Esztergom és Vidéke, 1885
1885 / 54. szám
Esztergom VII. évfolyam 54. szám. Vasárnap 1885. Julius 5-én. jr—— Városi s megyei érdekein!« közlönye. Megjelenik: hetenkint kétszer; VASAítNAP és CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁH: egész évre .................................................... Tit f él évre . . . . . • • • • • 3 , —• negyedévre............................................................I » Egyes 8íám ár« 7 kr.________ k r* * SZERKESZTŐSÉG: jSzENT-y^NNA-UTCA 317. hová % lup szellemi vészét illető közleményeit kiililemJSk. KIAD ÓÍÍTv ATA L: SzÉCHENI-TÉR ^5., Iiotií a liivatiilos 9 :t magán hirdetések, a nyiltkór’oe szánt közlemény ele, elöllzetési pénzelt in íeelamáKsok intézendök. HIRDETÉSEK. ÍIIVATAÍ.OR HIBBETÁSEK : 1 szótól 100 szóig — frt 75 kr. 100—200-ig . 1 . 50 „ 200—000-ig . 2 „ 25 „ Bélyegdíj 30 kr. MAtlÁNimiDETfiSEK inegállapodis szerint leheti legjiitáiiyoBnl'han közöltetuelc. NYIfiTTIÍR sora 20 ur Bátori emléke. Esztergom, julius 3. Jeleseink emlókónek tisztelete legszebb nemzeti erényeink közé tartozik. Lelkesülni a dicsők példáján, kerülni a nagyok dicsőségén s szivünkbe foglalni a konszeretet őriásait : erre tanítottak már az iskolában s az életben mestereink. A kegyelet ilyen nemes érzésével Üdvözöljük azt a felhívást, melyet lapunk szerkesztőségéhez küldtek. Bátori emlékét uem fogjuk elfeledni solia. Drága hamvai a mi földünkben pihennek, élete alkonyát közöttünk töltötte. A nagy hős pírja azonban még jeltelenül áll. Állítsunk fölóje emlékkövet, mely a késő nemzedékeknek is megmagyarázza azt, hogy mért dobog a honfiúi szív melegebben egy sir közelében. A lelkes felhívást egész terjedelmében mutatjuk be s kérjük hazafias közönségünk azt az őszinte és lelkes hozzájárulását, melyet a magasztos czél nevébeu senkitől sem akarunk kicsikarni: hauein adjon mindenki azt, amit szeretető szeriut szívesen ad. ♦ Hazafias felhívás. Legősziutébb hazafiui fájdalommal értesültek megyénk s az egész bon lelkesebbjei Schulcz Bódog 1848—49. hírneves honvódparancsuoknak f. ó. márczius hó 8-án történt haláláról. A dicsőültnek hült tetemei, érdemeihez méltóan, volt bajtársai közé, a helybeli houvédtemetőbe tétettek örök nyugalomra. A boldogultnak hazafiui ritka érdemeit ugyan a történelem lapjai fogják megörökíteni; ám az önfeláldozó haza- fiság iránti hála és kegyelet méltán követeli, hogy illő emlék is jelölje azt a sirt, melyben a hős férfiú tetemei nyugszanak. E végből nemes Esztergom vármegye közönsége, f. év apr. 28-áu tartott rendes közgyűlésében elhatározta, hogy Schulcz Bódognak hazafiui nagy érdemei jegyzőkönyvében is megürö- kittessenek és sírján hozzá méltó omlók állittassék s ennek kivitole, illetőleg a szükséges költségek egybegyűjtése alulírott kiküldöttekre bízatván. Ezennel tehát a hazafiui érdemeket méltányló t. közönség nagylelkűségéhez fordulunk s hon társain kát tiszteletteljesen fölhívjuk, hogy adományaikkal a nemes czél hoz járulni szíveskedjenek. Major István v. püspök, a bizottság elnöke. Bar tha E n d- r e megyei főszámvevő, a helyb. hon- vódegyesület t. elnöke s bizottsági tag. D r. H e 1 c z Antal városi főügyész s bizottsági tag. H a m a r Árpád megy. alj. s bizottsági tag. A vidéki sajtó. Nagj-Ölved. jul. 2. (P. L.) Ha van földinivelósi, gazda* szati-, történelmi-, ügyvédi-, uépnevelői, régészeti-, kereskedelmi- congressus, akkor ezekhez képest igen korszerű eszme a vidéki szerkesztők congressusa is. Annyival inkább, mivel e tér munkásai nagyon érzik, hogy a vidéki la pok lehetően háttérbe vannak szorítva, pedig ezek is ép oly lelkesült hazafiak, ép oly lelkiismeretes munkásai a társadalomnak, íiunf á; jeözponti lapok, melyeknél az em$sfift**«rínuiika jutalmazva is van. Mi, a vidéki lapok munkásai, csak erkölcsi jutalomban részesülünk, mely minden anyagi haszon és érdek nélkül szólítja az egyeseket íróasztalukhoz, és részben ezáltal is véljük leróni állam- polgári kötelmünket. A vidéki sajtó valódi képviselője az, ki a nép között élvén leginkább látja a társadalmi élet kórjeleit, nyesegeti fattyú hajtásait s törekvése úgy hatni, mint egy lelkiismeretes gyógykezelőnek, tauácsot ad, irányt mutat, a feltárt eszmék megtestesülésére, megvalósítására. A vidéki sajtó congressusnak czél ja volna megái lapítani a módozatokat, köny- nyebb megélhetést eszközölni, feléleszteni, a vidéki lapok iránti rokonszen- vet felébreszteni, független önállóságot biztosítani s a megélhetés nehéz gondjai alól feloldani a lapok üzleti vezetőit. Szerintem hiába tartunk értekezleteket, hiába gyűlésezílnk, ha elismerés meg pártolás nincs. Az elismerést nem az iskolázatlan néptől várjuk, melyet kielégít az esztendei kalendárium s néhány ponyvafüzet átolvasása, hanem azoktól, a kik megkövetelik, hogy mivel tsógüket, iskolázottságukat elismerjük. A 19-ik század egyik vÍ7inánya, hogy a vagyoni aristokratia hegemóniája helyébe a szellemit léptette előtérbe. E körbe tartozónak tehát erkölcsi kötelme a vidéki sajtó irodalmát pártolni. Ott van a koronás, monogram mos, valamint a Ielkészi, politikai tisztikar, a néptanítók, magasabb intézetek tanárai, kereskedelmi és a műveltebb gondol kozású iparos osztály vezetői, műt ezok érdekeit képviseli a vidéki lap, ezeknek kell tehát pártolni, mert ha egy jóakarattal megindított lap elesik, az mindenesetre egy vidék szegénységi bizonyítványát Írja alá. Legyenek tehát előfizetője a niágnási, politikai, Ielkészi, tanítói, kereskedelmi és iparos osztály, valamint a különböző tanintézetek. Ha a vidék mi veit közönségében meg van az érzék bizonyos magasabb dolog iránt, az esetben bizonyára pártolni fogja a vidéki és helyi lapokat, melyek, ha hivatott kézben vaunak s helyes irányban haladnak, a nemzeti egyetemes művelődés bajnokaiul tekinthetők. A városi mérnök. Esztergom, jul. 3. Miután Prokopp János ur a f. évi juu. hó 11 ón megtartott városi közgyűlésben Maiina Lajos képviselő úr által megtámadott mérnöki állását egyedül csak is a jogügyi bizottság négy tagja által beterjesztett vélemény alapján óhajtja továbbra is megtartani — anélkül, hogy mérnöki ininősitvó nyéről csak oly okmányt is képe" volna felmutatni, mely legalább 8 mérnöki munká'atok körül teljesítet*4 gyakorlati eljárásáról csak részben^ vagy távolról is mellette bizonyitóku’ Tegnapelőtt a ligetben Szembe jöttél velem épen, S hogy veled ne találkozzam Én a másik útra tértem. Ott azután megállottám S hosszan néztem te utánad, Mig a sűrű lombozat közt Nem enyészett el az árnyad. S a mint néztem, két szememből Kicsordult a könyek árja Én istenem, mily idegen Emberek vagyuuk mi már ma 1 Oh idegen, mintha soha Nem ö3inertük volna egymást, Oh, hogy .a nagy szerelemből GyülöleLüuk nő csak folyvást! LITHVAY VIKTÓRIA. (Elbeszélés.) í Fényben úszott a király palota. ^A termek ezer és ezer gyertya lángjától tűk megvilágítva, s a csillárok fénye visszaverődött a falakat bevout drága szőnyegekről. Anna királyné estélyt adott. A „ködös főváros“ összes tekintélyei, a nemzet minden jó hangzású névvel biró nemessége, a lordok miudenike hivatalos volt az estélyre. A királyi palota előtt diszőrség várta az érkező vendégeket s ősi diszbé burkolt kapus nyitotta fel a diszesnél-diszesebb fogatok ajtaifc, hogy Anglia szŐkehaju sylfidjei, s daliás fiai kilépve, a fényes termekbe mehessenek. A déli uövéuyek illatárja ellepte az egész lépcsőházat, s kísérte a vendégeket, bo a fényes termekbe, hol a királynő udvaronczai s udvarhölgyei várták az érkezőket. A tróu, melyen a .tenger királynője“ fog bolyét foglalui, a nagyterem két ablaka között állott, biborbársonyból, gazdag aranyozással, s a tróu támláit két nagy arany- oroszlán képezte. Ezen fognak a „szigetek úrnőjének“ hófehér karjai nyugodui, ezeken, hisz megilleti azt, ki a tengernek paraucsol, hogy karjait a sivatag királya vállán nyugtassa meg. Köröskörül bársonytámlás székek állanak, a főraugualc számára, mig a trón baloldalán, a lordmajormagas, csaknem a trónig érő raeuyezetes széke vau elhelyezve, oly közel a trónhoz, hogy a lordmajor a királyné suttogó hangját is meghallgassa. A terem már csaknem egészen megtelt. A drága hímzésű bársony ruhák, rend- szalagok, a drága kövek csak úgy csillognak a gyertyák fényénél s a hálószerű könnyű szövetű ruliák alatt dobognak a hölgyek keblei, valahauyszor az ajtó nyílik, s egy-egy ismert nevű four lép be s köszöuti a delnőket. As estélyre először bevezetett s most „bemutatandó“ fiatal hölgyek ott állanak a „mamák“ előtt félénken sütve le nefelejcs szemeiket s aggódva várva a perczet, mikor a szertartásmester jelenti, hogy : „A királyné érkezik.“ Már a lord major is megérkezett, a társaság együtt van, csupán Lord Harailtou s a bájos Malborough herczeguő hiányzaualc még. Áz estély megnyitásához közéig. Még csak rövid félóra van hátra, a lordmajor a királynéért fog menni s a királyné belépve, az elmaradottak uem vehetuek részt az estélyen. .' .. Az utolsó perez volt csak hátra. A teremőr felújítja az ajtót, s Anglia egyik legünnepeltebb asszonya Malborough herczegno belép, Hamilton lord karján. A lord-majorhoz sietnek, halkan mentik ki magukat elmaradásukéit, a lord major mosolyog, feláll, távozik, belép a mellék- terembe s pár perez múlva felhangzik a nemzeti hyranusz, a mellékterera száruyajtai megnyílnak, a szertartásmerter jelenti, hogy ,,ő felsége érkezik.“ Mindenki mélyen meghajlik, a királyné arczán mosoly vonul át. A trónhoz lép, helyet foglal, a bemutatások megtörténtek ós az estély kezdetét veszi. A boldogság sugara látszik minden ar- ezou, az ifjak szórakozva feledik a királyné jelentését s mint szellemek végig siklanak a esi szolt padozaton. A éltesebbek kört kópezuek ós suttogva beszélgetnek, találgatják hol késett, mórt késett oly soká Malborough herczeguő'. Találgatják s nem tudják. A lord majornak megsúgta maga a szép herczeguő, mi pedig megsúgjuk olvasóinknak, hogy miért késett Ánglia legszebb asszonya, a királynő estélyének fénye, az ünnepelt herczeguő oly soká s miért pirult el, mikor a lo.d-majoruál kimentette hosz- szas elmaradását. * A királyi palota kapujánál egymást érték a diszfogatok, egymást váltották fel a díszesnél díszesebben öltözött szolgák s e fény között oly visszatetsző volt az a rongyokba burkolt, ősz-szakálu, hófehér hajú agg koldus, ki ott ült a palota kapuja mellett a kövezeten, fel-feltekintve a mellette elrobogó fényes fogatokra. Fel fel tekintett! Arczáa meglátszott a nyomor, a sóvárgás egy falat kenyér után. De uem volt, ti nyújtsa azt. S a kapus észrevette az agg koldust. Észrevette ép akkor, mikor Malborough herczeguő fogata a királyi palota felé kö- zelgett. És a kapus megtette a kötelességét, — elparancsolta a szegény koldust, nehogy megbotránkozzók a főúri társaság ily rongyok szemléletén. Könyörögve esdett az agg, hagyja meg őt nyughelyen, de a kapus rendíthetetlen volt, elűzte az ősz koldust. Felállóit a nyomor embere. Léptei ingadoztak s mielőtt egy lépést tett volna a
