Esztergom és Vidéke, 1885

1885 / 6. szám

6. szám.

Esztergom VIÍ. évfolyam.

Vasárnap, 1885. január 18-án

Városi s megyei érdekeink közlönye.

p\

EG,jrcr.ENIK HETENXtNT KÉTSZER

VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN

fvlőfizftf.si Án^gósz évre

........................................................6 ff

f

él évre...................................................................,

n

egyedévre........................................I ,

E

(iy«8 s/iini áru 7 kr.

— l<r0

SZERKESZTŐSÉG:

ßzENT-^NNA-UTCA 317.

1iot!Í a l..p fc/.clInnii ipszut illcli'í l<(Í7,l«>in(?liyi>k ]<ii 1.1 ondSir.

KIADÓHIVATAL:

ßzEGHENf-TER

Jiorsí. n, Tiivntnlos s íi magán liinleténok, n. íiyilUó.’Oe szánt 1(07- leiiiáiiyeli, elöli-/,ot.esi j>t*nv.tíl< és reclamúKeok iiifÓ7,en<iök.

HIRDETÉSEK.

FII V AT AI.OS imil)I?TIÍSKI< :

I S7.Óf()l 1 OO N7,ÓÍg ---- flá, 7Ő 1(1

10

0 —200-ítr . ] „ 50 „

200—‘i()0-ig . 2 „ 25 „

Mélyeg.líj .00 kr.

M A 0 Á NIIIRI) H3T.RS |<] K

megállapodás s/.«rint leliet.3 légjutáiiyosabhan kör.öltsttiek.

NYII/ITÁH sora 20 Kr

Torna csarnok.

Esztergom, jan. 16.

Tisztolt szerkesztő ur !

Becses lapjában már több Ízben olvastam igen életrevaló indítványt egy városi tornacsarnok fölállítása ügyében.

Az életrevaló indítvány megmaradt, de a tornacsarnok ügye elmaradt.

Hanem a dolog lényegére ez csak halasztást s nem temetést jelent.

Mire való egy tornacsarnok ?

A városi iskolák s a városi közönség használatára.

Esztergomnak tornacsarnoka nincsen. A testedzés nagy fontosságú tantárgya a városi középiskolában, a reál tanodában ép úgy szünetel, a milyen hiányosan valahogy az ^elemi iskolák számára előadásra kerül, a nagy közönségnek pedig sehol se nyílik kecsegtető alkalma a tornázás nemes passiójának kielégítésére.

A középiskolai tanterv a reáliskolában például a torna tanítását kötelezővé teszi. Alkalmas helyiség hiányában azonban örökös leírás és felírás, sürgetés meg zaklatás van napirenden, mig végre is ránk fogják dictálui a szükséges torna- csarnok föláll i fását.

Az elemi iskolai tantárgyak közt a tornát mai napság már az egész művelt világon nagy igyekezettel és sikerrel tanítják s vannak falvak hazánkban, melyek bennünket az eszközöket ille tőleg megszégyenítőnek és túlszárnyalnak.

Az iskolák tehát múlhatatlanul követelik a tornahelyiség felállítását.

De nem hagyhatjuk el a közönség érdekéből származó érvet sem.

A közönség a testedző torn ázást szívesen gyakorolná, ha alkalmas nyilvános tornacsarnoka lenne, a hová bizonyos időben el mehetne gyakorolni testi erejét s ezáltal frissíteni a munkaképességet.

Vannak vidéki városaink, a hol a hölgyek számára külön tanfolyamot rendeznek s a hol más alkalommal az urak is tömegesen találkoznak s gyakorolják magukat ebben a testedző s munkabíróvá és egósszégessé tevő sportban.

Városunk azonkívül a tornacsarnokot bizonyos időben megnyithatná a nép számára is s akkor bizonyára nemsokára tisztességesebben ütne ki a katonaál- litás.

Szóval esztergomi tornacsarnokra nagy szükség vau s annak fölállítására mielőbb hatnunk kellene. A nagy közönség ezen fontos intézet szervezéséhez szívesen fogna áldozni, mert anyagilag nyomott tehetségű városunktól elég lesz ez ügyben csak jóakaratot várni. A nagy közönség adakozásaiból alapítsuk meg jmielőbb az égető szükségü városi íorna- i csarnokot! Egy családapa.

Gazdasági levél.

(Két közlemény.)

I.

(D.P.) A gazda boldogulásának a titka: az okos számítással minden ol- ! dalról czéls/erüen berendezett és minI

dent tervszerű módon értékesíteni tudó gazdaság.

Csakhogy e titok megoldásához mindenek felett két nagy dolog kell. Először tudomány. Másodszor pénz még pedig jutányos és elegendő pénz.

Tudomány ! Hát nem tudnának-e a mi

gazdáink gazdálkodni ? ! Ennek a gazdaországnak a fiai.

A hol még a gazdasági naturalismus- nak az a közmondás az alapdogmája, hogy „az idő a gazda“, ott az emberek még nagyon hajlandók igen sok munkát, majdnem mindent az időro bízni. Egy kis föídkarczolás, a mag elvetése. Ennyi az ember munkája, a többit végezze el a jó idő ! Egész aratásig aztán lesni a felhők járását összedugott kózaol, néhol félre verni még a viharharangot. is biztosítás helyett, imádsággal kérni vagy épen káromkodva követelni esőt az égtől, az elsülő mezőkre mesterséges földöntözés helyett és égalj szabályozó fásítás helyett, csak zsarolni és szedni a fold zsírját, kárpótlásul pedig’ parlagon hevertetni a birtok jó harmadát, hadd trágyázza sokszor csupán csak az égi madár és a hulló harmat, elhanyagolni a szántás vetésen kívül a többi ezer ágát a gazdaságban érté kosi the tő dolgoknak stb. Mind ezen ismeretes és jellemző vonásai a mi ha* zaszorte — kevés kivétellel — űzött mezőgazdaságunknak éppen nem tanúskodnak valami nagy tökélyéről a gazdasági tudománynak. „Ha az apámnak jó volt ez a gazdálkodási mód, miért lennék ón különb gazda az apámnál !“ Ekép beszél a maradiság. Hogy az időnek szárnya van és hogy a kor halad... mit törődik azzal az özönvíz előtti min tagazda !

Magyarország gazdaország, oz a mindennapi beszéd. És ebben a közinon dásos gazdaországban azt tartják, hogy a, gazdálkodást, a gazdálkodás tudományát nem kell tanulni. Abba úgy beleszületik a magyar, mint a parázs ferblihe !

Tanulnak —- ősi divatból — jogot, vagyis nem tanulnak semmit, leteszik vagy le nem teszik a jogi vizsgákat és aztán azt hiszik, már most tökéletes gazdák. Ha valami hivatalba nem helyezi el a csemotéit a sógorság, koma- ság és még akad otthon hót szilvafa, akkor mennek haza gazdálkodni ! Egy szó gazdasági tudomány nélkül, a legközönségesebb gazdasági gyakorlat teljes hiányával !

Hogy a mai boldogulni akaró gazdá- nnk mennyi természettudományi, technikai, közgazdasági, üzleti ismerettel és gyakorlattal kell bírnia, arról tenné- szetosen ezeknek a jogi egyetemek körül, vagy épen a kapufélfánál növekedett tudós „gazdáknak“ fogalmuk sincs, hanem még azt is hóbortos, futó bolondnak gúnyolják, a ki azokhoz a dolgokhoz sejt és érzékkel bir.

Közvetlen é>zleleiből tudom, hogy a frauezia vagy porosz ember — elvégezteti gazdának szánt fiával a legjobb gazdasági iskolát, az okleveles gazdajelöltet utóbb elküldi gyakorlatra a legkitűnőbb m i n tagazd iságo kba, bogy a különböző gazdasági ágakban a legész- szerübb üzemmódok és berendezések szerint gyakorlati jártasságot szerezzen, még pedig annyira gyakorlati jártasságot, hogy maga is meg tudja fogni az eke szarvát, a kapa nyelét, megtudja igazítani a zavarba jött gépet, orvosolni tudja a boteg állatokat, alapcsövezéseket, gazdasági berendezéseket végezhet okos ésszel, gyakorlott kézzel.

Mikor ennyire készült elméletileg és gyakorlatilag a fiatal gazda, akkor kap az atyjától a tapasztalt atya vezetése és felügyelete mellett egy darab földet hogy azon gazdálkodjék. Ilyen utón ju’t

Az „Esztergon esVidéka“ tárcája.

Ől fejlőn.

Tavasz volt, a mikor először láttam,

A ligetben gyújtó az ibolyát,

Kubája kopottas, kaczaja kedves,

Tulzengé ércze a madár dalát.

Kiváncsi szemnek eltiiut mosolya :

Szerény volt, mint egy élő i b o 1 y a.

ősz van... másodszor most látom őt Fényes ruhában úri fogaián ;

Halovány képe és mosolya fanyar,

Kétes ború ül márvány hóm tokán. Bőségben módja van dúskálnia :

Most^bús mint hervadó c a m é 1 i a.

Ki tudja hol látom évek múltával ?...

Ott áll a templom ajtónál talán,

Félig mezetlenül, kiaszntt areczal, Megdermedett, csecsemővel karán. ,

S kinek élte fény volt, szive forró :

Bolyg magzatával, mint k a t a n g k ó r ó.

PETROVIC3 LÁSZLÓ. vaLzói-táyi vj..

(Elbeszélés.)

Zord decemberi este történt.

A fagyos szél vadul sepri a havat a főváros utczáin s kíméletlenül szórja a járókelők arcába, A remegő gázlángok fénye kísértetiesen lobog, mintha azt súgná fülünkbe : „siess baza a meleg kályhához családod körébe.“

Mily boldogok most, kiket otthon szerető nő s vidáman mosolygó gyermekek várnak a meleg szobában. Most érezzük csak vdly édes az ot'lion s nem is gondolunk arra, hogy vannak olyanok is. kiknek szűk szobájukban a kandalló barátságos pattogása helyett csak dermesztő hideg világuk van.

Nézzünk csak fel a külváros négyemeletes házának egyik pndlásszobájába.

Itt nagyon szomorú kép tárul elénk. — A füstölgő lámpa mellett egy fi ital leány ül, sovány ujj a i között a tű hihetetlen gyorsasággal mozog. Arczának szépségét a nyomor nem volt képes el törülni, melynek érdekes halványságával élénk ellentétet képez az a két piros folt, mely elárulja azt a titkos férget, mely lassan rágódik az élte gyökerén s talán még mielőtt a tavasz virágaival és örömeivel beköszöutene, befejezte munkáját.

Fénylő fekete haja sötét kört von halvány arcza körül s szemeinek lázas tüze nem marad senkire hatás nélkül.

A kis szoba befagyott ablakain látjuk, hogy a szögletben álló kályhában nagyon rég lehetett befűtve s igy nem csoda, hogy a szoba lakójának mozognak a fogai, ki a ftírés hiányát azáltal igyekszik pótolni. hogy kendőbe burkolja nyakát , de sem a kendő, sem az ágyteritc, melyet térdeire terített, nem képesek őt a hidegtől megóvni.

Hideg borzongás fut végig rajta, mire egy ideig félbe szakítja munkáját, de nemsokára ismét perczeg a fű ; hisz ma készen kell lenni a mii-kának, különben nem fizetnek

Kint azonban kettőzött erővel dühöng a

szél ; mintha örülne, hogy a padlásszobácska falai nem képesek hatalmával daczolni.

Egyszerre erős köhögés rohanja meg, mire kénytelen abba hagyni munkáját.

Fölkel s az ágy térítőt váll aira téve megdermedt ujjait dörzsöli, melyek már majdnem teljesen felmondták a szolgálatot.

Majd az asztalhoz lép s a lámpánál igyekszik felmelegiteni kezeit, miközben keserűen mosolyog.

— Istenem, mikor lesz már vége ennek a télnek ! mi lesz belőlem, ha ez igy tart sokáig.

Kérdésére azonban csak a zúgó szél ad számára választ.

A vácziutcza egyik nagy fehérnemű üzlete számára dolgozik, melynek boldog tulajdonosa fogatot és páholyt tart, de a varrónőknek csak annyit fizet, hogy alig képesek tengetni nyomorult életüket, egészen a női kezek munkájából él, de a raunkásuőket csak rabszolgáknak tekinti.

A nadlásszoba lakója még mindig a lámpánál melegíti kezeit, el-el gondolkodik szórnom helyzete felett s nincs egy mentő gondolata, előtte a nyomor és kétségbeesés áll.

Egyszerre halk kopogás hallatszik az ajtón és egy öreg asszony lép be. Édeskés mosoly ül ráncos arczán, szürkéi szemeit kémlelve jártalja körül a szegényes szobában s hízelgő hangon kezdi beszédét.

— Ugyan édes Mari kisasszony, mért nem fűt egy kicsit 1 hisz oly hideg van itt,akárcsak az utczán.

— Mért nem fűtök ? — válaszoló keserű

mosollyal a leány — mert nem lehet, mert nincs miből.

— Lássa kedves Mari kisasszony — foly- tatá az öreg — én mindig javát akartam magának ; de maga nem hallgat rám. Ha „okos lány“ volna, nem kellene ennek igy lenui. — Mért nyomorog itt a fűtetlen padlásszobában ? hisz már sokszor mondtam, hogy az ügyvéd ur örömest gondoskodik magáról ; ma is beszéltem vele. Mért nem megy hozza, akár mindjárt is ! hisz szívesen látja, azután meg nem lesz semmiben hiánya ! — Szép ruhákat fog kapni, pompás ékszerei lesznek, színházba fog járni; mindene meglesz, a mit csak szeme szája kíván.

— Hallgasson kérem az ügyvédjével — feleié szomorúan a varró leány — mondtam már többször, minek is fárasztja magát haszontalanul.

— Hát jól van, én nem szólok semmit — válaszoló az öreg •— én csak a magajavát akarom. De mit fog tenni ha megbetegszik, ki fogja magát ápolni; miből fog megélni? hiszen most is alig tud annyit megkeresni, a mennyi a legszükségesebbekre elég.

A leány nem felel, csak egy fájdalmas tekintetet vet az ég felé. mintegy onnan remélve segélyt és menekülést.

— Ne taszítsa el magától a szerencsét — kezdé újra az öreg asszony — más leány boldognak érezné magát, ha ilyen ajánlatot kapna. — Vagy maga szívesebben lakik ebben a nyomorult fészekben, miut pompás lakásban ; szívesebben nyomorog, miutsein hogy miudenbeu bővelkedjék?

Eddig a lány némán hallgatta az öreg