Esztergom és Vidéke, 1885
1885 / 53. szám
Esztergom VII. évfolyam 53. szám! Városi s megyei érdekeink közlönye. Csütörtök 1885. Julius 2-ánEGJELENIK HBTENKINT KÉTSZER; VASARNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR: SZERKESZTŐSÉG: lup ZENT* NA "UTCA 317. szellemi részét illető közlemények kiildemlSk. egész érre .................................................... f él évre ............................................................ negyedévre .................................................... Egyes szám áru 7 kr. 6 frt — kr* 3 . - . 1 . 50 . KIADÓHIVATAL: ^ZÉCHENI-TÉR. 35., a hivatalos s a magán hirdetések, a iiyilltóroe szánt köz- lénvek, elölizetési pénzek és reelamálásolc intézemlölc. honi leménvek HIRDET HIVATALOS HIRDKTIÜSIÍIC :| 1 szótól 100 szóig — fi t, 75 kr. 100—200-ig . 1 50 n 200—300-ig . 2 „ 25 „ Hélyegdlj 30 kr. É S EK. SIAGÁNltlHDKTRSKK megállapodás szerint lehető I égj Hiányosabban közöl tétnek. NYIIjTTIíU sora 20 nr Színészetünk. Esztergom, jun. 30.’ Egy tizenötezer lólekből álló városnak van annyi ereje, hogy egy intelligens színtársulatnak hat hétig tisztességes pártfogást biztosítson. Különösen olyan intelligeutia mellett, amilyet Esztergomban üdvözölhetünk. Aradi Gerő sziutársulata már itt járt egyszer nálunk s hogy másodszor is városunkba tér, ez csak azt bizonyítja, hogy meg volt elégedve Esztergommal, a minthogy Esztergom is meg volt elégedve vele. Az arena levegője a legforróbb hónapban mindeuesetre elviselhetőbb, mint egy zárt teremé, s igy a helyiség ellen nem lehet panaszt emelui. Társadalmi életünk üsszeforradását semmi som segíti elő hatásosabban, mint egy oly sziutársulat, mely ismeri és respectálja az esztergomi közönség Ízlését. De aggódunk, hogy az országos kiállításra szánt áldozatokat Thália oltáráról fogjuk leszedni s mig a városligeti tündérváros nevezetességeire készülünk, azalatt saját városunkban hagyjuk veszni a magyar színművészet egyik erős várát. Örvendenénk, ha aggodalmunk tárgytalanná válnék s ha Aradi Gerő színtársulata érdeme szerint való méltatásban részesülne. Hirdesse Esztergom magyar falai között a magyar múzsa a magyar szellemet, tanítson hazaszeretetre, az erény követésére s a fólszegségek elhagyására. Üdvözöljük Aradi Geröt és színtársulatát Esztergom falai között, hol a magyar sziuművészet ügye még sohasem bukott el, ha hivatott bajnokok képviselték. Aradi Gerő színtársulata és a vezetés szelleme arra engednek következtetni, hogy az esztergomi szép közöuség meleg rokonszenvvel fogja üdvözölni színész etüuk lelkes bajnokait. A városi mérnök. Esztergom, jun. 30. (—s.) Prokopp János egy terjedelmes nyilatkozatot adott ki, melyben lényeges és lényegtelen, jellemző és nem jellemző adatokat halmoz össze annak bebizonyítására, hogy városi mérnökké választatása egészen törvényes, hogy qualificatiója rendben van, hogy a gymuasium-ópitkezés sleudriánságai- ért nem illethető váddal, hogy eddigi építkezéseivel elismerést vívott ki $ hogy a szent korona megtalálásának helyéről térképet adott ki stb. A tücs*, kök-bogarak gyűjteményéből csakugyan találtunk két egészséges érvet, mely minket is meggyőz. Az egyik az, hogy Prokopp Jánosnak választás utján elfoglalt városi mérnöki állásában való további megmaradása a törvénynyel ellentétben nem áil^ mert a törvény elég kímélettel gondoskodott azok jövőjéről, kik nem mutatnak ugyau föl qualificatiót, de bizonyos gyakorlati ismereteik mégis vaunak. És Prokopp Jánosra is kiterjedt a qualificationális törvény kímélete. A másik érv az, hogy Prokopp János nem vádolható a főgymnasiumi építkezéseknél fölmerült kontárságokkal. Egybehasonlitottuk e becses lapok jun. hó 14-iki szá- j mát e tétellel s úgy találtuk, hogy az Esztergom és Vidéke sem illeti váddal Prokopot a főgymuasiumi építkezés léhaságaiért. De a többire nézve csak olyan tájékozatlanok maradtunk, mint azelőtt. Prokopp János nem képes magasabb mérnöki és építészeti qualificatióról diplomákkal tanúskodni, mert a ras- tadti várépítő igazgatóság, az olmüczi, a bécsi 8 a duuagőzhajózási társaságok által kiállított bizonyítványok lehetnek hivatalos bizonyítványok, do egy józan itóletü ember előtt sohase lesznek egyenértékűek egy oklevéllel, melyet nem lehet két évi karlsrubei építészeti iskolalátogatással kiérdemelni. Prokopp János tehát lehet vállalkozó, de nem lehet tudományos mérnök, lehet építkező, de nem lehet oklevéllel biró építész. A czáfolat meritumának inkább arra kellett volna kiterjeszkeduie, hogy basznált-e Prokopp városi mérnök Esztergom városának. Mert hogy egy-kót sikerült házat épített társulatoknak és magánosoknak az még nem imponál. A vád veleje tehát fönnmarad s Prokopp nem igazolta, hogy a speciális városi építésekben s főleg nivelláló munkákban megállotta-e a sarat. Szerettük volna, ha nemcsak a két első, de főleg a két utóbbi kérdésben kimerítő és megnyugtató nyilatkozatot vettünk volna. így az emészthetetlen adathalmazt nem tartjuk teljesen igazoló nyilatkozatnak s minthogy jobban szeretjük Esztergomot s az igazságot, miut Prokopp Jánost, kérjük a város t. közgyűlését, hogy oldja meg mielőbb a városi mérnök kérdést. A kiállításról. (Törökország ós Szerbia a keleti pavillonban.) Budapest, jun. 29. Kimondhatatlan az a varázs, amely a „Kelet“ szóban rejlik. E szó hallatára a nyugati ember képzeletében ezernyi tarka szálakból szövődik össze ama ragyogó mesés világ képe, amo- lyet hajdan gyermekéveink álmaibau láttunk. Aki tehát a keleti országok csarnokába lép, az benne a Kelet csodás világának egy képmását reméli föltalálhatni. A látogató, beléptekor, még mágikus hatása alatt áll ama benyomásnak, amelyet a csarnok keleti architektúrája, a tarkára festett homlokzat, a mór Ízlésű kupolatorok, a bárok ívű, magas, dervis-sipkához hasouló tetőzet gyakorolt reá. És ime, alig tekint körül, a bejárat két oldalán már is lát olyaii dolgokat, amelyek gyöuyörű töredékei a Kelet tündórvilágának. A jobboldali szekrényben török női kézi munkák és keleti díszműáruk pompáznak ós hölgyeink ámulva bámulják e tömérdek remekműveket, amelyek styl- jök ós színezetük sajátossága által vonják magukra a figyelmet. Miuden vouása, miuden öltése, minden színárnyalata e tárgyaknak előnyösen tér el a nyugati divat kopott sablonjától. A legfeltűnőbbek itt a csodás finomságú virághimzósek, továbbá a hegyes orrú szép női papucsok ; e gyönyörű picziuy czipők dús arany- ós ezüsthimzóse, a maga változatos ás eredeti rajzaival, méltó mintájául ós egyúttal uj motívumok kiapadhatatlan forrásául szolAs „Esslergom esViiéke“ tárcája. mr mt r* ■. ml 1. r .-rrtrr.ry. r -xx av. 1 x-^a? rr. 1 -i --a -r. j. . z-r. .. -» -7-^ S&ini vlCáfíinfi. (Karczolatok.) Aradi Gero bevonult Esztergomba, a hol két esztendő előtt olyan hatalmas csetepáté keletkezett az engedély paragraphusa miatt, úgy hogy szinte szeretett volna mindjárt ki is vonulni. Az idén nem fogadják ilyen „lázasan,* hanem az üdvözlet olyan mosolyával, mely a jó ismerőst szokta megilletui. Mindjárt az Arany emberrel kezdi. Gondolatnak nem rossz s minden meta- phórai jeleutése mellett sem olyan vakmerő, mintha az Ezres bankóval kezdené. Az arany ember szép Atháliát vasárnap láttam a nemzeti színház deszkáin. A gyönyörű Kissné mutatta be harmadik vendég- szerepének s ha a kritika még feltűnően tárgyilagos is, annyiban megegyez a fővárosi sajtó, hogy Kissné nyereség a nemzeti szinház tagjai között. Az ilyen nyereség a szegény vidék rendkívüli veszteségét jelenti. Olyan szegény a magyar vidéki színészet csillagokban, hogy szinte megharagszunk. mikor eloroznak egyet tőlünk. így vagyunk a szép Kiseuóvel is, a kinek tavai olyan sokat tapsoltunk, a kinek olyau sok szép világot hintettünk lábai elé s a ki olyan sok szép szempárt tudott még fényesebbé varázaolui. Ki fogja elfeledtetoi vagy legalább is helyettesíteni ? De itt látom a kedves Follinusnét. a kis Bodroghi Linát s a szende Réthy Fan- nyt. Yan tehát uómi vigasztalásom. Azután fogjuk hallani Erdélyi Marietta vidám dalait, Bácskai Julcsa pattogós népdalait és Hatvaniué coloraturját. Megint három csillag. Ha már hármasával kezdtem, akkor méltán folytathatom a bemutatást Lietzenmayer Poldival és Szidivel. Talán háromnál is többet számlálnak kettecskén, olyan sokoldalú és kedves színésznők. Jön azután Somogyi a hős szerelmes, De- midor a kitűnő jellemsziuész és Tollagi a vidám naturburscli. De ott van közöttük Kápolnai a tenorénekes, aki népszínművekben sót társalgási darabokban is síkra száll, Gyöngyi a társalgó komikus és buffé, Boross az ismert kedélyes apa. Hatvani a burleszk komikus, Sajó az operetteéuekes és Fereu- czi a drámai papa. Pardon. Vau még néhány kedves ismerősöm a hölgyek között is. Hát Soraogyiné nem-e régi kedvencze az esztergomiaknak ? Azután Bodroginé is megcsinálja ám a maga dolgát. Van a háttérben tiz csinos kardalosnő s tiz nyalka kórista. Ezek mind kö2ie fognak működűi azon, hogy megrikassanak vagy megnevettesseuek. A nagy zenekart Tisza Aladár jeles „szerzőnk“ dirigálja. Euuyi kitüuoség egy rakésou valóban szükségessé is teszi, hogy Aradi arany ember legyeu különösen gázsi napján s igy a 1 mi mesterségünk kedves szinház látogatók Aradi uemes ambitióját megvalósítani. S&infiáxi pfiotocf tap fi iá &. I. (Erdélyi Marietta.) Kezdjük el ő vele a sorozatot. Méltán meg illeti, először azért, mert színtársulatunknak elsőrendű tagja, másodszor pedig egy olyan művészuő, a kit nemcsak a piri* pócsi állásban tapsoltak, de aki ma is a legjobb eiulékbeu él nemcsak a fővárosi, de az örökké vig, mosolygó császár város, Bócs közönsége előtt is, mint a cs. udvari opera egykori szerződött tagja. Erdélyi Marietta művészetéről sokkal többet és bivatottabb egyének írtak már raiut- sem, hogy én meg merném meg kísérlem azt birálgatni — én csak azt tehetem, hogy egy szerény, nagyon szeróuy levélkét 'tűzzek a mellé a hervadatlan babérkoszorú mellé, mely szép, szellemes homlokát környezi s mialatt neháuv sort szentelek a művésznőnek, meg fogok emlékezni a uoről is, aki épen úgy megérdemli ottliouábau a tiszteletet, mint a sziupadon a közönség elragadtatott tapsait. Nagyon korán, mint félig gyermek lépett a világot jelentő deszkákra, s miután előbb próbát énekeit a b.-pesti nemzeti szi npado- s ott magán intriguák miatt nem fogadhat ván el a felajánlott szerződést, a lipcsei városi színházhoz szerződtették, egyszerre havi 600 frtra. Azóta folytonosan nagy színházaknál működött s hogy egyebet ne említsek, éveken át volt kedvencze a Kolozsvár és Kassa rendkívül műértő, elegáns közönségének. Aki Erdélyi Mariettát csak egyszer látta, mint „Boccacciot** vagy mint „Manolát“ a „Nap és holdban,“ sohasem fogja alakítását elfeledni. Az a keresetleu báj, mely játékát jellemzi, az a pajzán játsziság. mely arezvonásain visszatükröződik s plastikájá- nak tökélye, mely mindig uemes Ízléssel párosul, ez időszerűit legkiválóbb operette- énekesuőukké teszik őt. Pezsgő humora, diskrét lcaczérsága és az az utánozhattad frauezia chic, mely alakításait jellemzi, megmagyarázták azt a sok diadalt, mely raiu- denütt kisérte, a hol csak föllépett. És Erdélyi Marietta nemcsak az operettében páratlan, de hangja, alakja temperamentuma mind képesítik arra, hogy a dalművek szin- sziuvonalára emelkedjék. Mint .,Valery Violettát“ a „Tévedt nőben“ ueküuk Í3 volt már alkalmunk bámulni és tapsolni őt. Verdi e rendkívüli lágy édes dallanm operája kiválóan hangjában fekszik, s minden egyes áriáját kitüuően adja elő ; ritka műélvezetet nyújt benne, mély tanulmányt mutat itt játéka is, melyben annyi drámai hév, sunyi ősziute vonás van, hogy bármely oly szavaló művészuő megirigyelhetné tőle, aki üres nagyhangú pathosbau és Ízléstelen, szenvedélyes actiókbau keresi a hatást.
