforrásokat teremtenünk kell. A központosított nagy pénz- tartókoi decentralizálni kell. Az összegyűlt pónzanyagot szót kell vezetni az ország minden vidékére. Hozzáférhetővé kell tenni a legkisebb gazda számára is a hitel ügy általános szervezése által, nevezetesen a Közép-Európában oly üdvösen működő Reiffeisen-fólo hitelszövetkezetek segélyével, melyekre mintákul szolgálhatnának kiválóképeu a hessen- darmstadti takarék- és hitelpóuztárak. (Spar und Creditkasson.) A hitel ügy országos szervezése ; a pénz olcsóvá és hozzáférhetővé tétele a mezőgazdaság számára egyike azon köz- gazdasági logfőbb alapoknak, melyek nélkül mezőgazdaságunk nemcsak nem fejlődhetik korszerűen, hanem kikerül- hetlen válságnak néz eléje Nézetem szerint, a magyar közgazdasági politikának ez idő szerint a hitel ügy szervezésénél nagyobb és sürgetőbb kérdése nincs. De nemcsak a közgazdaság sark- kérdése ez, hanem mivel nálunk jelenleg az egész társadalom és az egész állam a mezőgazdaságra támaszkodik mint létalapra, ennélfogva a hitelügy szervezésének kérdése tulajdonkép magának a magyar társadalomnak és a magyar államnak égető létkérdése. Itt többé nem akadémiai értekezésekre, nem „gazdakön“ eszmefuttatásokra, hanem erélyes mentő tettekre van szükség. Máskülönben kikerülhet,- len a magyar mezőgazdaság válsága, mely magával sodorja menthetetlenül a magyar államot nugát. Ha az ősi nemzeti elem kezéből hazátlan „világpolgárok“ kezébe megy át a magyar földbirtok : ez nagy nemzeti válság. Ai „Esztergom ésVidéks“ társája. /fiÍ3 d tárna. Fürdői történet. A kővetkező érdekes két felvoiíásu drámát hiteles forrásból h .lőttük. A nyolezvau éves orosz gróf X. Varsóból Pétervárba utazott, hogy ott néhány hétig tartó'/kodjék. Leáuya az igeu szép Alexmdra egy kipróbált hűségű öreg szolga felügyelete alatt maradt. Már e nap estéjén a gróf egyik szolgája a ház folyosójáu, egy sápadt arcú fiatal embert pillantott meg, kinek karja be, volt kötve és kérdőleg állt meg előtte. A szolga megrettenve nézett rá. — A szeut szűzre, hogy merészel Őu Varsóba visszatérni! kiáltá a szolga magáu- kivül, h sz ha megismerik, úgy a halál fia. — Jól tudom Iván ! — feleié nyugodt mosollyal a fiatal ember — de minthogy már itt vagyok és tudom, hogy Varsóban j jelenlétem már el van árulva, mert már keresnek, azért te el fogsz rejteni a házban. Mivel tudod Iván, te is a halál fia vagy, ha megtalálnak. Megtudják ám, hogy te valakit a mieink közül elárultál, ha engem elárulsz. — Attól mentsen meg az Isten!—kiáltá az öreg szolga, reszketve attól a gondolattól hogy ő a titkos lengyel korraáuy ellen valami csínyt merészeljen- — Hogy volnék én arra képes, hogy Önt eláruljam ? — Jó, úgy mutass valami rejteket és ne feledd, hogy életeddel állsz jót értem. Remegve v^zeté az öreg szolga a fiatal lengyelt, egyik legelrejtettebb lakosztályba, remegve. álmatlanul töltő el az éjszakát. Úgy éjfél körül a folyosón lépteket hallott. — El vagyok veszve ! sóhajtá és hallgatódat. De ismét lecsöndesült és az éj elmúlt, Alig szürkült a regg, midőn a házban lárma keletkezett. — Most már csakugyan jönnek ! kiáltá az öreg és halálos félelemmel emelkedett fel ágyéból. Nem jött senki. De azért az egész ház zavarban volt, mivel Alexandrát nem találtták, ágya érintetlen volt, egy nyom sem tanúskodott jelenlétéről. Az öreg Iván azt sem tudta, hogy hol áll a feje. Lassan azon szobába lopózott, a hová a fiatal lengyelt elrejtő. Ez is üres volt. Az öreg Iván most annál is inkább nem tudta, hogy hol áll a fej«. Visszatért és meghallotta, bogy a fiatal grófnő bizonyára elszökött, mivel legszükségesebb ruhadarabjait és ékszereit magával vivé. A lengyel ur és a grófnő eltűnt, az öreg nagyon jól tudta, hogy ők egymást a rémuralom kitörése előtt titokban szerették. Iván Őrizkedett elárulni azt, hogy ő tegnap este megcsalatta magát, és hogy t> maga zárta be a rókát a ga’ambfészekbe. * A második felvonást két héttel később egy német fürdőhelyen játszták el. Ugyanis itt az utolsó betekben egy érdekes fiatal embert láttak, karján egy szép fiatal asszonnyal. Azt mondották, hogy ez egy lengyel fiatal úr a nejével. Jöveteink harmadik napja után mindketten a zöld játékasztal mellett álltak és a fiatal lengyelnő cp egynéhány aranyat áldozott Fortuna istennőnek, midőn egyszerre csak elsápadt és egy kiáltással összerogyott. A fiatal asszony tekintete nem is a szép aranyokon fügött, melyeket a bankót tartó a többivel magához söpört, hanem, egy öreg szürke szakállu férfi képén, kinek kicsiny fekete szemei, mint egy pár fénylő tőr voltak reá szegezve. — Atyám! —soliajtá halkan, mikor magához tért és eltűnt a fiatal lengyel karján a társaságból, mely a játékasztal köré csoportosult. Anélkül, hogy leányát egy tekintetre méltatta volun, a fürdő kertjében a játék szoba előtt, az öreg gróf a lengyelhez lépett, karjánál fogva félre vezette. — H. ur mondá büszkén — Ön leányomat megszöktette, ön egy alávaló gazember ! — Gróf ur ! feleié a lengyel ugyanazzal a nyugalommal — igaza van, hogy nőmet megszöktettem, de a kifakadásokat visszautasítom. Alexandra szeret és mert politikai okok elválasztanak bennünket, nem tehettem másként. — Éu leányomat haza viszem s az ön alkalmatlan személyétől egy golyó fog meg- szabsditni. — A mint parancsolja mélfóságos ur ! De Alexandra jövője nem az én halálom ki- vánja. „ A gróf reszketve álló leányának jelt adott, hogy őt a fürdő kertje előtt álló hintájához kövesse. Lassan követé ez Őt, kedvesére egy hosszú búcsú pillantást vetve. Midőn Alexandra atyja szobájába lépett, hogy kegyelméért még egyszer könyörögjön a gróf mereven nézett leányára, ki irtózat- tal látta, hogy előtte egy üres pisztoly tok van. Könyörögve borult atyja lábaihoz a szerencsétlen asszony, de a gróf nem mozdult, Alexandra kétségbesetten ragadta meg kezeit. De mindjárt irtózottal bocsáfá el, mert az a kéz hideg és merev volt . A szerencsétlen asszony karjai közé zárta a holttestet. — Atyám ! Atyám, hát nem hallod már szerencsétlen leányodat. Nem fele lt. Meghalt ! — Én gyilkoltam meg őt ! * A grófot szélhildés érte. Felindulását) • n halt meg, amint leáuya megszöktetője ellen párbajra készült. Alexandra és férje mély gyásszal kisérték ki a gróf koporsóját a fürdő csendes temetőjébe. ALICE. <b f\a(atta ! (Az iskola padjai közül.) A görög nyelv tanárának az a rossz szokása volt, hogy tnnulóit szama raknak nevezte, ha esetleg valami csekélyét vétettek. Ilyenkor mi rendesen nagyon mérges arcot, vágtunk, de szivünkig még sem ért a sértés. , Es ime egyszer azt fogták rám társaim hogy sírtam a „szarnál“ elnevezés miatt.
