Esztergom és Vidéke, 1885

1885 / 7. szám

Ha a g.v/daközönség roskadozó gazdaságából nőm köpés az adót fizetni. Ez már a magyar állam Intelének válsága. Oly veszedelem, mely nemcsak pénzügyi, hanem politikai kát ászt ró tallóz is vezethet ! A gazdaközönség megmentése és tálpraállitása nem csupán magánügy, liánéin országos közérdek.

Főtényező e nagy országos czélra — ismételjük — a hitel ügy országos szervezése. Oly feladat, melyro közszellem hiányában szenvedő társadalmunk éretlen. Oly közérdek, mely országos szervező erőt követel. A mozdulatlan és tehetetlen társadalmat az állam hatalmával kell felébreszteni és öntevékeny szervezetekké alakítani.

A községek bolevonása a hi tel szövet kezetek járási, megyei országos hálózatába oly égető közszükség, melynek kiáltó szava elől a czéljait ismerő állam tovább ki nem térhet.

Ha megszerezzük a gazdasághoz e két nagy tőkét : a szakértelmet és az

olcsó pénzt, akkor kezünkben van a hatalom gazdaságunk többi bajainak orvoslására.

Belterjes, okos, számitó gazdálkodás mellett jobban fog jövedelmezni földünk. Nem fogja az anyagi károsodáson felül még azon szégyen is terhelni a dús televényeken szántó-vető magyar gazdát, hogy kövér földjéből harmadrész annyi termést sem tud előállítani mint a sovány földeken gazdálkodó Anglia.

Egy hektár átlagos termése ugyanis: Angliában 32 hektoliter,

Belgiumban 20 „

Franczia országban 15 „

Olaszországban 11 „

Magyarországban 9 „

E számokhoz magyarázat nem kell . Világosabban beszélnek minden szövi- j rágnál.

Belterjes gazdálkodás: magasabb jövedelem. Nagyobb jövedelem mellett uj magas munkabért is jobban mpgbirhat-, juk A kézi munkás melló versenyző; gépmunkásokat, gazdasági gépeket ál lithatunk, melyek a műnk; b r okszerű' szabályozásához hatalmas tényezőként | járu hatnak.

Egyébiránt gazdának, munkásnak jobb és okosabb lenne, ha minden gaz-1 daság elegendő munkaerőt biztositna magának a gazdaságban elhelyezett állandó munkástelepek által, melyek munkásait állandó munkaadássá!, természetben is j szolgáltatott fizetéssel ; megszántott és bevetett földekkel állandóan ti gazda-1 sághoz fűzné az okos és emberséges

tói 1884 tehát mindössze 40 év alatt egy egész kis irodalmat teremtett az, ki gyermek sőt ifjúkorában is arról álmodozott, arra vágyakozott, hogy festő legyen. Átlag véve tehát minden évben nyolez kötet munkát kellett megírnia. Ha ez idő alatt nem kellett volna más és sok egyebet is végliezvinnie, úgy nem is volna valami horribilis ez a szám, de ha elgondoljuk, hogy e 40 év alatt szerkesztett lapot, csinált marc. 15-ét, ette az állam kenyerét (a n áj - gebájbanj, ellenzékeskedett Tisza Kálmánnal s kormányzott Tisza Kálmánnal (közvélemény kormányzása is valami) s az alkotmányos aera óla egyike volt a legszorgalmasabb képviselőknek, — hát ha mindezt tudjuk úgy lehetetlen helyben hagynunk Könyves Kálmán mondását: „nincsen boszorkányság.“

Dehogy nincsen, dehogy nincsen ! Hat a mit, Jókai cselekszik, mi az ?

0 beszéli el — tehát ez nem is beszéd de tény, — hogy reggel korán kél s délelőtti tiz óráig dolgozik. Dolgozik pedig körűIbelől két nyomtatott ivet. Ami az ő apró betűs írásával körül belől hat, ivet tehet; ki. — Már mnst

gttzda. Urnák és gazdasági munkásoknak a közös, kölcsönös érdek anyagi és erkölcsi kötelékein összefüggő gazdasági családot kellene képezniük !

Üdvös, emberséges és hazafias dolog lenne, ha a birtokosok okos módon felszednék ?az utczákról az elzüllésnek kitelt szülődén árvákat és magoknak hű cselédeket és munkásokat igyekeznének azok hol is nevelni.

Ilyen uIon-mólon a munkabér magasságán és a munkáskéz hiányán is lehetne enyhíteni, sőt még veszedelmes ‘társadalmi betegségeknek is elejét lehelne venni. Ez csak egy eszme. De van még ezer meg ezer mód és eszköz. Csak meg kell ragadni!

Tagadlm'Jan lény, hogy az ingatla naiukra nehezedő adók is tulmagasak. Beszéljünk számokkal !

Az egész népesség nagy számához viszonyítva a föld- és házadé fejenként : Belgiumban 1 frt 65 krt.

Ausztriában Ír 66 „

Francziaországban 1 „ 86 „

Magyarországon ? „ 91 „

Magyarországon tehát a föld kétszeri oly magas adót fizet mint Belgiumban !

De hát mit tegyünk az Isten s/e relmóért ? Ha Magyaroiszág is Európában akar maradni, európai módon akar haladni ás rendezkedni, hát honnan, minő forrásból vegye az eszközöket, a pénzt, ha a gazda zsebéből nem ? ! Magyarország nem kérhet pénzt a nem létező nagyszerű ipartól, mint Belgium,!, Franc/,iaország, vagy mint Ausztria. A : mezőgazda ország logfőképen csak a gaz- : daon;berekre kóuytelen támaszkodni. Ez igen természetes.

Epén ezért nevelni kell hazánkban 1 is minden erővel ipart, kereskedést is. - Hogy a gazdaember terhei arányosan t megoszoljanak. De nevelni kel! ipart 1 azon magasabb közgazdasági czólból is, hogy lehetőleg ide beun hazánkban saját iparunk dolgozza fel gazdasági terményeinket. Miként búzánkat saját mai maink őrlik lisztté, épugy dolgozza föl például a bőrt «a hazai bőripar a bélés külföldi (keleti) fogyasztás czikkeivó. Selymes gyapjúnkból a hazai ipar készítsen posztót, ue pedig a bríínni gyáros, kitői mai napság saját gyapjúnkat húszszoros áron vásároljuk vissza posztó i lakjába a.

Fővárosi levél.

(Jtfkai legújabb regénye.)

Körülbelül 300 kötetet tesznek ki Jókai Mór eddig megjelent művei. 1846t ess ék elgondolni ezt az állapotot : — megírni hat ivót, megírni azt oly mó don, a mint azt Jókai teszi, érdekesen érdekeset; s mindegyre mindig újat! Az ember fel sem foghatná, hol és hogy komponálja meg regénye tárgyait, hol leli meg alakjait, mi kép szövi meséjét, ha a. hírlapok s olykor ő maga segélyünkre nem jönne s el nőm beszélné titkait.

így körül belől egy év előtt hallottuk, olvastuk, hogy a nagy regényíró Gfömörl en s a felvidéken jár s gróf Andrassy Manó kalauzolása mellett adatokat gyűjt egy regényhez, mely II. Rákóczy Ferenc/, korában játszik, s mely regénynek egyik hőse báró Andrássá István a hires kuruez generalis a mai gróf Andrássyak őse lesz.

Es ma már kezünkben van az öt köteles regény, Jókai legújabb műve : „A lőcsei fehér asszony,“ mely magyarul s német fordításban egyszorro hagyta ol a sajtót Révay testvérek budapesti j könyvkiadásában.

A fővárosi sajtó majdnem minden kritika nélkül szokta fogadni Jókai regényeit; hasonló fogadtatásban részesíti a most megjelent regényt is és majdnem egyhangúlag konstatálja : hogy „minden kritikán felül áll“ az. Lehet, hogy ez Ítéletben a közönség amaz osz- tahának is rés/.*’ van, a mely annyira

azonosította magát Jókaival, hogy műveit oly tiszteletben tartja, mint a bibliát, melyet, magyarázni igen, de kritizálni nem szabad. De másrészt régen, vagy talán soha sein irt még Jókai sem oly történeti regényt, mint „A lőcsei fehér asszony. “

Jókai újabb regényeiről a tudákos- kodó kritika által a közönség egy lu- dákoskodó részébe ama vélemény szivárgott.: hogy azok gyengébbek, mint a régebbiek. A dolog épen megfordítva ál!.

Például „A lőcsei fehér asszonyban“' az invenció gazdagsága, a humor pezsgése mellett — régi tulajdonai ezek: Jókainak — nevezetes szerepet játszik s praegnánsan nyomul az előtérbe : ar a regényíró drámai ereje, kerek koncepciója, az alakok lélektani igazsága s azok tényeinek logikai m egok olása. A mely tulajdonságok Jókai uj érdemei köze tartoznak. Sot a nagy regényíró még egy uj vonásáról kell a szives olvasatiak referálnom : azokról a finom distingualt pikáns színekről, melyek a regény fejezeteiben végig vibrálnak.

Maga a regény tárgya pedig inkább drámainak, majdnem tragikusan meghatónak mondható.

„A lőcsei fehér asszony“ nem más, mint a szép Gréczy Julianna, Korponay János kuruez fő-slrázsa mester s II. Rákóczy Ferenc/ egyik kiváló hívének fiatal felesége. Ez a tündén!eg szép asszony a regény hősnője s a milyen volt az életben, olyan a regényben is, riválist nem tűr meg maga mellett :— ő veszi igénybe az olvasó teljes érdeklőd ősét.

Ez az asszony elárulta II. Rákóczy Ferencz férje s szerettei ügyét a császáriaknak. S ez az asszony az, ki miután elárulta a nemzeti fi írjei, a császáriaknak, újra visszatér a nemzeti ügyhöz s annak legnagyobb önfeláldozássá! szolgál, ez önfeláldozó szolgálataiért— a császári párt által lefejeztetik.

Mi magyarázza meg e bűnös asszony életét, tetteit ? Volt egy gyermeke; a kit a világon legjobban, még magánál is jobban szeretett. Azt akarta, hogy pz gazdag, fényes, hatalmas ur legyen, ha a haza romba dől, ha férje földönfutó s ha ő ui'ga mindörökre megbélyegzett nyomorult áruló lesz is. Ennek a gyermeknek érdekében csalta meg férjét, a kit szeretett s szereskö- zött Andrássy István kuruez generálissal s kacérkodott úgyszólván az eg< sz lőcsei kuruez haddal, hogy azok piczi

j

A sirás az iskolában úgy is elég szégyen plane ilyesmi fölött! A társak folyton gúnyolódtak. És ez nekem igen rosszul esett, de nem védhettem magam. Csak két kö- nyecske volt az, említésre se méltó, de ezek tagadhatlanok voltak és ezt a két könnycseppet indokolni akkor nem volt kedvem,

Egy egész közönséges hétfői napon egész közönséges tanórában történt az egész dolog. Bizony ! a tanóra irtózatos unalmasnak ígérkezett, mert kinn sűrű köd volt.

E szerint még pajzán napsugárra sem számíthattunk, a mely az ablakon át a tanár ur homlokára szökött, úgy hogy ő kényszerülve volt szemeit bezárni és mi nevetve a vastag könyvbe dugtuk orrunkat. Azon hét- ion még arra se számíthattunk.

Tripp — tnpp hangzott a lehulló esőcsepp. A háztetőn a szomorú verebek, előttem a padok számos vágással, a tanár gondteli .arcával, a régi könyvek rossz szaga s topábbá a kilátás végtelen kérdésekre a verbo et consecutio temperám, mind oly dolgok, melyek kép sek voltak a gyermek gyöngéd szivét rosaz hangulatba hozni.

Xenophont olvastuk. Szomszédomra, 4-ik jköuyv .hetedik caputja jutott. Egyhangú álmos hangon, sok köíiintéssel és szüneteléssel fűszerezve . adá elő a szép történetit, hogy jutott a tízezer a hegy csúcsára, bogy látták meg inueu a tengert, és hogy ujjongtak.

Elhatároztam magamban, hogy oda se hallgatok.

Egész figyelmein egy esőcseppre irányulj, amely lassan Csurgott végig az ablak- táblán .

Leér-e vagy sem ? Ez ígeu fontos kér

(lésnek látszott. Álmélkodásomból szomszédom egy szava ijesztett fel.

— A tenger, thnlatta ! — igy hangzott a katonák örömteljes ajkaitól ! A könyvbe néztem és ime ott láttam télig olvashatja- mi], a teutafolt miatt. Csodálatos ! ez tetszett nekem. Thalntta ! Thalatta ! Mély érzelem fogott el ekkor! képzeletem kiragadt az iskolapadok közül. Elkalandoztam :^esz- szire, ki a tengerpartra.

Ott álltam a fövényparton. Meztelen lábam alatt volt a forró homok, hajamat a tengeri szél össze vissza kuszáit», előttem terült el a tenger, napsugártól aranyozva. Nagy hullámok tornyosultak, feldobták fe- bérsipkájukat és a zúgás az ujjongás elan- dalitá gyermeki szivemet.

Fejem fölött egy sirály térj észté ki szárnyait.

— Vigyázz a sirály lát valamit, mindjárt leimt lesz — igy hangzott egy rekedt gyermeki hang. És ez a parti csősz leányának, Boltinak hangja volt.

Lotti volt, azzal az Ő fiús arczával, azokkal a gömbölyű zö’d szemeivel, azzal az ő vörös rövid hajával. — Most a sirály nyilsehosen lecsapott, Lotti ujjongva felkiáltott.

— Mindjárt itt a tenger — raondá Lotti és mutató iijjával a tengerre irányozd tekintetemet. Sietnünk kell, ha még találni akarunk vűlamit. Meg kell keresni azt amit a tenger hátrahagyott. Előre ! — kiált« Lotti.

Kényelmesen haladtunk a nedves fövényen- A hová léptünk mély lábnyom keletkezett, mely mind vízzel telt meg.

— Bele a vízbe ! — parancsoló Lotti.

A hullámok megjelentek. Egymást födték el sisteregie és habjukkal el lepték a homokot. Elébb csak óvatosan léptünk a hullámok közé.

A viz elfödé lábainkat és a hullámok moraja közé vegyült a mi hangos nevetésünk.

A hullámok elragadtak magukkal.

— Tovább, tovább !

Lotti vakmerőbb volt.

Nem gondolt a veszéllyel, elfödeté magát egészen a hullámok által, viaskodott velők, közbe, közbe élesen kiáltva mint egy sirály.-— Jön a dagály !

És valóban az ár nőttön nőtt.

— Tarts jobb oldalra mondám neki.

— Van még időm. — viszonzá Lotti. — Engem az iskola óvatossá tett, félelem fogott el, ily kemény harcot még nem láttam.

Végre elértem a partot.

Fellélekzék. Amint megfordultam láttam, hogy a vakmerő parti csesz leányka teste irég ide oda vetődött a hullámok közt, most azok magasra felemelték, ő kiterjesztő karjait s én hangját véltem hallani.

A vörös fejecske vidáman táuczolt a hullámokon.

Mind messzibbre ént.

Már csak egy vörös pontot láthattam. Most az is eltűnt. Újra előkerült, ott volt azon a nagy bullámon. Nem itt, nem ott! Újra és újra feltűnt, újra és újra elmerült.

— Lotti! — kiélték.

Egy sirály adott feleletet. Minden táncolt, forgott szemem előtt.

— Lotti! — kiáltottam még egyszer és csendesen a homokra rogytam.

Másimap a leány holttestét találták meg,

én nem bírtam a holtat meg nézni; ez nem i volt az én vig Lotlim többé.

A csőszué ki téri tó fekete kötényét, Lotti i arca fölé.

— Nem eléggé tartott a jobb oldal feló e — monda a csősz és akkor láttam szemeit d könnyesen.

Xmiophou „Thalatta“-ja idézte fel bennem n ezeket az emlékeket. Újra eszembe jutott d az egész történet és elekor hullott le két d nehéz könnycsepp a szememből.

— Maga szamár ! hát meddig kérdezzek 2l még !? — kiáltá rám a tanár.

Társaim gúnyosan néztek felém és én el- -I szegyeitem magam.

De most már elliihetik kérem, hogy ezt a r, két könnycseppet nem a „szamár“ ti túl u—x sért, ha nem a szegény Lot.tiért hullattam, .c

(Németből az „Észt. és Vid. számára:)

SGALITZER ÁRPÁD. Ji

— Megint vége a világnak. Av&i idén fölelevenitik Nostradamus egyikaíi jóslatát, mely a világ végét jelzi e lő re..9- A jóslat fordítása igy hangzik :

Ha Jézus Györgykor kd kereszten Hogy Márk napjára sirt repesszen,

S a menybe János nap repül Akkor az ég föld őszedül.

Azaz a világnak vége lesz, ha nagy-^; péntek ápril 23-ára, luisvét april 25-ren- ós imiapja június 24-ro (János napra],n esik. Ez 1886-ban igy lesz.

M—————n—i" i g 1