Esztergom és Vidéke, 1885

1885 / 53. szám

gálhatua houi műhimzésünknek. A nő- világ osztatlan tetszését bírja e gyiij töményben egy ragyogó, piros selyem bői készített napernyő ; az eruyöko rongba körösköríil a koráiniak egy verse van aranynyal bimezve és kö rőtté ugyancsak aranyhímzésű arabes kék fonódnak végig játszi vonalakban A balfelül álló szekrény tartalmát a férfi-nem csodálja meg leginkább. E a török dohány-kezelőség gyűjtőmé nyét foglalja magában. Egek! Moly üde szín, mely finom illat, mely gyön ge, vékony szálak ! Ez a dohány az aranytól kölcsönözte színét, a rózsátó illatát. Nem tudom van-e a keleti me séknek is egy Loreley-tílndérjök, de nem csodálnám, ha e dohány vékony hosszú szálainak láttára valamely tö rök lantos dalolni kezdene egy tűn dérleányról, aki illatos, hullámos szőke haját levágja és ajándékul oda nyújtja egy szép ifjúnak, hogy az emberi nem örök időkig gyönyörködjék fiirteinek édes illatában . . .

A szomszéd folyosó a csarnok vol- takép való török osztályát foglalja magában. A falak körül álló szekrények ben középkori hadiszereket, antik szőnyegeket, mindenféle hiinzósekot és az ogykori török dicsőség egyéb emlékeit pillantja meg a látogató. A háttérben azonban egy szépmivű farács által elzárt török lakószooa látható. A berendezést ama kényelem jellegzi, mely a keleti élet minden izébeu föltalálható. A falon dagadozó, ruganyos alacsony szőnyegkerevet húzódik végig, kellemes pihenőre, csendes mélázásra híva. Két sárgaréz edény áll a terem közepén; az egyikben a kávét főzik, a másikban a szénparázs ég, amelyre tömjént és egyéb fűszereket hintenek a végből, hogy kellemes illat töltse be a levegőt. Széles, berakott mívű szekrények terülnek el a fal mentén és az ablak sűiű rácsozata arra vall, hogy ez a terem a török nő lakóhelye. A hárem egy töredéke tehát. Bó- ditó érzékiséget lehel az egész Európai ember alig lakhatnék körben.

A baloldali folyosó a szerb kiállítást foglalja magában. Csinos, szin pompás gyűjteménye ez a szerb kul túróiét egynémely ágának. A bejárat

terem, e légkét oldalán egy-egy belgrádi rendőr j életnagyságu képmása áll : eredeti ala kok mind a ketten. Előttük festői csoport terül ol : Egy szerb haditábor.

A sátorban és a pázsiton dalias harcosok pihennek ; puskáik gálába rak rák és a szuronyon ott lóg heverve a l öl tény tartó és a kulacs. A katonák egyenruhája utánzata a német hadsereg uniformisának. Csak az egyik lo- vaskatona egyenruhája hasonlít meglepően a magyar huszáréhoz. Szakasztott olyan a csákója, dolmánja és sujtásos nadrágja. A szomszéd szekrényekben szerbországi h zi iparczikkek láthatók; dús szinti szőnyegek, gyönyörű hímzések. Egy másik szekrényben pisztolyok, handzsárok és yatagá- nok hevernek, az utóbbiak aczólja épp oly finom, mint markolatjuk áttört, nyöngéd ezilstmunkája. A belgrádi mu zeum küldeményei közt az arany és ezüst filigrammuukák tűnnek fel leheletszerű finomságuk miatt. A drágakövekkel megrakott övék és csattok nagyon hasonlítanak a magyar nemzeti viselet e nemű részeihez. A styl azonossága talán a víseletek közös származását jelenti. Érdekes feladat volna műtörténészeinknek e jelenség okait megvizsgálni.

Olvasó-asztal.

— A „K i s-L e x i k o u“ 3-ik füzete megjelent Carmen Sylvatól Dickens- ig terjedő tartalommal s „Az élet törzsfája“ „Ásványok“ és Égi látványok“ czirnű mellékletekkel. Ajánljuk olvasóink ügyeimébe. Előfizetés (a 12 füzetből álló teljes munkára 3 frt,) a „Pallas“ irodalmi és nyomdai részvénytársaságnál eszközölhető, egy-egy füzet ára 30 kr.

— „A Budapesti Hírlap“- ot, a magyar sajtónak e legfügggetle- nebb orgánumát melegen ajánljuk a iözöuség figyelmébe. Négy évi fenná ása alatt valódi nélkülözhetetlen jó ba- átjává lett mindeu magyar családnak,

valóságos ostora a nemzetiségi bujto- gatóknak, melyek félnek tőle, s gyülőik. A „Budapesti Hírlap“ egy par exce- ence magyar nemzeti lap, moly a nagy nemzeti, iuagyarosodási mozgalmakban, melyek az egész társadalmat áthatják, folyton vezérszerepet játszik. A „Budapesti Hírlap“ nak egy majdnem katonailag szervezett kitűnő levelezői kara van az ország minden részében, mely óbor figyelemmel kíséri a közélet minden mozzanatát, hogy aztán azt a „Budapesti Hírlap “-ban a hazai közönségnek tu 'o- mására hozza. Semmi sem kerüli ki figyelmét, a mi az országban történik, de fögondját a magyarság érdekeire fordítja ; emel, pártol mindent ami magyar s ostoroz mindent, ami annak ellensége. A lap élén Csukássi József, Rákosi Jenő és Kaas Ivor háló állanak : mind olyan emberek, akiknek pártoktól, hatalmasoktól, pónzintózektől való teljes függetlensége biztosítja a lap független ségét, pártatlanságát és szabad kezét, A „Budapesti Hírlap“ a nagy közönséget szolgálja, annak érdekei irányadók noki : mindenki megtalálja benne a maga igazát, s alig van társadalmi osztály melynek érdekében már erős harczot ne vívott volna. Védője az elnyomottaknak és üldözötteknek, sególyzője a szegényeknek. S hogy a magyar közönség mennyire felismerte az 5 valódi jó barátját, mutatja az a páratlan érdeklődés, melylyel a „Budapesti Hírlap“ iránt viseltetik, s melynek eredménye az, hogy a lap naponta 15 —16,000 példányban, jelenik meg. A „Budapesti Hírlap“ éle- óbeuaz valóságos eseményt képez, hogy május 31-ke óta u. n. rotácziós-gépen nyomják, mely egy óra alatt 10—12,000 példányt könnyen kinyom és össze is hajtogat. A szellemi apparátust, a gárdát, mely a „Budapesti Hirlap“-ba dől gozik, ösmori a közönség. Előfizetési czim : „Budapesti Hírlap“ kalap-utcza 16. Ára negyedévre 3 frt 50 kr., egy hóra 1 frt 20 kr.

hírek.

— Az llj féiév első számának megjelenésekor kiadóhivatalunk tiszte lettel kéri az előfizetések s hátralékok szives megküldését, ami helyben leg czólszerübben a küldött nyugtatvány átvételével, vidéken pedig postautal váuynyal eszközölhető.

— Horánszky Nándor szeretett or szággyűlési képviselőnk Karlsbadba uta^ zott, a hol jut. 21-éig fog tartozkod ni. A mint visszatér nemsokára meglátogatja választóit s beszámoló beszédet fog mondani.

— Változások a főgymnasiumi ta« nári karnál. Sajnálattal regisztráljuk, hogy közéletünk jól ismert és becsült alakjai közül Hollósy Rupert tanárt Sopronba, Samu Ferencz tanárt Győrbe és Bálint Venantot szintén Győrbe helyezték át. Helyűkbe jönnek Szabó Iván Győrből, Halász Kelemen Sopronból és Szarka Columbán Szent-Mártou- ból.

— Jutalom. Geiger Miksa tanitót az izr. hitközség közgyűlésiig öt arany- uyal jutalmazta buzgóságáért.

— Uj pénztáros. A dunagózhajózási irodában az ominosus emlékű Fridrick helyébe az igazgatóság egy igen derék pénztárost küldött le Neumann Lajos személyében.

— Közgyűlés. Az „Esztergomi járási kath. tauitóogyesület“ junius 30-án Majer István püsp. Ő méltósága elnöklete mellett rendk. közgyűlést tartott. Tárgya volt: az „Országos kath. tanítók segély alapja“ központi bizottságának Budapesten auguszt. 24-én tartandó rendes évi gyűlésére, ez egyházmegye illetőleg tanítóegyesület kebeléből küldendő 1 képviselőnek megválasztása. Egyhangúlag Major János egyl. alelnök választatott meg. A nevezett segély alap alapitó tagjává jelentette magát elnök 6 méltósága, mely atyai tette által ez alkalommal is hálára kötelezte a tanítókat. Szóba jött még a tan. egyesületnek testületileg megjelenése az orsz. kiállításon A vezető szerepet Nagyságos Bartal Rezső tauf, ur volt szives elválalui, ki az utazás napját (aug. hóban) módját stb. időben közzé fogja tenni. A rósztvenni akarók jelentkezzenek minél előbb Ő nagyságának —Sz.

— Iparosiskolánk vizsgálatáról egy szakmuukatársunk a következőket Írja: A kir. városi ipariskola évi vizsgája a hittanoktatásról az érseki biztos, kir. tanfelügyelő, polgármester, városi főügyész és aljegyző, továbbá számos előkelő iparos jelenlétében junius 28- án az elemi iskola helyiségében folyt le. A tanítók — daczára a szorgalmi idő rövidségének, mely csak hat hónapra terjedt — igen értelmesen és szellemesen felelve: általános megelégedést

És most, miutáu beszéltünk művészetéről, szóljunk pár szót a nőről is és mutassuk be őt pongyolában.

Déli fóltizenkettő van! A takarék-tüz- helyben magasra csapkodnak a lángok s a konyha-asztal előtt egy karcsú, hajlékony •alak, csillogó gyémánt-gyűrű ujjacskáival tésztát gyúr.

Ez a faiigy, ami kedves művésznőnk, Erdélyi Marietta.

Igen bizony! mert ő nemcsak kitűnő művésznő, de páratlan háziasszony is.

Mikor hazajön a próbáról, ledobja kalapját, felöltőjét, kis buuyevácz köténykót köt maga elé és neki lát áldozni házi-isteneinek. De rendes, takaros is minden lakásán és még a konyha-padlója is úgy ragyog, hogy meglehetne onnét enuí a ..hahiskesz bringát“ ...

Társalgása könnyed, fesztelen, de mindig finom és elárulja a született úri nőt, nyájas mindenkihez s még azokat sem bántja, a kik őt bántják ; — nemes, jó szive ritkítja párját a nines az a koldus, vagy kérelmező, a kit alamizsna nélkül bocsájtana el ajtajától. A színpadon ragyog, csábit, kaezér- kodik ; otthon egyszerű szerény, vig kedélyű és mélyen átérzi, felfogja a női hivatás magasztos voltát.

JJjrdélyi Mariettának szeszélye nincs is — és rendkívül meg kell őt naár sérteni valakinek, ha kitör és kíméletlenül nyilatkozik.

Közvetlen környezete, még cselédei ís imádják s aki csak közelebbről raegös- raerni nem tudja a művésznőt, csodálja vagy bálványozza-e benne jobban.

Most megint a miéuk, de régi dolog, hogy a mivel bírunk, azt sohasem becsüljük meg kellően. Mindamellett alaposan hisszük, hogy Esztergom tövistelen virágokkal fogja jutalmazni.

MEFISTO.

u&&odáSan%

(Nyári csevegés.)

Soha aktuálisabb dologról nem cseveghetnénk, mint most az uszodáról. Unalmas kisvárosi életünkben, ez azon egyetlen alapkő, mely a már-már pangás tengerébe süllyedő létünk roskadozó épületét még fentartja. Nemrég találkoztam egy ismerősömmel.

— Hova ? kérdém

— Az uszodába.

— Hova szándékozol a nyáron ?

— Esztergomban maradok.

— Ugyan mit fogsz csinálni ebben az unalmas fészekben, hisz megpenészedel !

— De kérlek, uszodába fogok járni !

A boldogtalan egészen beleélte már magát, hogy az ő mulatsága ezen a uyárou az uszoda lesz s e bitben boldog.

De van is a dologban valami. Az ember eltikkadva a kánikulai naptól, őrült gyorsasággal hányja le magáról az át meg át izzadt ruhákat. Már csak a pőrére vetközés is oly üdítő.

Tíz perczig kedélyesen mamlaszkodik a gyékéuyen az árnyékban, mig teste lehűl, és aztán — oh mi kéj ! az üdítő' vízbe merül. Most a hogy tetszik ; vagy a saját szu- kálladra úszkálsz ide és tova, vagy podig a nagy Gánsemarschhoz szegődöl, mely kifá- radhatlan állhatatossággal ússza körös-körül az uszodát. Ki húszszor, ki negyvenszer, sőt egy pár hős tiszthelyettes hetvenszer is. Mikor ebben kifáradtál, és meglehetősen lehűltél, gyorsan felöltözöl, s egész nap oly friss vagy, mint a hal. Hanem ha fogékonysággal bírsz az uszodai genr6-képek iránt, akkor fürdés után ülj ki a napra, és süt- tosd egy kissé a bőrödet. A legélénkebb kép tárul eléd. Mint halak éviekéinek a

vízben Neptun ifjú ivadékai, mint bókák ugrálnak fejest, lábast és gorabóczát a tram- bouliuről, hősiesen buktatgatják egymást s ehhez olyan zsivajt csapnak, mint a pokolban az ördög fiák.

De im megjelenik Lucifer papa nagy pipával a szájában és uszoda tulajdonosi egész tekintélyével harsáuy hangon szelidebb erkölcsökre szólítja fel eket. Ha ez nem használ aktuálisan is működik, mig a nebulók neheztelve bár, de engedelmeskednek.

De im delet harangoznak, jönnek Neptun idősb sarjai, komolyan lépegetve, vidáman köszöngetve jobbra és balra. Látliatuuk itt fényes tiszti egyenruhát, szelíd b^ka-öltönyt, fekete csuhát és selyem slcapulárét, de midőn a kabinból kijönnek, mind egyformák. Úr vagy szolga, gazdag avagy szegény, azon egyaránt egyforma egyenruha szerénykedik.

Valóban tiszteljük a social-deraokrata uszodákat !

Lassaukint gyiileralik a mamlaszkodó társaság, ez a csodás gyülekezet, melynek alapításához nem toborzották nagyhangú journalisták a tagokat, nem fizetett senki tagsági dijat, nincs se titkárjuk se péuztár- nokulc, mégis kedélyes egyetértésben oly jól elmulatnak, mint bár mily kaszinóban.

Tagja mindenki lehet aki órt a mamlaszkodáshoz és — ha be jut a gyékényen.

Ilyenkor láthatók azután a műtökéinek a tramboulineről, a diszugrások az ernlet- ről s verseny-uszatok a vízben.

Mindez persze akkor történik, midőn a világ erősebb fele uralkodik az uszótéren. Sziveseu önök elé tárnám éu a reggel 8 órától egész 11-ig terjedő időszakot is, midőn Éva szép leányai lebegnek nyraphák- ként a viz sima tökörón. De hajh! profán szemeim előtt zárva ilyenkor az uszoda.

Ne higyjék kérem, hogy irigy nem vagyok, mert egy embert teljes életemben irigyeltem. S ez ember az úszómester.

Apropos ! talán ismerik önök annak a franczia dandynek a törtóuetót, ki csakis azért állt be úszómesternek, hogy imádott Elviráját uszóöltöuyben láthassa,

Egy hónapig ette a szolgai kemény kenyeret, egy hónapig aludt folyton a gyékényen, egy hónapig mosta a kabinokat és teregette a nedves ruhákat, mig végre, úgy látszott szenvedése megjutalmazva leend.

Elvira végre eljött fürdeni.

Keble feszült mint a vitorlavászon is nagyokat sóhaj tott és forróan, mint az Auster.

De im, ki írhatja le meglepetését, midőn imádott Elviráját a kabinból kilépni látta.

Arcza csak a régi volt, de hova lettek az isteni karok, miket érinteni oly gyönyör, a karcsú derék, mit átkarolni oly kéj volt!

Tehát mindez csak csalás, ámítás! ? Elkeseredve szökött Amerikába és még végrendeletében is meghagyta unoka öcscsének, hogy csak azután vegye el iraádottját miutáu őt fürdő-toilettében látta.

Különben hozzánk Esztergomba bízvást jöhet az unoka-öcs és meg is házasodhatik uszoda-vizitáczió nélkül, mert bogy a mit nálunk lát, az mind való és igazi kellem, — erről mindenkor jót áll:

TINTA ANTAL.

— A nö. A festőre és szobrászra nézve modell, az orvosnak tárgy, a parasztnak az, aki étellel és fehérneművel látja el, a fran- cziának mulató társa, a görögnek üzlettársa, a svajcziuak polgártársa s a jéravaló állampolgárnak ólettársa.